Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/6319. számon megismerhették. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy most megadjam a szót az előterjesztőnek. Szerettem volna köszönteni Péterfalvi Attila elnök urat, de a jelen pillanatban, most még nem érkezett meg.

Megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak, aki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előadójaként 25 perces időkeretben terjeszti elő a tárca álláspontját.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvényének VI. cikke a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozandó független hatóság által rendeli ellenőrizni. Amellett, hogy az adatvédelem érvényesüléséért felelős szerv függetlenségét az alaptörvény alkotmányos szinten biztosítja, a hatályos, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény a korábbi szabályozáshoz képest részletesebb rendelkezéseket tartalmaz az adatvédelem érvényesüléséért felelős szerv függetlenségére vonatkozóan.E rendelkezések kiterjednek a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság függetlenségének minden elemére, így a szervezeti, a feladat- és hatásköri, a személyi és a gazdasági, költségvetési önállóságra is. (Dr. Péterfalvi Attila az ülésterembe lép.)

A jelen törvényjavaslat célja, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének függetlenségét tovább erősítő módosításokat hajtson végre, figyelemmel az Európai Bizottság által felvetett aggályokra is. Ezen aggályok egy része kifogásolta a hatóság elnöke megbízatásának megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket. Bár álláspontom szerint e szabályok mind a magyar alkotmányjogi előzményeknek, mind a függetlenség uniós jogi követelményének megfelelnek, a kormány nem zárkózik el semmilyen olyan javaslattól, amely az alapjogok hatékonyabb érvényesülését elősegítheti. A javaslat ennek megfelelően valamennyi olyan esetben, amikor a hatóság elnöke megbízatásának megszűnésére vezető ok megállapításához a köztársasági elnöknek a miniszterelnök indítványára meghozott döntése szükséges, megteremti a lehetőségét annak, hogy a hatóság elnöke az indítvány megalapozottságát bíróság előtt vitathassa. E módosítás eredményeként tehát a hatóság elnöke megbízatásának megszűnésére a köztársasági elnök döntése alapján is kizárólag akkor kerülhet sor, ha az erre vonatkozó indítvány jogszerűsége és ténybeli megalapozottsága minden kétséget kizáróan megállapítható.

A javaslat az Európai Bizottság által megfogalmazott aggályokra tekintettel hatályon kívül helyezi továbbá azon szabályokat, amelyek a hatóság elnöke megbízatásának megszüntetését teszik lehetővé a feladatellátás 90 napon túlmenő hiányára tekintettel. Noha e rendelkezések az országgyűlési biztosokra vonatkozó korábbi szabályokon alapulnak, azok fenntartása a feltételek bekövetkezésének csekély valószínűsége folytán és a hatóság elnöke helyettesítésének szabályozott rendjére tekintettel nem jár olyan gyakorlati előnnyel, amely az előírásokkal kapcsolatos értelmezési nehézségeket ellensúlyozná. A javaslat, annak érdekében, hogy a hatóság elnöke álláspontját az Országgyűlés döntéshozatali eljárásába hatékonyabban becsatornázhassa, biztosítja részére annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés bizottságainak ülésein személyesen részt vehessen és felszólalhasson. Mindezek mellett a javaslat tovább szigorítja a hatóság elnökének kinevezési feltételeit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az imént ismertetett törvényjavaslat a személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát szolgáló hatályos szabályok érvényesüléséért felelős Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság függetlenségének további garanciáit tartalmazza. E garanciák hatékony alapjogvédelmet, egyszersmind az Európai Unió jogából fakadó kötelezettségeink teljesítését szolgálják.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy e szabályozási céllal egyetértve fogadja el a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy most köszöntsem tisztelettel Péterfalvi Attila urat, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét, aki személyesen kíséri munkánkat figyelemmel.

Tisztelt Országgyűlés! Most az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben.

Megadom a szót Csöbör Katalinnak, a bizottság előadójának.

CSÖBÖR KATALIN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/6319. számon benyújtott, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, 12 igen, 2 nem szavazattal, 0 tartózkodási arányban általános vitára alkalmasnak tartotta.

A módosításról és annak szükségességéről a Fidesz vezérszónokaként kívánnék majd szólni. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Lendvai Ildikó képviselő asszonynak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi véleményt ismerteti.

LENDVAI ILDIKÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, tisztelt alelnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat indokolásából is kiderül, és most az államtitkár úr is ismertette, a fő oka annak, hogy ez az előterjesztés itt most előttünk áll, az, hogy megpróbált az Európai Bizottság észrevételeinek eleget tenni, és erősíteni az új poszt betöltőjének függetlenségét. Az, hogy a kormány törekedett az Európai Bizottság észrevételeivel egyáltalán valamit kezdeni, ez jó is és rossz is.

Hadd kezdjem a rosszal, mert talán ez hangzik furcsábban. Rossz azért, mert meg sem kísérelte azokat a pontokat is átgondolni és érinteni, amelyek a hazai vitában merültek fel, márpedig minden tiszteletünk az Európai Bizottságé, de mégiscsak a magyar állampolgárok információs önrendelkezését szolgálná a törvény, ezért érdemes volna az ő szervezeteik észrevételeire is most figyelemmel lenni. De mégis jó, hogy legalább az Európai Bizottság észrevételeit vagy pontosabban azok egy részét megkísérelte a kormány akceptálni, hiszen az Európai Bizottság adott esetben éppen azt a fő problémát tette szóvá, amely a magyar állampolgárok fő problémája lesz, volt és van a törvény lehetséges végrehajtásával kapcsolatban. Az adatvédelem őrének függetlensége tudniillik napról napra fontosabbá válik, nemcsak Európában, hanem Magyarországon is.

Nem érdemes itt most visszamennünk az eredeti törvény vitájához, és hosszan ismertetni, hogy miért is olyan fontos, miért értékelődik fel az információs önrendelkezés, azt azonban mégiscsak megemlíteném, hogy még az eredeti törvény elfogadásához képest is növekszik a jelentősége. Gondoljunk arra, hogy egy általános centralizációs folyamat részesei vagyunk, bizonyos önkormányzati intézmények például állami fennhatóság és irányítás alá kerülnek, ami szükségképpen az információk és az adatok központosítását is jelenti, márpedig a központosítás mindig nagyobb hatalmat jelent, mint akár az adatkezelés valamifajta decentralizálása.

De ha már az Európai Bizottság a magyar állampolgárok érdekében sürgeti a függetlenséget, akkor nézzük meg, mi volt az a három legfontosabb kifogás, amit tettek, és melyiken. Sajnos, csak az egyiken, azon is csak részben próbált segíteni valahogyan a kormány, illetőleg az előterjesztő.

(10.50)

Az Európai Bizottság elsősorban azt kifogásolta - ezt nemcsak a jelentéséből tudjuk, hanem államtitkár úr elmondta a bizottsági ülésen is -, hogy az átszervezés ürügyet, okot adott arra, hogy mandátuma betöltése előtt mentsék fel a korábbi adatvédelmi ombudsmant. Igen, tudom, az ülésen is elhangzott, volt már példa rá akár a mi kormányaink alatt, de más kormányok alatt is, hogy átszervezés volt az oka valamilyen fontos posztot betöltő ember felmentésének. De nem véletlen, hogy éppen most kifogásolja ezt az Európai Bizottság, az adatvédelem, az információs önrendelkezés tudniillik megkülönböztetett fontosságú, és az információs önrendelkezést leginkább a legnagyobb hatalomtól és a legnagyobb adatkezelőtől, az államtól kell megvédeni. Ha itt történik tehát akár csak egy hajszálnyi sérelme is - azért jóval több, mint hajszál, ez a mandátumkitöltés meg nem várása -, tehát, ha csak hajszálnyi sérelme történik, méghozzá az állam javára ilyenkor az eddigi szabályoknak, akkor ez bizony súlyosabban esik latba, súlyosabban esett a hazai közvélemény és az Európai Bizottság előtt is. Ezen nem akar segíteni az előterjesztő. Elismerem, nagyon nehéz is lenne, hiszen közben már az adott törvénynek megfelelő módon kinevezték az utódot, de ezt a problémát a kormánynak mégiscsak meg kéne oldania.

A második, amit a Bizottság kifogásolt, az a felmentés kérdése. Ezen valóban megpróbál az előterjesztés segíteni, nem a legalkalmasabb módon ugyan, mert a felmentés okainak vizsgálatát rábízhatná másra is, hiszen nem annyira életszerű, hogy szerencsétlen hatóságvezető majd a miniszterelnököt pereli a bíróságon, hogyha valami baja van.

A harmadik okot viszont nyugodtan kezelhette volna az előterjesztés, de nem tette meg, ez a mandátum meghosszabbításának lehetősége. Ha a mandátum meghosszabbítása a miniszterelnöktől függ, akkor a legjobb szándékok ellenére is ez egy kiszolgáltatottságot teremt, és bizony rontja a hatóság vezetőjének függetlenségét. Semmi okot nem látok, hogy ezen ne tudtunk volna segíteni, ez nem okozott volna problémát az előző törvény végrehajtásában sem (Az elnök csenget.), ezt tehát változatlanul javasoljuk.

Mindezek hiányában nem tudjuk az előterjesztést támogatni. Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásra nincs lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Csöbör Katalinnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának.

CSÖBÖR KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként az információs önrendelkezés és az információszabadság védelme különösen fontos téma a számomra, így megtisztelő, hogy a Fidesz vezérszónokaként szólhatok az előttünk fekvő 2011. évi CXII. törvény módosításáról, és annak - ha úgy tetszik - szükségességéről.

Hazánk 2004. május 1-je óta teljes jogú tagja az Európai Uniónak, amely tagság - mint szinte bármely közösséghez való tartozás esetében - jogokkal és kötelezettségekkel jár együtt, vagy ahogyan az alaptörvény E) cikke fogalmaz, idézem: "Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében." Ezen ponton meg kell jegyeznem, hogy az alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének, amely egyébként a szabadságjogokkal foglalkozik, egyik fő irányvonala volt, hogy az Európai Unió alapjogi chartája a lehető legteljesebben érvényesüljön, és mintaként szolgáljon.

Ugyanezen fejezet VI. cikke az információszabadsággal kapcsolatban a következőképpen fogalmaz: "Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott független hatóság ellenőrzi." Az Európai Unió tagjaként a közösségi jogszabályoknak való megfelelés, illetve azok figyelembevétele a jogszabályalkotásnál alapvető feladatunk és kötelességünk.

Az információszabadság kérdéskörénél ilyen figyelembe veendő uniós rendelkezés az 1995. október 24-én elfogadott 95/46. európai parlamenti és tanácsi irányelv, amely a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szól. Ezen irányelv VI. fejezete foglalkozik a területet felügyelő hatósággal, mely fejezet 28. cikke kifejezetten rögzíti, idézem: "Minden tagállamnak rendelkeznie kell arról, hogy az ezen irányelv értelmében a tagállam által elfogadott nemzeti rendelkezéseknek a területén történő alkalmazását valamely hatóság vagy hatóságok felügyeljék." E hatóságok a rájuk ruházott feladatok gyakorlása során teljes függetlenségben járnak el. Ezen irányelv is vezette a kormányt és az Országgyűlést a tavaly elfogadott információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény megalkotása kapcsán, amikor önálló hatóság felállításáról döntött. Mindezen döntést megalapozta, hogy a biztosi intézmény működése során bebizonyosodott, hogy az adatvédelmi ombudsmani hatáskör és eszköztár nem nyújt megfelelő mozgásteret és lehetőséget a jogsértések kivizsgálására és szankcionálására.

Az információtechnológia elterjedése, az ennek nyomán változó társadalmi szokások folytán, illetve a globalizáció által teremtett új helyzetben a '90-es évek közepén létrehozott ombudsmani rendszernél ma már lényegesen hatékonyabb hatósági fellépésre van szükség. Erre a szerepre megfelelőbb szervezeti forma a hatóság, így az ombudsmani intézmény helyett az új kihívásokkal szembenézni képes hatóságot kellett kialakítani. Az információszabadságra vonatkozó kötelező uniós jogi aktusból nem következik a tagállamokra nézve olyan követelmény, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot ugyanaz a hatóság ellenőrizze, amely a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülését is felügyeli. Ez modellválasztás kérdése, amelyben Magyarország hagyományosan a közös modellt alkalmazta, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság létrehozásával.

A 2011. július 26-án kihirdetett törvény elfogadása, úgy vélem, nagy előrelépés az alapjogok védelme területén; ezen belül az információszabadság jogállami kiteljesedésének egyik fontos állomása, gondolok itt elsősorban a hatóság felállítására. Úgy gondolom, hogy az akkor elfogadott törvény megfelelő garanciákat tartalmaz az intézmény függetlenségének biztosítására, míg ha a teljes függetlenséggel kapcsolatban uniós szinten kétségek merülnek fel, akkor ezeket érdemes eloszlatni. Ezen aggályok orvoslására a legjobb válasz, amit a kormány adhat, a jogszabály módosításának kezdeményezése, amely módosítás, meggyőződésem, gesztusértékkel bír az európai értékek melletti elkötelezettségünk megerősítésében is.

Az előttünk fekvő javaslat az elhangzottaknak megfelelően a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének függetlenségét tovább erősítő módosításokat hajt végre. A jogszabály-módosítás a hatóság elnökének, megbízatásának megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit változtatja úgy, hogy olyan esetekben, amikor a köztársasági elnöknek a miniszterelnök indítványára meghozott döntése szükséges, akkor a hatóság elnöke az indítvány megalapozottságát a bíróság előtt vitathatja, így a megbízás megszűnésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az indítvány jogszerűsége és ténybeli megalapozottsága minden kétséget kizáróan megállapítható. Külön felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy a pert ez esetben a miniszterelnök ellen indítja a hatóság elnöke. A hatóság elnökének jogkörét a javaslat tovább bővíti azzal, hogy lehetőségeket ad neki, hogy az Országgyűlés bizottságainak ülésein részt vehessen és felszólalhasson. Továbbá jelezném, hogy a kinevezéséhez szükséges kritériumrendszer szigorodása mind a hatóság, mind annak elnökének tekintélyét tovább növeli a társadalomban.

Ahogyan az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes indoklása is fogalmaz, az európai uniós eljárásra is tekintettel indokolt a leghamarabb hatályba lépnie a jogszabálynak. Ehhez kérem közreműködésüket, és kérem, támogassák a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(11.00)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és köszöntöm Péterfalvi Attila elnök urat is a Nemzeti Adatvédelmi Hivataltól.

Most megadom a szót Steiner Pál képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STEINER PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat megpróbál valamilyen választ adni azokra az aggályokra, amelyeket a Velencei Bizottság, illetve az Európai Bizottság az úgynevezett kötelezettségszegési eljárásban megfogalmazott, és Magyarországnak ajánlotta, hogy ezeket az irányelveket vegye figyelembe.

Az első és alapvető probléma az, hogy legalábbis az alkotmányügyi bizottság nem került abba a helyzetbe - nem tudom, hogy a többi bizottság az előkészítő vita során került-e abba a helyzetbe -, hogy az Európai Bizottság állásfoglalását a maga tartalmában és valóságában megismerhette volna, ugyanis ezzel az aggálysorozattal csak a sajtóban, illetve egy-egy utalásban lehetett megismerkedni. Ebből következően szerintem és szerintünk a bizottságok nem voltak abban a helyzetben, hogy megállapíthassák azt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valóban választ ad-e a különböző európai szervek aggályaira.

Arra a kérdésemre vagy kérdésünkre, hogy hogyan tekintsük ezt a törvényi indítványt, mint a minisztérium és a kormány tagja, a miniszter kivételes és sürgős indítványa, vagy esetleg a miniszter egyéni képviselői indítványa, azt a választ kaptuk, hogy kivételes eljárásnak kell tekinteni, mert ebben az Európai Bizottság által megküldött levélben határidők vannak, amely határidőket tartani kell.

Ebből megtudtuk azt is, hogy akkor valóban létezik egy ilyen levél, és megtudtuk azt is, hogy bármekkora a szabadságharc Magyarországon, a Bizottság által meghatározott határidőket, ugyanúgy, mint minden más rendes eljárásban, figyelembe kell venni és teljesíteni kell. Ez egyébként helyes; ugyanakkor helyes lett volna az is, hogyha legalább kivonatos formában ezeket az állításokat a parlament képviselői megismerhették volna, és saját maguk eldönthették volna, hogy ez a törvényjavaslat megfelelő választ ad-e ezekre az aggályokra, megfelelő és olyan választ ad-e, amellyel valóban kiléphetünk Európa közvéleménye elé, és valóban eleget tehetünk a kötelezettségszegési eljárásban megfogalmazott kritikáknak.

Attól tartok, miután ilyen megismerési lehetőségünk nem volt, hogy lényegében egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely valamilyen, szerintem kissé fantáziátlan választ próbál adni azokra a kifogásokra, amelyek megfogalmazódtak.

Nézzük meg először magát a törvényjavaslatot! A törvényjavaslat nagyon leszűkíti a válaszokat, nagyon leszűkíti, hogy mit kellene tenni, illetve milyen területen hajlandó módosítani az információs önrendelkezésről szóló 2011. évi törvényt. Ebben lényegében egy szakaszra és ahhoz kísérő intézményekre szűkíti le, nevezetesen azt feltételezi a nyilvánvalóan köztiszteletben álló elnökről és elnökökről, hogy abban az esetben, hogy ha hamis adatot szolgáltat a vagyonnyilatkozatában - mert egyszerűen ezt így lehet fogalmazni, bár kissé bonyolultan van -, akkor szankciót lehet vele szemben érvényesíteni, és ezekkel a szankciókkal szemben ő bírósághoz fordulhat. Miközben az Európai Bizottság, és nemcsak az Európai Bizottság, hanem a magyar parlament ellenzéke és minden szakember, és mindenki, aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik, megfogalmazta, hogy nem ez a fő probléma.

Az a fő probléma, hogy az Országgyűlés, amely megtestesíti a népfelség és a népszuverenitás elvét, kiiktatódott abból a folyamatból, amelynek alapján a hatóság elnökének kinevezéséről bármilyen véleményt lehetne mondani; kiiktatódott, hisz a miniszterelnök és a köztársasági elnök döntési folyamatában van, és az Országgyűlésnek e tekintetben semmilyen feladata nincs. Ez biztosan nem előrelépés, és biztosan nem szolgálja a hatóság elnökének függetlenségét. Azt vélem, hogy ezt leszűkíteni csupán a vagyonnyilatkozati eljárásra, egy eléggé szegényes és fantáziaszegény megoldás.

Szeretném mondani, hogy mi jogászok azt szoktuk mondani, hogy nem túl életszerű, de természetesen üdvözölhető ez az intézmény, miszerint a miniszterelnökkel szemben az ellenérdekeltnek, nevezetesen a hatóság elnökének, aki a beadvány szerint valószínűleg mégiscsak igazat állított a vagyonnyilatkozatában, perlési jogot ad. Nem előzmény nélküli a magyar jogrendben, mert a jegybanknál is van egy hasonló jogkör, de felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan kell tekintsük ezt az igényérvényesítési lehetőséget.

Az egyik természetesen az, hogy valószínűleg ezek a perek, ha egyáltalán léteznek majd, akkor nagy nyilvánosságot fognak kapni, mert valóban érdekes és izgalmas perek lesznek. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a keresetek megindulnak a miniszterelnök felé, és biztos nagy verseny lesz az ügyvédek között is, hogy ki képviselje a miniszterelnököt ebben a perben.

De ha ez az esemény nem következik be, akkor valóban mi történik? Mi történik ennek a jogintézménynek a gyakorlatával? Az helyes, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességét kötik ki, hisz valószínűleg az új elnök is legalább olyan jó elnök, mint volt a jelenlegi bírói hivatal elnöke, de szeretnénk tudni, hogy milyen jogorvoslati lehetőségek vannak e tekintetben, mert ez ebből a törvényjavaslatból nem derül ki. Érvényesíthető-e rendes jogorvoslat, érvényesíthető-e rendkívüli jogorvoslat ezekben a kérdésekben?

Azt vélem, hogy ha nem érvényesíthető, ha egyetlen ez az egyfokú eljárás, akkor nem is nagyon igazán érdemes ezt komolyan venni, és semmiféleképpen nem az adatvédelmi hatóság elnökének a függetlenségét fogja elrendezni.

A következő probléma ezzel a jogszabállyal az a - kétségkívül nem is nagyon értem - javaslat, miszerint a hatóság elnöke megkapja azt az óriási tisztességet, hogy az Országgyűlés bizottságai ülésén részt vehet, és az Országgyűlés bizottságainak ülésén hozzászólhat. Szeretném mondani, hogy bármelyik bizottság bármely meghívott vendéget meghallgathatja, hogyha szavazati többséggel ebben dönt, aki a padsorokban ül a hátunk mögött, a képviselők mögött. Azt gondolom, hogy azért ez nem jelenti azt, hogy az elnök függetlenségét garantáljuk, hogyha egy sorba tesszük valamelyik párt vagy képviselő által javasolt szakértő meghallgatásával. Ennél sokkal fontosabb lenne az adatvédelem és az adatvédelmi hatóság elnöke függetlenségének a biztosítása.

De azt már végképp nem értem meg, hogy ha megtesszük azt az óriási kockázatot, hogy beengedjük a hatóság elnökét a bizottságok elé, és nota bene ott még hozzá is szólhat, akkor miért nem tehetjük meg ezt magán a plenáris ülésen, és ha már a plenáris ülésre betettük, akkor miért nem tesz le a kormány egy olyan jogi szabályozást, amely valóban garantálná a hatóság elnökének a függetlenségét, és valóban azt garantálná, hogy az Országgyűlés akár kétharmados többséggel dönthetne a kinevezéséről, dönthetne a felmentéséről, és egyáltalán az Országgyűlés kontrollja előtt zajlana ez a döntési folyamat, nem pedig a köztársasági elnök és a miniszterelnök magánügyeként zajlódna le ez a történet.

(11.10)

Tehát be kell látni, tisztelt kormány és annak mélyen tisztelt képviselői, hogy ez a javaslat gyenge megoldás, ez nem elfogadható megoldás, és nem is igazán méltó az Országgyűlés jogalkotási gyakorlatához, de az igazi kérdés nem ennek a törvényjavaslatnak a kritikája. Az igazi kérdés az, hogy miért tetszettek felszámolni a független adatvédelmi ombudsman jogintézményét, miért tetszettek leszámolni Jóri András korábbi ombudsmannal, miért tetszettek leszámolni minden olyan független vezetővel, akár gondolok a korábbi Legfelsőbb Bíróság elnökére, akik nem voltak hajlandóak ugyanazt mondani, mint amit a Fidesz különböző műhelyeiben meghozott döntések szerint rigmusra kell szavalni a magyar parlamentben.

Ez az igazi kérdés. Nem az az igazi kérdés, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárására alkalmas-e ez a jogszabály. Erre egy nagyon egyszerű mondatot lehet mondani, kár lenne erre ennyi időt felhasználni, azt lehet mondani, hogy nem, nem alkalmas, nem megoldás, és nem is méltó a Magyar Köztársasághoz, hogy ilyen jogszabállyal adjon választ az Európai Bizottságnak, illetve a Velencei Bizottságnak.

Azt a kérdést kellene a továbbiakban felvetni, hogy miért nem lehet visszatérni az általános európai gyakorlathoz, miért nem lehet az ombudsmani intézményt visszaállítani, miért kell egy hivatalnak és egy hivatal elnökének ezt a feladatot betölteni, amikor a korábbi megoldás teljes mértékben jó volt. Valószínűleg azért, mert az állampolgári jogok biztosának az igazi feladata - teljesen mindegy, hogy melyik feladatot tölti be, melyik feladatcsoportot tekinti a hivatásának - az, hogy ne engedje meg a kormánynak, ne engedje meg a hatóságnak, ne engedje meg a hivataloknak, hogy visszaéljenek az állampolgárok adataival, hogy packázzanak vele, hogy a jogszabály betűjére hivatkozva olyan döntéseket hozzanak, amelyek az állampolgárok életét megkeserítik.

Ez az ombudsman igazi feladata, nem véletlenül szószóló, az az ombudsman igazi feladata, hogy amikor a jog nem megfelelő választ ad valamilyen életviszonyban felmerülő kérdésre, ha nem életszerű, nem állampolgárbarát ez a válasz, akkor fellépjen akár a kormánnyal, akár az Országgyűléssel, akár az ország bármely hatóságával szemben. Azzal, hogy ezt a nemes feladatot átteszik egy hivatali megoldásba, és a hivatal elnökének degradálják az egyébként rendkívül fontos adatvédelmi ombudsman intézményét, tartalmilag a következőkben sem fogunk egyetérteni, és mindaddig hangoztatjuk ezt a véleményünket, amíg ez a felfogás meg nem változik. Egyébként az Európai Bizottság véleményéből is ez a felfogás állapítható meg.

Tisztelt Országgyűlés! A jogelmélet egyik legfontosabb tanítása az, hogy az erkölcs mindig megelőzi a jogot, hogy az erkölcs magasztosabb, mint a jog, mert a jog azokat a viszonyokat szabályozza, amelyeket az embereknek kötelező betartani, például állami szigor alapján, míg az erkölcs önkéntes jogkövetés, illetve önkéntes erkölcsi alapelvek követését jelenti. Ez a párhuzam érvényes a politikai kultúrára. Az önmagában nem azt jelenti, hogy egy nemzet politikai kultúrája rendben van, ha egy kétharmados felhatalmazás alapján a fennálló hatalom azt gondolja, hogy azt csinál, amit akar, márpedig az egész ombudsmani rendszer módosítása, az egész ombudsmani rendszer szétverése, az adatvédelmi ombudsmannal való leszámolás mikéntje, az átmeneti rendelkezések hiánya mind azt az uralmi gőgöt jelentik, hogy önök a kétharmad birtokában azt gondolják, hogy a jövőben is azt csinálnak, amit akarnak.

Én nem szeretnék hosszasabban arról beszélni, hogy ez ma már miért nincs így, csak azt szeretném önöknek tisztelettel a figyelmükbe ajánlani, hogy egy kormány politikai kultúráját az is jelenti, ha ezeket az észrevételeket, ezt a felfogást magáénak vallja, nem a betűből indul ki, hanem azt mondja, hogy olyan jogszabályt alkotok, amely valóban megfelel az európaiság követelményeinek, valóban megfelel az európai írott jog alapelveinek, és valóban azt mutatja, hogy Magyarország a demokratikus európai államok közösségéhez tartozik.

Ez a jogszabály ennek nem felel meg, ezért ezt minden elemében a Magyar Szocialista Párt el fogja utasítani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka Vejkey Imre képviselő úr. Megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! II. János Pál pápa jogfilozófiája szerint a konformizmus olyan, amiből hiányzik az igazi személyes érték, és ami az igazi és jogos társadalmi párbeszéd meggyengítését jelenti.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény módosításáról szóló T/6319. számú törvényjavaslat célja, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének meglévő függetlenségét tovább erősítő módosításokkal hajtsa végre, figyelemmel az Európai Bizottság által az infotörvény kapcsán felvetett konformista aggályokra. Az Európai Bizottság annak ellenére vetette fel aggályait, hogy a magyar fél a tárgyalások során nyilvánvalóvá tette azt, miszerint az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerint alapjogi szinten is Magyarországon mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez, továbbá magát a hatóságot és a hatóság elnökét is alkotmányos garanciák védik.

Az Európai Bizottság aggályaira válaszul a fenti törvényjavaslat a hatóság elnöke megbízatásának megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket módosítja akként, hogy a köztársasági elnöknek a miniszterelnök indítványára hozott döntését a hatóság elnöke a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt soron kívüli eljárásban vitathatja oly módon, hogy a vita lezárásáig, vagyis mindaddig, míg az indítvány jogszerűsége és ténybeli megalapozottsága minden kétséget kizáróan a bíróság által meg nem állapíttatik, addig a hatóság elnökének a megbízatása nem szűnik meg.

A törvényjavaslat lehetőséget biztosít továbbá a hatóság elnöke részére arra is, hogy az Országgyűlés bizottságainak az ülésén részt vehessen, felszólalhasson. A törvényjavaslat egyben szigorítja a hatóság elnökének kinevezési feltételeit, ugyanis a jelenleg hatályos vonatkozó rendelkezések szerint az ötéves szakmai tapasztalatot tíz évre növeli. A törvényjavaslat továbbá hatályon kívül helyezi az infotörvényből azokat a rendelkezéseket, amelyek a hatóság elnöke megbízatásának megszüntetését teszik lehetővé, a feladatellátás 90 napon túlmenő hiányára tekintettel. Mindezen módosítási javaslatokból is megállapíthatjuk azt, miszerint a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti tárgyalások szakmai, jogi mederben zajlottak, illetve zajlanak, függetlenül attól, hogy az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a baloldali többségű szocialista, liberális, zöld- és kommunista frakciók párpolitikai alapon megszavazták a hazánkat elítélő határozatot.

A KDNP parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslatot. Kérem, támogassák a tisztelt képviselőtársaim is. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(11.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Igazából, hallgatva a felszólalásokat, már a vita elejébe is bekapcsolódtam távközlési eszköz útján, követtem, ittam Steiner Pál szavait szinte, ahogy körvonalazta azt a hihetetlen nagy kihívást, amely szerint Magyarországnak mindenáron meg kell felelni az Európai Unió, az Európai Bizottság diktátumának. Ebben azért, úgy láttam, hogy bár a hangsúly teljesen más oldalról vetődött fel, de a kormánypárti képviselőtársak részéről is egyfajta vágy mutatkozott arra, hogy minél magasabb szinten teljesítsük ezt a törekvést. Én úgy, ahogy van, ezt az egész problémát, ami most előttünk van, tehát az adatvédelmi hatóság elnökének jogállása, törvényes garanciái, egy teljesen mellékszálnak tartom. Az egész ügy nem erről szól számunkra.

Egy nemzeti értékekben gondolkodó ember számára szerintem ez az ügy arról szól, hogy hogyan lehet az, hogy Magyarország életében a meghatározó jogszabályokat, mint például mondjuk, tegyük fel, az adatvédelmi hatósági szabályokat, de a mezőgazdaság működtetésére vonatkozó szabályokat, a nemzeti iparra vonatkozó szabályokat, a külkereskedelmi szabályokat, most már lassan a fiskális, tehát a költségvetési politikákat egyszerűen egy központi, brüsszeli irányító hatóság oldaláról vezénylik. Tehát egyre jobban csúszik át a nemzet kezéből a saját sorsunkról való rendelkezés, rémisztő gyorsasággal csúszik át a külföldi hatalmi központ kezébe, markába, annak a láthatatlan erőnek a markába, amelyről igazából csak azt tudjuk, hogy egyrészt nem választott tisztviselőkből áll.

Itt van Manuel Barroso, a Bizottság elnöke és az összes biztos, ideértve a hazaáruló Andor Lászlót, akit fel is jelentettünk két héttel ezelőtt azért, mert volt képe, volt mersze megtenni azt, abban reménykedett, hogy majd büntetlenül megússza azt, hogy Magyarország ellenében beszélt és Magyarország ellenében amellett érvelt, hogy vonják el a kohéziós alap támogatását 2013-ban, mert úgymond Magyarország költségvetési politikája nem teljesíti az Unió elvárásait. Ehhez képest Andor László és bűntársai voltak azok, akik az eladósításban döntő szerepet játszottak, kiszolgáltatott helyzetbe hozták az országot, ők voltak azok, akik 1990-ben vagy már 1990 előtt a spontán privatizációval elkezdték a cukoripar és az élelmiszeripar teljes körű privatizálását, rablóprivatizálását, elvtársból átvedlettek tőkéssé, és villámgyorsan odaszegődtek kiszolgálni az új megszálló és gyarmatosító hatalmat.

Erről szól számunkra ez a vita, meg arról szól, amit kedves Zoli barátom ma a kispesti uszodában nekem mondott, és lelkemre kötötte, hogy mondjam el mindenképpen, amikor szóba került a szaunában az, hogy most én miről fogok beszélni. (Derültség és moraj a kormánypártok soraiban.) Azt mondta, hogy kérem szépen, kedves Tamás... Igen, azért csinálom ezt egyébként, mert megpróbálom a kormányzati diktatórikus szövetkezéssorozattal szembeni vérnyomásszintemet lejjebb vinni ezekkel az életfenntartó funkciókkal. (Derültség a kormánypárti padsorokból.) Ugyanis folyamatos szómegvonás és folyamatos ilyen típusú bekiabálások miatt nem tudom elmondani a beszédeimet rendszeresen.

De ha már itt vagyunk, Zoli barátom mit mondott: azt mondta, hogy Tamás, azt mondd el a magyar embereknek és a kormánypárti vagy minden képviselőnek, hogy nem ez a fő probléma Magyarországon. Elnézést kérek, nem akarok vulgáris szavakat használni, hogy az embereket mennyire érdekli az adatvédelmi hatóság jogállása, vagy sem. Az embereket az foglalkoztatja, hogy hogy lehet az, hogy mondjuk, az Audi nevezetű kiváló német autógyár, amelyet nagyon szeretünk, tisztelünk, hogy lehet az, hogy a Győrben foglalkoztatott Audi-munkás, a magyar munkás, a szerelőszalag mellett a szakmunkás, mondjuk, tizedannyi munkabért kap ugyanazért a munkáért, amit a német munkás Németországban megkap. És mi fog történni? Ezt a legyártott Audit, amit a magyar munkás legalább olyan minőségben, sőt, akár lehet, hogy jobb minőségben megcsinál, ugyanannyiért fogják eladni, mint a német piacon tízszer annyi munkabérért megtermelt autót.

Majd pedig folytatódik a másik történet, a kedves másik társam azt mondja, hogy Tamás, nézz utána annak, hogy a nyugati határszélen mi zajlik, hogy tömegével építenek fel falvakat az osztrákok, osztrák útépítő cégek építik az utakat és az osztrákok egyszerűen szabályosan megszállják a nyugati határszéleket. Ugyanez van a keleti határszélen, ott a románok szállják meg, Gyulát is már, Gyulán bolygóvárosokat építenek a románok. Egyszerűen elképesztő, hogy mi zajlik ebben az országban, és akkor ilyenekről beszélünk, hogy az adatvédelmi hatóság jogkörének vagy a vezetőinek a jogállása pontosan hogy alakul. Nyilván nagyon jól tudjuk, hogy ez egy jéghegy csúcsa vita. Itt, ebben a jéghegy csúcsa vitában tökéletesen megmutatkozik szerintem az, hogy ki hogy viszonyul a nemzeti szuverenitás kérdésköréhez.

Hallottuk Steiner Páltól, már idefelé jövet is ittam szavait, ahogy mondtam, hogy milyen szörnyen sérti a nemzet szuverenitását az, hogy az adatvédelmi hatóság vezetőjének elmozdításával kapcsolatban kiiktatódik az Országgyűlés - most sem figyel rám, biztos sokkal fontosabb Lendvai Ildikó tanácsait hallgatnia -, milyen fontos, milyen szörnyű az, hogy kiiktatják az Országgyűlést ebből az elmozdítási folyamatból. Én meg azt mondom, hogy milyen szörnyű az, hogy a Magyar Országgyűlést kiiktatják az egész önsorsunkat meghatározó, jelentős jogszabályi környezet megalkotásának a lehetőségéből. És itt is végül is miről van szó? Arról, hogy Barroso, ez a senki által nem választott, senki által nem tisztelt ember, aki gyakorlatilag az Európai Unió - hogy mondjam - főkomisszárja, mert a biztost a Szovjetunióban komisszárnak hívták, az Európai Unióban commissioner, bizottság, és ő a főkomisszióvezető, főkomisszár - Szamuely és társai is komisszárok voltak.

Tehát, kérem szépen, hogy lehet az, hogy ez az ember, ez a senki által nem választott embernek a senki által nem választott igazságügyi biztosa, amikor megkérdeztem tőle múlt szerdán, a nők esélyegyenlőségével kapcsolatos konferencián Brüsszelben, amelynek az a tárgya, hogy hogyan szüntessük meg a nők és férfiak közötti fizetési egyenlőtlenségeket, rákérdeztem arra, hogy miért nem foglalkoztatja az Európai Uniót az, hogy a 99 éves Tamás Aladárnét Rimaszombaton, aki 99 év óta őshonos hazájában, városában él, egyik percről a másikra megfosztják szlovák állampolgárságától, mert felvette a magyart, és egy jogfosztott helyzetbe taszítják. És erre azt mondja az igazságügyi biztos, aki leckézteti most Magyarországot, és előírja azt, hogy nekünk milyen táncrendben kéne az adatvédelmi hatósággal, a Magyar Nemzeti Bankkal és egyéb más szabályokkal cselekednünk, ő azt a szemtelen választ adja, hogy a tagállamok konfliktusait és a kisebbségek kérdését ne hozzuk be ebbe a kérdéskörbe. Ez az egész egy szemforgató, hazug gyarmatosító rendszer.

Itt azt mondom, hogy az a frontvonal, teljesen világosan meg kell húzni, hogy ki van a gyarmatosítás ellen és ki van a gyarmatosítás mellett. Itt kell letenni a voksokat. Számomra a Szocialista Párt megint tökéletesen bebizonyította, de két héttel ezelőtt is, a migrációs törvény vitájában, emlékszem Harangozó Tamás szavaira, hogy tizenöt éves álom teljesült, hogy végre a legnagyobb nemzetpolitikai bravúr megvalósult, 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz. És amikor megkérdeztük a cukoripar privatizációjáról szóló vitában a kormánypárti képviselőket, hogy mondjanak egyetlenegy előnyt, ami Magyarországnak származott az európai uniós tagságból, akkor felállt a jobb reményekre jogosult Ivanics képviselőtársunk, próbálta védeni az álláspontot, és azt mondta, hogy túl rövid az idő, hogy felsorolja az összes előnyt, és nem tudott egyet sem fölsorolni.

Tehát kérem szépen, nincs előny. Tehát Magyarország a szuverenitását egyrészt alávetett... - európai jogi jogászként tudom, és ezért kampányoltam az uniós csatlakozás ellen, hogy az uniós jog elsődlegességet élvez a nemzeti joggal szemben. Ha a fene fenét eszik, akkor se tudunk ez alól mentesülni, és hiába hirdeti meg, még azt mondom, én megelőlegezem a jó szándékot és - hogy mondjam - a helyes törekvéseket a kormányzat részéről, hogy megpróbál egyfajta szabadságharcot hirdetni, megpróbál őseink nyomdokain, Thököly-szabadságharc, Rákóczi-szabadságharc, '48-asok és nagyon sok más szabadságharcunk volt vagy a Rongyos Gárda felszabadító harcai, ezen nyomvonalon elindulni és Magyarországot elmozdítani abból a gyarmati függésből, amelybe '89-90-ben taszították. Bizony itt a volt elvtársak ugyanúgy részesei ennek a betaszításnak, mint a '90-ben felállt első kormány, aminek nem volt jobb dolga, mint a fő KISZ-vezér, volt KISZ-vezér, Csepi Lajos kezébe adni a magyar privatizációt. És mi történt az uniós tagságunk...

Martonyi Jánosról persze ne is feledkezzünk el, aki '88 és '90 között privatizációs biztosként dr. Tömpe Istvánnal, annak a véreskezű Tömpe István hóhérnak a fiával együtt készítette elő a privatizációt, amelynek nyomán ma a magyar élelmiszeripar, a magyar feldolgozóipar, a magyar textilipar és a magyar ipar döntő részét kiherélték, eladták, már elnézést kérek, egy tál lencséért. A felét elvitték a költségek a privatizációs bevételeknek.

Tehát amikor erről az egész kérdéskörről beszélünk, kérdezzük már meg, hogy miért nem lép fel az Európai Unió például olyan dolgok ellen, ami ellen igazán fel kéne lépni és nem ilyen álproblémákkal revolverezni Magyarországot. Ebben igaza van egyébként Vejkey képviselőtársamnak, akivel az Európai Tanácsban sokat harcolunk együtt a Magyarország ellen folyó keresztes hadjáratban Magyarországért, és nagyon igaza van abban, hogy abszolút tisztán és egyértelműen pártpolitikai vonalon vezényelt, irányított bosszúhadjáratról van szó.

(11.30)

Tehát ezt teljesen világosan látni kell, hogy Magyarország mozgásában azt a rémisztő jövőképet látják az európai háttérerők és az Európai Unió jelenlegi vezetése, hogy itt egy veszélyes folyamat indulhat el, mert a nemzetek öntudatra ébredésének folyamatát gerjeszti Magyarország. Most volt, nemrégiben 1848 évfordulója. Hány ünnepi beszédet hallottunk? És valószínűleg önök is nagyon sok ilyen beszédet mondtak el, hogy igen, dicső őseink, igen, felgyújtották a szabadság lángját, Európában elsőként és leghosszabban mutatták meg azt, hogyan kell az önkény ellen fellépni.

Az egész gyarmatosító rendszer egy önkényuralmi rendszer. Az más kérdés, hogy azért egy kis kritikát is megfogalmazzak a kormánnyal szemben, hogy ez azért nem hatalmazza fel a kormányzatot arra, hogy egy olyan közjogi szőnyegbombázást hajtson végre, és olyan mértékben, tulajdonképpen puccsolja meg a magyar alkotmányos rendszert, hogy abból az együttműködést mint elemet szinte teljesen kiejtette. Tehát azt gondolom, én ezt tartom a legnagyobb hibának. Én tehát erre fűzném fel a mondanivalóm lényegét, és nem megyek bele itt abba, hogy igen, milyen szabályok alapján mozdítható el; jaj de jó, perelhető a miniszterelnök. Tudjuk, hogy ezek akadémikus viták. Péterfalvi Attila egy tisztességes, elkötelezett adatvédelmi szakember. A kutya nem fogja őt bántani, és egyébként tényleg arról van szó, hogy maga a hatósági jogkörre emelt adatvédelem egy magasabb szintű védelmet biztosít. Mert ha a jogsértettek oldalán állna az Európai Unió és a csahos kutyák, akik mellette azt szajkózzák, hogy milyen fontos az Európai Unió diktátumait végrehajtani, akkor azt nézzék, hogy jobb-e az adatvédelem miatt védelemre szorulók számára ez a rendszer, vagy nem jobb.

És bocsánat, ne mondjuk már azt, hogy a biztosi, az ombudsmani rendszer jobb! Tényleg, a tiszteletre méltó Szabó Mátét nagyon tisztelem, szeretem. Én voltam az, aki annak idején Sólyom László köztársasági elnöknél, amikor megkérdezte a véleményemet, azt mondtam, hogy igen, én őt jónak tartom erre a pozícióra, és a mai napig is szerintem egy elkötelezett, komoly ember. De hát az ombudsman hatásköre lényegében egy üres hatáskör. Most már felerősödött az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségével, de lényegében a hatóságok arra való rábírása, hogy valamit tegyenek, ne tegyenek, vagy bármilyen jogsértőnek a rábírása elvileg sokkal gyengébb, mint egy hatóság keretei között.

Tehát még maga a megoldás se volt rossz, amit a kormány választott, bár nagyon sok kritikát elmondtunk. Novák Előd volt a vezérszónokunk, és emlékszem, hogy nagyon sok kritikát elmondott. Módosítókat is nyújtottunk be, de önök nem hallották meg. Tehát nem az együttműködés útját választották, és azt a fajta megalázó eljárást kell most tulajdonképpen végigcsinálni, hogy tulajdonképpen elmentek a falig, és Orbán Viktor büszkén mondta még néhány hónappal ezelőtt, hogy "kiosztottunk néhány kokit, meg sallert". Most tényleg Magyarország kapott, és nem a kormány kapott, nem a kormányzati erők kaptak, hanem diadalt ülnek azok az erők az Európai Parlamentben. Én azért ott is előfordulok, gyakran figyelem az ottani vitákat, és megdöbbenve látom például, hogy milyen uszítás zajlik Magyarország ellen.

Nézzük már meg, hogy Bolgár Györgyék milyen plakáttal kampányolnak Magyarország ellen! (Felmutatja.) Azt mondják, hogy médiahelyzet - hova tart Magyarország? És azt üzenik ezzel a plakáttal, ráadásul egy nőt, egy megalázott, nemzeti szalaggal lefedett szájú nőt mutatnak be, tehát női mivoltában is sértik; azok a liberálisok, akik rettenetesen kényesek a női jogok védelmére, azok ilyen eszköznek, emblémaként használják a nőket. Majd Bolgár György arról beszélt több órán keresztül ezen a hearingen, meghallgatáson, hogy milyen szörnyű, hogy nincs szólásszabadság. És amikor megkérdeztük, hogy hány esetben tiltották meg Magyarországon, hogy valaki megszólaljon, hány lapot tiltottak be, mennyi bírságot szabtak ki, akkor nem adott erre választ, miután nem is történt ilyen.

Tehát a problémánk nekünk az, hogy nincs együttműködés igazából, pedig lehetne. A Jobbik kezdettől fogva úgy jött a parlamentbe, és most is így van, hogy ha nemzeti érdekű ügyekről van szó, akkor azokat támogatjuk, nyilván nem feltétel nélkül, hanem a legjobb tudásunk szerint hozzuk be az emberek véleményét hús-vér esetekből; a mindennapi bűnözéstől szenvedő Magyarország hangját és egyáltalán a gyarmatosítástól szenvedő gazdák hangját; vagy a földjüktől most nemsokára, ha nem teszünk valamit, megfosztott emberek hangját. Tehát ezen a talajon kellene együttműködni.

De hogy az Európai Unió Bizottságának a diktátumát hajtjuk végre, mert tulajdonképpen erről van szó - itt van a kezemben az Európai Bizottság sajtóközleménye, ahol a kötelezettségszegési eljárást három jogalapra teszi: a nemzeti központi bank függetlensége, az igazságszolgáltatás függetlensége és ez a bizonyos adatvédelmi hatóság témaköre. És akkor megkérdezem azt: körbenéztünk már abban, hogy hány európai uniós tagállam ellen folyik hány kötelezettségszegési eljárás? Hát akkor megsúgom, elmondom: több száz eljárás folyik, Franciaország, Németország ellen hemzsegnek az eljárások. És senki nem beszél arról, hogy ez európai botrány, szembemegy az európai értékekkel.

De tudják, mi megy szembe az európai értékekkel? Nem akarom szegény németeket bántani, tényleg nagyon jó viszonyban voltunk azért sok ideig velük (Derültség a Jobbik padsoraiból.), de például a női-férfi bérkifizetési témákban, tehát bérkülönbségek témájában az európai uniós átlag 17 százalékos, Magyarország 10 százalékos különbséget mutat; Németország 23 százalékos különbséget mutat; Csehország 30 százalékos különbséget mutat. És senki nem sikolt föl, hogy úristen, micsoda botrány!

Ráadásul, hozzáteszem, a Magyarországra települt külföldi cégek, tehát nyugat-európai tulajdonú, többségű cégeknél sokkal nagyobb ez a fizetési különbség, mint az európai uniós átlag. De megkérdezem akkor - végül is visszakanyarodok Zoltánhoz, ahhoz a kedves barátomhoz, aki elmondta ezt a véleményét, a lelkemre kötötte, hogy mondjam el -: kérem szépen, az a legfőbb probléma, hogy az ellen az esélyegyenlőtlenség ellen senki nem lép föl, és az Európai Bizottságnak kellene a leghangosabban fellépnie, ami jelenleg egy blokkosított, első osztályú és másodosztályú európai uniós tagságot jelent.

Kelet-Közép-Európát gyakran gyarmati sorban tartják. Ilyen feltételekkel csatlakoztattak minket az Unióhoz. Így lehetett az, hogy a magyar gazda a negyedét kapta annak a pénznek, annak a támogatásnak, amit a nyugati, például az osztrák gazda, aki szépen átpöfögött a traktorjával, és a zsebszerződéssel hasznosításba vett földön négyszer annyi támogatással, vidáman megműveli a földet; majd szépen hazaviszi, eladja saját termékként, és lefölözi az összes hasznát ennek a bérrabszolgának. Egyébként ez egy szabadrablás. Tehát az, amit az Audi, meg a többi... Örüljünk annak, hogy a Mercedes idejön? Azért jön ide, mert ebben a mesterségesen lenyomott életszínvonalú országban egyfajta messiásként próbálják magukat feltüntetni, hogy jaj, de remek legények vagyunk, hogy ilyen minimálbér közeli értéken foglalkoztatjuk a szerencsétlen, kizsigerelt munkavállalókat, akik jó esetben a szalag mellett még meg se szólalhatnak, mert különben kirúgják őket. S utána majd lehorgasztott fejjel mennek a Tescóba vásárolni, mert vidéken gyakorlatilag már alig van termelés.

Tehát ez a fő kérdés: hogyan tud talpra állni az ország, hogyan tud az államadósság-csapdából kikecmeregni? Erről beszéljen Nyugat-Európa! Erről beszéljen az Európai Unió!

Nyugat-Európának könnyű beszélni: megkapták a Marshall-segélyt '45 után. Megkaptak egy olyan hatalmas pénzinjekciót, amivel nagyon könnyű most hencegni és jó életszínvonalról beszélni. Svédország - most éppen ők nem kaptak Marshall-segélyt -, például a svédek a tökéletes példák számomra arra, egyszerűen nem tudom, hogy mi történt a svédekkel. Tehát mint hogyha valami ördögöt látnának bennünk. Én mostanában egyszerűen nem beszéltem úgy svéd képviselővel, hogy ne mutasson valami szörnyű haragot Magyarország ellen, meg a magyarok ellen.

De azért, ha már itt vagyunk a Bolgár György-féle fórumnál (Ismét felmutatja a plakátot.), az is érdekes, hogy ez ötpárti fórum volt. Tehát európai néppárti, francia képviselő vezényelte a vitát, a Magyarország elleni keresztes hadjáratot. És azért álljon már meg egy szóra a menet! Tehát itt azért, úgy gondolom, a kormánypártoknak is felelőssége és feladata is van. Az Európai Parlamentben jó lenne, ha aktívabban védenék Magyarország érdekét, és nem fordulhatna elő az, hogy egyedül Morvai Krisztina az, aki felállt a Parlamentben múlt héten, a biztosok kérdésének órájában, és pont a kohéziós alapról szóló döntés után egy órával neki is szegezte a hazaáruló Andor Lászlónak a kérdést, hogy mondja már meg, hogy ezek után milyen érdeke fűződik Magyarországnak ahhoz, hogy bennmaradjon az Európai Unióban. És elmondta Andor László, hogy érzelmek nélkül kell erről beszélni, és egyébként is, tőke már korábban is jött be, nyugalom, semmi gond. Hát persze, hogy jött be! Kényszerpályára lökték az országot!

Egy olyan látszatot próbáltak már 2003-ban is kelteni, hogy nincs más út, csak az uniós csatlakozás. Most pedig szabadságharcról beszélnek kormánypárti oldalon, de ugyanakkor meg, amikor a miniszterelnök úr erről beszél, az azt követő percekben vagy órákban Martonyi János feláll, elmondja a védőbeszédét az Európai Unió mellett és az euróövezethez tartozás mellett, meg a fiskális paktum mellett, és megszavazza ezt a felhatalmazást a kormánypárti többség, persze az MSZP-vel és az LMP-vel együtt, meg ha jól tudom, a gyurcsányista hazaárulók is megszavazták... (Dr. Schiffer András: Mi nem szavaztuk meg!) Nem szavazták meg, bocsánat, akkor tartózkodtak, vagy legalábbis valamilyen módon nem tetszett nekik. De nem azon okból nem tetszett, ami miatt nekünk nem tetszik, de ezt majd Schiffer András elmondja.

Mindenesetre a lényeg az, hogy ennek a fajta gyarmatosítási kényszerpályának véget kell vetni. Tehát mi ebben vagyunk partnerek. Mi abban nem vagyunk partnerek, hogy ilyen szervilis, megalázkodó helyzetekbe kényszerüljön Magyarország - ezért nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Nem is megyünk bele a részleteibe. Elvi alapon azt mondjuk, hogy minket abszolút nem érdekel, hogy mit írt elő az Európai Unió. És egyébként igenis meggyőződésem, hogy ha, hogy mondjam: a jogértelmezés kevésbé elfogult talaján vizsgálnánk meg ezt az eredeti törvényt, akkor az megállna a lábán. Nyilván ez egy műprobléma, egy hajánál fogva előrángatott dolog. Emellett még lehet 150 másikat találni.

Mondjuk, azért nyilván engem is zavar, nem csak, mit tudom én, Kajdi Józsefet, aki megírta a "Rendszerváltás alkotmányos puccsal" című cikkét, és 14 olyan tisztséget talál, olyan 10-8-9 évre bebetozonott tisztséget, amelyek a létüknél fogva gyakorlatilag eleve szinte kizárják azt, hogy demokratikus választások legyenek Magyarországon. Csak egy példát mondok: a Költségvetési Tanács hozzájárulásához kötött a költségvetés elfogadása. A Költségvetési Tanács több évre fideszes többségű; ha nincs költségvetés, akkor a volt fideszes alelnök köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést, új választást ír ki.

(11.40)

Tehát gyakorlatilag itt azért álljunk meg egy szóra! Mi azt mondjuk, hogy ennek a gyarmati alárendelt sorsnak kell véget vetni, a magyar földet meg kell védeni, a nemzeti ipart újra kell építeni, Kelet felé kell nyitni. Nem az Európai Unió diktátumainak végrehajtásában van Magyarország jövője, hanem a magyar megmaradás a szövetkezésben és a magyar összefogó akaratban van, ami abban nyilvánul meg, hogy elődeinkhez hasonlóan megvédjük mindenáron a nemzet szabadságát.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka, Schiffer András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Szóval, valóban van valami báj abban, hogy miközben a miniszterelnök, illetve a kormánypártok kivezényelnek hatalmas tömegeket - most már másodjára - Pest utcáira azzal (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.), hogy nem leszünk gyarmat, és tiltakoznak a kormánypárti tömegek az Európai Unió különböző diktátumai ellen, mindeközben ezzel párhuzamosan a kormány pedig végrehajtja azt, vagy úgy csinál, mintha végrehajtaná azt, amit az Európai Unió elvár. Véget kéne vetni a kettős beszédnek, és teríteni kéne a kártyákat a kormányoldalon, világossá kell tenni, hogy mi az igazság: az az igazság, amit a kormány elmond Strasbourgban, Brüsszelben, vagy pedig az az igazság, amit itt elmond Budapesten.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba, tisztelt államtitkár úr! Az információszabadság-törvényt nem elsősorban azért kell módosítani, mert az Európai Unió így kívánja. Az információszabadság-törvénynek nem az a legfőbb problémája, hogy milyen európai elvárásoknak nem felel meg. Az információszabadság-törvénynek az a legnagyobb problémája, hogy szembemegy az önök kormányprogramjával, szembemegy azokkal az ígéretekkel, amire önök a magyar emberektől felhatalmazást kaptak.

Önök 2010-ben azt mondták, hogy helyreállítják a jogállamot. Önök azt mondták a választási kampányban és a kormányprogramjukban, hogy véget vetnek a mutyivilágnak; véget vetnek annak a világnak, amikor a nyilvánosság elől elzártan lehetett titkolni különböző közérdekű adatokat; véget vetnek annak a világnak, ami folyt a megelőző parlamenti ciklusban, hogy különböző vagyonelemek iránt érdeklődő embereket ki lehetett zárni a nyilvánosságból. Az akkori kormány vesztett perek után is megpróbálta eltitkolni azt, hogy hogyan herdálja el a közvagyont. Önök arra kaptak megbízatást, hogy legyen átláthatóság a közpénzek felett, önök arra kaptak megbízatást, tisztelt államtitkár úr, hogy állítsák helyre a jogállam becsületét.

Az információszabadság-törvénnyel nem az a legnagyobb gond, hogy külföldről milyen kritikák érik; az a legnagyobb gond, hogy szembemennek a választási ígéreteikkel, és egy olyan rendszert alakítottak ki az információszabadság tekintetében is, ami szűkíti az emberek megismerési lehetőségét a közvagyon tekintetében, szűkíti az információszabadság és az információs önrendelkezési jog felett őrködő intézmény függetlenségét.

Az, amit az Európai Unióban megfogalmaznak, egy következmény. És igen - anélkül, hogy túlságosan egyet kívánnék érteni Gaudi képviselőtársam előbb elhangzott szónoklatával -, azért azt szeretném megjegyezni, hogy véget kéne vetni annak a magyar törvényhozásban, hogy különböző törvények esetében a hivatalos indokolás folyamatosan Brüsszelre mutogat. Nem azért kell Magyarországon megerősíteni az átláthatóság bástyáit, nem azért kell független őrszem az információszabadság felett, mert kívülről ezt diktálják.

Azért kell így, mert a magyar emberek kívánják ezt, azért kell így, mert önök ezt ígérték 2010-ben, és nem azt ígérték, hogy üzleti titok, banktitok mögé bújtatva hizlalják a saját klientúrájukat. Azért van szükség információszabadságra, hogy például megtudhassuk azt, hogy a Nemzeti Földalap az állami földbérleti programoknál milyen feltételek mellett köt szerződéseket. Azért kell információszabadság, hogy megtudjuk azt, hogy adott esetben az önkormányzati vagyonnal hogyan sáfárkodnak zárt üléseken az önök helyi helytartói, a narancsos Döbrögik.

Természetesen az az irány, amit vett ez a törvényjavaslat, jó szándékú és üdvözlendő is lehetne, ha nem lenne az egésznek az összegzése az, hogy ez valójában egy szépségtapasz azon a seben, amit önök az információszabadságon ejtettek 2011-ben. Ez a törvényjavaslat lehet, hogy bizonyos felületi kezelésekre jó, ez a törvényjavaslat lehet, hogy jó arra, hogy néhány bürokrata elégedetten csettint, hogy a magyar kormány iksz darab követelést teljesített, de a legfőbb hiányosságait a 2011-ben megalkotott információszabadság-törvénynek ez a törvénymódosítás nem teszi helyre.

Az információszabadság-törvénnyel, illetve a felszámolt adatvédelmi biztosi intézménnyel nem az volt a legnagyobb gond, tisztelt államtitkár úr, hogy milyen jogorvoslati lehetősége van az adatvédelmi biztosnak; igen, ebben kénytelen vagyok egyetérteni Gaudi képviselőtársammal, nem ez érdekli az embereket. Az érdekli az embereket, hogy van-e olyan független intézmény, amelyik szembe tud szállni a kormányzattal akkor, amikor megpróbálják eltitkolni azokat az adatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan mutyiznak állami földekkel, hogyan mutyiznak önök az önkormányzati vagyonnal. Ebben nem megoldás az, amit itt csináltak.

És hogy az államtitkár úr közbeszólására is reagáljak. Igen, hasonlóan ahhoz, amit Steiner képviselőtársam elmondott, mi is azt gondoljuk, hogy az igazi megoldás az lenne, ha a kormány helyreállítaná az adatvédelmi biztos intézményét. És államtitkár úr, teljesen felesleges külföldi példákra hivatkozni. Önök az elmúlt két évben úgy számolták fel Magyarországon az alkotmányosságot, hogy minden egyes lépésnél külföldi példára hivatkoztak. Én készséggel elhiszem önnek, hogy ennél a modellnél is, hogy itt egy hatóság működik, tud egy rakat külföldi példát hozni, sőt tud mutatni olyan uniós tagállamot, amellyel szemben azért van kötelezettségszegési eljárás, mert nincs adatvédelmi hatóság.

Megmondom őszintén, államtitkár úr, engem nagyon-nagyon kevéssé érdekelnek a nemzetközi példák, úgyhogy nagyon megkérem, hogy velem szemben ne érveljen azzal, hogy mire találunk külföldi példát, mert nem érdekel. Nem érdekelnek a külföldi példák, államtitkár úr! Az a helyzet, hogy ahány demokrácia, annyi különböző alkotmányos berendezkedés van. Más országok szövetségi berendezkedésűek, van két kamara, van, mondjuk, egy erősebb köztársasági elnök, és sorolhatjuk még a különbözőségeket az alkotmányos szerkezetben. Éppen ezért kiragadni egyes külföldi példákat, és utána azért érvelni a mellett, hogy az miért jó itt egy teljesen eltérő alkotmányos szerkezetben, ez egész egyszerűen szemfényvesztés.

Úgyhogy nagyon kérem, államtitkár úr, minden tiszteletem mellett, hogy ebből a vitából hagyjuk ki a nemzetközi példák emlegetését. Magyarországon, ahol egykamarás parlament van, nem szövetségi állam van, gyenge köztársasági elnök van, a parlamenti biztosok intézménye az, ami megfelelő kontrollt tud gyakorolni egy olyan végrehajtó hatalmon, amelyiknek a túlsúlya az alkotmányos szerkezetben egyébként 22 éve fennáll. A parlament ebben az országban akkor tudja érvényesíteni igazán az ellenőrző funkcióját a végrehajtó hatalom felett, ha vannak erős országgyűlési biztosok, és ez különösen igaz az információs önrendelkezési jog és az információszabadság esetében, főként azért - hogy a 90-es évek elejéről idézzek tanulmányt -, mert pontosan ott van szükség ilyen, úgynevezett szakosított ombudsmanra, ahol a jogsértések tudatosulása a társadalomban rendkívül alacsony.

Ma úgy lehet megsérteni embereknek az információs önrendelkezési jogát - és ez elhangzott itt a tavalyi vitában is -, hogy nagyon sokszor az emberek nincsenek is tudatában annak, hogy itt az adatvédelmi jogukat, az információs önrendelkezési jogukat megsértették. És nem feltétlenül az államhatalom sérti meg vagy az önkormányzat sérti meg, sőt ma már egyre fenyegetőbb az, hogy különböző nagy multinacionális cégek, nagykereskedelmi láncok, bankok azok, amelyek felhalmoznak adatokat, és anélkül, hogy az ember tisztában lenne azzal, hogy mások mit tudnak róla, és hogyan próbálják az ő fogyasztói pozícióját lenullázni, garázdálkodnak különböző személyes adatokkal, és ezek a jogsértések nem tudatosulnak.

És ugyanez igaz az információszabadságra is. Ma Magyarországon, 22 évvel a rendszerváltás után is nagyon alacsony a kultúrája az információszabadságnak, az embereket nagyon könnyen meg lehet félemlíteni különböző településeken is ugye azzal, hogy mihez van joguk hozzáférni, mihez nem. Tudunk olyan települést, ahol az önkormányzati rendeletet nem akarják a helyi polgárnak odaadni, merthogy nincsen köze hozzá.

Akkor, amikor ilyen helyzet van egy országban, és az állampolgárok megalapozott részvételének az első számú feltétele a kellő informáltság, akkor szükség van egy független jogvédő intézményre. Ehhez képest önök az elmúlt évben a jogvédelem szintjét gyakorlatilag lenullázták Magyarországon. A nagy különbség - és itt vitatkozom Gaudi képviselőtársammal - az adatvédelmi hatóság és az adatvédelmi biztos között pontosan abban rejlik, hogy akárhogyan csűri-csavarja a kormány, az adatvédelmi hatóság soha nem lesz független; soha nem lesz független, az rendeltetésénél fogva egy kormányzati szerv.

(11.50)

Egy kormányzati szerv - dehogynem! -, mert a kormányzati intézményrendszerben van. A hatóságok a végrehajtó hatalom részét képezik, ehhez képest a végrehajtó hatalmat kellene ellenőrizni, pontosan az információs önrendelkezési jog épsége, az információszabadság védelme tekintetében, és erre a legmegfelelőbb intézmény egy országgyűlési biztos. Egy olyan országgyűlési biztos, amilyen erősségű adatvédelmi biztos egyébként a kilencvenes évek eleje óta Magyarországon létezett. (Dr. Józsa István: Így van!) Az adatvédelmi biztos 2011. december 31-éig rendelkezett hatósági jogosítványokkal. Jegyzem meg, ezt nemcsak a Fidesz oldaláról támadták, hanem a megelőző kormánypártok oldaláról is. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen, az adatvédelmi biztos országgyűlési biztosi rendeltetése ellenére rendelkezett hatósági vagy kvázi hatósági jogosítványokkal. Ennél hatékonyabb védelmet és ennél hatékonyabb ellenőrző funkciót ezen a területen, az Országgyűlés oldalán nem lehet találni. És hangsúlyozom, a jogsértések tudatosulásának az alacsony szintje miatt, illetve másik oldalon amiatt, hogy a mindenkori hatalom oldalán nagyon nagy a kísértés az információk visszatartása miatt, igenis szükséges az, hogy a végrehajtó hatalomtól világosan elkülönült intézmény őrködjön az emberek személyes adatainak védelme és az információszabadság, az átláthatóság felett. Éppen ezért én is azt szeretném megerősíteni, hogy az igazi megoldás az adatvédelmi biztosi intézmény visszaállítása lenne.

Ami a konkrét javaslatokat illeti. Most túl azon, hogy egyenként természetesen az egyes javaslatokkal az LMP frakciója egyet tud érteni, ezek felületi kezelések, amelyek nem oldanak meg semmit. Üdvözlendő az, hogy az adatvédelmi hatóság intézményét, az adatvédelmi hatóság elnökét, Péterfalvi Attila urat megpróbálják közelíteni egy ombudsmanhoz, na de ő attól még egy hatóság marad, nem pedig egy országgyűlési biztos. Viszont, ha már egy ilyen közelítésbe belefogott - sajnálatos módon külső nyomásra, nem pedig belső indíttatásból - a kormány, akkor jó lenne ezt a hadműveletet befejezni, tisztelt államtitkár úr, és ha már közelíteni kívánják a hatóság elnökét egy adatvédelmi biztoshoz, és ha már önök elvették az emberek jogát tavaly, hogy Alkotmánybírósághoz fordulhassanak, elvették ezt az utolsó menedéket, akkor legalább a hatóság elnökének adják meg azt a jogot, hogy ő maga fordulhasson Alkotmánybírósághoz. Erre vonatkozóan az LMP a mai napon egy alaptörvény-módosítást elő is terjesztett, tehát hogy az alaptörvényt módosítsa úgy a parlament, hogy az adatvédelmi hatóság elnöke szabadon fordulhasson Alkotmánybírósághoz. Én azt gondolom, hogy ez a módosítás - minden elégtelensége dacára - akkor alkot zárt rendszert, akkor fejeződik be az a folyamat, hogy valamiképpen önök a hatóságot közelítik az adatvédelmi biztoshoz, ha megkapja, legalább ő megkapja a jogot, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon. Már csak azért is, mert pontosan ezeknél a jogoknál, tehát a személyes adatok védelménél, illetve az információszabadságnál az eljárások gyorsaságához elsőrendű érdek fűződik, tehát kivárni azt, amíg egy ügyből alkotmányjogi panaszt lehet csinálni, addigra az ügy nem ügy. Tehát a hatékony jogérvényesítés érdekében múlhatatlanul fontos lenne, hogy az adatvédelmi hatóság elnöke önmaga fordulhasson Alkotmánybírósághoz.

Három ponton szeretném kiegészíteni viszont ezt a törvényjavaslatot, hogy az érdemi kifogásokra is reagáljon. Itt szeretném megjegyezni, hogy az információszabadság-törvény vitájában mind a három ellenzéki párt alapvető kifogásokat hangoztatott, önök ezeket nem vették figyelembe. Pontosan ezért álságos, hogy miután feldúlták a teljes alkotmányos rendszert, most hirtelen ötpárti egyeztetéseket kezdeményeznek. Tiltakoztak jogvédő szervezetek is az információszabadság-törvény ellen. Ez sem érdekelte önöket. Most kizárólag azért nyúlnak hozzá ehhez a törvényhez, mert külföldről ilyen nyomás nehezedik önökre. Én viszont azt gondolom, hogy ezt az alkalmat ki kellene arra használni, hogy próbáljuk, amennyire lehet, reparálni az információszabadság alkotmányos helyzetét.

Önök leszűkítették a közérdekű adat fogalmát, tehát nem garantált az idén január 1-jétől, hogy ha egy állami, önkormányzati szerv olyan adatot kezel, ami nem feltétlenül a közfeladathoz kapcsolódik, ehhez a polgárok hozzájuthatnak. Tehát akkor, amikor egy állami, önkormányzati szerv nyilvánvaló korrupciós célzattal a munkatársait utaztatja külföldre, mert így zsíroztak le egy jó boltot egy multinacionális céggel, akkor - erre, ugye, volt példa az elmúlt években - ennek az utazásnak a részleteit a hatályos törvényszöveg alapján nem tudhatjuk meg. Nem volt érdemi válasza államtitkár úrnak tavaly a törvény vitájában, hogy mi volt a kifogás a közérdekű adat eddigi definíciójával kapcsolatban. Miért akarják önök leszűkíteni az átláthatóságot? Miért ne tudhatnák meg azt a magyar emberek, hogy különböző önkormányzatok milyen kéjutazásokat szerveznek külföldre, ki miért utaztatja a megyei önkormányzatok vezetőit az Azori-szigetekre? Az a helyzet, államtitkár úr, hogy a jelenlegi közérdekű adat definíció alapján mi, magyar parlamenti képviselők, magyar állampolgárok nem nagyon tudunk kutakodni az iránt, hogy az önök párttársai mit kerestek az Azori-szigeteken, ez mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, és egyáltalán mi célt szolgált ez az utazás. Ha visszaállítják a korábbi közérdekű adat definíciót, természetesen minden magyar állampolgár ezekhez az információkhoz hozzáférhet.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Göndör István
váltja fel.)

A következő fontos elem pedig az, hogy miután nyilvánosságra került a polgári törvénykönyv tervezete, amiből a Fidesz az üvegzsebszabályt egészen egyszerűen kihagyta, arra való hivatkozással, hogy annak az információszabadság-törvényben van a helye, ezzel szakmailag akár egyet is lehet érteni, de akkor itt a remek alkalom arra, hogy a hatályos polgári törvénykönyv 81. § (3) bekezdésében szereplő üvegzsebszabályt, ami átláthatóvá tette az elmúlt kilenc évben az állami, önkormányzati szervek működését, ezt rakjuk bele az információszabadság-törvénybe. Sőt továbbmegyünk, államtitkár úr, úgy rakjuk ezt bele az információszabadság-törvénybe, hogy banktitok, értékpapírtitok se legyen gátja annak, hogy a magyar állampolgárok megismerhessék a közpénzek áramlásának az útját. Például, ha a Magyar Fejlesztési Bankról van szó, a Magyar Fejlesztési Bank se tudjon a banktitok mögé bújni, amikor közvagyonnal, közpénzekkel gazdálkodik, és az adófizetők pénzét herdálja. Most színvallásra kérjük a kormányt: mondja meg, hogy valóban egy félreértés volt, hogy az üvegzsebszabályt kifelejtették a Ptk. tervezetéből... (Dr. Répássy Róbert: Egy év múlva lesz új Ptk.!) És addig, államtitkár úr, önök készülnek az információszabadság-törvényt módosítani? Itt a módosítás, itt a remek alkalom! (Dr. Répássy Róbert: El se fogadta még az Országgyűlés!) Ha önökben van egyenes szándék arra, hogy továbbra is legyen üvegzsebszabály, akkor tessék beültetni ebbe a törvénybe, úgy, ahogy a miniszteri biztos ezt mondta!

Harmadrészt alkalom ez a törvénymódosítás arra is, hogy egy korrekcióját elvégezzük a tavalyi törvénynek. Egyszerűen arról van szó, hogy volt egy olyan jó szándékú újítás a hatályos törvényben, hogy az adatkezelő felhívhatja az adatigénylőt pontosításra, viszont mi azt szeretnénk - pontosan az adatkérő állampolgárok védelmében -, hogy ilyenkor legyen világos, jogvesztő határidőbe szorítva az adatigénylő. Akkor is, amikor pontosításra hív fel, és akkor is, amikor költséget kíván megállapítani, legyen egy nyolcnapos jogvesztő határidő, amit ha túllép az adatkezelő, akkor nincs joga többé pontatlanságra hivatkozni, nincs joga többet magas költségekre hivatkozni.

Azt gondolom, hogy ez a mostani törvénymódosítás, miközben egy szépségflastrom és abszolút egy felületi kezelés és pusztán egy brüsszeli kormányzati PR, semmi több, alkalom arra, hogy felnyissuk az információszabadság-törvényt, megvédjük az emberek jogát arra, hogy világosan és átláthatóan tudják követni a közvagyon, a közpénzek sorsát, egy alkalom arra, hogy elvégezzük a tavalyi információszabadság-törvény korrekcióját. És természetesen alkalom arra is, hogy a kormány, illetve a kormányoldali képviselők átgondolják azt, hogy az alaptörvényben milyen korrekciókat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy önök azt a kormányprogramot tudják végrehajtani, amire végső soron felhatalmazást kapott a kormány a parlamenttől, és önök felhatalmazást kaptak a választópolgároktól. Önök nem arra kaptak felhatalmazást, nem arról volt szó 2010 őszén, hogy szűkítik az átláthatóságot; nem arról volt szó 2010 őszén, hogy összetörik az üvegzsebet; nem arról volt szó, hogy ott fogják folytatni, ahol a szocialista-liberális kormányok abbahagyják; nem arról volt szó 2010-ben, hogy a szegfűs oligarchákat narancsos oligarchákra cserélik.

(12.00)

A korrupció ellen a legnagyobb védelem az átláthatóság, a legnagyobb védelem az, ha érvényesül az információszabadság, az információszabadság pedig akkor tud érvényesülni, ha a végrehajtó hatalomtól elválasztott független intézmény őrködik felette. Egy ilyen független intézmény tudja az emberek emberi méltóságát is megvédeni a kutakodó állami, önkormányzati szervekkel, illetve magáncégekkel szemben.

Végezetül szeretném azt is elmondani, ahhoz, hogy az átláthatóság érvényesüljön, ahhoz, hogy a korrupciós nyomás a politikán, illetve a gazdasági eliten csökkenjen, az is fontos, hogy nagyon világos olyan definíciója legyen a közérdekű adatnak, hogy a magyar állampolgárok a közpénzek, a közvagyon sorsát bármikor követni tudják. Ezért kérem a tisztelt kormánypárti képviselőktől, hogy a módosító javaslatainkat támogatni szíveskedjenek majd, ha arra kerül sor. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Innentől kezdve lehetőség van kétperces felszólalásokra. Elsőként meg is adom a szót Göndör István képviselő úrnak, az Országgyűlés jegyzőjének. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként Vejkey képviselő úrnak hadd mondjam: képviselő úr, nem történt más az Unióban, mint az, hogy hoztak egy döntést, ami az önök számára kedvezőtlen, mondhatnám úgy is, hogy önöknek fáj, és a magyar kormány tevékenységét kifogásolták. Erre ön azt mondja, hogy ott baloldali többség van. Nem! Többség volt egy szavazásnál, amit önök megpróbálnak megbélyegezni azzal, hogy baloldali többség volt. Nem, a saját párttársaik sem értettek ezzel egyet.

A másik, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak a kellően olcsó populista mázzal leöntött szónoklatához hadd tegyem hozzá: jogász, és tudom, hogy ön is tudja, hogy Barroso elnök urat ugyanúgy egy Európai Parlament választotta meg, mint Orbán Viktort magyar miniszterelnöknek a kormánypárti többség ebben a parlamenti patkóban. És hadd mondjam azt, a kormány nem tudott egyetlen olyat mondani, hogy milyen előnye van Magyarországnak. Nekem azt telefonálta az egyik földműveléssel foglalkozó öreg ismerősöm: mondja már meg a képviselő úrnak, ha nem kapnának a magyar gazdák földalapú támogatást, hol tartana ma a magyar gazdaság.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Zaj a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat, és megkérem Göndör István jegyző urat, hogy foglalja el helyét mellettem az elnöki pulpituson. Lendvai Ildikó képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologra szeretnék reagálni az elhangzottak közül. Az egyik: éppen a mi vezérszónoklatunkban ott volt az igazi kérdés, hogy ugyan miért kellett Jóri Andrást egy bonyolult hivatali konstrukcióval, az előző törvény segítségével eltávolítani. Költői kérdésre ugyan nem feltétlenül szokás válaszolni, de a jegyzőkönyv kedvéért hadd tegyem meg: tudjuk, hogy miért. Azért, mert a nemzetinek csúfolt konzultáció adatkezelése ügyében és a vásárhelyi szégyenlista ügyében összeakasztotta bajszát a kormánnyal. Őszintén szólva ennél kisebb bajuszakasztásért is jártak így emberek, látjuk nagyon hasonló módon Baka András sorsát, látjuk, mi történt az Alkotmánybíróság hatáskörével. Ez volt a valódi ok. Ez semmiképpen sem érinti utódja, Péterfalvi Attila szakértelmét, amit mindnyájan becsülünk. Ő vétlen szereplője a történetnek. Ez tipikusan egy vesztes-vesztes játszma volt, amiben az előd és az utód is az eljárásra vetülő árnyék miatt rosszul járt.

A másik kérdés, amit érintenék, a külföldi példák dolga. Szemben Schiffer Andrással engem érdekelnek a külföldi példák, de nem mint alibik; mint tanulságok természetesen érdekelnek. És igen, lehet olyan modellt találni, ahol más módon rendezik el az adatvédelem ügyét. De minden kártyapakliban van például tökalsó. Lehet ilyen példát is, meg olyan példát is találni Európában. De olyan kártyapaklival csak ez a kormány játszik, amelyben csupa tökalsó van, amely mindig azt a megoldást választja, ami a nagyobb függetlenségtől valamiképpen visszavisz a nagyobb betagolás és a kisebb szabadság irányába. Most egy árva tökalsót kivesznek a pakliból, a felmentések ügyét egy kicsit elegánsabban intézik. De ettől még a többi tökalsó ott van. Ilyen kártyával nem lehet játszani sem Európában, sem sehol, különösen nem a fair play szabályai szerint.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Göndör István képviselőtársamnak betelefonáló gazda tájékoztatására jelzem, valószínűleg ő is azon megtévesztett emberek közé tartozik, mint nagyon sokan Magyarországon. Bár már egyre kevesebben vannak ilyenek, hiszen Magyarország mutatja a legnagyobb arányt az euroszkeptikus és az Európai Unióban végképp csalódott emberek arányában. A mezőgazdasági támogatási rendszer egy negatív diszkrimináció volt a tagállamokkal szemben. Már nincs is itt Göndör István, hiába magyarázom neki - bocsánat, ott van fenn.

A lényeg: arról beszéltem, hogy egy gyarmatosító logika alapján zajlott Magyarország csatlakoztatása az Európai Unióhoz, amelynek nyomán - még egyszer mondom, lassan, hogy Lendvai Ildikó is megértse - a csatlakozáskor a magyar gazdák a negyedét kapták meg annak a támogatásnak, amit egyébként az amúgy is tízszer jobb pozícióban levő, sokkal jobban feltőkésített nyugat-európai vagy az Európai Unió bármely tagállamában élő gazda kapott. Könyörgöm, nehogy már ez legyen a mérce, hogy ezt az alamizsnaként odavetett összeget megkapják a magyar gazdák, amit egyébként befizetünk.

Álljon már meg a menet! Nem az Európai Unió adja karácsonyra ezt a támogatást. A magyar vámbevételeket engedjük át. A magyar áfabevételek döntő részét engedjük át. Tagdíjat fizetünk. Az integrációval hihetetlen többletköltségeink voltak. Hihetetlen pénzek mennek az Unió felé, és ma már a kormánypárti lapok is azt cikkezik - a Magyar Nemzet is ezt írta tegnap, és még nagyon sok más lap is -, ha mérlegre tesszük a kivitt profit arányát, akkor világos, hogy a magyar csatlakozás szaldója egyértelműen negatív. Ez azt jelenti - Lóránt Károly közgazdászra utalnék, aki egyértelműen elmondja -, hogy ha figyelembe vesszük azt a mohó profitkivitelt, amit az európai uniós versenyszabályokkal visszaélő és az egyébként uniós foglalkoztatási szabályokat megszegő, rabló módon működő nyugati cégek alkalmaznak, akkor bizony Magyarország negatív mérleget mutat. Tehát ennek a gazdának azt üzenem, neki az a jobb, ha a magyar állam adja majd a megfelelő támogatást a magyar mezőgazdaságnak, és az nincs korlátokhoz kötve.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kettőperces hozzászólásokat. Vejkey Imre képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ellenzéki vezérszónokokat és Göndör István képviselő urat hallván nyilvánvalóvá kívánom tenni az alábbi tényeket. A kötelezettségszegési eljárások tisztán jogi technikai jellegű ügyek. Ezen ügyek nem arról szólnak, hogy ki demokratikusabb vagy ki európaibb a másiknál, ugyanis több ezer ilyen eljárás van folyamatban. Hazánk ellen töredékannyi kötelezettségszegési eljárás folyik, mint amennyi például Németországgal szemben van folyamatban. Mégsem kérdőjelezi meg senki azt, hogy Németország demokratikus és európai elkötelezettségű lenne-e, vagy nem. Akkor arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ők se tegyék ezt hazánkkal szemben, ez ugyanis tipikus kettős mérce. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. A Jobbik-képviselőcsoportból Gyüre Csaba képviselő úr írásban is bejelentkezett. Övé a szó. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy új szakaszába érkezett itt a parlamenten belül ebben a négyéves ciklusban a törvényhozás, mégpedig több szempontból is új szakaszba érkeztünk. Gaudi-Nagy Tamás kifejtette az egyik oldalát, hogy miért új ez a szakasz. Én egy másik oldalára próbálnék meg ezzel kapcsolatban rávilágítani, mégpedig arra, hogy az elhamarkodott, az elkapkodott jogalkotásnak milyen következményei vannak.

Amikor azt látjuk, hogy most a 2011. évi CXII. törvényről beszélünk, akkor azért elgondolkodik az ember, már az évszámból is következtetve, hogy nemrégiben hozta meg a magyar parlament ezt a döntését, s pár hónap eltelte után máris módosítanunk kell. S amikor megnézzük a mai országgyűlési napirendet, akkor azt is láthatjuk, hogy nemcsak ez az egy törvény ilyen, hanem van, amelyik még ezt is túllicitálja, mégpedig a 2012. évi II. törvény, a szabálysértési törvény, amelyet - mint az évszámból is láthatjuk - az idén fogadtunk el, és máris ott tartunk, hogy módosításra szorul.

Ebből a szempontból mondtam, hogy teljesen új szakaszába érkezett a jogalkotás, hiszen ki kell javítani azokat a hibákat, amelyeket az elhamarkodott, az elkapkodott jogalkotás, az erőfölénnyel, a kétharmados többséggel való visszaélés, az ellenzék és az ellenzéki vélemények folyamatos figyelmen kívül hagyása okozott itt a parlamentben, és ennek bizony vissza kell köszönnie.

(12.10)

Valahol vissza kell köszönnie, és úgy érzem, a mai nap ennek egy nagyon jó példája, nagyon jó példája a 2011. évi CXII. törvény és a 2012. évi II. törvény is, hiszen mind a kettőben valamilyen hasonló dolog történt, más kérdés, hogy talán más okból. Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam itt részletesen kifejtette azt, hogy itt mi az ok, illetve az előttem felszólalók is, még a Szocialista Párt felszólalója is elfogadta, mégpedig azt tudomásul véve, hogy itt bizony a legjelentősebb dolog az Európai Bizottság közbeszólása, illetve véleményformálása erről a törvényről. Bizony, rendkívüli módon elszomorító az, hogy amikor a magyar ellenzék folyamatosan elmondja a kritikáit a törvényjavaslatokkal szemben a kormánypártok képviselői vagy a kormány által beterjesztett törvényjavaslatoknál, azonban ez sorra, mint falra hányt borsó hull vissza, és semmilyen formában nem veszik figyelembe.

Annak idején én kifejtettem ezt, ha jól emlékszem, talán a vezérszónoki felszólalásomban is az alkotmánnyal kapcsolatban, ahol számtalan dologra felhívtuk a figyelmet, illetve rengeteg módosító javaslatot is beadtunk, és próbáltuk jobbá tenni ezt az alkotmányt. El is mondtam az akkori felszólalásomban, hogy egy jó alaptörvény kizárólag az lehet, ha az valamilyen formában társadalmi konszenzuson alapul, a társadalmi konszenzus pedig nem azt jelenti, hogy az 52,5 százalékos választási eredményt elérő kormányzó koalíció erővel keresztülviszi, lesöpörve az ellenzék minden javaslatát, keresztülviszi a saját akaratát, ez nem konszenzusos alkotmány. Egy ilyen alkotmány nem lehet hosszú távú, és ugyanúgy ez a törvény, a 2011. évi CXII. törvény is mutatja azt, hogy ami nem konszenzuson alapul, az nem lehet hosszú távú, és itt már módosításra szorul ez a jogszabály.

Azt gondolom, valahol szégyene is a magyar jogalkotásnak, amikor már néhány hónap múlva hozzá kell nyúlnunk egy törvényhez, és bizony több ponton kiderül az, hogy milyen hibái vannak. Persze, nyilván azt kifejtettük annak idején, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is a hozzászólásaiban, hogy mi nem jó ebben a törvényben, azonban rendkívül szomorú, hogy egyszerűen a belföldi véleményeket a Fidesz-KDNP nem veszi figyelembe, és teljes mértékben lesöpri az asztalról. Bizony, ez nagyon elszomorító, és nagyon rossz példát mutat álláspontom szerint ez a politika abban az esetben, hogy csodálkoznak rajta, és szerintem minden magyar embernek rosszulesik, amikor egy ellenzéki párt külföldre viszi ki a problémákat, és külföldön próbálja lejáratni a kormány politikáját, a parlamentnek, a kétharmados többségnek adott esetben a demokráciával szembeni törvényalkotását.

Mindebből az lesz, hogy összességében Magyarország fog lejáratódni, hiszen ezzel is a függetlenségünknek még a látszata is úgymond megszűnik, felülről fognak beleszólni, csakhogy az a politika, amit önök végeznek, folyamatosan arra fog késztetni, lám, a Szocialista Párt megint azt fogja mondani, hogy nekünk oda kell kimennünk, ott kell ezeket a problémáinkat elmondanunk, mert amit itt a parlamentben mondunk el, azt nem veszik figyelembe. Lám, itt van, ennél a törvénynél is azt látjuk, hogy megszólalt az Európai Unió Bizottsága, az Európai Bizottság megszólalt, letette a névjegyét, ebben a kérdésben állást foglalt, és lám, ebben az esetben ez már használt, ez már megütötte azt a szintet, amit a Fidesz-KDNP is meghallott, és igenis, ha nem is mindent, nem is mind a három ajánlási pontot, amelyek szerepeltek, de legalább már valamennyi részét behozták, próbálnak egy ilyenfajta látszatra adni, hogy lám, lám, lám, mi figyelembe vesszük ezt.

Az az álláspontunk ezzel kapcsolatosan, hogy nagyon rossz képet ad a jövőre nézve, ha azt fogják látni bizonyos politikai erők, hogy Magyarországról a problémákat ki kell vinni az Európai Unióba, és majd ott találunk orvoslást, amikor ezt itt bent kell nekünk megoldanunk, mert ezt mondjuk. Mi azért is vettünk folyamatosan részt - erre az előbb is hivatkoztam - az alaptörvény, az alkotmány vitájában, mert azt nem akartuk külföldre kivinni, nem külföldről akartuk megszégyeníteni a jogalkotónak azt a részét, aki ezt erővel átvitte, hanem mi azt akartuk, hogy valóban jöjjön létre egy konszenzusos alkotmány, és az lenne jó, ha ezekben a törvényekben is, mint például, ahogyan ez is ki van emelve, hogy ez egy sarkalatos törvény, legalább mindenféleképpen ezekben a sarkalatos törvényekben, az alaptörvényben konszenzusnak kellene létrejönnie, legalábbis valamilyen szinten a kormányzó pártok és az ellenzék vagy az ellenzék egy része között. Sajnos, azt láttuk, hogy ezt korábban sem vették figyelembe, így ennél a törvénynél sem.

Egyébként magáról a törvényről is ejtek néhány szót, mindamellett, hogy Gaudi-Nagy képviselőtársam már elmondta azt, hogy ezt a törvénymódosítást már azért sem tudjuk támogatni, mert milyen előzménye van. Egyébként maga a szándék, ami mögötte van, valahol jó irányba mozdulna el, hiszen azokkal, amik ebben a törvénymódosításban benne vannak, nem tudom, lenne-e valaki, ha belemegyünk a részletekbe, akkor ne tudna egyetérteni, hiszen a vagyonnyilatkozat-tételi előírások megsértése esetén követendő eljárás, nyilván erre szükség van. Arra is szükség van, hogy a tisztség megszűnésének a feltételeit egyértelműsítsük, ez ebben a módosításban szerepel, illetve egy nagyon fontos garanciális lépés is benne van, hogy a bíróság előtt vitathatja a jogviszonyára vonatkozó indítvány jogszerűségét a hivatal vezetője, tehát ez mind-mind olyan lépés, amely valahol egy plusz garanciális szabályt hoz be.

Mindenféleképpen fontos az is, hogy a hatóság elnökének a kinevezésénél az ötéves gyakorlati időt tíz évre viszik fel, ez megint egy előremutató jel, hiszen nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező vezető esélye nyilván nagyobb arra, hogy jobban fogja irányítani ezt a munkát, tehát ez is egy támogatandó lépés, és nyilván az elnökhelyettesnél az öt év is figyelembe vehető.

Tehát összességében az irány jó, az irány kevés, és inkább itt a jogalkotás módján kellene álláspontom szerint változtatni, és akkor talán nem kerülne sor arra, hogy majd folyamatosan, sorozatban a jövőben is vissza fognak kerülni hozzánk azok a törvények, amelyeket az elmúlt egy évben, fél évben vagy esetleg néhány hónapja fogadtunk el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vannak kétperces felszólalók. Elsőnek Schiffer András képviselő úrnak adok szót, Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha Lendvai Ildikó képviselő asszony megemlítette itt a hódmezővásárhelyi szégyenlista ügyét, akkor tudom ezt a példát még egy újabbal megfejelni. Tehát amikor például az LMP aktivistái most a kiszolgáltatottság elleni népszavazási kampányban aláírásokat gyűjtenek, állampolgári jogukat gyakorolják, ugyanebben a kies városban, Hódmezővásárhelyen a rendőrök igazoltatják őket, tehát egy jogosulatlan adatkezelés történik.

Az a nagy kérdésem, hogy akkor, amikor nincsen egy kormányzattól független intézmény, amelyik ilyenkor az állampolgár oldalára áll a helyi önkénnyel, a rendőri önkénnyel szemben, akkor a hatóságban van-e annyi kurázsi, hogy kiáll egy nagy hatalmú polgármesterrel szemben, kiáll-e a rendőrséggel szemben, és megvédi-e az emberek információs önrendelkezési jogát. Az a helyzet, hogy rengeteg olyan város van ebben az országban, ahol az emberekben nemcsak a rendőrséggel szemben van egy nagyon mélyre és évtizedekre visszanyúló félelem, hanem maga a városvezetés tartja olyan rettegésben a polgárokat, hogy nem merik vállalni nemcsak a véleményüket (Moraj a kormánypártok soraiban.), de a jogsértésekkel sem mernek kiállni, és ilyen helyzetben... - nem a Ferencvárosról beszéltem, Bácskai képviselőtársam. (Dr. Bácskai János: De nevezd meg, hogy miről beszélsz! - Zaj. - Az elnök csenget.)

Én most éppen Hódmezővásárhelyről beszéltem, és az ilyen városokban nagyon nagy szükség van egy olyan független intézményre, amelyik semmilyen módon nem függ a végrehajtó hatalomtól, és bátran fel meri emelni a szavát akár egy szégyenlista ügyében, akár akkor, amikor például a kormányzat jogtalanul gyűjt személyes adatokat szociális konzultáció címén. Ilyen ügyekben kizárólag egy kormányzattól független szerv, egy országgyűlési biztos az, aki az információs önrendelkezési jogot, a személyes adatok védelméhez fűződő jogot hatékonyan tudja védelmezni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces felszólaló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Schiffer András szavaira reflektálnék először. Igazából nem értem, kicsit kezdi belelovalni magát ebbe, hogy a kormánytól nem független ez a hatóság.

De mondja már meg tehát jogszabályi levezetéssel, hogy miért nem nevezhető ez a hatóság a szó klasszikus értelmében olyan hatóságnak, amely nem a kormány kézi vezérlésével működne? Számomra a nem független fogalom azzal azonos, hogy a kormány gyakorlatilag mondja meg, hogy mit csináljon, legalábbis költségvetésileg. Azt hiszem, ez a koncepció, az MSZP be is adott egy ilyen módosítót, hogy még jobban erősítsük a költségvetési függetlenséget. Mi ezt akár még támogatni is tudjuk, de azért ne mondjuk már azt az Európai Unióval együtt, hogy ez itt egy szörnyű justizmord, és innen kezdve megszűnt az élet Európában, és ez az egyetlenegy probléma, hogy a magyar adatvédelmi hatóság vezetőjének a jogállása hogyan alakul.

(12.20)

Még egyszer arra hívnám fel a figyelmet, a beszédemben is erre utaltam, hogy az egész Európai Unió lényege sajnos arról szól, hogy egyrészt az uniós jog elsődlegességével letörik a nemzeti önrendelkezéshez szükséges, életben maradáshoz szükséges törekvéseket, másrészt pedig az alapvető demokratikus elvek érvényesítése nem meghatározó szempont az Európai Unióban. Mondjuk már ezt ki! Erről van szó. Gyakorlatilag saját magukra soha nem tartják be ezeket a szabályokat. Most mondta el Vejkey képviselőtársam engem megerősítve, hogy Németország a csúcstartó, de Franciaország ellen is több száz eljárás folyik, kötelességszegési eljárás, és egy csomó kivétel, végzáradék, különleges jogok. A munkaerő-áramlásban hogy volt a szabály? A németek és az osztrákok még éveken át fenntarthatták az egyoldalú korlátaikat, nekünk meg három évet adtak, kegyeskedtek, 2014. májusig, addig élvez védelmet a föld. De mi lesz utána a földdel, a jelenleg is körülbelül a tizedét érő - az európai uniós átlaghoz képest - magyar földdel? És a magyar gazdák az éhhalál szélén állnak, rengeteg ember nem műveli a földet.

Végveszélyben van Magyarország, és igenis a föld megmentése a legfontosabb kérdés, ezzel foglalkozzunk, és ha nem tudjuk az Unión belül megvédeni, akkor ki kell lépni az Európai Unióból. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra Kolber István képviselő úr következik a függetlenek közül. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglepetten hallgattam Répássy Róbert államtitkár úr expozéját. Meglepetten hallgattam, mert egy semmitmondó, üres és eufemisztikus expozé volt. (Babák Mihály: Na, tessék! Hova ragadtatja el magát!) Hogy ne essek magam is ebbe a hibába, világosan szeretném mondani, hogy ez az expozé hazug volt. Hazug volt, mert mellébeszélt, éppen a lényegről nem szólt, hogy miért került ide a parlament elé a törvény. Nem csupán az a probléma ezzel, hogy bennünket, országgyűlési képviselőket nem hitelesen tájékoztatott erről, hanem az ország nyilvánosságát nem tájékoztatták, nem tájékoztatják hitelesen ezekről a gondokról és a problémákról. (Babák Mihály: Akkor tessék elmondani!) Őszintén kellett volna beszélni, kell beszélni erről a törvényről.

Az expozéjában is számtalan frázis hangzott el, csupán részletesebb szabályokat hoztunk most a hatóság elnöke függetlenségének biztosítása érdekében, az alapjogok hatékonyabb érvényesülése fog bekövetkezni. Aztán folytatódott a kormánypárti vezérszónokok hozzászólásában ez a sorozat, hiszen Csöbör Katalin például úgy emlegette az önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényt, amelyet tavaly év végén fogadott el a parlament, hogy az bizony nagy előrelépés volt ezen a területen, megfeledkezve az elmúlt húsz év ezen a területen elért eredményeiről, arról nem is beszélve, hogy pár hónap után most itt állunk, és éppen a módosításról beszélünk.

Aztán azt is kijelentette, hogy nem volt megfelelő az ombudsmani rendszer, és egy hatékonyabb szervezetrendszer kellett. Nem tudom, hogy ő honnét ismeri ezt a rendszert ilyen mélyen, hogy így, ex cathedra ki meri jelenteni ezt a dolgot, hiszen pálcát tör egy olyan rendszer fölött, ami, azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon azért hatékonyan működött, és számtalan nemzetközi jó tapasztalattal is bír. Aztán azt is mondta, hogy a kinevezési feltételek szigorítása növeli a hatóság, illetőleg a hivatal elnökének a tekintélyét. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban emiatt nincs tekintélye a hivatal elnökének? Valóban ez a gond és a probléma?

Aztán jött Vejkey képviselő úrnak, a KDNP vezérszónokának a kormánypártok által jól bevált kártyája, az összeesküvés, mert végre megtudhattuk, nincs itt másról szó, mint egy összesküvésről, ráadásképpen természetesen baloldali összesküvésről, nem minthogyha például nem szavazták volna meg a néppárti képviselők is az európai intézményrendszerekben az ezzel kapcsolatos kritikájukat. Miről szól akkor ez az ügy? Nincs tiszta igazság. Látszólag arról szól, hogy az Európai Bizottság egy kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen; egyébként megjegyzem, hogy nem csupán az adatvédelmi felügyeleti hatóság függetlenségének az ügyében. Ugyanilyen eljárás folyik a bírák szolgálati idejének felső korhatára miatt, illetőleg a bírói kar függetlenségének védelme érdekében, illetőleg a jegybank függetlenségének kérdésében.

Az adatvédelmi biztossal kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás immár a második fázisba lépett, ami egy gyors intézkedést vár el az adott nemzeti kormánytól. Gondolom, azért is került ripsz-ropsz a parlament elé ez a törvényjavaslat, de azért érdemes az észrevételeket és a kifogásokat is megnézni, hiszen az egyik ilyen felvetett probléma az, hogy az adatvédelmi biztos helyett, az ombudsmani rendszer helyett egy adatvédelmi hatóság, állami hatóság kialakítása történt, továbbá idő előtt megszüntették a 2008-ban kinevezett Jóri András megbízatását, ezzel megsértették a biztos személyének a függetlenségét. Továbbá az Európai Unió és valamennyiünk irányelve egy olyan felügyeleti rendszer létrehozását várja el a tagállamoktól, amely teljesen független.

Nos, tehát úgy tűnhet, hogy ezek a gondok és ezek a problémák az Európai Uniótól indulnak el, pedig azt hiszem, leszögezhetjük, hogy ezek belső hiányosságok, belső gondok, és engem igazából az is zavar, hogy sajnos ezek inkább külső nyomásra jelennek meg itt a parlament előtt, mintsem a kormány belső meggyőződéséből. Ezért jól emlékszünk arra, hogy az elmúlt év második felében, a sarkalatos törvények tárgyalása során az ellenzéki pártok mily sok észrevételt tettek a különböző törvényjavaslatokkal kapcsolatosan, és próbálkoztunk az alkotmánytól a választójogi törvényig bezárólag olyan megoldásokat javasolni a kormánypártoknak, ami Magyarországot a jogállami pályán, a demokratikus térfélen tartja, ahol egy nyitott és demokratikus társadalom rendszerét tudnák biztosítani, de önök sajnos ezzel a törvénnyel is túllépték ezeket a határokat.

Itt nem az Európai Uniónak való megfelelésről van tehát szó elsődlegesen. Egyébként arról az Európai Unióról beszélünk, amelyhez mi önállóan, önkéntesen csatlakoztunk, és amelynek a lényege, azt gondolom, hogy egy értékközösség, és ezeket a szabályokat mi önként vállaltuk, és akkor működnek igazából, ha a tagállamok ebben bensőleg hisznek, azonosulnak ezekkel a szabályokkal, és nem pedig kívülről ránk kényszerített formális kötelezettségnek tartják. Én úgy gondolom, hogy leginkább Magyarországnak, a magyar állampolgároknak, a magyar polgároknak az érdeke, hogy többek között az adatvédelem területén egy jobb, nyitottabb, demokratikusabb szabályozás történjen.

Mennyire tesz eleget egyébként ezeknek az elvárásoknak ez a törvény? A három felvetett problémával kapcsolatosan az a helyzet, hogy az egyeztetési kötelezettséggel kapcsolatos észrevételre tudtommal az Európai Bizottság azt mondta, hogy az rendben van, noha emlékezetem szerint Jóri András az elmúlt év végén súlyos kritikákkal illette az egyeztetést, amely formális volt. A többi felvetést már itt említettem, az adatvédelmi biztos helyett adatvédelmi hatóság létrehozása, illetőleg az ombudsman megbízatásának az idő előtti megszüntetése volt a kritika tárgya.

Hogyha ezt a törvényjavaslatot megnézzük, akkor azt gondolom, könnyen belátható vagy talán el is fogadható, hogy bizony ezek meglehetősen formális változtatások. Ha ugyanis a hatóság vezetője hamis vagyonbevallást tenne, erre az esetre tartalmaz szabályozást ez az új törvény, ebben az esetben a hatóság vezetője bírósághoz fordulhatna a döntés ellen, amennyiben a köztársaság elnöke felmenti.

(12.30)

Egyébként meg kell hogy jegyezzem, hogy nyilván ez egy eléggé abszurd és extrém eset, el sem tudom képzelni, hogy ilyen megtörténik, arról nem is beszélve, hogy egyébként ebbe a vagyonbevallásba csupán két személy, a miniszterelnök és a köztársasági elnök pillanthat bele, és nem hiszem, hogy ezt a vagyonbevallást lapozgatnák ők. No, tehát egy olyan szabályt változtattak, ami azt gondolom, hogy a hivatal vezetőjének a függetlenségét nem növeli.

Nem egy mellbevágó lehetőség az sem, hogy az országgyűlési bizottságok ülésén részt vehet, ehhez képest sokkal inkább mélyebb, érdemibb részvételt el tudnék én képzelni az adatvédelmi hatóság vezetője számára, többek között például a parlament ülésén való részvételről és különböző, ehhez tapadó jogosítványokról van szó.

Tehát a gond az, hogy önök felszámolták az ombudsmani hivatalt, annak függetlenségét. Azt gondolom, itt nem mindegy, hogy egy hatóságról beszélünk vagy egy független ombudsmani rendszerről, egy független adatvédelmi biztosról, egyáltalán nem biztos. Leszámoltak annak korábbi vezetőjével, Jóri Andrással, ez a másik probléma. A harmadik probléma, ami itt a vitában azért több hozzászólásban előjött, hogy többen negligálják ennek a jelentőségét, hogy nem ez a legfontosabb kérdés, vannak ennél fontosabbak.

Biztos, hogy vannak fontos vagy fontosabb kérdések, de azt gondolom, hogy az adatvédelem egy nagyon fontos területe a demokráciának. Fontos, mert az állampolgárok adatairól van szó; fontos azért, mert itt a vitában is több olyan konkrét esetet, problémát vetettek föl, amely azt mutatja, hogy bizony nem működik teljesen jól ezen a területen a magyar adatvédelmi rendszer. Nem mindegy az, hogy hogyan kezelik az állami szervek az állampolgárok adatait, mennyire transzparens, mennyire átlátható ez a rendszer, mennyire független a kormányzattól, az állami szervektől annak érdekében, hogy az állampolgárok adataival ne éljenek vissza.

Sajnálatos módon nyilvánvaló, hogy ehhez a törvényhez csak abban a keretben lehet hozzányúlni, mint amit a javaslat tartalmaz, holott sokkal mélyebb gondok és problémák vetődtek, vetődnek fel ezzel kapcsolatosan, már a tavalyi vita is utalt erre. De sajnos ilyen szempontból magát az alaptörvényt és valamennyi sarkalatos törvényt idecitálhatnánk, és mondhatnánk azt, hogy bizony rászorulnának arra, hogy átgondoljuk ezeket, hogy újraszabjuk, és ne csupán formálisan tegyen eleget a kormány ezeknek a módosítási igényeknek, merthogy most ez történik. S ennek egyébként mi súlyos árát fizetjük (Babák Mihály: Mire tetszik gondolni?), hiszen nyilvánvaló, hogy nekünk, Magyarországnak érdeke lenne mielőbb rendezni ezeket az eljárásokat annak érdekében, hogy szélesebb körben helyre tudjuk állítani a demokratikus rendet, hogy a gazdasági válság és a szociális válság különböző problémáin úrrá tudjunk lenni mielőbb. Nem elegendő erről az egy törvényről beszélni, egy egész csomagot kellett volna idehozni, határozottan, nyíltan és őszintén elmondani, hogy ezekkel mi a gond, és változtatnunk annak érdekében, hogy Magyarország újra visszatérhessen az Európai Unió demokratikus országainak a közösségébe, és azokkal a társadalmi és gazdasági problémákkal hatékonyan szembe tudjunk nézni és fel tudjunk lépni, ami ma Magyarországon gond.

A Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot nem támogatja. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Nincs olyan.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces hozzászólások következnek. Lendvai Ildikó képviselő asszony következik. Parancsoljon, képviselő asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Elhangzott itt nemrégiben a vitában egy fontos kérdés, amire azt hiszem, minden frakciónak meg kell adni a maga válaszát, hogy a mostani törvényhez viszonyulni tudjunk.

Gaudi-Nagy Tamás kérdezte azt - azt hiszem, hogy Schiffer Andráshoz fordulva kérdezte a képviselő úr -, hogy tulajdonképpen mi is a baj azzal, hogyha hatóságként működik egy ilyen szervezet, miért olyan nagyon antidemokratikus ez. Most eltekintve attól, hogy emlékeim szerint az eredeti törvény vitájában a Jobbik is kifogásolta ezt, és attól, hogy most Európa is ezt mondja, gondolom, nem vált kevésbé igazzá, de ettől még a kérdés érdemi, ettől még a kérdés valódi. Hadd mondjam el, hogy szerintünk mi a probléma ezzel, és miért kellett volna orvosolni ezt is a javaslatban.

Az adatvédelem és az információs önrendelkezés területén a való életben az ezért felelős hivatal vagy ember leggyakrabban éppen az állammal találja szemben magát: egyrészt, amikor közérdekű adatok nyilvánosságáért küzd, másrészt sok esetben - nem minden esetben -, amikor az adatvédelemről van szó. Éppen ezért eleve elég nehéz az államigazgatás részeként ezt védeni. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de akkor külön kényességet és figyelmet érdemel az, hogy hogyan is működik ez a bizonyos hatóság, ha már így működik.

Nálunk hogyan működik? A kinevezője a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök, tehát gyakorlatilag a miniszterelnök. Vele szemben kell majd adott esetben éppen föllépnie. Kettő: korábban a felmentője is ő volt. Ezt most megnehezíti helyesen az új törvényjavaslat. Más kérdés, hogy nem nagyon életszerű, hogy valaki majd perelje a miniszterelnököt, de legalább elvi lehetőséget ad rá. Harmadrészt, és ezen sem segít a törvényjavaslat, az amúgy is nagyon hosszú, kilencéves mandátumának a meghosszabbítója is ugyanúgy a miniszterelnök, ami végképp nonszensz. (Az elnök csenget.) Ez bizony teremthet gyakorlati nehézségeket.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik kettőperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Igazából nem is értem, hogy miért mentek itt ketté önök. Ugyanazt mondják, ugyanazon EU-szervilis álláspont uralja el a látásmódjukat. Képtelenek megérteni azt, hogy önök egy olyan házban vannak, ami akkor épült, amikor ugyan volt egy Habsburg Birodalom, amely próbált minket regulázni - külügyek, hadügyek, pénzügyek a Monarchia kezében voltak -, de azért elég izmos kis ország voltunk, nem is kicsi, nagyok voltunk, és nagyok is leszünk egyébként, és önök ellenére leszünk azok, mert önök azt a szervilis látásmódot, Kun Bélát és örökségét képviselik, akik folyamatosan azt szeretnék, hogy a nemzet szoruljon vissza, adja föl önállóságát, olvadjon be, korábban egy Szovjetunióba, most az Európai Unióba, önöknek valahova mindenképpen be kell olvadni.

Ezzel szemben nem ez a helyzet. Azért jogászként is tegyük már helyére a dolgot! Közjogilag vonjon már ön egy radikális különbséget aközött, hogy a kormánypárti többség megválaszt egy ombudsmant, vagy a kormánypárti többség által megválasztott miniszterelnök, mondjuk, kinevezi egy hatóság vezetőjét! Mondja már meg, a kettő között mi a különbség, mert közjogilag az ég egy adta világon semmi különbség nincs, már csak azért is, mert a jogszabályi környezet nem teszi lehetővé azt, hogy utána beleszóljon kézi vezérléssel. Emlékeim szerint, sőt tapasztalataim szerint önök viszont nagyon beleszóltak a rendőrség működésébe, kézi vezérléssel vezényelte Gyurcsány és gyurcsányista társai a rendőrséget 2006 őszén a magyar emberek ellen (Babák Mihály: Nem volt személyi azonosító!), terrorcselekményt elkövetve. (Babák Mihály közbeszól.)

Nem is értem, hogyan lehet az, hogy mi békésen itt ülünk, és egy gyurcsányista ember minket itt oktat, aki még az Index osztályzata szerint 2005-ben magasan a legrosszabb osztályzatot kapta miniszteri tevékenysége kapcsán. Bankemberként, ha jól látom, területi igazgatóként jelenleg szünetelteti, de banki érdekeket képviselő ember; lehet, hogy sok kistelepülés van, az ön kenyeréből élve adott önnek - nem tudom - kitüntető címet, kedves Kolber elvtárs, de gyakorlatilag önök nem tudnak változtatni a gondolkodásukon. A nemzet rabszolgaságát szeretnék, mi pedig a nemzet önrendelkezését, akár az Európai Unióval szemben, vagy akár a kormánnyal szemben is, de azt szeretnénk, ha minden magyar ember összefogna a közös cél érdekében, a nemzeti önrendelkezés kiteljesítése érdekében. (Az elnök csenget.)

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérem a közbekiabáló képviselőtársaimat, hogy nyugodtan kérhetnek kétperces felszólalásra lehetőséget, meg is fogják kapni.

Most Schiffer András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a helyreutasítását itt a bekiabáló képviselőknek. (Babák Mihály: Nehezen viseled, mi?)

Azért itt van egy félreértés szerintem. Sajnálom, hogy Vejkey képviselőtársam már nincs itt a teremben. Tehát azért az Európai Parlamentben, amikor ez az úgynevezett elmarasztaló döntés született, nem baloldali és liberális képviselők voltak többségben, az Európai Parlamentben nincs a baloldalnak vagy a liberálisoknak többségük, ezt azért rögzítsük. Tehát itt szó nincs semmiféle hadjáratról meg háborúról, a Magyarországgal szembeni kritikákat jó néhány konzervatív képviselő is osztja; és nyilvánvalóan osztja, mert konzervatív álláspontról is nehezen védhető az, hogyha a XXI. században egy demokratikus társadalomban szűkítik a közérdekű adatok megismerhetőségét. Konzervatív alapon is legalábbis aggályos az, hogyha egy kormányzat egy olyan információszabadság-törvényt tol át a parlamenten, aminek a garanciáit gyengíti, ahol a közérdekű adat fogalmát szűkebbre veszi.

(12.40)

Azt szeretném azért még Gaudi képviselőtársamnak elmondani, hogy akkor, amikor Lendvai Ildikóval vitatkozik, azt gondolom, hogy nyugodtan a személytől, hogy éppen ki mondja, el lehet vonatkoztatni, és pusztán csak azt a kérdést kéne feltenni, hogy mi szükség volt Jóri András eltávolítására. Teljesen mindegy, hogy ezt most Lendvai Ildikó vetette föl vagy bárki más, teljesen mindegy, hogy történetesen adatvédelmi biztos volt vagy hatóság elnöke, valóban, igazuk van, itt a jogelméleti vitát nem biztos, hogy szerencsés lefolytatni.

Az igazi kérdés az, hogy miért volt olyan nagyon fontos a kormányzat részéről, hogy megszabaduljon Jóri Andrástól, hiszen ez a játék erre ment ki, nem pedig az eltérő jogelméleti felfogások csatája volt. Ugyanúgy, mint amiért nagyon kíváncsian várjuk természetesen azt is, hogy miért volt szükség Baka András eltávolítására.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a rendes felszólalásokat. Staudt Gábor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék néhány gondolatot elmondani, ami részben elhangzott, részben kimaradt a vita során. Én is úgy gondolom, hogy az egész törvényt egészében kell áttekinteni, és nyilván tudom, hogy minden szakaszt nem nyit meg ez a módosítás, és nagyon sokszor elhangzott előttem - egyébként nagyon helyesen -, hogy önmagában az az eljárás is, ami előtt állunk, nemtelen, hiszen a bizottsági ülésen hallhattunk, illetve az ott lévő, a kormányt képviselő, minisztert képviselő államtitkár asszonytól hallottuk, hogy egy felszólító levél érkezett, aminek kapcsán villámgyorsan ezt a módosítást végig kell nyomni, meg kell tenni.

Az egy dolog, hogy nem láttuk ezt a felszólító levelet, tulajdonképpen a tartalma olyannyira nem is érdekel minket - ahogy ezt Gaudi képviselőtársam elmondta -, viszont ez a sietség és ez a mód, hogy azt sem tudjuk, hogy mi az elvárás, és nem tudjuk kritizálni vagy legalább elutasítani sem tudjuk, nem tudjuk azt, hogy amit most a Fidesz beterjesztett, megoldja-e ezt a problémát, vagy nem; az biztos, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának problémáját nem oldja meg, de lehet, hogy még az EU felé sem lesz elégséges. Legalább a képviselőknek ezeket az adatokat meg kellett volna adni, illetőleg nagyon érdekes, hogy pont a hatóság elnökének a vagyonnyilatkozata nem nyilvános. Legalább ezt meg kellett volna teremteni, ha már az egész törvényjavaslatnak ez lenne a célja, és az információs önrendelkezési jogról és az adatok nyilvánosságáról szól, akkor abszurdnak tartjuk, hogy elvárunk egy vagyonnyilatkozatot, ami azután nem lesz nyilvános, és csak a jelen szabályzat alapján - és ezt a törvény sem módosítja - a miniszterelnök és a köztársasági elnök által megismerhető; és egyébként a későbbiekben az eljárás lezárulását követően ez törlésre is kerül. Ez jól példázza azt, hogy milyen módon állnak önök a közérdekű adatokhoz. Legalább ha elvárunk egy vagyonnyilatkozatot, akkor annak a társadalmi kontrollját is meg kellene teremteni.

Én is meg szeretném védeni Jóri Andrást és a tevékenységét. Lehet vagy legalábbis jó lett volna beszélni arról, hogy mi volt az, ami önöknek szemet szúrt. Mindenkinek nyilván meglehet ezzel kapcsolatban az elképzelése. Én számtalan olyan esetre emlékszem, amikor politikától függetlenül kiállt azokért a törvényben meghatározott jogokért, amelyek akár ellenzéki képviselőket vagy akár a kormánynak nem tetsző szervezeteket vagy akár egyéneket megillettek, és fel is lépett ezekért. Úgy gondolom, ez nem lépte túl, jogállamban nem lett volna szabad túllépnie azt az ingerküszöböt, ami miatt őt el kellett volna távolítani. Nem értjük, és értetlenül állunk az előtt, hogy még ezek az oly apró - nevezzük így - ellenszegülések is ezt a hatást váltották ki önökből. Ez nagyon sajnálatos, és a jövőre nézve tragikus kifejletet is hordoz magában. De összefoglalva és mindezzel együtt, és egyébként államtitkár úr szavaira is reagálva, amelyben azt mondja, hogy az új Ptk. koncepciója lévén még csak egy javaslat és nem lépett hatályba, még módosulhat és bármilyen javaslat beemelésére sor kerülhet, az viszont mindenképpen beszédes, hogy az átláthatóságra és az üvegzsebre vonatkozó rész kikerült, vagy hogy önök már a javaslatba sem találták fontosnak ezt belevenni. Ez lehet egyébként egy jogalkotási hiba vagy egy félrenézése a dolgoknak, de sajnos az elmúlt időszakban azt kellett látnunk, hogy bizony-bizony az ilyen kihagyások - főleg úgy, hogy azért elég sok fázison keresztülmegy egy törvényjavaslat, ami benyújtásra kerül - nem véletlenek, és megfelelő okai vannak. Csak gondoljanak arra egyébként, hogy mi lesz, ha nem önök lesznek kormányon, vagy az önkormányzatokban, bizonyos önkormányzatokban nem önök fogják a többséget alkotni: önöknek sem fog jólesni, hogy bizonyos adatokhoz nem férnek hozzá. És egyébként hozzáteszem, hogy még a megfelelő törvényi szabályozás alapján is minden módon ellehetetlenítették azok, akiknek vaj volt a fülük mögött, a megfelelő tisztánlátást, és még így is perek sorozatát kellett végigvinni azoknak, akik az őket illető vagy nyilvános adatokhoz hozzá akartak férni.

Arról nem is beszélve, hogy számtalan esetben még az is előfordult, és a gyakorlathoz ez is hozzátartozik, hogy bírósági kötelezés után, mondjuk, egy bonyolultabb szerződésnek vagy egy több szerződésből álló kötelmi viszonynak csak bizonyos részleteit adták oda akár a médiának, akár az azt igénylő állampolgároknak, és ennek egyébként ebben a formában semmi szankciója nem volt. Tehát itt azért, ha már új Btk.-t alkotunk és új szabálysértési törvényt alkotunk, akkor ezt is bele kellene kellő súllyal venni, mert jelen pillanatban valóban következmények nélküli ország vagyunk.

És ahogy nem vették bele az Országgyűlés bizottsága előtti megjelenési kötelezettséget, ugyanúgy ezek is hiányoznak a törvényből, és nincsen illúziónk - ahogy elmondtam -, hogy ha eddig meg tudták tenni, megfelelő törvényi szabályozás mellett, hogy bizonyos adatokat nem bocsátottak rendelkezésre, akkor törvényi felhatalmazás hiányában erre tulajdonképpen bátorítják a saját képviselőiket, polgármestereiket, illetve a jövőben azokat, akik nem az önök soraiból kerülnek ki, és ezzel vissza akarnak élni.

Zárszóként: nagyon szeretnénk, ha végre akár a Ptk.-ban, akár a Btk.-ban, de ebben a törvényben mindenképpen megteremtenék azt, amire ez a törvény való, és szeretnénk, ha egyébként azok a levelezések, az EU és Magyarország között folyó tárgyalások és felszólítgatások és üzengetések is nyilvánosak lennének, hiszen parlamenti képviselőként nem lehet úgy megfelelően véleményt nyilvánítani egy kérdésben, ha nem látjuk a háttérleveleket, a háttérelvárásokat, és ezek után természetesen önök csodálkoznak azon, ha mi arra szólítjuk fel önöket, hogy az EU egész mérlegét vizsgálják felül, mert így ebben a formában nem tartjuk sem átláthatónak, sem demokratikusnak, sem a magyar nép érdekében állónak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több képviselőtársunk felszólalásra nem jelentkezett, megkérdezem Répássy Róbert államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. (Jelzésre:) Igen, kíván. Megadom a szót.

Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen hosszú és alapos vitán vagyunk túl. Valószínűleg nem fogok tudni minden elhangzott kritikára válaszolni, de igyekszem jó néhány kritikára válaszolni.

Szeretném leszögezni, hogy sajnos a hozzászólások nagy részében elhangoztak olyan tárgyi tévedések, amelyek nem érik el azt a szintet, mint az Európai Parlament vitájában, ennél sokkal jobb volt ez a vita, és sokkal felkészültebbek a képviselőtársaim, és még azt is töredelmesen bevallom önöknek, hogy én sem ismerem mindig szóról szóra azt a törvényt, amiről éppen vitatkozunk, de azért néhány mondatot szeretnék felolvasni a hatályos törvényből, hátha segíti az önök tisztánlátását.

Azért tartom fontosnak, hogy a tárgyi tévedéseket tegyük helyre, mert az ilyen tárgyi tévedésekből aztán különböző újságírói vélemények születnek, amelyeket utána lefordítanak különböző idegen nyelvekre, ahol különböző sajtóhadjáratok indulnak majd ellenünk.

(12.50)

Az első tárgyi tévedés éppen most hangzott el Staudt Gábortól, olvasom önöknek a törvény 42. § (1) bekezdését: a hatóság elnöke a kinevezését követő 30 napon belül, majd ezt követően minden évben január 31-éig, valamint a megbízatásának megszűnését követő 30 napon belül az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatával azonos tartalmú vagyonnyilatkozatot tesz. A (3) bekezdés így hangzik: a vagyonnyilatkozat nyilvános, oldalhű másolatát a hatóság honlapján haladéktalanul közzé kell tenni. A vagyonnyilatkozat a honlapról a hatóság elnöke megbízatásának megszűnését követő egy év elteltéig nem távolítható el.

Szeretném folytatni a törvényből kiolvasható rendelkezésekkel cáfolható tárgyi tévedések sorát. Az egyik ilyen, több képviselő által is emlegetett vélemény vagy megállapítás volt, miszerint a hatóság nem független, a hatóság valamifajta kormányzati szerv. Gaudi-Nagy Tamás egyébként utalt rá, hogy ez tévedés, én szeretném ezt megerősíteni a törvény szövegével. A törvény 38. § (1) bekezdése szerint a hatóság autonóm államigazgatási szerv. Akik ismerik, hogy mi a különbség a kormányszerv és az autonóm államigazgatási szerv között, azok el tudják képzelni, de akik nem ismerik, azoknak továbbolvasnám a törvényt. A 38. § (5) bekezdése alapján: a hatóság független, csak a törvénynek van alárendelve, feladatkörében nem utasítható, a feladatát más szervektől elkülönülten, befolyástól mentesen látja el. A hatóság számára feladatot csak törvény állapíthat meg. Azután nézzük csak, a 39. § (1) bekezdése mit mond a költségvetési függetlenségről: a hatóság fejezeti jogosítványokkal felruházott központi költségvetési szerv, amelynek költségvetése az Országgyűlés költségvetési fejezetén belül önálló címet képez.

Tisztelt Ház! Nem akarom tovább idézni a törvényt, de mindazok a felszólalások, mindazok a vélemények, amelyek azon alapultak, hogy az adatvédelmi hatóság függetlensége megkérdőjelezhető, az adatvédelmi hatóság elnökének személyes függetlensége megkérdőjelezhető, tételesen cáfolhatók a törvény rendelkezéseivel. Nyilván ez az oka annak, hogy az Európai Bizottság csak - mondjuk úgy - csekély mértékben találta az Unió jogával, konkrétan az adatvédelmi irányelvvel össze nem egyeztethetőnek a hatóság elnökének jogállását, és ez a csekély mértékű ütközés okozza, hogy ez a törvényjavaslat valóban nem túl nagy terjedelmű, valóban csak részletkérdéseket szabályoz, azért, mert ezeket a részletkérdéseket találta irányelvbe ütközőnek a Bizottság. Arról nem nyilvánítok véleményt, mert méltatlan lenne, hogy szerintem a Bizottság vajon helyesen értékelte-e azt, hogy a tisztség megszüntetésének az esetei olyanok-e, amelyek a függetlenséget veszélyeztetik, vagy sem, a Bizottság így értékelte.

Szeretném megnyugtatni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a magyar kormány csak olyan uniós elvárásnak tesz eleget, amely a kormány jogi meggyőződésével összeegyeztethető, sőt mi több, egybevág a kormány jogi meggyőződésével. Tehát szó sincs arról, hogy olyan kritikát fogadnánk el, amely a mi jogi meggyőződésünkkel nem egyeztethető össze. Ha a Bizottság úgy látja jónak, hogy ezekben a pontokban az adatvédelmi törvény, a hatóságra vonatkozó szabályozás nem kellőképpen biztosítja a hatóság függetlenségét és az elnökének a függetlenségét, akkor mi azzal egyetértünk, hogy a hatóság függetlenségét biztosítani kell, tehát semmi akadálya, hogy ennek megfelelően módosítsuk a törvényt - erről szól a törvényjavaslat. Nem is értem Kolber képviselő úr kritikáját, kezdettől fogva világossá tettük, hogy ez a kötelezettségszegési eljárás következménye, amellyel most az Országgyűlés találkozik, a kötelezettségszegési eljárás alapján benyújtott törvényjavaslat. Hiszen az adatvédelmi hatóságra vonatkozó szabályokat valóban az Európai Unió vonatkozó irányelvével összhangban kell megállapítania az Országgyűlésnek.

Az Európai Bizottság szerepéről nagyon érdekes vita folyt, de úgy érzem, hogy ez azért meghaladná a törvényjavaslat tárgyalását. Az Európai Bizottság szerepéről csak annyit szeretnék elmondani, hogy miközben óriási nyilvánosságot kapott ez az adatvédelmi kötelezettségszegési eljárás Magyarországgal szemben, és sokan már-már a demokrácia ledöntésének egyik bizonyítékát látják ebben, szeretném önöknek elmondani, hogy a szomszédos Ausztriával szemben azért van például kötelezettségszegési eljárás, mert Ausztriában nincs adatvédelmi hatóság. Biztos együtt tudnak élni ezzel a problémával az osztrákok, és biztos, hogy az Európai Bizottság őket is nagyon súlyosan érintő adatvédelmi kérdéseket érintő eljárást indított, de azért a demokrácia, köszöni szépen, Ausztriában jól van, ettől még egyébként nem dőlt össze Ausztriában a demokrácia sem.

Az LMP-t képviselő vezérszónok, Schiffer András úr elmondta, hogy őt nem érdeklik a külföldi példák. Érdekes, hogy a külföldi véleményekről már nem ez a véleménye. Ha egy vélemény külföldön megjelenik, legyen az egy teljesen téves újságírói vélemény is, vagy egy téves európai parlamenti képviselői vélemény, például ha Schiffer képviselő úr pártcsaládjának frakcióvezetője, Cohn-Bendit mond teljesen megalapozatlan és téves véleményeket, ezt utána Schiffer úr készpénznek veszi, és itthon ő is meg egyébként az őt támogató értelmiség is fontosnak tartja. Én is úgy vagyok vele, mint Schiffer András, hogy azt mondja, őt nem érdeklik a külföldi példák, én meg úgy gondolom, hogy érdekelnek a külföldi példák, és érdekelnek a külföldi vélemények is, de jobban érdekel az igazság ebből a szempontból. Ha azt tapasztalom, hogy a külföldi vélemények teljesen tévesek, akkor talán helyére kell tenni az ilyen véleményeket.

Steiner Pál is érdekes dolgokat feszegetett. Én tudomásul veszem, hogy az MSZP és személyesen Schiffer Pál nem túl... (Közbeszólások: Steiner! - Derültség a Jobbik és az MSZP soraiban.) Bocsánat, Steiner, Steiner Pál, elnézést kérek tőle. Elnézést kérek még egyszer Steiner Páltól. Tehát én tudomásul veszem, hogy Steiner Pál nem túl nagy jelentőséget tulajdonít az Európai Bizottság jogi véleményének, igaz, máskor pedig abszolút igazságként hivatkozik rá. Jó lenne eldönteni, hogy Schiffer (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: András!) képviselő úrhoz hasonlóan Steiner Pál is a külföldi véleményeket a saját józan megítélése szerint osztja-e, vagy pedig folyton csak hivatkozási alapnak tekinti ezeket.

Az Európai Bizottság egyébként hangsúlyozta azt a jogi tényt, hogy az adatvédelmi hatóság megszervezése nemzeti hatáskör. Tehát abba, hogy hogyan szervezi meg egy állam a független adatvédelmi hatóságot, nem szól bele, nem is szólhat bele. Egy dolgot tehet: a függetlenségére vonatkozó garanciákat számon kéri, de egyébként mind az ombudsmani modell, mind az autonóm államigazgatási szerv megfelel az Európai Unió irányelveinek, az Európai Unió jogával összeegyeztethető, tehát itt semmiféle problémát nem jelent. Hangsúlyozom, nem jelent visszalépést, az Európai Unió joga szerint sem jelent visszalépést az, hogy egy adatvédelmi ombudsman vagy egy független, autonóm adatvédelmi államigazgatási szerv képviseli vagy védelmezi az adatvédelmi jogokat és az információs szabadságot.

Még folytatva azt, amivel kezdtem, vagy inkább zárásként folytatom azt, amivel kezdtem, hogy milyen tárgyi tévedések voltak a felszólalásokban. Természetesen az adatvédelmi hatóság elnökének elmozdításával kapcsolatos per szabályozott, nem úgy, mint ahogyan Steiner Pál állítja, szabályozott, a perre a munkaügyi perre irányadó szabályokat kell alkalmazni, ezt tartalmazza a törvény, és a munkaügyi perben van helye jogorvoslatnak, rendes és rendkívüli jogorvoslatnak, tehát ez is egy tárgyi tévedés volt.

Még egy utolsó mondat: érdekes, hogy Schiffer képviselő úr folyton felemlegeti az üvegzsebtörvénnyel összefüggő problémákat, és mindig az új polgári törvénykönyvhöz köti ezt a problémát, amiről még nem is tudtunk vitatkozni, még nem is terjesztette be a kormány az Országgyűlésnek.

(13.00)

Az új polgári törvénykönyv vitája majd 2012 őszén várható, és a hatálybalépés 2013 őszén várható. Tehát az a probléma, amit Schiffer András felhozott, az ma még nem létező probléma, majd akkor kell összhangba hoznunk az adatvédelmi törvényünket a polgári törvénykönyvvel, hogyha elfogadta a tisztelt Országgyűlés, és természetesen majd fogunk is javaslatot tenni arra, hogy hozzunk összhangba ezeket a jogszabályokat.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak, és kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elektronikus hírközléssel összefüggő 2010. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a kulturális és sajtóbizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/3348. számon, a határozati javaslatot pedig H/6338. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Tisztelettel köszöntöm az előterjesztés tárgyalására érkezett vendégeinket, a Médiatanács hivatalának munkatársait, akik figyelemmel kísérik munkánkat.

Most az előterjesztői expozék következnek. Megadom a szót Szalai Annamária asszonynak, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének, a napirendi pont előadójának, akit innen is nagy tisztelettel köszöntök, 30 perces időkeretben, és aki az expozét innen a szószékről mondja el. Parancsoljon, elnök asszony!

Felszólalások:   25-47   47-89   89-109      Ülésnap adatai