Felszólalás adatai

KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Deutsch elnök úr azt mondta el a vita elején, amikor a kormány tagjainak nem adott szót, hogy arra való a vitanyitó és a zárszó, hogy a kormány kifejtse a véleményét. Őszintén szólva most, hogy nem látom itt körünkben Deutsch elnök urat, sem Áder Jánost, sem Orbán Viktort (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ő is csak képviselő! - Dr. Lamperth Mónika: Csak nem szorgalmas!), arra gondolok, hogy önök valóban nem vitázni jöttek ide, nem megbeszélni az ország ügyeit, hanem arra gondoltak, hogy kialakítanak itt egy olyan mikroklímát, amit mi itt tapasztalhattunk szenvedő félként, amit gyanúnk szerint az ország egészére akarnak kiterjeszteni. Mi ezt nem szeretnénk. (Közbeszólások. - Az elnök csenget.)

Nem tudom, hogy Orbán elnök úr most éppen hol vitázik, ha ezt nem a parlamentben teszi, és kivel teszi ezt, ha nem velünk. Mindenesetre egy ilyen vitanap esetén, amikor is önök a kormányunk tevékenységéről kezdeményeznek vitát, azt gondolom, joggal elvárható volna, hogy megismerhessük az önök elnökének is az álláspontját, hozzászólhasson, és mi is vitatkozhassunk vele. Így volna korrekt egy parlamentáris demokráciában.

Nos, ami a vitát illeti: önök adósak maradtak az alternatívák kifejtésével. Ez baj, hogy így van, hiszen egy ilyen vitanap leginkább arra való, hogy csiszolja a közös tevékenységünket, hogy a kormány maga is tanulhasson abból, amit az ellenzék felvet jobbító javaslatot, hiszen egy ilyen vitanap nyilván nem a pártok vetélkedéséről kell szóljon, hanem arról, hogy az ország érdekében mit kell tenni, annak érdekében, hogy Magyarország felzárkózzon az európai nemzetek sorába. Itt jelzem, hogy a hiányzó témák közül talán éppen ez az, ami a legfájóbban hiányzik az asztalról, hogy egyetlenegy szót sem szóltak arról a kihívásról, amellyel Magyarország szembe kell nézzen, hogy immár európai uniós tagként hogyan képes, hogyan lesz képes ezzel az eséllyel élni, és az itt élők javára fordítani azt a lehetőséget, amely a tagságból adódik, ami sok száz-, ezermilliárdos fejlesztés, egy új, harmadik évezredbeli európai Magyarország kialakításáról szól. Nos, alternatívákat és komolyan vehető javaslatokat nem fogalmaztak meg, ezt sajnálom, ugyanakkor jelzőkkel minősítették az ország, az emberek teljesítményét, munkáját. Ezt sokak, teljesítők nevében, azt hiszem, ki kell kérjem. Ki kell kérjem a nevükben is, mert úgy hiszem, hogy a teljesítmények lebecsülése nem vezet előre.

(14.20)

Olyan tételeket mondtak el, amelyekre néhány ponton szeretnék reflektálni, amelyekben inkább jelzőkkel operáltak, nem pedig a tényekkel. Ha pedig tényekkel tették ezt, kollégáim, a kormány tagjai ezt tételesen cáfolták.

Nos, első pontként megemlítem az euró bevezetésével kapcsolatos kérdésüket, amelyben is Áder képviselő úr megkérdezi tőlünk, hogy az időpont kitolása ügyében miért is van vitánk. Tisztelettel emlékeztetem a jelen nem lévő Áder képviselő urat, hogy téved, eddig ebben a kérdésben, hogy 2013 vagy 2016-ra ki kellene tolni az euróhoz való csatlakozás dátumát, egyedül az önök pártelnöke, Orbán Viktor úr fogalmazott meg álláspontot nyilvánosság előtt. Sajnálom, hogy ő ennyire kevésbé ambiciózus ebben a kérdésben. Mi természetesen ambiciózusabbak vagyunk, ugyanakkor természetesen azt is mérlegeljük, hogy az ország fejlődése szempontjából mi az a megfelelő dátum, amelyik egyszerre jelent biztonságot a lehetőségek szempontjából, mert 2010 lehetőség Magyarország számára a csatlakozáshoz, és mi jelent egyfajta esélyt ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban haladva éljünk az európai fejlesztési források teremtette lehetőséggel.

Másodsorban megemlítem az autópályák kérdését. Őszintén szólva, eddig azt hittem, hogy itt csak arról van szó, hogy az az eladó, aki nem ad el árut, az tudja a legolcsóbban kínálni a termékét. Önök nem építettek autópályát, naná, hogy ezt annál olcsóbban tudják csinálni, mint ahogy mi ezt tettük, miközben megdupláztuk az autópályák hosszát. (Zaj az ellenzéki sorokban.) De úgy látom, arról is szó van, mert a vitából kiderült, és Manninger képviselő úr sajnos nem tudta cáfolni, hogy ha építettek volna, akkor is drágábban tették volna. Azt gondolom, hogy ez elgondolkodtató, és bár mindannyian tudjuk, hogy egy kilométer autópálya durván egymilliárd forintba kerül - és gondoltam, hogy ez az a közös dolog, amit fel fogok vetni önöknek -, az egy kilométer épített autópályán persze, ha vannak műtárgyak, akkor az többletköltséget jelent, és ez a magyarázata annak - ezt Kóka miniszter úr tételesen elmondta -, hogy mennyibe is kerül végeredményben egy autópálya. Nos, hát persze! Végül is ezt a vitát sem tudjuk megvívni, hiszen azt, hogy mibe kerül egy műtárgy, azokkal lehet megvitatni, akik építettek ilyet, de mivel nem építettek műtárgyakat, hét kilométernyi sík pályán építettek autópályát, ezt a kérdést sem tudjuk jobban rendezni.

Ami a családi támogatásokat illeti, ebben a kérdésben Áder képviselő úr egy meglehetősen zavaros tételes felsorolásba bonyolódott, én ezt segítendő szeretnék néhány konkrét számot a figyelmükbe ajánlani, hiszen valóban igaz az, hogy a január 1-jén megváltozó családi támogatások lehetővé teszik, hogy azok járjanak jól, akik maguk is erőfeszítést tesznek családjuk érdekében, és ugyanakkor rászorulók, alacsony vagy közepes átlagbéren keresnek, hiszen úgy gondoljuk, hogy ezeket a családokat és nem azokat kell támogatnunk, akik saját erejükből és magas keresetük okán képesek eltartani és jó körülmények között nevelni gyermekeiket.

A számok hogy néznek ki? Egy kétgyermekes családtípusban ma egy minimálbérért dolgozó 12 400 forint családi támogatást kap. Ez január 1-jétől 24 ezer forintra fog növekedni. Egy magas jövedelmű ma 20 400 forintot kap, ez 24 ezer forint lesz januártól. (Dr. Juhos Katalin: És mennyi lesz a zsebében?!) Egy háromgyerekes családtípusnál, hogy jól lehessen érteni, hogy azokat akarjuk első helyen támogatni, akik maguk is erőfeszítést tesznek, nos, ott a segélyen élők ma 39 690 forintot kapnak, januártól ez 42 ezerre növekszik; aki alacsony keresetű, 23 400 forintot kap ma, jövőre ez 42, illetve 54 ezer forintra fog emelkedni, megduplázódik; magas keresetűek esetén ez ma 53 400, és ez 54 ezer lesz januártól. Ezek a számok. Ezek a tények mutatják, hogy Áder úr érvelése nem fejezi ki a valóságot.

A következő kérdéskör, a negyedik, amit szeretnék szóba hozni, az adóterheléssel kapcsolatos kérdések. Molnár Albert államtitkár úr elég világosan elmondta - és nem tudtak ellenkező tényt állítani, ellenkező információt mondani -, hogyan is csökkent az adóterhelés, az átlagos adóterhelés az elmúlt időszak alatt. Az pedig, amit önök szóba hoztak, hogy hány darab alkalommal változtak az adótörvények és az adójogszabályok, nos, akkor volna hitelesen felvethető, ha az önök időszakában - itt a listám - 69 alkalommal nem emelték volna az adó- és járulékmértékeket. (Egy iratot mutat fel.) A ’99. évben, hogy az elsőt mondjam, amit megtettek, a minimálbér nulla kulcsának 10 százalékra emelése történt. A negyedik intézkedésük: a nullaszázalékos adómérték alá sorolt csecsemőpelenka adómértékét 12 százalékra emelték, a motorbenzin jövedéki adóját 13 százalékkal; hatodik intézkedésük: a jövedéki adót gázolajnál 11 százalékkal. (Zaj. - Az elnök csenget.) A huszonötödik ilyen intézkedésük: a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékét 3600 forintra.

Ezt 2000-ben tovább folytatták, ez a huszonhetedik intézkedésük: adóteher-növekedést jelentett az is (Zaj, közbekiáltások a Fidesz soraiból.), hogy az adótábla nem változott meg, és az adójóváírás százalékos és abszolút mértékének valorizálását nem tették meg. A negyvenötödik intézkedésük: a tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke 3900 forintra emelkedett. Ez az az egészségügyi hozzájárulás, amit most csökkentünk és szüntetünk meg a következő évben. 2001-ben a hatvanegyedik ilyen intézkedésük a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékének 4200 forintra emelkedése. Az előbb említettem, hogy ez az, amit most megszüntetünk. A hatvankilencedik a tételes egészségügyi hozzájárulás mértékének 4500 forintra emelése volt. Ennyit az adóterhelések kapcsán a tényekről és az adónövelő intézkedésekről az önök kormányzása idején.

Ami a foglalkoztatottság kérdését illeti, kétségtelen, hogy a legnagyobb erőfeszítése a kormánynak éppen az, hogy hogyan lehet ebben a változó világban, amikor is lecserélődik kelet… (Varga Mihály: KGST! Az már nincsen, Péter!) - a világ keleti részeire cserélődik le az olcsó munka. Arra, ami fillérekért idejött még az MDF-kormány idején, mert áttolták a varrógépeiket Olaszországból, a bérvarratást idehozták, nem lehet európai bért fizetni. (Zaj a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) Önök, ha akadályozni akarják ezt a változást, akkor Magyarországon nem lesznek európai bérek. Bérvarratásra és azokra a varrógépekre, amiket áttoltak az MDF-kormány idején ide, nem lehet európai béreket fizetni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Jönnek kínaiak!) Azokra, amelyek létrejöttek ma már az M3-as mentén, a Bosch, Denzo, Electrolux vagy az Eibl például Körmenden és mások, a Djebil Szombathelynél, nos, azokra európai béreket fizetnek immáron.

Tehát a változásnak az ad értelmet, hogy ezeken az új munkahelyeken dolgozók európai béreket kapnak az akkori tízezer, tizenvalahányezer forintos minimálbérekkel szemben. A változást tehát menedzselni kell, bátorítani kell a változást, nem megakadályozni, és emellett egy többletet teremteni a foglalkoztatásban. Ezt teszi a munkaügyi tárca, ilyen értelemben még az is kedvező jel - és remélem, hogy ezt majd idézni fogják egy következő vitában -, hogy az emberek a segélyekből elindulnak a munka világa felé, sorban állnak munkáért. Jó részük, nem kevés, több tízezer munkahelyet kap, mások pedig bízván abban, hogy ez a folyamat, az európai pénzek új munkahelyeket teremtenek, ma a munkanélküliek sorát gyarapítják, nem pedig segélyen vannak, vagy ott sincsenek kimutatva, mint ahogy az önök idejében ez volt.

Ami a következő ügyet illeti, ez a területfejlesztés kérdése. Csak néhány számot szeretnék elmondani. 2002-ben ezekre a költségvetés területi felzárkóztatásként szolgáló eszközként 36 milliárdot, ebből 30,5 milliárdot decentralizált. Ugyanez 2005-ben 61 milliárd és 57 milliárd decentralizáció volt, és a 2006-os évben, bár most nem a költségvetés vitáját folytatjuk, ez 66 milliárd, és ebből 10 milliárd különös tekintettel a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatására megtervezett forrás, és akkor még az európai kiegészítő forrásokról nem is szóltunk, ami az első nemzeti fejlesztési terv keretében ebben az időszakban 1350 milliárd forint. Azt gondolom, hogy a szám önmagáért beszél és meggyőző, hogy a saját eszközeinket, a nemzeti forrásokat is úgy állítottuk csatasorba, hogy abból több jusson azokba a régiókba, ahol nehéz helyzet van, ott, ahol saját döntéssel tudnak előrehaladni.

(14.30)

Az önkormányzati pénzekről Juhász Gábor államtitkár úr precízen szólt. Szeretném szóba hozni az európai források kérdését csak érintőlegesen. Önök nyilvánvaló módon ismerik a médiumokból ezt a táblázatot (Egy grafikont mutat fel.), ami azt mutatja, hogy Magyarország - és azt gondolom, ennek önök is örülnek - képes befogadni az európai forrásokat legjobban a visegrádi országok közül.

Ez a táblázat ugyanis azt mutatja, hogy a lehetőségek keretei között, tehát az 1350 milliárdos fejlesztésnek már az 58 százalékára nézve Magyarországon megszületett a döntés. Ez Csehországban nem éri el a 20 százalékot, Lengyelországban nem éri a 40-et, és Szlovákiában 44 százalék. Ez azt mutatja - önök bizakodóak lehetnek velünk együtt -, hogy Magyarország azzal a lehetőséggel, amit az európai csatlakozás jelent, jól tud élni. Százszázalékosan, közel százszázalékosan az előcsatlakozási forrásokat kimeríti, idehozza az európai pénzt, mert sikeres abban, hogy képes a saját erőt ehhez biztosítani, és ehhez kell az igazgatás költségeit csökkenteni. Amit itt Áder képviselő úr mondott, az szintén nem felel meg a valóságnak, hiszen a tény az tény, 2002-ben 0,6 százalékát fordítottuk igazgatási költségre a GDP-nek, most 0,4 százalékát, és ami létszámról pedig beszélt, az a rendőrségi, az ápolónői és orvosi helyeknek a feltöltése. Itt a szezont és a fazont keveri össze a képviselő úr, hiszen arról van szó éppen, hogy a közszolgáltatásokat akarjuk javítani.

Hogy mire megy el a pénz? A nekik nyújtott bérre és az állások feltöltésére. A hivataloktól, az apparátusokból, természetesen az igazgatásból pedig forrásokat teremtünk ahhoz, hogy az a siker megvalósulhasson, amit itt az előző táblázatban mutattam önöknek az európai források kapcsán. Szóval, tudniuk kell, ha a Széchenyi-terv az egy, akkor a nemzeti fejlesztési terv az most tíz és a következő pedig száz. Bár hozzáteszem, hogy azt az egyet is mi fizettük ki, önök csak a propaganda költségét fizették ki a saját kormányzatuk időszaka alatt.

Nos, uraim, ezekre a kérdésekre szerettem volna tételesen kitérni. Szívesen beszéltem volna, ha volna még idő, arról, amelyről egy külön vitanapot is érdemes rendezni, milyen esélyeket jelent mindez a lépéssor, a száz lépés, a gyorsítás, milyen esélyeket jelent Magyarország, az itt élő tízmillió ember számára. Remélem, hogy lesz módunk még erről egy vitát folytatni, akár a 2006-os költségvetés keretében.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)