Készült: 2024.03.28.17:01:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

59. ülésnap (2010.12.13.), 292. felszólalás
Felszólaló Székyné Dr. Sztrémi Melinda (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:43


Felszólalások:  Előző  292  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZÉKYNÉ DR. SZTRÉMI MELINDA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még élénken emlékszem '97-98 őszére, telére, amikor a szocialisták úgynevezett nyugdíjreformja zajlott. Szó nem volt előtte társadalmasításról, vitáról, véleménykérésről. Emlékszem, a munkahelyünkön találgattuk még azt is, hogy kinek lesz kötelező a belépés, és vajon érdemes lesz-e belépni. Teljes bizonytalanság uralkodott, nem készültek elemzések, nem készültek hatástanulmányok, mint amit most számon kérnek rajtunk a szocialisták.

(22.20)

Közlések és kötelezések voltak. Majd lassan rájöttünk, hogy a mai nyugdíjasok ellátásának fedezetét a tudtuk nélkül magánbefektetők kezére játszották át, ezzel a nyugdíjrendszert a szakadék szélére sodorták, hiszen óriási összeget kellett átutalni a magánnyugdíjpénztárakba, a gazdaság nem termelt ezzel arányos bevételt, így került sor a fokozatos hitelfelvételre és az ország teljes eladósítására.

A kötelező tőkefedezeti elem bevezetése csak arra volt jó, hogy sok jó, jövedelmező állást és magán-nyugdíjpénztári apparátust lehetett létrehozni. Hosszú távú, ezért kirívóan jó üzlet volt ez, hiszen a belépés főleg a pályakezdők számára volt kötelező, és így legalább 30 évig szóba sem kerülhettek kifizetési típusú kockázatok.

De akinek nem volt kötelező belépni '98 január 1-jén, azokat is átverték, hiszen az elmúlt 10-12 év tagdíjaiból olyan minimális hozamot produkáltak a magánnyugdíjpénztárak, amelyek a nem pályakezdők részére semmilyen plusz nyugdíjvárományt nem biztosítanak, sőt az én körzetemben nagyon sok olyan ember keresett meg, akik hozták a cetlijüket és mutatták, hogy évi 200-300 ezer forintot buktak a magán-nyugdíjpénztári tagságukkal.

Ez az úgynevezett nyugdíjreform csak azok számára adta volna meg a biztos öregkort, akik 35-45 évig folyamatosan dolgoznak, és fizetik a járulékot. De garanciális elemet itt sem tartalmazott a magán-nyugdíjpénztári megtakarítás, hiszen az elmúlt 10-12 évben olyan minimális hozamot produkáltak, ami egy egyszerű lekötött takarékbetét kamatával sem egyenértékű, nem beszélve arról, hogy a mai napig nem született meg az az úgynevezett járadéktörvény, amelyet még a'97. évi magán-nyugdíjpénztári törvényi szabályozás kötelező érvénnyel írt elő.

Számtalan példa van a világban, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások valójában mennyire szolgálják, illetve mennyire nem szolgálják a nyugdíjpénztári tagok érdekeit. Csak egyetlen példát mondok, tisztelt képviselőtársaim: Chilében '75-ben vezették be a kötelező magánnyugdíjpénztárat, és 2000-ben, amikor először kellett volna járadékot fizetni az érintetteknek, egyszerűen a magánnyugdíjpénztárak 90 százaléka lila ködbe veszett. Ezt akarjuk megvárni?

Az imént a hosszú és biztos munkaviszonyról beszéltem, de sajnos ma Magyarországon a legtöbb embernek pályafutása során hosszabb-rövidebb ideig munkanélküliséggel is számolnia kell. Az állami nyugdíjrendszer szabályozása szerint ez is biztosítási jogviszonynak számít, így a jelenlegi 75 százalékos nyugdíjrész kiszámításánál figyelembe veszik.

A magánnyugdíjpénztárba csak a munkanélküli-járadék alapján levont tagdíjat veszik figyelembe, tehát jelentősen csökken a megállapított járadék összege. Ez a konstrukció tehát, amelyet '97-ben fogadott el a szocialista-liberális parlamenti többség, már ezért is igazságtalan rendszert hozott létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A generációkon belüli és a generációk közötti szolidaritás nélkül elképzelhetetlen egy civilizált társadalom, és sehol a demokratikus világban nem törekszenek ennek a szolidaritásnak a lebontására, és egy olyan rendszer létrehozására, amely a nyugdíjba vonulók nyugellátásának legalább egynegyedét a bizonytalanság homályába hagyja veszni. Hosszú távon biztonságba kell helyezni a nyugdíjakat, garantálni kell, hogy a nyugdíjak fedezetét jelentő befizetéseket nyugdíjra lehessen fordítani.

Meggyőződésem, hogy az egész lakosságra kiterjedő, kis kockázatú állami nyugdíjrendszerre vissza kell térnünk azokkal a garanciális elemekkel, amelyeket ez a mostani politikai nyilatkozat is tartalmaz. Az állami nyugdíjrendszer szerte Európában több mint száz éve bizonyította működőképességét.

Magyarországon 1929 óta működik az állami nyugdíjrendszer, amely szinte példaértékűen bizonyította a felosztó-kirovó rendszer és a társadalmi szolidaritás elvét. Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy abban az időben postásnak, vasutasnak, közszolgának, rendőrnek lenni nyugdíjas állásnak minősült, pontosan azért, mert állami nyugdíjat biztosított a munkavállalók számára.

Ne engedjük, hogy a nyugdíjbiztosítást az időskorú megélhetés fő forrásából annak csupán kiegészítő forrásává tegyék! Biztosítani kell tehát az egyéni számlavezetés intézményét, a befizetések értékállóságát, az átlépőknek pedig a veszteségek jóváírását, illetve a hozam adómentességét. Akinek pedig módja van rá, az a szolidaritás elvein nyugvó nyugdíjrendszer mellett köthet önkéntes és kölcsönös biztosítást a csak ilyen módon megszerezhető szolgáltatásokra. A jövő útja pedig csak az lehet, ha biztosítjuk azt, hogy az aktívak száma növekedjen, tehát olyan foglalkoztatáspolitikára van szükség, amely garantálja, hogy legyenek új munkahelyek, és emellett van még egy nagyon fontos elem: ez pedig a népesedéspolitika, egy olyan családtámogatási rendszer kidolgozása, amely családpolitika a gyermekvállalást ösztönzi, a születendő gyermekek száma növekedni fog, mert akkor hamarosan már nem arról vitatkozunk a parlamentben, hogy magán- vagy állami nyugdíjpénztár.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  292  Következő    Ülésnap adatai