Felszólalás adatai

Természetesen a társasági jog szabályozása más módon is elképzelhető; elképzelhető úgy is, hogy a gazdasági társaságok jogát a kereskedelmi jog részének tekintjük, amely különös szabályokat tartalmaz a polgári jog általános szabályaihoz képest. Az 1945 előtti magyar magánjogi szabályozás ezt az elvet követte, mivel a kereskedelmi jogot önálló kereskedelmi törvényben szabályozta, amelynek része volt a társasági jog is. Az 1980-as években elkerülhetetlenné vált a gazdaság érdemi átalakítása, és nyomban kitűntek a Ptk. hiányosságai. Ez vezetett már a rendszerváltást megelőző években a cégjog, a gazdasági társaság jogának önálló szabályozásához, aminek nyilvánvalóan nem elvi, rendszertani, hanem sokkal inkább praktikus, történeti okai voltak. Ebből is következik, hogy miért tér vissza az elmúlt negyedszázad során önálló törvényekben szabályozott társasági jog a Ptk.-ba. A most tárgyalt törvényjavaslat a magánjog egészének az átfogó kodifikálására törekszik, elvetve ezzel a kereskedelmi jog különállásának gondolatát, ezzel egy olyan kódexet alkotva meg, amelyben az eddig külön törvényben szabályozott magánjogi jogágak - a családjog, a társasági jog - szabályait a polgári törvénykönyvbe integrálja.

Ez az átfogó kodifikáció hangsúlyossá teszi azt az igazságot, hogy a polgári törvénykönyv a kódexek királynője. Ezen a téren egyet lehet érteni a törvényjavaslat indoklásával, amely nemcsak azért tartotta indokoltnak a társasági joganyag beépítését az új polgári törvénykönyv tervezetébe, mert az már eleve a polgári jog része, hanem azért is, mert ezzel a jogi személyekre vonatkozó, szinte teljes joganyag szabályozása egy törvényben történik meg, elkerülve ezzel az eddig fennállt párhuzamosságokat, ismétléseket és az esetleges ellentmondásos szabályokat is. Ez az új szabályozási koncepció hozzájárul továbbá ahhoz is, hogy a jogalanyok magánautonómiájának részét képező vállalkozási szabadság törvényi szabályozása immáron a jogalanyok magánautonómiáját garantáló legfontosabb törvény részévé válik. Ezzel a jogalkotó immáron szimbolikusan is kifejezi azt, hogy nemcsak az emberi személy sérthetetlenségét, a magántulajdon szentségét és a szerződési szabadságot tekinti a személy magánautonómiája részének, hanem a szabad vállalkozást és ennek érdekében történő társulás szabadságát is. Így a polgári törvénykönyv javaslatának társasági jogi részével szemben nincsen alapvető koncepcionális kifogás. Külön értékeljük azt, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot nem egyéni képviselői indítványként nyújtotta be, és azt is, hogy a benyújtott törvényjavaslatban nem változtatott a kodifikációs főbizottság által javasolt normaszövegen.

Nézzük részleteiben a változást! Újdonság, hogy minden társaság, így a közkereseti társaság és a betéti társaság is jogi személy lesz, ez a változás azonban a gyakorlatot alig fogja érinteni. Eddig is megtehették azt, amit egy kft.: a cég neve alatt minden jogot és kötelezettséget megszerezhettek. Minden társaság, így a közkereseti társaság és a betéti társaság is jogi személy lesz. A polgári törvénykönyvet életbe léptető törvény ki fogja mondani, hogy a már megkötött szerződésekhez nem kell hozzányúlni emiatt, ezek a társaságok a törvény erejénél fogva jogi személyek lesznek.

A társasági jog alapproblémája, hogy a kft.-nél, az rt.-nél a tagok nem felelnek a társaság tartozásaiért. Ezeket rossz kifejezéssel korlátozott felelősségű társaságoknak nevezzük. Itt két szempont ütközik: a társaság szabadsága, a gyors piacra lépés és cégalapítás azzal, hogy ha ezeket nagyon megkönnyítjük, akkor a hitelezőket sok kár érheti, mert a tagok nem felelnek a társaság tartozásaiért. Az angolszász felfogás az, hogy egy hitelező tisztában van ezzel, és ha emiatt nem akar szerződni, nem akar kockázatot vállalni, akkor ne szerződjön, ha pedig szerződik, akkor viselje a következményeit. A német felfogás - ahova a magyar jog is tartozik - nem ilyen: szabályok vannak a törvényben annak érdekében, hogy például a törzstőkét ne lehessen felélni, a vállalatot ne lehessen kiüríteni, így azonban kevesebben tudnak kft.-t alakítani. A vállalkozók lelkesednek a piacra lépés szabadságáért, a kockázat korlátozásáért, de sokszor elfeledkeznek arról, hogy akinek nem fizetnek, az is vállalkozó, vagyis a hitelezővédelem szempontjai ütköznek a piacra lépés megkönnyítésével.

A magyar törvények 2007-2008-ban rengeteg egyszerűsítést hoztak, amely változások részét most a Ptk. korrigálja. A javaslat az, hogy például kft.-t ismét ne 500 ezer, hanem 3 millió forint törzstőkével lehessen alapítani. A jelenlegi szövegben a nyilvánosan működő részvénytársaságnál megmaradt a 20, a zártkörűeknél az 5 millió forint alaptőke-minimum. A kft.-nél jelentett gondot a túl alacsony törzstőke. Viszonylagos lassítás várható a cégeljárásban is, de megmarad a szerződésmintán való alapítás lehetősége még a zártan működő rt.-knél is. A Ptk. bizonyos mértékben csökkenti e téren a korábbi túlzott szabadságot, amellyel a válság idején jobban visszaélnek, mint normális időkben.

A tervezet nem kellően érzékeny a kisvállalkozások hitelezővédelme tekintetében. A fennálló és a tervezett szabályok is úgy tekintenek az egy, illetve néhány fővel működő, megélhetési jellegű kisvállalkozásokra, mint felkészült adminisztrációs hátterű cégekre. Pont ezek a családi, függetlenségi indíttatású, vagy akár kényszervállalkozások szolgálnak munkahelyteremtő célokat, ezek a leginkább költségérzékeny gazdasági alanyok, melyek működési elve az alapfunkciós tevékenység kizárólagos végzése, a mellékfunkciós tevékenységek minimalizálása. Számviteli feladataikat általában berkeken belül oldják meg, nem képesek saját adminisztrációs munkahelyeket fenntartani, külső szakértő szolgáltatását finanszírozni, a jogszabály által előírt kötelezettségeiket jellemzően teljesítik, ám jogaikat már csak töredékeiben tudják érvényesíteni. Ezért amikor a tervezet általánosan hitelezővédelmi lehetőségeket és jogokat biztosít, nincs figyelemmel a legkisebb vállalkozások jellegére, lehetőségeire; elvárja, hogy a fizetési késedelem helyzetében vétlen és sérelmezett állapotban lévő hitelező Közlöny-híreket figyeljen jogai megóvása, követelése biztonságban tartása végett.

Megoldás lehetne például, hogy a jogi állapotában változást tervező adós a hitelezőket érintő bármilyen változást - ideértve az akár technikai jellegűeket is, amelyek csupán a nyilvántartott adatok névleges megváltoztatására irányulnak - kellő részletességgel, írásban és igazolhatóan közöljön minden, lejárt követeléssel rendelkező hitelezőjével, kérje meg beleegyezésüket. Az írásban kijelentett tiltakozás jelentsen vétójogot az adós tervezett intézkedésével szemben. Érvényesüljön az "adós, fizess" közvéleményi alapelve, tehát ne arra rójunk többletterhet, aki már a késedelemből fakadóan hátrányt szenved. Mellesleg a szabály ösztönözheti az adósokat a teljesítésre, nem sikkadhatnak el a hitelezői jogok. Az adós értesítési mulasztására nyíljon meg a szerződésen kívüli magatartással okozott kárnak a felelős vezetővel szembeni érvényesíthetősége.

Érdemes a jelen törvényalkotás során - igaz, nem kimondottan a tervezet szövegében, hanem akár a számviteli rendelkezések körében - további, gyakorlati jellegű hitelezővédelmi rendelkezéseket adaptálni a késedelmes vállalkozás pénzügyi teljesítések parttalan és káros rendszere elleni eszközként. Megfontolandó lehetne, hogy azok a vállalkozások, amelyek egy meghatározott napot meghaladó fizetési késedelemben állnak, a mulasztásuktól számított határidőt követő hónap végéig kötelesek legyenek időközi mérleget és beszámolót készíteni, azt a nyilvántartó bíróságnak illetékköteles eljárásban közzétételre megküldeni, másolati példányok megküldésével valamennyi lejárt követeléssel rendelkező hitelezőiket kötelesek legyenek értesíteni annak érdekében, hogy a hitelezők közhiteles tájékoztatást kapjanak az adósukról, megkapják a lehetőséget, hogy hitelezői jogosítványaik közül az adós helyzetét figyelembe vevő eljárást kezdeményezhessék. Ez igen hatékony lépés lehetne az adós időben való elérésére, megelőzhető lenne sok esetben a reménytelen felszámolásokba fulladás láncreakciója. Ebben az esetben is szükséges hitelezőbiztosítási intézkedésként a felelős vezető mulasztását szankcionáló, szerződésen kívüli kárigény nevesítése. Érdemes végiggondolni a felelős vezető valós adatközlését kikövetelő, a közokirati jelleg joghatásaival kapcsolatos elvárások hatékony érvényesülését is.

(9.20)

Mint a fenti gyakorlati megközelítéseknél is kidomborodik, a tervezetben változatlanul fenntartott, a felelős vezetők képesítési kötetlenségének elve meghaladottá vált. Mind a hitelezővédelem, mind az állam adóigényhez kapcsolódó biztonságra törekvése, a gazdasági tevékenységek jóhiszeműen és tisztességesen gyakorlandó feladatvégzésének kívánata, a felelős vezető személyiségi jogokat nem sértő pályakövetése, a kizáró okok érvényre juttatása mind-mind jogos kívánalmak az iránt, hogy a vállalkozások képviselete kötve legyen valamennyi vállalkozási, számviteli, adózási, kereskedelmi jogi, pénzügy-technikai ismerethez.

Természetesen ezek a kívánalmak nem írhatják felül az iskolai vagy az egyéb állami engedélyen alapuló képzéseknek a körülírt tárgykörben deklarált tanúsítványait. Azokat, akik nem vállalkozási adminisztrációt is tananyagba foglaló végzettséget szereztek, vagy akik abszolút értelmezéssel az általános iskolai tanulmányokat követő végzettséggel egyáltalán nem rendelkeznek, illetőleg magyarországi vállalkozási adminisztrációt is tananyagba foglaló igazolt képzésben nem részesültek, kötelezzék a kinevezésük, megválasztásuk időpontját, a törvény hatálybalépését követő határidőn belül a főtevékenységekhez kapcsolt kamarai szektor keretében szervezett képesítés teljesítésére.

Ez a rendelkezés emelné a kamarák gazdasági szerepvállalásának pontosságát, felhasználható nyilvántartást jelentene a visszaélések ellen, nagyobb biztonságot nyújtana a társaságalapítók pénzügyi, erkölcsi megítélése és a hitelességen alapuló befektetéseik eredményessége iránt, szakszerűbb ügyintézést és csökkenő bürokratikus lekötést eredményezne. A képzés mértékében meg kellene találni azt az optimális pontot, ahol nem jelentős költséggel már elfogadható tudásanyagot lehet szerezni, valamint meghatározott képzettség esetén indokolt lenne csak távvizsga-kötelezettséget előírni azok számára, akiknek nyilvánvalóan és értelemszerűen szükségtelen a személyes oktatás nyújtása. A sok érv mellett kiemelendő, hogy a vállalkozásvezetés inkább foglalkozás, mint kötetlen tevékenység, ezért képzettségbeli megkötéseknek érvényesülniük kell, nem utolsósorban lépni kell az üzletszerű visszaélések ellen is.

Összevetve a hatályos társasági jogi szabályozás tényleges gyakorlati érvényesülését a most tárgyalt törvényjavaslat szabályozásával, ezen összevetés alapján szükségesnek látszik a szabályozási koncepciót alapjában nem megrengető, de a gazdasági társaságok napi működési gyakorlatához jobban illő néhány változtatás a tervezet néhány kissé életidegen rendelkezése helyett.

Ezen javaslatok szerint a gazdasági társaságok diszharmonikus működése, a tagok egymás közötti konfliktusai vagy a tagok és az ügyvezetés közötti konfliktusok esetén olyan törvényi megoldások látszanak szükségesnek, amelyek inkább lehetővé teszik azt, hogy az elsődleges konfliktuskezelés a társaság falain belül történjen meg, mivel a gazdasági élet gyorsasága nem minden esetben teszi célszerűvé a bírói út azonnali igénybevételét, fokozva ezzel a bíróságok leterheltségét.

Ezen célok érdekében az alábbi területeken javasolhatók pontosító módosítások. A törvényjavaslat társasági jogi része - helyesen - kézbesítési vélelmet állít fel a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatok esetén, megtartva a jelenleg hatályos Gt. kézbesítési vélelemre vonatkozó szabályait. Ez a jogintézmény segít elkerülni azt, hogy a tagok egymáshoz intézett vagy a tagoknak a társaság részére intézett jognyilatkozatainak a hatályosulása meghiúsuljon amiatt, mert valamelyik fél úgy próbál meg elbújni a másik fél elől, hogy a neki címzett küldeményeket nem veszi át.

Azonban a törvényjavaslat megtartaná azt az életidegen rendelkezést, amely szerint az ajánlott tértivevényes levélben közölt nyilatkozat feladója hátrányosabb helyzetbe kerül az egyszerű ajánlott levél feladójához képest, hiszen a tértivevényes levél elől el lehet bújni, ahhoz nem fűződik kézbesítési vélelem, míg az egyszerű ajánlott levélhez kapcsolódó kézbesítési vélelem automatikusan, pusztán az elküldés tényével beáll. Ez a szabályozás már komoly méltánytalanságok forrása volt a csődtörvény esetében is. Szükséges lenne ezt a diszkriminatív rendelkezést felszámolni, azonos kézbesítési vélelmet fűzve e kétfajta ajánlott levélhez. Ez elősegíti azt, hogy a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatok mindig ésszerű időn belül közöltnek minősüljenek, előremozdítva a társasági jog automatizmusainak fokozottabb érvényesülését.

Fontos lenne a társasági kisebbségvédelem erősítése mellett védeni a társaság tagságának az érdekeit az ügyvezetés esetleges visszaéléseivel szemben. A Gt. hatályos szabályozása szerint a társaság legfőbb döntéshozó szervét az ügyvezetés hívja össze, ettől eltérni csak úgy lehet, hogy az összes tag összegyűlik, és egyhangúlag hozzájárulnak a legfőbb szerv ülésének megtartásához, illetve ha a létesítő okirat ettől eltérően nem rendelkezik.

Ez a szabály különösen a korlátolt felelősségű társaságok esetében okozhat problémát, mivel a közkereseti társaság és a betéti társaság esetén a tagság és az ügyvezetés - figyelemmel ezen társaságok személyegyesítő jellegére - fő szabály szerint ugyanazon személyekből áll, míg a részvénytársaság személytelen jellege a társaság természeténél fogva a menedzsment dominanciáját vonja magával.

A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ügyvezetés és a tagok konfliktusa esetén a tagság kiszolgáltatott helyzetben van a korlátolt felelősségű társaságokban, ugyanis szabályos taggyűlést vagy az ügyvezető összehívása, vagy az összes tag együttes jelenléte és hozzájárulása mellett lehet tartani. Ugyan a legalább 5 százaléknyi szavazattal rendelkező tagság a jelenleg hatályos szabályozás mellett is kérheti az ügyvezetéstől a legfőbb szerv összehívását, és amennyiben ezt az ügyvezetés megtagadja, úgy a legfőbb szerv összehívását a bíróságtól is lehet kérni, azonban ez nehézkes, időigényes megoldás, ami a legfőbb szerv intézkedéseinek késedelmes megtételét, ezáltal a társaság és tagjai érdekeinek a sérelmét vonhatja magával.

Ennek korrigálására lehetőséget nyújtana egy olyan módosítás, amely a megfelelő arányú szavazattal rendelkező tagság részére lehetővé teszi a legfőbb szerv saját hatáskörben történő összehívását az ügyvezetés kiiktatásával és a leterhelt bíróságok igénybevételének mellőzésével. Eszerint ha a legfőbb szerv összehívását a szavazatok meghatározott százalékával rendelkező tag vagy tagok indítványozzák, és a legfőbb szervet az ügyvezetés nem hívja össze határidőre, úgy a legfőbb szerv ülését ez a meghatározott százaléknyi tagság is összehívhatja, és tarthat szabályszerű ülést az együtt nem működő ügyvezetés közreműködése és az egyhangúság követelményének teljesítése nélkül is. Ezzel - a már említettek szerint - elsősorban a korlátolt felelősségű társaságok tagságának a pozícióját erősítheti az ügyvezetéssel szemben, védve a tagi érdekeket, azonban kivételesen más társasági forma tagságának is nyújthat segítséget a tagság részére az érdekei ellen cselekvő ügyvezetéssel szemben.

Szükség lenne a normaszöveg pontosítására néhány helyen a jogkövető magatartás és a megfelelő jogalkalmazás elősegítése érdekében. A törvényjavaslat jogi személyeket szabályozó könyvének általános részéhez fűzött módosításának célja az, hogy a gazdasági társaságokra is kiterjedő hatállyal, a jogi személyekre irányadó alapvető szabályok elfogadása pontosabb, sajnálatos módon "a gyakorlatban tapasztalt visszaéléseket megelőző" szöveggel történjen meg. Így szükséges pontosítani a jogi személy székhelyének törvényi definícióját, törvényben írva elő azt, hogy a jogi személyek székhelyét mindig pontosan be lehessen azonosítani, tehát egy nagyobb épületben, irodaházon belül a jogi személy ne tudjon elbújni, és a bejegyzett irodája mindig pontosan megállapítható helyen legyen a tagság és a jogi személlyel szerződéses kapcsolatban állók érdekében.

Hasonló elvek mentén szükséges a jogi személy döntéshozó szervére vonatkozó módosító javaslat. Szükségesnek látjuk egyértelművé tenni azt, hogy mi minősül a döntéshozó szerv nem szabályszerű összehívásának. Tehát azt, hogy amennyiben nem az erre jogosult hívja össze nem szabályszerű meghívó alapján, nem a megfelelően meghatározott napirend szerint és nem a jogi személy székhelyére, vagy a tagok egyhangúlag nem egyeztek bele a szabálytalanul összehívott legfőbb szerv ülésének megtartásába, akkor a döntéshozó szerv ülése nem minősülhet szabályszerűen összehívottnak, ahhoz joghatás nem fűződhet.

További pontosítások is szükségesek, amelyek az esetleges értelmezésbeli nehézségeket küszöbölnék ki, világossá téve a törvényszöveget. Ilyen például, hogy ne csak a társasági szerződéssel alapított társaságok, tehát a közkereseti társaság, betéti társaság és a több tagból álló korlátolt felelősségű társaság létesítő okiratára vonatkozzon az a tilalom, hogy valamely tagot nem zárhat ki teljesen a veszteség viseléséből vagy a nyereségből való részesedésből. Javasoljuk ezt kiterjeszteni a részvénytársaság vonatkozásában is oly módon, hogy az erre vonatkozó részben a "társasági szerződés" szöveg helyett "létesítő okirat" szöveg szerepeljen.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat nagyon komoly és alapos szakmai munka. A benne foglaltakkal alapvetően egyetértünk, azonban vannak olyan pontjai, amelyeket módosító indítványokkal pontosítani kívánunk, ezek elfogadása mellett a törvényjavaslatot támogatjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr.