Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, ha egyetlenegy mondatot mondanék erről, hogy Magyarország és Közép-Európa számára mennyire fontos a magyar nemzet jövője szempontjából a határon átnyúló kapcsolatok rendszere, akkor ezt mindenki el tudná fogadni, és ezzel gyakorlatilag az expozémat be is fejezhetném.

Mégis engedtessék meg, hogy néhány kiegészítést tegyek ehhez az országgyűlési határozattervezethez. Az egyik az, hogy ha visszatekintünk, akkor az elmúlt két évtizedben nagyon sok olyan határon átnyúló kapcsolatunk volt, amelyek parlamenti szinten, bizottságok között, a kormányok között voltak, azon belül együttes kormányülések is természetesen sorra kerültek. Tehát a legfontosabb, ami kialakult az 1990-es rendszerváltozást követő években, az egy hihetetlenül intenzív és optimista kétoldalú kapcsolatrendszer a gazdaság szereplői és a civil szereplők között. Teljesen, szinte mondhatnám, ez is elhíresült és híressé vált kapcsolatrendszer, ami a kisvállalkozók, kisszereplők között vagy pedig a kulturális képviselők között, vagy akár az önkormányzatok, megyék között jött létre.

Tehát azt hiszem, az, hogy számba vegyük, milyen kapcsolatokkal rendelkezünk a szomszédos országokkal a közlekedés területén, azt hiszem, ez teljesen természetes. Mégiscsak engedtessék meg, hogy azt mondjam, hogy egy gyors munkát nagyon fontos volna várni a kormánytól, egy olyan gyors munkát, aminek kiváló előzménye van egyébként, hiszen az természetes, hogy mielőtt mi ezt a javaslatot benyújtottuk, a kormányzat különböző képviselőit megkérdeztük, kiváló háttéranyagok készültek, és többek között ebből adódik egy olyan háttéranyag is, ami már megtekinthető.

De a gyorsaságot indokolja az, hogy sajnálatos módon bármennyire is elkészültek a már az Unióhoz csatlakozott országok részéről a nemzeti fejlesztési tervek, vagy elkészültek például a leendő uniós tagország, Horvátország és Magyarország között is az együttműködés különböző dokumentumai, és kétségkívül nagyon sok közvetlen egyeztetés van Szerbia, benne természetesen Vajdaság, Ukrajna, benne a Kárpátalja és hazánk között, ezek nincsenek úgy egységes rendszerbe foglalva, ami egy olyan stratégiát jelentene a magyar törvényhozás, a magyar parlament számára, ami egy kiszámítható, végrehajtható, finanszírozással rendelkező, világos képet ad ennek a fontosságáról, előnyeiről és hátrányairól.

Ezekhez a mondatokhoz hadd tegyem még hozzá azt is, hogy miközben mi belülről mindennap érezzük ennek a hiányát, a határon túl élő magyar nemzetiségűek, a nemzet tagjai még jobban hiányolják, még jobban szenvedik el a közlekedési kapcsolatok és más infrastruktúrák hiányát.

(17.40)

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma foglalkozott ezzel a plenáris ülésén is, és teljesen egyhangú támogatásáról biztosította ennek az országgyűlési határozattervezetnek a benyújtását. Van az úgynevezett gazdasági albizottság, mi többször tárgyaltuk ezt, és meg kell mondanom, mindenféleképpen örömteli, hogy a parlamentben egy olyan javaslatot tárgyalunk, amely - az aláírók tanúsítják - a patkó mindkét oldalának támogatását bírja.

Ezen belül hadd mondjam azt is el, hogy a gazdasági bizottság legutóbbi találkozóján a szlovák parlament illetékes társbizottsága meg is ígérte, hogy amennyiben a Magyar Országgyűlés ezt napirendre veszi, akkor ezeket az információkat, anyagokat megküldi a szlovák parlamentnek is, ezzel tulajdonképpen kilép a közvetlen magyar-magyar kapcsolatokból, magyar-szlovák kapcsolattá is válhat, és ez a bizottság természetesen igényli a szlovák parlament adott bizottságának a véleményét, ami mögött szintén kormányzati támogatásnak kell lennie. Ha egyszer megindultunk ezen az úton, akkor az is normális és logikus, hogy hasonló módon megkérjük a véleményét a már európai tagországoknak, itt értsük Ausztriát, Szlovéniát, Romániát, az ő parlamentjeik adott bizottságainak a véleményét is, s ezzel támogatnánk mindazokat az együttműködéseket, amelyek egyébként a kormányközi különböző üléseken felmerülnek.

De itt már rejtve el is mondtam, hogy ennek a határozati javaslatnak van egy struktúrája, ami monotonnak látszik, ha valaki elolvassa, de azért elég logikus. Természetesen más-más erővel jelenik meg a már schengeni övezethez tartozó országok közötti kapcsolatrendszer, más erővel jelenik meg, sürgető erővel és más-más formában jelenik meg közvetlenül a Schengenen hamarosan belülre kerülő ország helyzete, és természetes az, hogy Magyarországnak és a szomszédos országoknak is egyformán gazdasági, társadalmi érdekük az, hogy az esetleg még hosszabb távon is kívül maradó országok hasonlóan biztos kapcsolatokkal rendelkezzenek.

Érdekességként hadd mondjam el: természetesen ez a stratégia beleillik az országos területrendezési terv, az országos településhálózat-fejlesztési koncepció különböző irányelveibe. Talán nem érdektelen tudni azt, hogy olyan útvonalak helyreállításának javaslata is szerepel itt, amelyeket már a rómaiak építettek, és ők használtak, és azóta sem működik tisztességesen az észak-déli kapcsolatrendszer, mondjuk, Pozsony és az Adriai-tenger között. Tehát mögötte olyan nagyon kemény térszerkezeti javaslata is van Magyarországnak, amely ezt a nagyon Budapest-centrikus, nagyon-nagyon sugaras, gyűrűs rendszert megpróbálja feloldani egy olyan nyílt hálós rendszerrel, ahol az észak-déli és kelet-nyugati kapcsolatok, amelyek már igazán európai jelentőségűek, erősödnének meg a makroszerkezetek, tehát a nagyobb autópályák, autóutak, vasútvonalak kiépítése kapcsán.

Természetesen ezen a szinten az összgazdasági előny jelenik meg, de ha lemegyünk a mikroszintre, és megnézzük, mondjuk, az Ipoly folyón való átkelések lehetőségét vagy a kishatár-átkelőhelyek állandósítását, kétségtelen, hogy minden hétköznapi kapcsolatban, minden embernek, akinek a másik oldalon akár családja, akár gazdasági tevékenysége van, vagy csak kulturálódni akar, hihetetlen erőt jelentenének ezek a kapcsolatok, ha minél gyorsabban teljes egészében ki tudnának teljesedni.

Hadd tegyem hozzá még azt, hogy a nemzeti fejlesztési tervben és az Új Magyarország fejlesztési tervben - ez mindenki számára ismert - megjelentek azok a póluskoncepciók, amelyek határon átnyúló hatással rendelkeznek, és nyilván az európai versenyképességünk egyik alapvető feltétele, hogy a határ két oldalán lévő komolyabb szellemi infrastruktúrával, gazdasággal rendelkező települések között olyan szoros együttműködés jöjjön létre, amely európai léptékben nézve közös pólusokat hoz létre, adott esetben Debrecen, Szeged erdélyi partnervárosai és a magyarok között. Itt tehát egy olyan javaslatról van szó, amelynek megítélésem szerint nagyon nagy a politikai jelentősége, jóval nagyobb annál, mint amit ez a kis határozati javaslat itt felsorol. Ebben egy határidő van jelezve, december vége, amelyben az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy készítsen megvalósítási tervet, és tartalmazza a tervezett fejlesztések pontos listáját, amit szemrevételezhetnénk.

Nagyon sok olyan támogatás jelenik meg ezek mögött, amelyek természetesen azonnal érvényesíthetők, sőt folyamatban vannak, hiszen az Európai Unió nagyon sok határon átnyúló támogatást adott már nekünk az 1990-es évek elején megindult PHARE-programtól kezdve a különböző fejlesztési terveken keresztül.

Érdekességként mégis hadd mondjam el itt a parlamentben: amikor én voltam az I. nemzeti fejlesztési terv elkészítésének a felelőse, és azt kezdeményeztük, hogy a szomszédos országok is, amelyek velünk együtt készítették ezeket a terveket, velünk együtt, közösen készítsenek olyan bevezetőt a saját nemzeti fejlesztési tervükhöz, amely a Kárpát-medence egységes fejlesztésére vonatkozik, akkor ezeket nem tudtuk érvényesíteni. Ez nem annyira a két országon múlott, hanem az Unió akkor egyáltalán nem volt érdekelt abban, hogy ezek az egységes koncepciók ilyen módon megjelenjenek. Nagyon bízom benne, hogy már a következő tervezési időszakban a makroregionális összefüggések, az Európa jövőjét meghatározó nagyobb összefüggések is más súllyal fognak megjelenni ezekben az egyeztetésekben.

Azt hiszem, ennek a határozati javaslatnak az elfogadása és későbbiekben a kormány által természetszerűleg elkészített anyagnak az ismételt vitája a parlamentben nagymértékben hozzájárulhatna a kölcsönös megértéshez, az együttműködéshez, és olyan többletkapacitásokat szabadítana fel, amelyeknek most híján vagyunk.

Röviden összefoglalva, még annyit hadd mondjak el: természetesen itt nemcsak a közútról van szó, nemcsak az ideiglenes határátkelők állandósításáról, új hidak, utak megépítéséről, hanem ugyanúgy a vasútvonalak megerősítéséről, azok fontosabb pályáinak kijelöléséről, valamint természetesen a tömegközlekedési lehetőségek vizsgálatáról, ahol például olyan, nem könnyű kérdések vannak, mint az egyszerű, közös, azonos tarifarendszer biztosítása, amely igazán alapvető feltétele annak, hogy a határ két oldalára normálisan, tömegközlekedési eszközzel, egyszerűen busszal át lehessen menni a célunkat elérendő.

Tisztelt kedves Elnök Asszony! Arra szeretnék még javaslatot tenni, természetesen a vita felvezetője kapcsán: hogyha lehetne, ehhez a határozati javaslathoz a módosító indítványok beadási határidejét ne ma estében, hanem mondjuk, péntekben jelöljük meg. Egy héten nem múlik ennek a dolognak az érdeme, de tekintettel arra, hogy egy melléklet később került ki, másrészt az ügy sokkal fontosabb annál, mint hogy bárkit kényszerítsünk egy azonnali, gyors végiggondolásra, nagyon kérem azt, hogy ezt a lehetőséget tegyük meg. Szeretném magamnak fenntartani majd a jogot, hogy a részletes vitában, természetesen akkor már konkrét egyes nyomvonalak, egyes célok, egyes irányok, egyes költségek, egyes határidők vonatkozásában is kitérjek rá.

Általános vita lévén én csak a témakör általános összefüggéseit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)