Készült: 2024.03.29.12:05:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

135. ülésnap (2000.04.14.), 66. felszólalás
Felszólaló Horváth Béla (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 16:44


Felszólalások:  Előző  66  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH BÉLA (FKGP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! H/2218. szám alatt önálló képviselői indítványt adtam be, amely a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról címet viseli, és a tartalma az, hogy azt indítványozom, hogy az Országgyűlés szükségesnek tartja, hogy a kommunizmus áldozatairól történő megemlékezésnek minden évben emléknapja legyen a középfokú oktatási intézményekben. A b) pont alatt javasolom, hogy az emléknap dátumául Apor Vilmos győri megyés püspök vértanúhalálának napját, április 2-át jelöljék ki, és végezetül a c) pontban azt terjesztem elő, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy megfelelő egyeztetések után május 31-éig hozza meg intézkedéseit az emléknap középfokú oktatási intézményekben történő bevezetésére.

Határozati javaslatom rövid indokolásában az szerepel, hogy a XXI. századba átlépve szükségesnek tartom, hogy a magyar történelem elmúlt 50 évét, amelyet a kommunizmus árnyékol be, célszerű lezárni egy ilyen emlékező nappal. A gyász egyetemessége és a nemzeti megbékélés érdekében szükséges, hogy a felnövekvő új generáció megemlékezzen a kommunizmus áldozatairól, a sztálinizmust, a magyarországi kommunizmust, a malenkij robotot - idézőjelbe, az érintettek értik, az új generáció már kevésbé -, a Gulágot, az ÁVH-t megszenvedők sokaságáról emlékezzünk meg.

Az emlékező nap minden évben esedékes dátumául a boldoggá avatott, vértanúhalált halt győri püspök, Apor Vilmos halálának napját javasolom. És azáltal, hogy kellő időt biztosít az Országgyűlés a kormánynak, lehetővé tesszük, hogy ebben a kérdésben - ahogy már az elmúlt hetekben, hónapokban magam is - a Történelmi Társulat tanári tagozatával, a Történelemtanárok Egyesületével és a XX. századi intézet vezetőivel konzultáljon a kormány az emléknap részletes tartalmával kapcsolatban.

Tehát ez volt eddig a hivatalos része, ez az indítványom, ezt ismertettem röviden a tisztelt Házzal.

A következőkben szeretném megköszönni azoknak a bizottságoknak és azoknak a képviselőknek, akik a bizottsági üléseken támogatták az indítványomat - így az oktatási bizottság, az emberi jogi bizottság, illetve az alkotmányügyi bizottság -, és átolvasva a bizottsági jegyzőkönyveket, külön köszönetet szeretnék mondani ifj. Hegedűs Loránt MIÉP-es képviselőtársamnak, illetve Potápi Árpád fideszes képviselőtársamnak azért, mert a bizottságban képviselték, támogatták oly markánsan az indítványomat.

Tisztelt Ház! Bizonyára emlékeznek, hogy hónapokkal ezelőtt napirend előtt felszólaltam annak kapcsán, hogy az oktatási miniszter úr kezdeményezte, hogy a középfokú oktatási intézményekben a holokauszt áldozatairól emlékezzenek meg a diákok, és ekkor napirend előtt úgy fogalmaztam, hogy aki egy áldozatról is megfeledkezik, olybá tekintendő, mintha az összes áldozatról megfeledkezne, ezért aztán a későbbiek folyamán a Független Kisgazdapárt országos elnöksége is megtárgyalta ezt a kérdést, és legfelső szinten a párt vezetése úgy döntött, hogy ezt mindenképpen kisgazda indítványként országgyűlési határozatként terjesszük elő, mert a Független Kisgazdapárt kirekesztésmentesen, politikai nézet vagy vallási hovatartozás nélkül valamennyi ártatlan áldozatért szót emel, és a diktatúra minden változatát elítéli. Ahogy akkor fogalmaztam - és ezt ma is valljuk -, mi nem sebeket kívánunk felszakítani, hanem a nemzeti megbékélés érdekében a gyász egyetemességét hirdetjük, és ennek szellemében folytatom akkor további felszólalásomat, indokolásomat.

Természetesen az elmúlt hetekben a kormány tagjával is konzultáltam ez ügyben, és az egész felvetés három pilléren alapszik, ahogy ezt meg is írtam a miniszter úrnak, részben a katyni tragédián, amikor a szovjetek a lengyel katonatisztek, köztük az értelmiség tízezreit 1940 áprilisában fizikailag megsemmisítették. Ezzel utalok arra, hogy ez az emléknap nemzetközi jelentőségű, hisz a kommunizmus világszerte szedte áldozatait; illetve Apor Vilmos győri püspök 1945. április 2-ai halála, kinek vértanúságát az egész világ elismeri, a Szentszék boldoggá avatta, tulajdonképpen az ő meggyilkolásával vette kezdetét a kommunisták egyház- és népellenes megtorlása.

Levelemben megemlékeztem a recski büntetőtábor 1950 tavaszán történt felállításáról, amikor a magyar társadalom valamennyi rétegének és politikai csoportosulásának markáns képviselőit megpróbálták internálótáborba vinni, többek között a náci koncentrációs táborok túlélőit is, a szociáldemokratákon keresztül a kis- és középparasztokig.

Tisztelt Ház! Érdemes néhány percre megállnunk, különös tekintettel arra, hogy április 13-án emlékeznek meg Lengyelországban a katyni vérengzésekről, több napilap foglalkozott az elmúlt napokban ezzel a szörnyűséggel. A 22 ezer lengyel hadifogoly - katonatisztek, rendőrök és határőrök - között nemcsak katonatisztek voltak, hanem a lengyel értelmiség színe-java, újságírók, írók, költők, értelmiségiek, orvosok, tanárok, hivatalnokok. Ez, úgy gondolom, a kommunizmus egyik nagy botránya, 22 ezer lengyel hadifogoly kivégzéséről van szó.

Ez a momentum annak kapcsán történt, hogy Sztálin ezzel a lépéssel gyakorlatilag le kívánta fejezni a lengyel nemzeti elitet, a lengyel értelmiségtől kívánta megfosztani a nemzetet.

Külön felhívom a tisztelt Ház figyelmét a tegnapi Magyar Nemzetben Konrad Sutarski történész, Magyarországon élő lengyel író, költő indulatmentes megemlékező cikkére, hisz az ő édesapja is az áldozatok egyike, és talán érdemes megemlékezni arról, hogy magyar áldozata is volt ennek a vérengzésnek.

Ugyancsak tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az indítványomról több egyesület, társadalmi szervezet is vitát kezdeményezett, így elmondhatom, hogy a Pofosz, az Erdélyi Szövetség, a Rákóczi Szövetség, a Deport '56 mind-mind támogatja azt a kisgazda felvetést, hogy a kommunizmus áldozatainak legyen emléknapja a középiskolákban.

Az elmúlt hetekben, hónapokban a megbeszéléseken tulajdonképpen ami esetleg kérdésként felvetődött, hogy miért Apor Vilmos halálának napját javasoljuk, és valóban a kommunizmus áldozata-e ő.

 

(11.50)

 

Először talán tegyük fel a kérdést: ki volt Apor Vilmos? Hány nemzedék nőtt fel az elmúlt évtizedben anélkül, hogy hallott volna róla? Tulajdonképpen amikor a Szentszék boldoggá avatási eljárása megindult és befejeződött, a magyar társadalom, illetve az ifjabb generáció akkor figyelt föl erre a mártír életű, mártírhalált halt egyházi személyiségre.

1945-ben április 1-jén volt húsvétvasárnap, s előtte két nappal, nagypénteken történt ez az eset, amikor Győrben a győri püspök a testével próbálta megvédeni a magyar nők tisztaságát, a randalírozó, részeg szovjet katonák szerették volna elragadni a magyar fiatal lányokat, asszonyokat, és ez a főpap a hősies ellenállásával kiállt a női tisztaság érdekében, a testével védte őket, aminek következménye ez a mártírhalál lett. Április 2-án meghalt. Ahogy Mécs László szerzetes pap-költő mondta: "Apor Vilmos győri püspök az utolsó magyar úr volt."

1945. április 4-én vonult a gyászmenet a győri karmelita templomhoz, a kriptához. A további események bizonyítják, hogy ez nem háborús esemény volt, hanem igenis a kommunizmus szedte az áldozatát. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Belügyminisztérium, az akkor már teljesen kommunista kézben lévő belügyi hatóságok betiltották Apor Vilmos győri püspök novemberi temetését, ünnepélyes eltemetését a helyreállított győri székesegyházban.

Tudni kell, hogy a betiltás miatt felháborodott hívek tüntető akcióba kívántak kezdeni, de a belügyi hatóságok, a kommunista szervek rendkívüli rendszabályokat léptettek életbe, kétszáz fővel megerősítették a győri rendőrséget, mozgósították a tűzoltóságot. Egész éjjel titkosrendőrök állták körbe a karmeliták templomát, lovas rendőrök járőröztek. Féltek attól, hogy a holttestet átszállítják a győri székesegyházba. Barikádokat emeltek a kommunista hatóságok, útfelbontás történt, a politikai rendőrség még a síremlék fényképének és halotti emlékképének a kinyomtatását is megtiltotta. Hogy Apor Vilmos püspök valóban a kommunizmus áldozata volt, azt a későbbi évtizedek is bizonyítják, hiszen a második temetésére 1986-ban került sor, a legnagyobb titokban, az Állami Egyházügyi Hivatal még akkor is csak csendes, néma temetést engedélyezett, így az egyházmegye papsága és a hívők is csak utólag értesültek erről az eseményről.

Tudom, hogy nem mindegyik egyházi vezető van teljes szívvel-lélekkel az április 2-ai dátum mellett, azonban az egyház a felfogásunk szerint nemcsak magas méltóságokból áll, hanem sokkal szélesebb értelemben széles közösséget jelent. Nem szoktam az Országgyűlés plenáris ülésén leveleket felolvasni, most hadd idézzek négy mondatot. Az elmúlt napokban Piliscsabáról kaptam egy levelet, Elma nővértől, aki ezt írja: "Sokan köszönjük, hogy az adott órában teljesen összhangban tudott lenni önmagával. Haladéktalanul tette, amire a lelkiismerete indította. Azt pedig, hogy Boldog Apor Vilmos püspök halála napjára kérte ezt az emléknapot, mi külön is megköszönjük, mert az isteni gondviselés terve szerint a győri kórházban ápolónővéreink kísérték a vértanút az örök haza kapujáig."

Tisztelt Ház! Halad az idő, de úgy gondolom, mindenképpen egy kis nemzetközi kitekintést kell tennem a téma kapcsán. Itthon a média kevésbé foglalkozik azzal, hogy Nyugaton, Nyugat-Európában, szerte a világban a kommunizmus áldozatairól való megemlékezés most kezdi igazán a virágkorát élni; a Nyugat szembesül azzal a passzív magatartásával, amit az elmúlt évtizedekben követett.

Külön szeretnék kitérni a Mérleg című katolikus negyedévi folyóiratban olvasható, e témánkhoz kapcsolódó könyvszemlére. Ebből kitűnik, hogy Nyugat-Európában a milliók sorsát befolyásoló kommunista mozgalom XX. századi története napjainkban fontos témája a történettudományoknak. Három, eddig csak külföldön megjelent kötet mindenképpen számot tarthat a magyar olvasóközönség érdeklődésére. Az első kötet "A kommunizmus fekete könyve", amely ezer oldalon kísérli meg összefoglalni az összes, valaha is hatalmon lévő kommunista rezsim, a nemzetközi kommunista mozgalom, valamint a hatalmon nem lévő kommunista pártok által elkövetett bűntényeket.

Csak ilyen apró tételek: Lenin lelkén szárad, mint megtudhatjuk, 10-15 ezer kivégzés. Ez a kétszerese annak, amennyi 1825-1906 között a cári rezsim számlájára írható. Kiderül, hogy Lenin engedte a papság 8 ezer halottat követelő üldözését, illetve nem emelt szót a Krímben mindössze hat hét leforgása alatt végrehajtott, 50 ezer polgári áldozatot követelő kivégzések ellen sem. A könyv a kommunizmus áldozatainak számát 80 és 100 millió közötti értékre becsüli, az alábbi megoszlás szerint, Szovjetunió: 20 millió halott; Kína: 65 millió halott; Vietnam: 1 millió halott; Észak-Korea: 2 millió halott; Kambodzsa: 2 millió halott; Kelet-Európa: 1 millió halott; Afganisztán: 1,5 millió halott; Afrika: 1,7 millió halott; Latin-Amerika: 150 ezer halott. Való igaz, hogy nincs alapvető különbség a 80, 5 és a 100 millió halott között, hiszen az alsó érték is borzasztóan magas.

Ugyancsak felhívom a figyelmet, de az idő rövidsége miatt már nem tudom olyan részletesen elmondani: Franciaországban az elmúlt évben jelent meg egy rendkívül értékes könyv a kommunista ideológia természetéről, Franç ois Furet írta, aki '49-56 között maga is meggyőződéses kommunista volt. A könyv címe: "Egy illúzióvesztés vagy egy illúzió vége"; tulajdonképpen az '56-os forradalom kapcsán veszítette el az illúzióját.

Még egy gondolatot hadd vessek fel, elnézést kérve: A kommunizmus fekete könyve kapcsán megjelent egy harmadik könyv is, szinte az elmúlt hetekben-hónapokban. Ez cikkgyűjtemény, a "Reagálások, a vörös holokauszt" címet viseli, amelyben újságírók, írók foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel. Lejárt az időm, befejezem az általános felvezető hozzászólásomat.

A későbbiek során mindenképpen szeretnék kitérni Donáth László MSZP-s képviselő példátlan kirohanására, amelyet az emberi jogi bizottságban a személyem ellen tett. Oly mértékben elveszítette az önuralmát, hogy a levezető elnöknek többször rendre kellett utasítania. Ezért mindenképpen érdemesnek éreztem, hogy megjegyezzem a tisztelt Ház előtt: elfogadhatatlan ez a szocialista párti hozzáállás a személyemhez, az indítványomhoz. Különösen fájdalmas, hogy egy evangélikus lelkész részéről hangzottak el azok a szavak.

Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  66  Következő    Ülésnap adatai