Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Elég régóta vártunk nyilván erre a törvényre, hiszen az is nyilvánvaló volt, hogy a nyáron elfogadott földtörvénynek vannak olyan részletszabályai, amelyek nem rendezhetők kétharmados törvényben, sőt én megkockáztatom, hogy az egész földtörvényt nem kellett volna kétharmados törvényben rendezni. De hát egy újfajta filozófia jelent meg a kormányzásban, a szent és sérthetetlen kormányzás logikája, ami azt jelenti, hogy minden gazdasági törvény kétharmados lesz, ami azt jelenti, hogy bárki bármilyen más filozófia mentén kíván majd a jövőben dolgozni, vagy megszerzi a többség támogatását, vagy pedig valami más megoldást keres a probléma kezelésére.

Ahogy haltottuk, ez néhány héttel ezelőtt már a kormány előtt volt ez az anyag, volt társadalmi egyeztetése is szakmai szervezetekkel, erről is van információnk, de azért az nem lett volna baj, ha legalább azzal a technikával, ahogy zajlott ennek az alaptörvényének, úgy mondom, a vitája, hogy azért egy többpárti egyeztetés keretében előbb megismerhettük volna.

A lényeget így is el lehetett olvasni, de ez azért nyilván a parlament semmibevétele, hogy pénteken este kapunk egy nagyon-nagyon hosszú törvényjavaslatot, amiről hétfő reggel már bizottsági véleményt kell kialakítani, utána hétfő éjszaka, elég késői órán - mondjuk, nem annyira későin, de késői órán - lezajlik az általános vita, holnap a részletes vita, jövő héten szavazunk a módosítókról, és akkor nagyjából összeér decemberig a két történet, hogy 15-ére, mire az ezt megalapozó törvény hatályba lép, bizonyos szabályok is hatályosak lesznek.

Azt gondolom, hogy ez a kormányzat felelőssége, nekünk meg az, hogy elmondjuk a véleményünket róla, és ahogy lehetőségünk lesz rá, utána nagyon sok mindent visszacsináljunk belőle, mert továbbra is állítjuk, hogy ez egy hibás koncepció mentén zajló folyamat.

Azt is mondhatnám - és nyilvánvaló, hogy nem fogom a 104 percet kihasználni ebben a tízórásra tervezett vitában (Budai Gyula: De kár!) -, hogy miután nem támogattuk az alap földtörvényt sem, alapvető koncepcionális hibák és más véleményünk miatt, ezért mondhatnánk azt is, hogy akkor nem foglalkozunk ezzel sem, hiszen ez abból következik, tehát gyorsan mondhatnám azt, hogy akkor köszönjük, de ebből nem kérünk. Azért ez a törvény nyilván ennél fontosabb és többre is érdemes, és van benne nagyon sok olyan részletszabály, amit muszáj volt megalkotni, és úgy gondolom, hogy elvileg még működhet is.

Amit mi kifogásolnánk, az az a típusú reakció, ami például arra a felvetésünkre érkezett, hogy itt lett volna a ragyogó alkalom, hogy az ombudsman felvetését kezelje a kormány ebben a javaslatban, vagy próbálja módosítani az eredeti földtörvényt olyan értelemben, hogy nagyon egyértelműen látszott, és ezért is fordultunk a biztos úrhoz, hogy ami a földbizottságokkal kapcsolatban kialakult, az nem egy jogállami működést jelent. Meggyőződésünk szerint egy túlbiztosításra törekszik a kormány ezzel, a másik, hogy látva például a kamarai választások lebonyolítását, nagy valószínűséggel ebbe a közegbe is csak a kormányhoz hithű gazdálkodók kerülhetnek.

Ráadásul most zajlik a kamarákon belül egy helyi választás, aminek a létszámkeretei nagyon feltűnően hasonlítanak a földbizottságokra, sőt volt olyan megye, ahol a kamara által megbízott választást bonyolító személy ki is mondta, hogy miután nagy valószínűséggel a jegyzőknek beletörik ebbe a bicskája, így a kamara által lebonyolított választások helyi vezetői lesznek majd ennek a földbizottságnak a tagjai. Egyébként 3-15 főig terjed mind a kettő, tehát ahhoz egy gyors törvénymódosítás kell, és akkor mindjárt az lesz. Sőt egyébként alaphelyzetből következik, mert az eredeti földtörvény azt mondja, hogy a kamara kapja feladatul, ha valahol ez nem sikeredik.

Miután az egész kamarai helyi gazdasági bizottsági vezetői választás meggyőződésünk szerint nem szabályos, ugyanis nem lehet az elnökséget olyannal fölruházni, ami a kamara alapszabályában van, hogy majd ő lebonyolítja ezeket a választásokat úgy, ahogy akarja, ezért ennek a végeredménye sem lehet legitim, és innentől kezdve, ha ők lesznek a helyi földbizottságok, akkor az ő munkájuk sem lehet legitim. Ez volt az egyik problémája az ombudsmannak, hogy nem egy minden érintett által választott bizottságról van szó - egyébként erről itt a Géza már beszélt -, hanem egy viszonylag szűk körből kialakított, döntési pozícióban lévő társaság lesz, akinek ráadásul olyan joga van, hogy ha elfelejt dönteni, akkor egyáltalán nem lehet eladni a földet. Azért ez meg mindenképpen veszélyes játék! Így is szerintem túlságosan bonyolult lett a rendszer, és nem a semmiért lett most roham a földértékesítéseknél, mert a földtulajdonosok egy jelentős része rájött arra, amit mondtunk a földtörvény vitájánál, hogy nagyon le fog értékelődni a föld, hiszen egy viszonylag szűk, földtörvény által kijelölt termelői kör juthat ehhez hozzá.

Azt is látjuk, hogy annak ellenére, hogy a szándék nyilván tiszteletreméltó, hogy lehetőleg magyar kézben maradjon, azokkal szemben, akik élethivatásszerűen már Magyarországon folytatnak földművelést - a külföldiekre gondolok -, ez a korlátozás nyilván nem lesz elég, ugyanis ők minden további nélkül tudják teljesíteni a hároméves fizikai itt-tartózkodást nagyon gyorsan - sőt visszamenőlegesen is tudnak sok mindent igazolni, meggyőződésem szerint -, ezáltal ők majd hozzáférnek az eddig is általuk használt földek egy részéhez. Viszont szent meggyőződésem, hogy egy olyan termelői kör vagy egy olyan gazdálkodói kör, akik jelenleg kis-, középvállalkozásokban dolgoznak valamilyen, vagy vezetői, vagy bármilyen beosztotti funkcióban, maximum egy hektárig jogosultak földet venni, ami úgy gondolom, hogy ennek a szakmának a lenézését jelenti, és továbbra sem értünk vele egyet, hogy egy fiatal, két-három diplomával rendelkező, hozzáértő ember, csak azért, mert társas gazdaság alkalmazottja, miért ne szerezhetne Magyarországon földet, amit nyilván akár másodállásban vagy bárhogy, a saját főállása mellett nagyon szakszerűen és jó minőséggel tudna művelni.

Erre mondtam azt, hogy óriási filozófiai különbség van köztünk. Az a másik különbség köztünk, meggyőződésem szerint, hogy azt gondolom, nincsen még egy olyan ország, ahol erővel akarnák átrendezni a gazdasági folyamatokat úgy, hogy a jelenlegi földhasználati arányt, ami most 60 százalék, mondjuk, a családi gazdaságok és a magánzók keretében, 40 százalék az egyéb kis- és középvállalkozások, társas cégek keretében, úgy rendezzék át, hogy a 40 százalék felét még valamilyen erőszakkal arra bírják rá, hogy szüntesse meg a tevékenységét. Mert, képviselőtársaim, azt nem lehet elképzelni, hogy önként lemondanak majd azokról a földekről, amit használnak! Nyilván elfogadtunk egy olyan földtörvényt, amiben van egy fizikai korlát. Innentől kezdve, ahogy lejárnak majd a bérleti szerződéseik, előbb-utóbb felszabadulnak azok a területek, amit a mostani hatalom úgy gondolja, hogy ők nem jó hatásfokkal művelnek. Hiába foglalkoztatnak embereket, hiába fizetnek adót, hiába fizetik a helyi adókat, hiába segítik a településeket, ez nem számít, ők halálra vannak ítélve, legalábbis a nagy részük.

Azért egy számot ehhez hadd mondjak. Nagyjából 2200 milliárd forint az agrárössztermék, amit előállítunk, 1600 milliárdot ez a cégkör állít ebből elő. Az állattartás döntő többsége - kivétel a baromfi - az ő kezelésükben van.

(19.40)

Tehát minden olyan beavatkozás, ami ezt a rendszert érinti, a foglalkoztató mezőgazdaság elleni határozott fellépés, és ez nem lehet jó. Ez sehova nem vezetett a 90-es évek elején sem, rögtön lett 500 ezer munkanélküli vidéken. Nem lett volna ennyi - határozottan állítom -, hogyha nem kényszer-átalakításban kellett volna ezeknek a cégeknek részt venni. Ami meg megmaradt belőlük, most azok megkapták a selyemzsinórt, és olyan extrém feltételeket, amivel nem fognak tudni mit kezdeni. Előbb-utóbb fel fogják adni a tevékenységet.

Nem tudom, hogy ez kinek jó, az államtitkár úrral - nem Budai államtitkár úrral, mert ma nem ő volt a bizottsági ülésen -, Simon Attilával végig az volt a vitánk a bizottságban, hogy meggyőződésem szerint a családok döntő többsége mindig a növénytermesztés egyszerűbb formáját fogja választani, főleg addig, amíg ez az európai uniós támogatási rendszer van. Ez nem a szemükre vetés, nem szemrehányás, hanem egyszerűen ezt fogja követelni a gazdasági logika. Ugyanis nem fognak bizonytalan, folyamatos 365 napos igénybevételt jelentő állattenyésztésbe kezdeni csak azért, hogy ilyen elfoglaltságuk is legyen, ugyanis haszon nincs több belőle. Azok a mostani gazdaságok, amelyek komoly állattartással foglalkoznak, feketén fehéren kimutatható, hogy minden költséget beszámítva, nyilván a foglalkoztatottakat, a bért, az egyebet, sokkal jobban járnának, ha néhány tucat emberrel megművelnék azt a néhány ezer hektárt, amit esetleg most művelnek, és fütyülnének arra, hogy van-e foglalkoztatás vagy nincs.

Szerencsére a döntő többségük nem ilyen logika mentén gondolkodik, hiszen ezek elég zárt közösségek, és nyilván sok mindent ki tudnak kényszeríteni a vezetőkkel szemben, de a gazdasági logika ezt kívánná. Akkor is azt kívánta volna, amikor 56 forintot fizettek az egyébként 80 forintba kerülő tejért, azt kívánná, amikor 350 forintot fizetnek az egyébként 400 forintos önköltségű sertésért, csak mindenki abban bízott..., meg van a szakmának egy logikája, aki ezt szereti, az pontosan tudja, hogy nem az az igazi mezőgazdaság, ha valaki csak növénytermesztéssel foglalkozik, és mondjuk, 100 hektárt nagyjából 100 nap alatt rendez harmadmagával vagy másodmagával, mindenféle megerőltető fizikai teljesítmény nélkül, és elég jó haszonnal kecsegtet, szeretném jelezni, főleg ha még jó minőségű földekről is van szó.

Itt egyébként az lesz ennek a következménye, hogy az a 20 százalék, ami most elmegy ezektől a cégektől - nem most, majd néhány, 5-8-10 év alatt, ahogy járnak le a bérleti szerződések -, azokból 500-1000-1200 hektáros, néhány embert alkalmazó, ha egyáltalán alkalmazó családi gazdaságok lesznek, állattenyésztés nélkül. Ez a tapasztalat, és szerintem igazából nem fogja tudni senki ennek az ellenkezőjét bebizonyítani, csak megérni nem szeretnénk, mert ez óriási problémát okoz. Ezért reklamáltam én ebben a törvényben is, és még mindig nem késő, államtitkár úr, ezt végiggondolni.

Nem lehet olyan helyzetet teremteni, hogy aki állatot tart, sokkal rosszabb helyzetbe kerül még attól is, hogy elveszik a földjének egy részét, de még miután kimondta a kormány, hogy rendben van, akinek sok állata van, lehet 1800 hektárja, de miért csak annak lehet, akinek most van, miért nem próbáljuk arra ösztönözni azokat, akik azért hagyták abba az állattartást, mert nem érte meg, de ott van nekik a kapacitásuk, ott az ismeretük, az infrastruktúrájuk, meg minden, hogy miért ne indíthatnának állattenyésztést csak azért, hogy mondjuk, 1800 hektárt megtartsanak a mostani területükből. Ugyanis ebben a törvényben az van, hogy ha nem tudja igazolni, hogy legalább három év átlagában már nagyon komoly állatlétszáma van, akkor nem pályázhat nagyobb földterületekre. Én ezt óriási hibának tartom, mert ezen az ágon lehetne bővíteni az állattartást. Tehát amilyen nagyvonalú volt a kormány a vetőmagtermesztőkkel - én azt is elfogadom, mert ott is van nyilván, főleg idénymunkában foglalkoztatás, de elsősorban a kukoricánál, a saját célra előállított vetőmagnál nem nagyon van foglalkoztatási kényszer, meg idegeneléssel sem foglalkozik már senki, mert annyira jók az alap vetőmagok -; ott nagyon nagyvonalú volt a kormány, hiszen 120 hektár vetőmag-előállítás mellett mintegy 1800 hektárt birtokolhat. Az állattenyésztőknél meg akkor léphet följebb, ha már 600 nagyállategysége van az 1200 hektáron. Szerintem ez nem korrekt, ugyanis 1200 hektárja mindenkinek lehet, aki Magyarországon jelenleg földet használ, vagy bérleményben, vagy tulajdonban. Nyilván a tulajdon korlátozva van - nagyon helyesen.

Én ezt nem értem, hogy ez miért kellett, miért nem lehetett azt mondani, hogy miután 1200 hektár van mindenkinek, innentől kezdve minden 2 hektáronként 1 nagyállategységgel emelheti a területeit. Nyilván azzal nem értek egyet, hogy 1800 hektárig, mert ezzel nagyon sok cég majd dönthet úgy, hogy disznója lesz vagy tehene, de ez más kérdés, az élet majd megoldja, meg majd a módosítása ennek a törvénynek nyilván akkor, amikor erre szükség lesz, hiszen az való igaz, hogy néhány évig ez a legtöbb cégnél nem okoz problémát, de legalább akkor nem lenne megint olyan üzenete, hogy ezekre a társaságokra nincs szükség, és valami oknál fogva nem szeretjük őket, és a halálukat kívánjuk.

Egyébként az állami földbérleteknél ezt látjuk, ott is meg kellene gondolni, hogy olyan volumenű cégeknél, mint egy Mezőhegyes, szabad-e egy kétszáz éve egyben működő birtokot, ahol 4500, majdnem 5000 hektárnyi öntözés van, és legalább 8000-ért felel a saját rendszerén keresztül, most csak azért szétverni és szétosztani, mert valakinek így tartja jó kedve; illetve van a térségben egy olyan fideszes nagyember, aki elhatározta, hogy megöli ezeket a cégeket, nem tudjuk, hogy miért. A saját városában is, meg úgy nézem, a környéken is.

Ezen is el kéne gondolkodni. Azt meg persze nem értem, hogy miért mondja azt, hogy 270 ember dolgozik egy cégnél, amikor ott 450 van, és idénymunkással együtt legalább 600. Kíváncsi leszek majd, hogy tizen-egypár hektáronként ki fog ott embereket tartani vagy ki fog ott embereket eltartani egy olyan vidéken, ahol semmilyen munkalehetőség nincsen ezen kívül.

Úgyhogy én erre azt tudom mondani, hogy nyilván mind az összeset vissza fogjuk csinálni, és mindenkitől visszavesszük azokat a földeket, akik nem arra törekszenek, hogy minél több embernek adjanak megélhetést, hanem csak arra, hogy saját magukat gyarapítsák. Rengeteg ilyen példát látunk, hogy egészen addig számít csak a vállalás, ameddig a pályázatot megírják, utána senki nem törődik vele. Persze, ha még azt is el tudják hitetni egy minisztériummal, hogy az normális, hogy 160 kilométerre vannak az állatok, akkor ehhez persze nincs több kérdésem.

Azt tudom erre a törvényre mondani, hogy nem fogjuk támogatni, ahogy nem támogattuk az első törvényt sem. És én nem adtam be módosító javaslatot, mert teljesen fölösleges, mert ismerem három éve a helyzetet. Olyan volt ugyan, hogy kicsit átírva mégis ült az ötlet, de nem látom ennek most esélyét, de tényleg mindenkinek azt mondom, hogy gondolja végig, van még erre lehetőség akár holnap bizottságival, hogy ezt a nagyon súlyos diszkriminációt, ami az állattartókat éri ebben a környezetben, illene visszavenni, mert nincs más foglalkoztatási lehetőség most már vidéken.

A kertészeti ágazatok még azok, amelyek úgy-ahogy megvannak, egyébként arról sem szól a fáma, de nyilván nem ekkora volumenek vannak, de azt gondolom, ott ez nem is kérdés, de azt azért már szeretném jelezni, hogy a földpályázatoknál beleszaladtam olyanba, hogy kertészettől vettek el földet azért, mert valaki majd azon állatot tart.

Tehát erre is vigyázni kell, mert ott szüntettek meg foglalkoztatást olyan ágon, hogy majd talán valaki helyette csinál valamit, de egyébként nem csinált, szeretném elmondani. Nem beszélve a biogazdaságról, Kishantosról, amit számomra teljesen érthetetlen okokból olyan helyzetbe hozunk, és még megmagyarázni is megpróbáljuk.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy sok mindenen el kellene közösen gondolkodnunk, hogy mi is lesz az agrárium jövője, de az biztos, hogy a kormány nem jó úton indult el ebben a dologban. Ahelyett, hogy békességet és normális integrációt hozna, amivel segíti a kicsit, a közepest meg a nagyobbat, ahelyett szerintem direkt szembenállás van most, és néhány, nagyon nagy kegyelten kívül itt mindenki ellenség lett, úgy látom, ami meg sehova nem vezet. Azt gondolom, aki falun jár, az ezt világosan látja.

Úgyhogy köszönöm szépen a figyelmet. Biztos, hogy nem fogok sokkal többször hozzászólni, és azért is mondtam, hogy nem is értettem ezt a 10 órás vitakeretet, hogy mitől féltek, hogy majd reggelig szétbeszéljük az időt, vagy belecsúszunk esetleg a holnapi napba, de nem készültünk ilyenre. De nyilván mindenkinek szíve joga annyit beszélni erről a törvényről, amennyit akar.

Köszönöm szépen a figyelmüket.