Felszólalás adatai

Nos, ezek azok az elvek és ismérvek, amelyek az előterjesztőtől teljesen idegenek, amelyeket a tervezet teljesen figyelmen kívül hagy. A partnerség helyett alárendeltség és klientúraépítés, az egyenrangúság helyett állami önkény és jogfosztott, gyenge civil társadalom, a közjó szolgálata helyett állami és önkormányzati feladatok végrehajtatása, a szabadon megválasztott képviselet helyett politikai tisztek kinevezése, pártatlan támogatás helyett hűbéresi rendszer kiépítése. Ez a gondolkodás fut végig a törvénytervezeten, ez uralja a nemzeti együttműködési alap testületeit, s ez nyilvánul meg a NEA miniszteri keretében is.

Pedig komoly lehetőség, a közös munka eredményének öröme is jellemezhette volna az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Mindenki üdvözölte azt a kormányzati szándékot, amely szerint az egyesülési jog megvalósulásának szabályait, illetve az ezekkel összefüggő, főként a közhasznúságra vonatkozó rendelkezéseket egységes törvénybe kívánja foglalni - de hogy jön ide a magánjoggal foglalkozó Ptk.? Önmagában üdvözlendő lehetne a bejegyzési eljárás egységesítésének és gyorsításának szándéka, a megszűnéskor követendő eljárás meghatározása, és az, hogy aki csak papíron létezik, azt hogyan lehet törölni a nyilvántartásból.

Kedvenc íróm írja valahol, sokat nevettem rajta, Moldova György egy asztalhoz hasonlítja a történéseket, és ehhez hasonlítom most a tervezetet is, amely asztal minden földi jóval meg van pakolva, tényleg, mi szem-szájnak ingere, igen ám, csak az asztal sarkában ott van egy kis tányér, s azon romlott áru, s ettől a perctől kezdve az embernek elmegy az egész étvágya. Hozzáteszem rögtön, ha a törvényre nézek, nemcsak az asztal sarkán van egy kis romlott áru, hanem bizony bővelkedik ez a tervezet ebben a romlott áruban.

Nézzünk tehát a terített asztalról egy-két ízelítőt, lássuk magát a törvénytervezetet! A közhasznúság vonatkozásában például azt a fogalmat használja a tervezet a közhasznúság lényegének meghatározásához, amely eddig a kiemelkedően közhasznú szervezetté minősítés feltétele volt. Ebből az is következik, hogy a tervezet törvénnyé válása után nagyságrendileg annyi közhasznú szervezet lesz Magyarországon, amennyi kiemelkedően közhasznú van ma, sőt, még kevesebb, mert 1998-2001 között a bírósági gyakorlat befogadóan bánt a kiemelkedően közhasznú minősítési kérelmekkel, s elfogadta a jogszabály általános közfeladati felhatalmazásait is, nem csak a konkrét intézményekre meghatározott közfeladatokat. Túlnyomórészt saját alapítású szervezeteit minősítgeti majd az állam, s eközben megfosztja magát az államot és a civil szervezeteket is attól, hogy a közfeladat ellátásában valóságosan részt vegyenek.

A közhasznúság vonatkozásában érdekes momentum, hogy a megfelelő erőforrást mint fogalmat hozza be a tervezet az új közhasznúsági szempontként, majd vagylagosan állít fel három olyan feltételt, amelyeknek egymáshoz véleményünk szerint amúgy semmi közük. Tehát vagy egymillió forintnál nagyobb az átlagos éves bevétele a szervezeteknek, vagy két éven keresztül nem volt negatív mérlege, vagy a személyi jellegű kiadásai elérik az összes ráfordítás egytizedét. Ez például a kistelepülési, kispénzű közhasznúak végét jelenti. De egyébként is mi köze ennek a háromnak egymáshoz? - hiszen vagylagos feltételállításról van szó. Illetve egyenként hordoznak-e bármilyen valóságos tartalmat a közhasznú minősítés kapcsán?

A megfelelő társadalmi jelentőség mint másik fogalom a tervezetben, ebben a körben is három egymástól teljesen független szempont egyikének kell megfelelni ahhoz, hogy a civil szervezet közhasznúnak minősülhessen. E három szempont konkrétan: a támogatások, adományok, személyi jövedelemadó egy százaléka összesített nagysága és aránya a szervezet összes bevételéhez viszonyítottan, a közhasznú tevékenység ráfordításainak aránya az összes ráfordításban, közérdekű önkéntesek száma. Mi köze ennek a háromnak egymáshoz? - hiszen vagylagos a feltételállítás. Illetve egyenként hordoznak-e bármilyen valóságos tartalmat a közhasznú minősítés kapcsán? Véleményem szerint nem.

(17.20)

A közhasznú szervezetté minősítés tervezet szerinti feltételrendszere alapján az alakuló, új civil szervezetek számára nem lehetséges a bírósági nyilvántartással egyidejűleg a közhasznú minősítés megszerzése. Egyfelől a kettő éves beszámoló letétbe helyezési gyakorlat vizsgálata, másfelől a közérdekű önkéntesek regisztrált foglalkoztatása is kizárja az új szervezetek közhasznúként való minősítését, hiszen a 2005. évi LXXXVIII. törvény szerint a közérdekű önkéntesség rendszerében csak a már közhasznú alapítvány vagy közhasznú egyesület lehet fogadó szervezet. Véleményem szerint ez komoly problémája, ellentmondása, hiányossága a szabályozási tervezetnek. Ráadásul nem rendezi a 2011. évi C. törvény jogfosztottá vált egyházainak lehetőségeit sem.

Nézzük a nemzeti együttműködési alappal kapcsolatos kifogásainkat. A tervezet szabályozza a NEA forrásai felhasználásának belső struktúráját is, megfosztva ezzel a korábbi Nemzeti Civil Alapprogram Tanácsot egyik legfontosabb hatáskörétől, a források felosztásától támogatási célok szerint. A 60 százalékos működési támogatási cél ugyanaz, mint korábban volt, mínusz 6 százalék, amely a nagy adománygyűjtő szervezetek zsebpénze. A 30 százalék normatíva típusú támogatás új elem, s lehet akár progresszív is, ha a teljesítendő kritériumok reálisak és valódi társadalmi hasznossággal bírók lesznek, félő azonban, hogy a mai politikai és ideológiai értékek mentén vezérelt társadalmi környezetben a kormányzati dominanciájú új kollégiumok nem feltétlenül a civil szektor szempontjából progresszív célokra fogják felosztani a 30 százaléknyi forrásokat. Szintén új elemként jelenik meg a tervezetben - húsz év után ismét - a miniszteri keret, amely 10 százalékos méretű a NEA összes forrásához képest, s pályázaton kívüli egyedi elbírálást tesz lehetővé bármilyen célra. A protekcionizmus, az átláthatatlan kapcsolatok, a politikai befolyásolás, a kormányzati rátelepedés, a vazallusi kör bővítése, az esélyegyenlőtlenség, a kivételezés melegágya ez a tétel. Ez teljességgel elfogadhatatlan számunkra!

a nemzeti együttműködési alap kedvezményezetti köréből kikerül az NCA-törvény egyik alanyi korlátozása, amely szerint szakmai programokra csak közhasznú szervezetek pályázhattak. Még előremutatónak is tekinthetnénk ezt a módosítást, ha nem tudnánk a tervezetből kiolvasni, hogy mindez csak azért történik, mert az egész "szakmai projekt" kör alárendelődött a normatíva típusú támogatási módszernek - projektpályázat kilőve! -, ily módon már semmi jelentősége nincs annak, hogy a kollégium csak nyilvánosan és átláthatóan működő civil szervezeteket támogasson. Azért nincs ennek jelentősége, mert az "egységes elvek alapján meghatározott támogatási döntések" feltételrendszere valószínűleg minden esetben jól körülírható alanyi kört fog helyzetbe hozni, őket pedig ismerik, szeretik a döntéshozók, további szűrésre vagy garanciákra ebből következően nincs szükség.

Az NCA Tanács és az NCA Kollégium választott civil képviselői többsége megszűnik. A nemzeti együttműködési alap tanácsában és kollégiumában egyharmad lesz a választott civil tag, egyharmad az országgyűlési bizottság által delegált tag és egyharmad a miniszter által választott civil. Magyarán, a tanács kétharmada és a kollégium kétharmada kormánypárti delegáltakból fog állni. A tanács elnökét sem a tanács javaslatára bízza meg a miniszter, hanem saját döntése alapján a tanács tagjai közül - mondjuk így - nevezi ki. Helyreáll tehát a régi rend: kormányzati forrásokról a kormányzat döntsön. A módosítás lényege a hatalomkoncentráció és a minél kevesebb társadalmi fékkel működtethető kormányzati igazgatás megteremtésének szándéka.

A nemzeti együttműködési alap tanácsának új hatásköre a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsba történő civil delegáltak kiválasztása. Ezt súlyos elvi tévedésnek, hibának tartom, hiszen a nemzeti együttműködési alap tanácsa egyáltalán nem a civil szektor érdekképviseletét ellátni hivatott szervezet. Sőt, ellenkezőleg: a NEA tanács összetételéből következő kormányzati uralom fogja meghatározni az NGTT-ben helyet kapó civil képviselőket is. Totális állami befolyás az, amelyben még a nem állami szereplők is - kiválasztásukból eredően logikusan - állami érdekeket jelenítenek meg. Most ez történik.

A tervezet szerint a miniszternek lesz rendeletalkotási joga a tanács, illetve a kollégium működésére vonatkozó szabályok megalkotására. Eddig ez a tanács, illetve a kollégium hatásköre volt az NCA-törvényben nem szabályozott minden kérdés vonatkozásában, és a tanács, illetve a kollégium ügyrendjében döntött róla. Most a miniszteri rendelet határozza majd meg az önkormányzati jellegű döntéshozó testületek működésének részletszabályait is. Véleményem szerint ez a jogi szabályozás túlterjeszkedésének jelensége, s jól beleillik a kormányzati befolyás, irányítás erősítése aktuális szándékainak a sorába.

A tanács elnöke - javaslom, hívjuk ezután miniszteri megbízottnak - az NCA története során korábban soha nem látott jóváhagyási jogot kap. A NEA miniszteri megbízott ugyanis a jövőben bármely kollégiumi döntést nemtetszése esetén a tanács hatáskörébe vonhat, s abban a kérdésben a tanács érdemi határozatot hozhat. Ez azt jelenti, hogy a tanács hatáskörének elvi irányító jellege dacára az elnök elhatározása nyomán konkrét pályázati döntéseket fog hozni a kollégium határozata helyett. Amelyik kollégiumi döntést tehát a miniszteri megbízott jóváhagy, az megmarad hatályában, amelyik viszont nem tetszik neki, azt bármely okból döntési hatáskörrel a tanács hatáskörébe utalhatja. Ez példátlan és semmivel nem indokolható hatalomkoncentráció, hatáskörtúllépés, a szabályozatlan és korlátlan önkénynek teret adó jog. A tanács elnökének személyén keresztül a miniszter hatalmi befolyása erősödik ezzel a szabállyal egészen a konkrét pályázati döntések felülbírálatáig. Ezt példátlannak, elfogadhatatlannak és az NCA-t felváltó NEA-t nagyon is jellemző rendelkezésnek tartjuk.

Mi hiányzik a szabályozásból? Itt lenne a szabályozási alkalom a kizárólag adományszerzésre, támogatásszervezésre szakosodott civil szervezeteknek leplezett vállalkozások elleni jogi fellépésre. Ki kellene mondani a tervezetben, hogy a közcélú intézmények és közhasznú tevékenységek vagy szervezetek céljára szervezett adománygyűjtési és adományszervezési tevékenység önmagában nem közhasznú tevékenység. Itt lett volna a törvénykezési alkalom a civil jogalkalmazási tapasztalatok és a nonprofit jogi szakirodalom által az elmúlt évtizedben igényelt közhasznúsági jogi reform egyes elemeinek megvalósítására.

Szükséges lett volna legalább végiggondolni új alapítványi formák nevesítésének és speciális jogi szabályokkal való támogatásának a szükségességét; például a tőkésített alapítvány, közösségi alapítvány, szolgáltató alapítvány. A tervezetből azonban kitűnik, hogy az alapítványok polgári jogi szabályozásához a jogalkotó nem mert, nem tudott hozzáférni, mert az új Ptk. megalkotása valószínűleg egy másik szakmai és politikai műhely külön hatáskörű homokozója.

A számviteli, könyvvezetési és adminisztrációs szempontból egyszerű civil szervezet - egyszerű egyesület, kisalapítvány - intézményesítése is régi adóssága a nonprofit jogi szabályozásnak.

Összesítve tehát erénye a tervezetnek:

1. A civil szervezetek végelszámolásának, kényszer-végelszámolásának, csőd- és felszámolási eljárási lehetőségének megteremtése. Jogilag persze kérdéses a dolog.

2. A civil társasági szervezeti forma létrehozása.

3. A közhiteles civil szervezeti adatbázis létrehozása.

Hibája a tervezetnek:

A közhasznúsági minősítés rendszerének további formális elemekkel bővítése, az eddigi bírósági gyakorlattal szemben felhalmozódott civil tapasztalat, tudás és javaslatok teljes körű figyelmen kívül hagyása.

Az egyesülési jog gyakorlása szabályozásának a közjogi jogforrási rendszerből a magánjogi jogforrási rendszerbe telepítése; már utaltam rá, a Ptk. bevonása.

A civil szervezetek már eddig is professzionális könyvelést igénylő számviteli rendszerének további bonyolítása - a kért és igényelt egyszerűsítések helyett főként az évi 500 ezer forint bevétel alatt gazdálkodó kisszervezetek körében - azzal, hogy a számviteli beszámolónak támogatási projektenként külön-külön tartalmaznia kell a felhasználási jogcímeket.

Az egyesület választott tisztségeiből - vezetőségi tagságából is - kizárja a korlátozottan cselekvőképes személyeket.

A tervezet keretet biztosíthatott volna a civil szakértők által évek óta szorgalmazott szabályozási igény megvalósításának. Az előkészítők ezt véleményünk szerint sajnos elmulasztották.

A tervezet bűne: a közhasznú minősítés megszerzésének alapfeltételéül a közfeladat ellátásának kritériumát állítja a tervezet, miközben közfeladatnak a jogszabály által meghatározottak mentén állami, önkormányzati szervre utal, és egyre szűkülő körű tevékenységeket tekint. Ennek az lesz a következménye, hogy a jelenleg közel 50 százalékos arány helyett a jövőben legfeljebb annyi közhasznú szervezet lesz Magyarországon, mint amennyi kiemelkedően közhasznú van most. Hozzávetőlegesen ez körülbelül 5 százalék.

(17.30)

Az ilyen közhasznúsági szűkítés történelmi bűne a tervezetnek, mert az államháztartási jogszabályok szerint a költségvetési forrásokhoz való hozzáférésnek szinte minden támogatási útvonalon a közhasznú minősítés a feltétele. Az állam tehát a civilek mezében és kereteiben elsősorban saját szervezeteit fogja közhasznúként elismerni és támogatni, azaz egyik zsebéből a másikba rakja a támogatási forrásokat.

A nemzeti civil alapprogram politikai függetlenségének, civil autonómiájának felszámolása, s ennek helyébe a döntéshozatali folyamatokban az országgyűlési bizottság és megbízottaik befolyásának intézményesítése, legalizálása igenis bűn. Ezt eredményezi ugyanis az NCA Tanácsa és Kollégiuma választott civil többségének megszüntetése és eltörlése.

Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Normális demokráciákban kialakul az egyenjogúságon, az egymással való együttműködésen alapuló háromszektorú társadalom. Mondom ezt a hármat: a piac, az állam, a civil szféra alkotta társadalom, ahol az államnak az a feladata, hogy megalkossa a civil szervezetek, az NGO-k működését, jogi kereteit, illetve kialakítsa azokat az ösztönzőrendszereket s kedvezményeket, amelyekkel a piac szereplőit a civilek támogatásában érdekeltté teszi - ennyi, és nem több. Ez tudatosságot, önkorlátozást, a másik fél egyenrangúságának, hasznosságának, a társadalom sokszínűségének elismerését jelenti. Ezek az erények hiányoznak az Orbán-rezsimből, a politikájukat támogató erőkből, a javaslat előterjesztőiből és magából a tervezetből.

Azt pedig őszintén sajnálom, kedves államtitkár úr, hogy immáron a második törvényjavaslatot látom, amely az ön bábáskodása mellett születik meg. Mind a kettő torzó. Az egyik az egyházügyi törvény volt. Ugyanakkor köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a civileknek, s a szféráért felelősséget vállaló magánszemélyeknek, akik elküldték hozzánk javaslataikat. Nincsenek illúzióink: amit a hatalom eldöntött, azt végre fogja hajtani. Azt ígérhetjük, hogy amennyiben módunk lesz rá, a jogfosztást, a politikai alárendeltséget az ő javaslataik alapján eltöröljük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)