Felszólalás adatai

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor erről a kérdésről beszélek, úgy beszélek róla, mint egy olyan választókerület képviselője, amelyiknek a területén egy olyan nagyságú lakótelep van, mint Eger. Vagyis Eger városa a lakótelepen elfér. Ezek a legszegényebb élethelyzetben lévő emberek, és amikor ezeket a kérdéseket vizsgáltam, akkor azt csináltam, hogy elmentem erre a lakótelepre, több helyre, beszéltem a lakókkal, de ugyanakkor elmentem Budapestre is egy hasonló nagyságú lakótelepre - Békásmegyerre -, és úgy érzem, hogy a törvénynek messze túl kell mutatnia egy elavult jogi szabályozáson, és meg kell oldania egy olyan társadalmi problémát, amely egyre feszítőbb a társasházak számára. Ez pedig a társasházak eladósodása.

Az előbbi felszólalókkal egyetértésben azt kell elmondanom, hogy számos olyan problémát megold a törvény, amely pontosító jellegű, és törekszik arra is, hogy a társasházak a gazdasági egyensúly felé haladjanak, hiszen szankcionálja azokat, akik nem óhajtanak a közös költségek viselésében részt venni. Valóban úgy van - magam 15 évig laktam társasházban -, hogy a társasházzal megveszünk egy miliőt, egy környezetet, megveszünk egy adott élethelyzetet, amiben a többi ember is él. Ennek egyszerre vagyunk haszonélvezői és kiszolgáltatottjai, ez egyértelműen világos.

Az is előfordulhat, hogy egy adott lakóhelyen - mint az én választókörzetemben - nagyszámú olyan ember költözik be, aki a társadalmi együttélés szabályait egyáltalán nem óhajtja betartani, és ezek száma fokozatosan, rohamosan és minden nagy lakótelepen egyre nő. Ez valóban két részre osztható, mint ahogy Pál Tibor képviselő úr elmondta. Véleményem és tapasztalataim szerint egy sokkal nagyobb részre: aki fizetőképes, de nem fizet - két autó mellett is előfordul, hogy valaki nem fizeti be a közös költségeket -, és egy sokkal kisebb részre, aki nem képes fizetni az adott élethelyzete miatt.

Amikor a törvényről beszélgettünk, és az elmúlt napon például a Szociális Fórum tagjaival, de más emberekkel, olyanokkal, akikkel nap mint nap találkozom, mert ezt a létet élik meg, azoknak a legnagyobb fájdalmuk az, hogy nem képesek tovább olyan emberekre dolgozni, akik esetleg nyugodtan befizethetnék a közös költségeket, de nem teszik meg. Ennek a következményei rendkívül súlyosak. A televízióban számomra feltették azt a kérdést, amikor szigorítani akarom az ezzel kapcsolatos jogi rendelkezéseket, vajon megvan-e hozzá a megfelelő erkölcsi alapom.

(16.00)

Én úgy gondolom, hogy igen, mert hogyha nem jár a lift, akkor a hetedik emeleten lakó idős néni nem tud lemenni a földszintre. Jogom van hozzá, mert az elmúlt évben sorozatosan fordult elő olyan élethelyzet, tehát az elmúlt télen is, jelenleg is, ahol egycsöves fűtési rendszer esetén egy vagy két hónapra a teljes társasház fűtését kikapcsolták. A szolgáltató a szolgáltatást azonnal felmondhatja jogkövetkezmény nélkül nem fizetés esetén. Az pedig tartósan senkitől nem követelhető meg, hogy más emberekre folyamatosan költsön, ismételten jelentős mennyiségű összegeket.

Éppen ezért én azt gondolom, hogy bár kétségtelen, a jelzálogbejegyzés ezt a helyzetet javítja, de emelt fővel szigorítanám tovább a törvényt, éspedig abban a formában, hogy a társasház közös képviselője vagy a társasház intézőbizottságának elnöke jogosult minden előzetes közgyűlési döntés, határozat nélkül, gyorsított eljárással, 30 napos határidővel, bírósági úton érvényesíteni a társasház igényét azzal a tulajdonostárssal szemben, aki legalább kéthavi közösköltség- vagy közüzemi díjtartozást halmozott fel.

Igen, kérem, a társadalom tűrőképességének megvan egy bizonyos határa, egy bizonyos társadalmi fegyelem mindenkire vonatkozik. Az együttműködési készség mindannyiunk létének a feltétele, akármilyen közösségen belül. Egy bíróságnak lehetősége van mérlegelésre, az embernek lehetősége, esélye van arra, hogy olyan élethelyzet esetén mérlegeljen a bíróság, amikor valaki valóban nem képes fizetni, de semmiféleképpen nem alkalmas vagy nem tartható tovább az a helyzet, amikor a társaságok már milliós tartozásokat halmoznak fel, és olyan társasházak, amelyek előzetesen pozitív szaldóval zártak. Én azt gondolom... - és mindenfajta eszközt igénybe vettünk a választókerületemben, hogy fellépjünk azok ellen, akik például sokszor bűnös úton lakáshoz jutnak, megvásárolnak egy lakást, és azt a legkülönbözőbb célra használják. Például előfordult, hogy abban a lakásban hat hónap alatt nyolc különböző család lakott, semmilyen költséget nem fizettek, az emberi együttélés minimális szabályait sem tartották be. És hasonló élethelyzet ma már egyre több társasházban előfordul. Az itt élőknek, az itt lévőknek, az országgyűlési képviselőknek joguk és kötelességük, hogy megtegyék azokat a szükséges lépéseket, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a társadalmi felelősséggel bíró emberek normális körülmények között, az emberi együttélés szabályait betartva élhessenek.

Azért hangsúlyoztam, hogy előzőleg valóban 15 évig laktunk társasházban, mert ez már akkor is problémát jelentett, ma pedig olyan mélységeket ért el, ami ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a társasházak működése helyreálljon. Mi tudjuk, ez egy olyan helyzet következménye, aminek révén az emberek viszonylag könnyen, gyorsan, olcsón lakáshoz jutottak egy-egy ilyen társasházban, de hozzá kell tennem, hogy ma ezeket a társasházi lakásokat az eredeti érték 50 százalékáért sem lehet eladni.

Tehát szembe kell néznünk a valósággal és a tényekkel, és ennek megfelelően az élethez kell alkalmazni a jogszabályokat is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)