Felszólalás adatai

Ismételten szeretném elmondani önöknek, hogy nem szeretnék túllépni a hatáskörömön, hiszen ez a 2010-es beszámolóról szól, és az NMHH beszámolójáról van szó. Nem a Médiatanácsról szól, nem a Médiatanács döntéseiről vagy a médiatörvényről szól, hanem kifejezetten az NMHH beszámolójáról. Többen nyilván összecserélték a felszólalásaikat a múltkori beszámolónkéval, hiszen a Médiatanács 2010. évi beszámolóját már elfogadta az Országgyűlés, ahol elmondhatták az észrevételeiket, és nagyrészt választ is kaptak azokra.

Azért engedjék meg, hogy egy-két konkrét dologra reagáljak, bár azt gondolom, hogy a részletes vita is alkalmat teremthet erre. A kérdéseket csoportosítanám, mert bizonyos kérdések több felszólaló részéről is felvetődtek; egyrészt a digitális átállás kérdése.

(15.10)

Szerintem a nyilatkozat nem szűkszavú, hiszen a 2010. évi eseményeket mutatta be e tekintetben, azonban nagyon sok változás történt már 2010-hez képest, és majd a jövő évi beszámolóban fogunk hírt adni arról, hogy mi történt 2011-ben e tekintetben, illetve remélhetőleg 2013-ban még többet be fogunk tudni mutatni, el tudunk mondani a tekintetben, hogy mi történt.

Mi az alapvető probléma? Magyarországon nem az, hogy nem tudjuk, ki érintett, hanem nem tudják sokan, mi az, hogy digitális átállás. Kíváncsi lennék, hogyha itt megkérdezném a tisztelt képviselő uraktól és hölgytől - egyet látok -, hogy ők érintettek-e ebben, akkor azt mondanák, hogy igen vagy nem. Önök között hányan vannak, akik úgy érzik, hogy érintettek? (Mozgás, zaj.) Igen, látom, van egy kis zavar. Egyfelől mindenki érintett, másfelől pedig maga a digitális átállás mint probléma, nem mindenkinél jelentkezik. A digitális átállás most is folyik. A 2010. évi beszámolóban is benne volt már, hogy az előfizetők között, akik valamilyen szolgáltatást a terjesztőnél igénybe vesznek, az előfizetők között már többségben vannak azok, akik digitális előfizetést vesznek igénybe, ugyanakkor más az, hogy kik érintettek a digitális átállásban, kik azok, akik kizárólag az analóg földi vételt veszik igénybe.

Több felmérésünk készült. A 2011-es beszámolóba nem tettük bele nyilvánvalóan a tavalyi beszámolóinkat, de szinte minden hónapban erről nyilvánosságra hozunk adatot, tehát nyomon követhető ez az adat, hogy mennyi az érintett.

Körülbelül 600 ezer háztartás van, amelyik elsődlegesen érintett, van még körülbelül 200 ezer, amely másodlagosan érintett, tehát van előfizetése is, de valahol használ egy ingyenes vételi módot is, és ezen belül pedig a rászorulók száma 300-350 ezer között van. Azokat tekintjük rászorulónak, akik valamiféle szociális támogatásban részesülnek.

Miért módosította a jogalkotó a céldátumot? Ezt nem a hatóságon kell értelemszerűen számon kérni. A jogalkotó felmérte feltehetőleg azt, hogy milyen fokon áll jelenleg Magyarország felkészültsége e tekintetben, és azt kell mondanom, nagyon bölcsen határozott. A digitális átállásnak ugyanis két feltétele van. Az egyik feltétele az, hogy lehessen venni; ez kiépült, gyakorlatilag kiépült, tehát most is igénybe lehet venni. Karácsony úrnak mondom, hogy a kereskedelmi tévék digitális földi sugárzás által is vehetők, gyakorlatilag az egész ország területén. A másik oldal pedig, hogy van-e vevőkészülékük, és ez a nagy probléma, e tekintetben van, volt súlyos lemaradásban Magyarország.

Azt gondolom, hogy azért nem egymásra kell mutogatnunk és feltétlenül elmarasztalni bárkit is, hanem össze kellene fognunk, és együtt megoldani ezt a feladatot. (Karácsony Gergely: Én szívesen beszélnék erről!) Ugye, eddig nem volt felelőse, ez volt a probléma, hogy eddig nem volt felelőse ennek a kérdésnek. Akármilyen hihetetlenül hangzik, egyébként 2007-ben, akkor született a digitális átállási törvény, amit azóta már többször módosított a tisztelt Ház. A kérdésnek korábban nem volt felelőse. A legutóbbi törvénymódosítás határozta meg, hogy hol van a feladat, és a feladat ettől az évtől kezdődően az NMHH-hoz került, tehát most majd valóban rajtunk lehet számon kérni, és ennek állunk is elébe. Viszont mi csak akkor fogunk felelősen ebben lépéseket tenni, hogyha pontosan behatároltuk, kik az érintettek, kik a szociális rászorultak, és hogyan tudjuk zökkenőmentesen végrehajtani a digitális átállást.

A bizottsági üléseken, aki jelen volt, kapott erről azért már tájékoztatást, hogy 2011-2012-ben e tekintetben mi történt, de itt is elmondom, bár Baja úr már elment, de szívesen tájékoztatjuk bizottsági szinten is az érdeklődőket, hogy elindítottunk két tesztprogramot az ország két nagyon eltérő kistérségében, és ezeken a tesztprogramokon keresztül fogjuk megtudni azt, hogy pontosan hogyan, milyen határidővel tudjuk végrehajtani az átállást. Én azt gondolom, nem érdemes itt sötét szándékokat sejteni a háttérben, hanem valóban felkészülten meg kell oldani azt, hogy zökkenőmentesen minden háztartás, amelyik eddig igénybe vett ilyen szolgáltatást, a jövőben is igénybe tudja venni ezt a szolgáltatást.

Felvetődött az is, hogy milyen pénzek voltak, elköltötték, nem költötték el. Az egyik állítás azt mondta, hogy volt pénz, miért nem költötték el, a másik azt mondja, hogy van valahol pénz. Érthetőek ezek a felvetések, ugyanis az első digitális átállási törvény 2007-ben még egy kötelezettséget szabott meg a mindenkori kormánynak, hogy erre pénzt kell rendelkezésre bocsátani, ámde ezeket a pénzeket nem bocsátották rendelkezésre, vagy ha volt olyan év, amikor rendelkezésre bocsátották, akkor év végén visszavonták, vagy olyan is volt, amikor zárolták. Az a pénz pedig, amely az ORTT bevételéből keletkezett, jelenleg is rendelkezésre áll, tehát az arra a célra lesz felhasználva, állampapírokban van, fialtatjuk, tehát az a pénz, az a másfél milliárd körüli összeg rendelkezésre áll, és erre a célra fog fordítódni.

Felvetődtek számok, hogy mi mennyi, hogy x milliárd. Ez attól függ egyébként, hogy milyen mértékű finanszírozást szeretne megvalósítani egy állam, attól függően dől el, hogy erre mennyi pénzt fordít, illetve a teherbíró képességétől. Miután most ez az állami feladat a hatósághoz került, a finanszírozását is nekünk kellene biztosítanunk. Ennek a becsült költségei: egyébként több modellt felállítottunk, 7 milliárdtól 20 milliárdig terjedne, tehát nem csekély összegről van szó. Ezt a forrást az NMHH-nak a saját bevételeiből kell rendelkezésre bocsátani, hogy sikeresen meg tudja valósítani ezt az átállást. Én kérem a képviselő urakat, segítsék e tekintetben a munkánkat, hiszen attól, hogy még a hatósághoz van telepítve, még mindannyiunk ügye, és ígérem, hogy a ránk rótt feladatokat teljesíteni fogjuk.

Több felszólalásban felmerült, az egyes szolgáltatások piaca mennyire változott, hogyan fejlődött, milyen tendenciák vannak. Mi a 2010. évi beszámolónkban a 2010-es évet mutattuk be, de önök ezt nyomon követhetik, hiszen heti, havi jelentéseket rendszeresen közreadunk, nyomon követhető a honlapunkon is, hogy melyik szolgáltatás milyen irányban fejlődik. Egyébként a tendenciák, azok, amelyeket 2010. kapcsán bemutattunk, érdemben nem változtak, tehát a vezetékes telefonpiac csökken, a televíziós vezetékes piac stagnál, az internet fejlődik, a mobil erőteljesen fejlődik. Ezek a tendenciák érdemben nem változtak. Én ajánlom önöknek, ezeket az adatokat tanulmányozzák, hogy nyomon tudják követni a folyamatokat.

Van-e eszköze arra egy hatóságnak? Felmerült az is, hogy mi teszünk-e vagy nem teszünk annak érdekében lépéseket, hogy a telekompiac fejlődjön. Nyilvánvalóan egy hatóságnak vannak korlátos eszközei. 2010-ben még nem voltak eszközei, 2011-től azonban rendelkezésünkre állnak közvetve olyan eszközök, amelyekkel befolyásolni tudjuk ezt a piacot, és éltünk is ezekkel, hiszen egyrészt a piaci határozatainkkal és rendeleteinkkel tudunk olyan környezetet teremteni, amellyel arra ösztönözzük a szolgáltatókat, hogy ezt a piacot fejlesszék, és még arra is, hogy a díjakat csökkentsék. De az is már a 2011. évhez tartozik, nem a 2010. év beszámolójába, hiszen akkor még nem tehettünk semmit, azonban konkrétan például a hálózatfejlesztés érdekében hoztunk olyan rendeletet, amellyel kifejezetten erre ösztönözzük a szolgáltatókat. Korábban a frekvenciadíjakat úgy állapította meg a hatóság, hogy bázisállomásonként. Mi megváltoztattuk ezt a rendeletet, és nem ez alapján szabjuk ki, hanem ha valaki megszerez egy frekvenciát, az alapján fizetnie kell, ha működteti, ha nem működteti azt a frekvenciát.

(15.20)

Korábban ugye, kikapcsolták-bekapcsolták a kevés forgalmú bázisállomásokat, ezzel spóroltak a szolgáltatók. Most már nem éri meg nekik, így abban érdekeltek, hogy minél több adatforgalom legyen az elmaradott térségekben is. A piaci határozataink jó része is arról szól, hogyan tudunk olyan kötelezettségeket kiróni, amelyekkel a versenyt erősítjük, és az igénybe vevők, a fogyasztók lehetőségeit javítjuk. Erre szintén jövőre szeretnék példákat mondani.

Fölmerült az - Baja képviselő úr sajnos már nincs itt -, hogy igazolódott-e a konvergens hatóság előnye vagy hátránya. Jövőre szeretnék részletesen beszámolni arról, hogy véleményem szerint igazolódott, hogy együttműködik ez a terület.

Bátorságot kért tőlünk bírságolás szempontjából, és azt mondta, hogy az eszközrendszer alkalmatlan. Az eszközrendszer olyan, amilyen, azt törvények szabják meg. Az Eht. tartalmazza, hogy milyen szankciókat alkalmazhatunk, és ott be van határolva, hogy mi a plafonja - 0,5 százalék a plafon -, tehát ha akarnánk, sem tudnánk többet alkalmazni. De nyilván attól is függ, hogy mennyi az éves bírságbevételünk, hogy milyen jogszabálysértéseket követnek el a szolgáltatók; van olyan év, amikor jóval magasabb, és van olyan, amikor jóval kevesebb. Van, amikor olyan súlyú cselekményeket, törvénysértéseket követnek el, hogy magasabb, és van, amikor kevesebb. Azt gondolom, nem is az a fő célunk, hogy bírságoljuk ezeket a szolgáltatókat, hanem megelőzzük a törvénysértéseket. Nagyon meglepően hangzik - gondolom - itt, hogy a hírközlési piac elég jogszabálykövető. Ugyanis itt van ex ante szabályozás, azért vannak ezek a szabályozások, hogy megelőzzük a törvénysértéseket, és ezért igényel kevesebb utólagos ellenőrzést, illetve bírságolást.

A roaming, ami konkrétan még szóba került hozzászólásban is. Ezen a területen az NMHH nem rendelkezik - sajnálattal - árszabályozási hatáskörrel, az Unió kötelező szabályozást fogadott el a roamingdíjakra vonatkozóan. A szabályozás meghatározta a maximális díjakat, amelyeket az EU-ban működő mobilszolgáltatók felszámíthatnak, hogyha előfizetőjük egy másik EU-tagállamban használja a készülékét. Ez a néhány éve megújított szabályozás azt célozta, hogy fokozatosan közeledjenek egymáshoz a belföldi és más EU-országokban alkalmazott díjak. Ez a szabályozás azonban sajnos nem terjed ki azokra a szomszédos országokra, amelyek nem tagjai az EU-nak. Ugyanakkor van olyan szolgáltató, amely már bevezetett olyan kiegészítő lehetőségeket, ami által kedvezményesebb díjon telefonálhatnak, de sajnálattal azt kell mondanom, hogy ebben nekünk nincs hatáskörünk.

Mint ahogy Volner képviselő úr felvetésére szintén sajnálattal mondom, hogy nekünk árkartell ügyben sincs ilyen értelemben hatáskörünk. Nyilván, hogyha ilyet tapasztalnak, meg kell találni annak a módját, hogy ne alkalmazzák.

A határozott idejű szerződésekkel kapcsolatban sok felvetés történt, bizottsági szinten erre már választ adtunk. Ez is megváltozott az elmúlt időszakban, tehát 2011-ben történtek ez irányú lépések. Konkrétan fölvetette a díjakat, hogy a válságadót esetlegesen áthárítják az előfizetőkre a szolgáltatók. Ezt mi vizsgáljuk, tehát ebben folyamatban van vizsgálat, erre lesz nekünk is válaszunk.

Még egy konkrét fölvetés volt Novák képviselő úr részéről a Telekom kapcsán, hogy a kivetett kötbér mértékére és a számlázás elvére vonatkozóan folytatott gyakorlata megváltozott-e. Igen, megváltozott. Novák úrnak örömmel jelentem, hogy vizsgáltuk később is, 100 millió forint bírsággal sújtottuk egyébként ezért a Telekomot. Majd a tapasztalatok alapján önök megváltoztatták a hírközlési törvényt, illetve az előfizetői szerződések is módosultak, és a közelmúltban jelentette be nekünk a Telekom, hogy ők természetesen alkalmazkodni fognak, és ezt a gyakorlatot a jövőben nem folytatják, tehát eredményes volt.

Engedjék meg, hogy most ezúttal kibújjak az alól, hogy a médiaszabályozásra vonatkozó felvetésekre és kérdésekre válaszoljak. Nem kibújás ez, hiszen ahogy mondottam, lehetőség volt erre itt a parlamentben, hogy megvitassuk, és ennek a beszámolónak nem tárgya, így túllépném a hatáskörömet, hogyha erre most reagálnék. De egyébként szívesen, ha írásban vagy bármilyen formában felteszik, a képviselők hozzánk fordulnak, erre a szükséges, remélhetőleg érdemleges választ megadjuk.

Köszönöm szépen az itt elhangzott fölvetéseket, érdemi hozzászólásokat. Bízom abban, hogy akiket nem győztünk meg a beszámolóval, és a vita sem győzte meg őket, de jövőre már igazolni tudjuk azt, hogy egy konvergens hatóság a hozzá fűzött várakozásokat teljesítette.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)