Készült: 2024.03.29.11:07:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

213. ülésnap (2009.05.25.), 191. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:48


Felszólalások:  Előző  191  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! E felszólalásom egyrészt az általános vita megkezdésekor tett felszólalásom folytatása, másrészt pedig szeretnék reagálni azokra a vitában elhangzott érvekre, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak meg a javaslattal kapcsolatban. Koncepcionális felvetésekkel és az azokra való reagálásokkal kezdem, és utána térek rá az egyes rendelkezésekről szóló témákra.

Az ellenzéki képviselők oldalán felmerült, hogy a beterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen ellentétben áll azzal a büntetőpolitikával, amit 2003-ban fogalmazott meg az MSZP (Az elnök csenget.), s ellenzéki képviselőtársaim talán még örömüket is fejezték ki a vonatkozásban, hogy ez a szemléletváltás megtörtént. Szeretném jelezni, hogy a most beterjesztett javaslat semmiféle ellentétben nem áll a 2003-as koncepcióval, semmiféle ellentétben nem áll egymással ez a két felfogás, ez a két büntetőpolitikai koncepció.

A beterjesztett törvényjavaslat sem általános érvénnyel szigorít. A 2003-as törvényjavaslat ugyancsak e felfogás mentén került elfogadásra. Ugyanúgy a két nyomtávú büntetőpolitikát követi, azt a két nyomtávú büntetőpolitikát, amely a súlyos bűncselekmények elkövetői vonatkozásában elsősorban - sok esetben kizárólagosan - szabadságvesztésre tesz javaslatot, a többi közepes, illetve csekélyebb súlyú bűncselekmény vonatkozásában pedig az alternatív szankciók alkalmazásának a lehetőségét teszi lehetségessé. (Zaj.)

Próbálok mindenkit túlkiabálni, de úgy tűnik, hogy nem sok sikerrel. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen.

Ugyancsak megtartja azt a koncepcionális felfogást a most beterjesztett javaslat, hogy széles körű bírói mérlegelést tesz lehetővé a jogalkalmazó számára, nem köti meg a bíróságok kezét olyan módon, ahogy azt például a '98-as büntetőnovella megtette a középmértékes büntetéskiszabás alkalmazásával.

Egyetlenegy olyan területet látok - amire egyébként Répássy képviselő úr szintén utalt és felhívta a figyelmet -, ami némiképpen nem azt mondom, hogy megtöri, de árnyalja a büntetőpolitikát, illetve azt az irányt, amit az Országgyűlés 2003-ban meghatározott, ez pedig a visszaesőkre és a többszörös visszaesőkre vonatkozó egyes szabályok, amelyek a jelenlegi koncepció alapján valóban visszahoznák a '98-as módosítás után beállt állapotot, amit a 2003-ban elfogadott büntetőnovella hatályon kívül helyezett. Úgy gondolom - s ezt kifejtettem már a vita során is -, talán ez az a pont, ahol érdemes megfontolni a módosítást, éppen azért, hogy teljes egészében vissza tudjunk térni ahhoz a büntetőjogi felfogáshoz, amit a 2003. évi novella követett, s amely alapján évek óta, lassan egy évtizede feltétlenül konzekvens az MSZP büntetőjog-politikája. Ilyenformán tehát nem gondolom azt, hogy önrevízióra kell vállalkoznunk - Répássy Róbert képviselőtársam szavaival élve -, és felül kell bírálnunk a korábbi felfogásunkat, mert úgy hiszem, hogy az messzemenőkig következetes.

Az egyes javaslatokra vonatkozó észrevételeim; államtitkár úr nagyon sok mindenre kitért, azokat nem kívánom megismételni. Kitért például a jogos védelem körében megfogalmazható változásokra, amit csupán egyetlen mondattal szeretnék kiegészíteni. Az az irány, amelyet ez a novella, a beterjesztett törvényjavaslat követ és kodifikál, nem más, mint a körülbelül húsz éve töretlen bírói gyakorlatnak a jogszabályba foglalása. Ugyanis a bíróságok 1990 óta konzekvensen követik azt az irányt, hogy több jogosítványt, több lehetőséget adnak a védekező számára, s ez most először jelenik meg törvénymódosítás formájában a büntető törvénykönyvben. Úgy hiszem, hogy ez a szemléletváltás helyes.

Kritika érte a parlamenti vitában a megelőző jogos védelem intézményét. Ellenzéki képviselőtársaim felvetették, ezzel azt üzeni a kormány az állampolgároknak, hogy az állam nem tudja megvédeni őket, ilyenformán nekik kell saját magukat megvédeni, illetve hogy "az államot azért hozták létre, hogy az emberek ne magukat védjék meg, hanem az államra ruházták át a büntető hatalmat, amellyel az meg tudja őket védeni, mert az állam ebben a tekintetben erősebb, mint az állampolgár". A benyújtott módosítás ezzel az elvvel semmilyen formában nem áll ellentétben. Jelzem, hogy nem a büntető hatalmat adja át az állam, tehát nem arra jogosítja fel az állampolgárt, hogy megbüntesse azt, aki vele szemben büntetőjogsértést követ el, hanem mindössze azt ismeri fel - amit egyébként már jóval korábban is felismert a jogos védelem keretei között -, hogy nem állhat mindenki mögött egy rendőr. Olyan rendszert nem lehet kialakítani se a rendőrőrsprogram, se más rendészeti program segítségével, ahol az állam minden egyes jogsértést, minden egyes személyt vagy vagyont ért támadást azonnal meg tud akadályozni. Ahogy mondom, mindenki mögött nem állhat rendőr.

Ez tehát nem az az üzenet, hogy az állam nem kívánja megvédeni az állampolgárt, hanem kifejezetten azt teszi lehetővé, hogy azokban az esetekben, ahol erre nincs módja, szélesebb jogkörben tudjon eljárni az állampolgár, a lehetőségei szélesebb körben legyenek érvényesíthetők. A kettő között tehát semmilyen összefüggés nincs. Úgy hiszem, hogy ez a rendelkezés semmiféle rossz üzenetet nem hordoz, ez egy plusz az állampolgárok számára, egy olyan extra lehetőség, amivel eddig nem tudtak élni. Ezenfelül természetesen meg kell teremteni a megfelelő közbiztonságot is az országban. Lehet, hogy e vonatkozásban van tennivaló, de a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy azt sokan megpróbálják beállítani.

A büntetési rendszer megváltoztatásának vonatkozásában szeretném kiemelni - ez talán egy picit koncepcionálisabb, mint az előző két rendelkezés - a kombinálható büntetéseket. Ezek kifejezetten ki tudják teljesíteni a két nyomtávú büntetőpolitika elvét. A jogalkalmazó számára lehetővé válik az igazi egyéniesített büntetés kiszabása, természetesen megtartva azt a lehetőséget, hogy a súlyos bűncselekményt elkövetők szabadságvesztéssel, súlyos szabadságvesztéssel legyenek büntethetők. A szabadságvesztés büntetés rendszerén belül szeretném kiemelni, hogy azt az űrt, ami eddig fennállt a határozott és határozatlan tartamú büntetések között, ez a javaslat kitölti.

(18.30)

Tehát ma egy olyan bűncselekmény esetén, ami el nem évülő bűncselekmény, a bíró aközött dönthetett, hogy maximum 15 évet szab ki vagy pedig életfogytig tartó szabadságvesztést, ami esetenként 30 év. Ez a javaslat az ilyen jellegű bűncselekmények esetén a határozott tartamú szabadságvesztés büntetési tételkeretének a felső határát 20 évre emeli, s így tulajdonképpen ez a rendelkezés azt az általam űrnek nevezett hiátust kitölti, ami eddig fennállt a büntető törvénykönyvben.

Szeretném kiemelni azt, aminek egyébként az érdemeit az ellenzék is elismeri, ennek hangot is adott az általános vita megkezdésekor, hogy a javaslat bevezeti az erőszakos többszörös visszaeső fogalmát, és az ilyen bűnelkövetőkkel szemben a törvény teljes szigorát alkalmazza. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy mennyire konzekvens a mi büntetőpolitikánk, amely kezdetektől fogva azt mondja, hogy nem az általános, differenciálatlan szigorítás az, ami megoldás a bűnözés mikénti alakulása vonatkozásában, a közbiztonság biztosításának a vonatkozásában, hanem az átgondolt szigorítás, olyan módon, hogy elválasztom egymástól nagyon határozottan az erőszakos bűncselekményeket elkövetők cselekményeit és a nem erőszakos bűncselekményeket elkövető személyekkel szemben alkalmazható szankciórendszert.

A javaslat nagy erényének tartom, hogy felemeli a pénzbüntetést, mind az alsó, mind a felső határát: 75 ezer forint minimumról és 108 millió forint a maximumról beszélünk; ami egyrészt lehetővé teszi azt, hogy a pénzbüntetés valóban alternatív szankcióként szerepelhessen a szabadságvesztés-büntetés mellett, másrészt pedig, hogy pénz mellékbüntetésként - ez nem ilyen módon fog szerepelni, a jelenleg hatályos fogalmakat használom -, tehát a szabadságvesztés mellett alkalmazott pénzbüntetés esetén valóban visszatartó erőt jelentsen. Ilyenformán lehetővé válik az, hogy nagyobb, komolyabb vagyon elleni bűncselekményeket sem éri meg majd elkövetni, hiszen olyan mértékű pénzbüntetést lehet kapni, ami gyakorlatilag a remélni kívánt hasznot meghaladja vagy esetleg a realizált hasznot meghaladja, ezért, ha úgy tetszik, nem érdemes majd a bűncselekményeket elkövetni; természetesen a vagyon elleni bűncselekményekről beszélek.

Erényként emelném ki a részben felfüggesztett szabadságvesztést, ami két büntetőpolitikai elvet, büntetéskiszabási elvet is egyszerre tesz lehetővé, hogy megvalósuljon. Először is van egy része, amelyik letöltendő szabadságvesztést jelent, tehát a letöltendő szabadságvesztés nevelő hatását sem kell mellőzni, ugyanakkor egy évekig tartó fenyegetettségi állapotot lehet produkálni, azt, amit egyébként lehet a felfüggesztett szabadságvesztéssel, abban a reményben, hogy hátha ez alatt a próbaidő alatt olyan módon alakítja a korábbi bűnelkövető az életét, hogy ennek a próbaidőnek az eltelte után sem jut már eszébe bűncselekményeket elkövetni. Tehát egyszerre alkalmazza a letöltendő szabadságvesztés nevelő hatását, és egyszerre tudja alkalmazni ennek a fenyegetettségnek az előnyös vonásait. Én ezt nagyon nagy dolognak tartom, mondhatom, hogy egyfajta áttörésnek a szankciórendszer tekintetében.

Végül szeretnék két szót szólni a sértettek védelméről. A parlamenti vitában szintén kitértünk az általános vita megkezdésekor arra, hogy a Fidesznek volt már egy hasonló javaslata, amit mi nem támogattunk. Itt az idősek és a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekről van szó. Akkor ott is jeleztem már a vita során, hogy alapvetően azzal egyet tudunk érteni, ha ez kiterjed az egyéb, védekezésre képtelen állapotban lévő sértettek körére is. Nem történt semmi más ebben a javaslatban, mint hogy másként fogalmaztuk meg ezt a javaslatot, a kormány másként fogalmazta meg ezt a javaslatot, és ezt az egyébként helyes büntetőpolitikai célt beemelte a mostani előterjesztésbe. Itt nem szeretnék bővebben kitérni arra, hogy ennek mi az előnye, vissza lehet keresni, abban a parlamenti vitában erről viszonylag bőven elmondtam a véleményt. Tehát a sértettek védelme körében ezt emelném még ki azon kívül, amit az államtitkár úr egyébként már elmondott.

Mindezekkel együtt és azokkal az esetleges módosításokkal, amelyekre utalást tettem az általános vita megkezdésekor, úgy hiszem, egy igazán jó, a büntetőpolitikánkat is messzemenőkig lefedő javaslatot tudunk majd elfogadni, és ezt javasolom képviselőtársaimnak is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  191  Következő    Ülésnap adatai