Készült: 2024.03.29.07:01:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

58. ülésnap (2007.03.20.), 28. felszólalás
Felszólaló Dr. Orosz Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:03


Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy jelentéktelennek tűnő, mégis rendkívül fontos törvény általános vitája kezdődött meg a mai napon. Nagyon köszönöm az államtitkár úr igen érdekfeszítő, és azt gondolom, lényegre törő expozéját. Valóban, a globális éghajlatváltozás felveti a felelősség kérdését. Azt tapasztalhatjuk, míg a politika nagyon barátja annak a gondolatnak, hogy tegyünk meg mindent mi, emberek azért, amit tehetünk, hogy saját élőhelyünk élhetőbb legyen, mindennek a jog nyelvére való lefordítása, tehát a felelősség, a jogi szankciók bizony nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon gyengék. Magyarországon nem rosszak a felelősségi szabályok, sőt egyetértünk abban, hogy a magyar szabályozás jó, és ezt fenntartandónak is ítéljük, s ezekkel a javaslatokkal, ezeknek a beépítésével még cizelláltabb, még jobb lesz. Ezen az alapon akár be is fejezhetnénk, és mondhatnánk azt, hogy fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot.

Azonban - és erre utalt az államtitkár úr is - az ördög a részletekben van. Miközben Magyarországon úgy egyébként nagyon jó felelősségi szabályok érvényesülnek, ha megnézzük ezek érvényesülését, akkor korántsem ilyen jó a helyzet. S ha megnézzük, hogy mindezek hatására környezetünk hogy s miként változik, akkor talán mégsem lehetünk annyira nyugodtak. Tehát azt gondolom, mégiscsak van értelme egy kicsit a dolgok mélyére nézni. Sokszor elhangzott, talán ez csak egy EU-jogharmonizációs kötelezettségnek való elégtétel, már hogy teljesítjük ezt a kötelezettségünket, ugyanakkor azt gondolom, ezen a nyomvonalon haladva lépjünk egy picit tovább.

Miről van szó? Irányelvet fogadott el az Európai Unió. Ez azt jelenti, hogy azokat a minimális törekvéseket, amelyeknél szigorúbb szabályok lehetnek, és én azt gondolom, hogy egy jogszabály, ha szigorú szabályokat tartalmaz és megtarthatjuk, tartsuk meg, de ha azt érzékeljük, hogy nem tartjuk be, nem tudjuk érvényesíteni, akkor a jogharmonizációs feladataink teljesítése mellett igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy ezeket a jogszabályokat hogyan tudjuk érvényesíthetővé tenni. Erre nézvést és ekként tekintve a törvényjavaslatra, számos pozitív elemmel találkozhatunk, ugyanakkor azt gondolom, hogy még nem elégséges. Tulajdonképpen igen kemény szabályaink vannak. De hogy a hajdani neves balbekkünknek, Dalnokinak a gondolatát hozzuk ide, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy "puha vagy, Jenő!". Ez a törvény, ez a környezeti felelősség Magyarországon - csodálatos, cizellált formája ellenére - puha.

Mit kell ezzel tennünk? Azt gondolom, erre kellene összpontosítani a figyelmünket. Az a törvényjavaslat, amely most előttünk áll, megnyitja azokat a jogszabályhelyeket, amelyeknek nem pusztán csak a jogharmonizáció, hanem a végrehajthatóság ilyen értelemben vett felfogásával vizsgálva talán el tudunk jutni odáig, hogy ne legyünk puhák a végrehajtást illetően.

Hogyan tudnánk keményebbé tenni ezt a törvényt? Mindenképpen fontos, hogy azokat a jó elemeit tartsuk meg, amelyek közül sokat említett az államtitkár úr is. Itt én két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon jónak tartom, hogy szakít a mostani törvénymódosítás azzal a korábbi gyakorlattal, hogy az egyes ágazati törvényekben külön-külön próbálja ugyanazt a szabályt beépíteni. Jogalkotóként ismerhetjük, hogy ilyenkor szokott előállni az a helyzet, hogy a nem pontosan ugyanúgy való fogalmazás következményeként mégiscsak más lesz a végeredmény. Helyes, ha van nekünk egy törvényünk a környezet védelmének általános szabályairól, akkor a felelősséget érintően az összes, nevezzük így, ágazati környezetvédelmi törvény erre hivatkozzon vissza, és végső soron ez tartalmazza azokat a felelősségi és szankcionálási lehetőségeket, amelyeket egy hulladékgazdálkodási, egy természetvédelmi, egy vízgazdálkodási ügyben is alkalmazni kell.

A másik, hogy vannak nekünk gondjaink a környezetvédelmi szervezetrendszerrel, de nem gondolnám, hogy ebbe az irányba el kellene vinni a vitát. Egy ideig azt is jelenti egy ilyen típusú törvénymódosítás, hogy teret nyit a felelősség szabályozásának ez a most itt előttünk lévő tervezete, teret nyit ahhoz, hogy érvényesítsük a felelősséget egy oldalról a dereguláción keresztül is, egy oldalról csökkentsük az engedélyezések számát, hiszen ha a hatóság bármit engedélyez, és mégis bekövetkezik a kár, teszem fel a kérdést, akkor ki a felelős. A hatóság, aki engedélyezte? Vagy az, aki egyébként az engedélynek megfelelően folytatja? Vagy nincs felelősség? De van kár!

El kell tehát valamikor jutnunk odáig, hogy az engedélyezés helyett a felelősség érvényesüljön. Aki vállalkozik, az ilyen és ilyen szabályok betartásával, nevesen, hogy ő nem okozhat környezeti kárt, végezhesse a tevékenységét, és álljon is helyt, ha mégsem így jár el. Ez egyidejűleg lehetőséget teremt arra, hogy az így felszabadult, a felesleges engedélyezési eljárások munkaterhe alól felszabadult ügyintézők foglalkozhassanak azzal, ami a dolguk, az ellenőrzéssel, tárják fel, ne csak ilyen kampányakciók keretei között, a környezeti károkat, és tárják fel a felelősséget.

(10.30)

Azt gondolom tehát, hogy ilyen szempontból nézve is ez egy jó irányú törvényjavaslat.

Mielőtt visszatérnék az erős vagy nem erős kérdésére, még egy nagyon fontos kérdésre szeretnék ez előtt kitérni. Ez pedig nem más, mint hogy jó-e, hogyha "a szennyező fizet" elvét ennyire hangoztatjuk. Igen. Ezzel nagyon egyetértünk. De azzal is egyet kell hogy értsünk, hogy "a szennyező fizet" elvét csak azt követően lehet érvényesíteni, hogy megpróbáljuk előtte megelőzni a bajt. Mert egy környezeti kárért helyt lehet állni. És? Attól még a kár nem következett be? Minden reparálható? Nem hiszem. Minden nem lesz reparálható. Ezért egyáltalán nem baj, ha a szabályozásban mindig, az egyébként helyes "a szennyező fizet" elvének érvényesítése mellett is súlyt helyezünk arra, hogy vajon az alkalmazott felelősségi szabály a megelőzés szempontjait is figyelembe veszi-e. E tekintetben azt tudom mondani, hogy a legjobb megelőzést az a jól szankcionált törvény fogja elérni, amelyik olyan kemény kötelezettséget ír elő "a szennyező fizet" elvén, hogy ne legyen kedve senkinek kárt okozni, és ezáltal nem is kerül érvényesítésre "a szennyező fizet" elve, merthogy nincs kár, merthogy sikerült megelőzni.

Mindezeket figyelembe véve, megtekintve a négy törvény módosítását kezdeményező T/2425. számú törvényjavaslatot, engedjék meg, hogy elsősorban annak a környezeti felelősség kérdésével szigorúbban foglalkozó 6. §-a környékére térjek ki, amelyik a környezet védelmének általános szabályairól szóló '95. évi LIII. törvény 101., 102., 103., 104. §-ait érinti. Miért kívánok ezzel foglalkozni? Azért, mert ehhez egy picit bátrabban hozzá kellene nyúlni. Jók azok a javaslatok, amik itt szerepelnek, de megítélésünk szerint itt az ideje egy picit továbblépni. Mi is legyen ez a továbblépés?

Ebben a továbblépésben fontosnak tartom azt, hogy ne tekintsük a büntetőjogi szankciót a visszatartás szempontjából a legalkalmasabb szankciónak. Hiszen ezerszer találkozunk azzal, hogy valaki lop, leüli, megint lop, kap valami bírságot, amit lopott, abból kifizeti, ismerhetünk hasonló dolgokat. Ha meg tudjuk gátolni, no nem bezárással, hanem valamilyen más módon a lopást - és ez valószínűleg nem büntetőjogi eszköz lesz, hanem például mert elveszik tőle azt a gépjárművet, amivel folyamatosan lopni jár -, többet tettünk azért, hogy többé ne lopjon. Ilyen irányú javaslatot tartalmaz a Ház előtt lévő egy másik törvény, a büntető törvénykönyv módosítása. Okuljunk ebből; nem feltétlenül az emberek becsukása az, amivel vissza lehet őket tartani, hanem valamilyen más, az egzisztenciájukat komolyan érintő következmény, ami visszatarthatja őket. Mi lehet itt ez?

Helyesen bizonyos esetekre a törvény előírja azt - a mostani törvénymódosító javaslat is, és megjegyzem, a korábbi törvény is tartalmazott ilyen előírásokat -, hogy a tevékenység folytatását nemcsak korlátozhatja, hanem meg is szüntetheti a hatóság. Azt gondolom, hogy fordítva ülünk a lovon. Ez így helyénvaló; na de mi van, ha kárt okoz? Ha megnézzük a szabályokat, bizony a kár okozása, a reparálás, a helyreállítás, annak a kötelezettsége nem szerepel azon esetek sorában, amelyekre ez a bizonyos korlátozási lehetőség megnyílik ezzel a törvényjavaslattal. Én azt gondolom, hogy helyénvaló mindaddig a korlátozás, a tevékenység folytatásának a tiltása, ameddig az okozott kárért való helytállás be nem következik.

De menjünk még eggyel tovább! Hát miért van szükség ehhez külön hatósági engedélyre? Sokkal inkább helyénvaló, hogyha bekövetkezik ez a kár, mindaddig, ameddig a kárért való helytállási kötelezettség nem teljesül, a törvény erejénél fogva ne folytathassa ezt a tevékenységet az az illető. Azt gondolom, méltányos, hogy elsősorban közérdekből ez alól felmentést adhat adott esetben a bíróság. Tehát a mostani, "egyébként minden megy tovább, de az okozott kárral kapcsolatosan valamit kell tenned" helyzet helyett legyen az egész egzisztenciájára komoly súlya annak, hogy okozott egy olyan kárt, amely a környezet szennyezésével, veszélyeztetésével vagy a környezetben okozott káron keresztül mások számára is kárt eredményezett. Azt gondolom, ennek sokkal nagyobb visszatartó ereje volna, mint a mostani szabálynak, amelyik azt mondja, hogyha kifizetem a bírságot, hát akkor majd egyezkedem a hatósággal, hogy azért mégiscsak hadd folytassam tovább én ezt a tevékenységet.

Ezen túlmenően maga államtitkár úr is elmondta, hogy bizony igen gyakran áll elő az a fura helyzet, hogy szigorú szabályaink értelmében megvan a felelőse is annak, hogy kinek kellene a sok-sok milliót, esetleg milliárdot kitevő munkákat elvégezni, csak aztán amikor megnézzük, hogy ki az az illető, akkor kiderül, hogy egy vagyonától kiüresített burokcég az, amelyiknek a helytállási kötelezettségének eleget kellene tennie. Helyesen biztosítékadással, biztosítási tevékenységgel ez az anyagi erő pótolható. Ugyanakkor mégis az a helyzet, hogy ez megint csak a saját felelősség alóli mentesülés sajátos esete volna, ezért helyénvaló lenne, ha nem pusztán csak az állam, hanem ha van károsult, a károsult javára is jelzálogot lehetne bejegyeztetni.

Ha valóban komolyan akarjuk venni, hogy szigorú szabályokat alkalmazunk, és valóban a kárt okozó természetes személy felelősségét tetten akarjuk érni, akkor ne hagyjuk kibújni, ne engedjük, hogy korlátozhassa még adott esetben kft.-alakítással se. Mitől szentírás az, hogy valaki azért, mert kft.-üzletrész-tulajdonos volt és utána ügyvezetője is volt annak a kft.-nek, ha okozott valami óriási kárt, itt megtiltottuk, és majdan egy másik vállalkozásban teheti ugyanezt? Azt gondolom, helyénvaló lenne bevezetni az úgynevezett zöldpriuszt, aminek a lényege az, hogy mindaddig, ameddig ilyen tevékenység miatt akár büntetőjogi jogkövetkezmény hatálya alatt áll, akár merthogy ezen kötelezettségének, helyreállítási, kárral kapcsolatos reparálási kötelezettségének nem tett eleget valaki, addig se ügyvezetője, se tulajdonosa, semmilyen formában e tevékenység folytatója ne lehessen. Érdemes megfontolni és meggondolni, és lehet, hogy nem kizárólag csak az úgynevezett zöldügyekben ennek a gondolatát.

Ez persze fölvet bizonyos alkotmányos elveket, illetőleg azoknak a sérelmét, olyanokat, mint a tulajdon szentsége. De kérdem én: hát ha valaki kárvallott, az ő tulajdonát nem kell megvédenünk? Az egészséges környezet. Ha valaki kárt okozott, hát mindegyikünk egészséges környezetét veszélyeztette. Az igaz, hogy amit az előbb elmondtam, és javaslatként most szövegezzük, és nagyon remélem, hogy az általános vita lezárása előtt ezt be is tudjuk nyújtani - de mitől szentírás az, hogy csak az egyébként a mások tulajdonát és mások egészségét veszélyeztető vállalkozói szabadságát tartsuk tiszteletben? Helyénvaló a másik kettő, legalább ennyire fontos alkotmányos elv érvényesülése érdekében ennek a lépésnek a megtétele. Zöldpriusz - fogalmaztam. Azt gondolom, hogyha ezt a lépést meg tudjuk tenni, akkor teszünk egy lépést a tisztább és élhetőbb Magyarország érdekében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai