Felszólalás adatai

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Először talán reagálnék arra, amit Pettkó képviselőtársam is megjegyzett. Valóban kakukktojás a törvényalkotás megcsúfolása, és még sorolhatnám, ami ehhez a zárórendelkezéshez kapcsolódó módosításhoz megjelenik. Ez döbbenetes!

Van egy rossz hírem, az MDF talán még nem hallotta: próbáltam tájékozódni, hogy például az SZDSZ miért nem volt ott azon a tévévitán, amelyen délelőtt együtt szerepeltünk. Többek között azért, mert mégiscsak vissza fogják vonni ezt a módosító javaslatot, mégiscsak ott marad a tévészékház gyalázatos 75 milliárdos kiadása, az adó- és illetéktörvények úgymond lényegtelen technikai vagy különösebben nem költségvetést érintő kérdései között.

Tisztelt MSZP-s Képviselőtársaim! Ha annyira nincs pénz a kasszában, akkor mégiscsak van 75 milliárd? Mégiscsak el lehet költeni 75 milliárd forintot a szűkös magyar költségvetésből? Most mondjam el, hogy emögött milyen kiadási lehetőségek lennének, mondjuk, a nyugdíjemeléshez vagy a minimálbér-emeléshez, vagy a családi támogatáshoz, vagy a gyermekek étkezéséhez, vagy a be nem váltott ígérethez, amely az ingyenes jogosítvány megszerzéséhez kapcsolódik, ha már az áfájáról korábban beszéltünk?

Lehetne ilyeneket mondani, el is kell mondani, mert ezt gátlástalanul önök is mindig elmondják. Azt gondolom, ráadásul itt közgazdasági és jogi nonszensz is van: gyakorlatilag semmit nem tudunk meg erről a projektről. A magyar kormány úgy kér felhatalmazást 75 milliárd forint elköltésére, hogy tulajdonképpen nem is tudja, mit kap érte. A tévévitában Molnár Albert elmondta, hogy a Magyar Televízió milyen sok pénzt kér a mindenkori kormánytól. Miért, ha ez megépül, nem fog kérni? Még többet fog kérni, még nagyobb kubatúra, még nagyobb intézmény, még nagyobb rendszer, még drágább rendszer lesz belőle.

Ráadásul hol van emögött a kontroll? Pont a köztévé tekintetében, amely egyébként is kétharmados törvény alá tartozik, nem az lenne helyes, hogy minél több párti megállapodásra törekednének? Hiszen ez nem jövőre fog elkészülni, nemhogy működni. Nem lenne célszerű olyan elfogadható megoldás, amely nem 50 milliárddal több pénzbe kerül, tehát háromszor annyiba kerül, mintha közvetlenül állami hitelfelvétellel oldanánk meg, ha már ennek a kérdésnek csak a szakmai részét nézem?

Megkérdezhetném, miért nem hitelt veszünk fel. Nyilván azért, mert már a szükséges kiadások finanszírozására sem adnak már. Nem kell a pénzügyi piacon nagyobb nyomást gyakorolni a kormánynak, ezért úgymond oldalról próbál ehhez pénzhez jutni, de ennek a felárát megfizeti, és nem a kamatfelárat, amelyről a kormány olyan előszeretettel szeret beszélni, ami az alapkamathoz kapcsolódik, hanem a piaci kamatot, plusz annak a profitigényét, plusz nulla kockázatvállalást, ez a recept, amelyet ebben a néhány sorban bemutatnak. Erre nem tudtak választ adni. Az volt a válasz még az általános vita vége felé, amikor már nem volt tartható, mit mondjanak erre, hogy majd kiveszik ebből, és ez külön törvénybe fog bekerülni.

Ma, miután pár percen belül lezárul ez a vita, minden jel arra mutat, hogy nem lesz külön törvény. Ezt a törvényt át fogják erőltetni, át kívánják erőltetni a koalíción. Mi azt gondoljuk, ez szégyen. Amikor az egész eddigi, órákon át tartó vitában arról győzködtek, hogy semmire nincs pénz, semmilyen adócsökkentésre, semmilyen illetékcsökkentésre, amely új munkahelyeket teremtene, és a magyar gazdaság versenyképességét jelentené, a kormányzat szociális terheit csökkentené, egyébként növelné a lakosság számára azt, hogy alacsonyabb áfa-, adóterhek terhelnék a fogyasztását, most itt puff, benyújtják ezt.

Egyébként három héttel ezelőtt - csak van, aki már nem emlékszik, az elnök úr igen, mert akkor is együtt vitatkoztunk - 125 milliárd forint külön módosítást nyújtottak be, amely egy másik soron kívüli, költségvetésen kívüli törvénytervezet vitájának a mellékletébe bele volt véve, egy újabb 125 milliárd. Ha összeadjuk, így év közben már meghaladja a 200 milliárd forintot állami kezességvállalással, állami garanciával felvett hitelek külön kérvénye, amely az adótörvények keretében éppen most, máskor más szaktörvények keretében, de nem odatartozóan megjelenik. Tehát mi azt gondoljuk, ezt mindenféleképpen ki kellett volna innen venni, be sem kellett volna nyújtani.

Még fel szerettem volna hívni a figyelmet Varga Mihály, Tállai András, Bernáth Ildikó és Pokorni Zoltán fideszes képviselőtársaim módosító javaslatára, amely a Diákhitel Központra vonatkozó javaslatra vonatkozik, hiszen tudjuk, egyre nagyobb terhet jelent a most már elhelyezkedni vágyó végzős hallgatók számára a hitel törlesztése.

(22.30)

Ezért mi felvetjük azt a kérdéskört, hogy bizony választható módon - megint mondom Molnár Albertnek is -, nem kötelező jelleggel, választható módon az a munkáltató, amelyik képes és hajlandó pont a magas szintű, jól képzett munkaerő felvétele érdekében átvállalni ezen törlesztést, akkor annak teremtsük meg a költségkímélő, adózás nélküli kifizetés lehetőségét. Azt gondolom, ez a módosító javaslat az, amelyik jelentheti azt, hogy valóban tudásalapú, innovatív munkahelyeket szeretnénk nagy tömegben Magyarországon előmozdítani, és ezen fiatalok számára munkahelyet könnyebben hozzáférhetővé tenni, a családalapításhoz pedig több lehetőséget adni.

Köszönöm a figyelmet.