Készült: 2024.03.29.06:50:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

110. ülésnap (1999.12.15.), 54. felszólalás
Felszólaló Markó György
Beosztás a Történeti Hivatal elnöke
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 17:10


Felszólalások:  Előző  54  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MARKÓ GYÖRGY, a Történeti Hivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Megilletődve és meghatottan állok önök előtt, amikor törvényben rögzített megtisztelő kötelezettségemnek eleget téve beszámolok az Országgyűlésnek a Történeti Hivatal 1997-98. évi tevékenységéről.

A képviselők a mai napon az előző órákat a magyar tudomány állapotával való szembesítésnek szentelték, és a közeli napokban kerül sor az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének beszámolójára. Távol álljon tőlem, hogy a Történeti Hivatal jelentőségét a magyar tudomány egészét reprezentáló Tudományos Akadémiához mérjem, és semmiképpen sem merem az önálló hatalmi ágnak számító igazságszolgáltatás súlyával összevetni. Azonban rendkívül megtisztelő és - legalábbis számomra - jelkép értékű, hogy a tudomány és az igazságszolgáltatás kérdései mellett ma az egykori állambiztonsági szervek iratait őrző és kezelő Történeti Hivatalra irányul a parlament figyelme.

Szakmaiság és törvényesség - ezek voltak ugyanis azok az alapvető követelmények, amelyeknek a Történeti Hivatal létrehozása, munkájának megszervezése során megfelelni igyekeztünk. Valamennyi képviselőhöz eljutott a hivatal 1997-98. évi tevékenységéről összeállított beszámoló. Négy parlamenti bizottság is részletesen megtárgyalta azt, közülük a nemzetbiztonsági bizottság és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az Eötvös utcai új székházunkban megtartott kihelyezett ülésén szerzett további benyomásokat munkánkról. Ezért eltekintek a beszámolóban foglaltak részletes ismertetésétől, viszont megkísérlem felidézni a Történeti Hivatalt létrehozó törvény megszületésének körülményeit. Továbbá kitérek azokra, a munkánkat megnehezítő tényezőkre, amelyek megkívánják a tevékenységüket szabályozó törvény megváltoztatását.

A Magyar Országgyűlés az 1994. évi XXIII. törvény megalkotásával elsősorban meghatározott állami tisztségviselők és más fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzését kívánta elérni abból a szempontból, hogy nevezettek 1990 előtt végeztek-e állambiztonsági tevékenységet az úgynevezett belső reakció-elhárító területen, kaptak-e döntéseikhez az állambiztonsági szervektől adatokat, illetve tagjai voltak-e a nyilaskeresztes pártnak vagy 1956 után a karhatalmi alakulatoknak.

Az Alkotmánybíróság a még ugyanabban az évben meghozott határozatával számos ponton alkotmányellenességet állapított meg, de egyetértett a politikai közéletben részt vevők előéletének ellenőrzésével. Jelentősen kitágította viszont a törvény alapkoncepcióját, amikor követelményként felvetette az állambiztonsági iratokban szereplő személyek információs önrendelkezési jogának biztosítását. Az 1994-ben meghozott törvényt módosító 1996. évi LXVII. törvény ennek az alkotmánybírósági határozatnak kívánt eleget tenni, amikor intézkedett a Történeti Hivatal létrehozásáról.

A törvény kötelezte az állambiztonsági iratokat korábban őrző Belügyminisztériumot és a nemzetbiztonsági szolgálatokat a dokumentumok meghatározott körének átadására. A Belügyminisztérium 1997 őszén közel 100 ezer egykori állambiztonsági aktát adott át a munkatársaimnak. Átvettük az iratokhoz tartozó nyilvántartásokat, a rendszer ellenségeinek tekintett több mint 160 ezer személyről kiállított kartonokat, és a III/III-as csoportfőnökség és jogelődei hálózati személyeinek adatait tartalmazó 22 ezer ügynökkartont is. A nemzetbiztonsági szolgálatok a beszámolási időszakban részben tettek eleget az iratátadási kötelezettségeiknek, igaz, a törvény 2000. február 28-át szabja meg határnapként, ameddig kötelesek a még kezelésükben lévő dokumentumokat átadni.

Az iratanyagok őrzésén és kezelésén túl a Történeti Hivatalnak az alábbi főbb feladatokat kell ellátnia. Biztosítja az érintettek számára a róluk nyilvántartott adatok megismeréséhez való joguk gyakorlását. Gondoskodik az egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottság számára az eljárása lefolytatásához szükséges adatok és iratok szolgáltatásáról. Biztosítja a tudományos kutatási tevékenység folytatását, illetve a tudományos munkamegosztás keretében részt vállal az iratanyag publikálásában.

A Történeti Hivatal 1997. szeptember 1-jétől fogadja a saját anyaguk iránt érdeklődő állampolgárokat, eleinte kényszerűségből még a Belügyminisztérium épületében, jelenleg már az Eötvös utcai székházában. A beszámolási időszakban, azaz 1998. december 31-éig, közel 2800 fő fordult betekintési kérelemmel a Történeti Hivatalhoz, 1999-ben ez a szám több mint 1500 fővel gyarapodott, azaz a Történeti Hivatal iránti érdeklődés töretlen, sőt enyhén növekvő számot jelez. Az 1998. év végéig közel 800 érintettről találtunk adatokat, amelyeket több mint 32 ezer oldal terjedelemben, iratmásolat formájában tudtak tanulmányozni, 1999-ben további 500 esetben újabb 21 ezer oldalt tudtunk az érintetteknek átadni.

A hozzánk forduló állampolgárok leginkább azt a törvényi előírást kifogásolták, amely szerint a más személy azonosítására alkalmas adatokat felismerhetetlenné kell tenni. A törvény szó szerinti, merev alkalmazása valóban képtelen helyzetet eredményezne; ráadásul ellenkezne a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról meghozott törvény szellemével.

Kezdettől arra törekedtünk, hogy az iratokban szereplő érintett személy valamennyi rá vonatkozó adatot - de csak azokat - megismerhesse. Fokozatosan finomodó gyakorlatunkban azonban adatnak tekintettük a beszélgetőtársak neveit, szabadabban jártunk el a nyilvános rendezvényen elhangzottak esetében, és nem töröltük a közfeladatot ellátó személyek adatait sem. A kérelmező tehát csonkítás nélkül megkap mindent, ami vele történt meg, és ő is jelen volt az eseményen. A Történeti Hivatalban őrzött iratok jellemzője azonban, hogy nagy számban tartalmaznak személyes adatokat, ezen belül is a politikai nézetekre, a faji eredetre, a vallásos vagy más meggyőződésre, az egészségi állapotra, a szexuális életre vonatkozó különleges adatokat.

Az iratokból tudjuk, hogy az egykori állambiztonsági szervek alkotmányellenesen felbontották a leveleket, lehallgatták a telefonbeszélgetéseket, rögzítették a lakásban elhangzottakat, titokban fényképfelvételeket készítettek, ügynököket küldtek a célszemélyek nyakába és ágyába. Az így szerzett és a magánélet legféltettebb titkaihoz tartozó adatok teljes terjedelmükben azonban csak az érintettre tartozhatnak. Önmagában az a tény, hogy megemlítik valakinek a nevét egy magánlevélben vagy egy beszélgetésben, még nem jogosítja fel az illetőt, hogy az állambiztonsági szervekhez hasonlóan, csak évtizedekkel később megsértse mások magántitkait, személyiségi jogait. Kérelmezőnk ilyenkor is megkapja a rá vonatkozó részleteket, de természetesen felismerhetetlenné tesszük, kitakarjuk az iratban szereplő egyéb neveket és személyes adatokat.

Az Alkotmánybíróság a legutóbbi határozatában is foglalkozott ezzel a szabállyal, és megállapította, hogy az a szükséges kiegyensúlyozást hajtja végre, ezzel az ügynökök és a megfigyeltek tekintetében egyaránt a személyes adatok védelmének biztosít elsőbbséget.

 

(12.20)

 

A hasonló tárgyú többi törvény, köztük a sokat hivatkozott német is, ugyancsak ezt a megoldást választotta. Hangsúlyozni szükséges, hogy a kitakart részek alatt legtöbbször nem az ügynökök adatai lapulnak, hanem az iratban esetlegesen megemlített egyéb személyek adatai.

Az állampolgárok részéről felmerülő másik állandó kifogás ugyanis, hogy miért nem tudhatják meg a rájuk állított ügynök nevét. A törvényi előírásokon kívül egészen egyszerűen azért, mert az ügynök jelentéseit fedőnéven írta alá, de ezt nem is töröljük a bemutatott iratmásolatokon. A fedőnév alapján történő azonosítás rendkívül időigényes művelet, és nem is mindig hozza meg a várt eredményt; legtöbbször nincs is rá szükség.

Jelenleg 102 Hajdú fedőnevű ügynökről vannak adataink. (Csurka István felnevet.) A törvényi előírások miatt nem fedtük fel kilétüket, de néhány hozzánk forduló kérelmező a neki kiadott iratok alapján mégis csalhatatlan biztonsággal azonosította közülük a magyar szellemi élet egy részét azóta is izgalomban tartó eset főszereplőjét.

Egy szűk kör vitatta csak azt a gyakorlatunkat, hogy a hozzánk forduló egykori ügynökök nem kapják meg tanulmányozásra a saját jelentéseiket. Felfogásunk szerint - és ezt az adatvédelmi biztos felkérésünkre készített ajánlása is elfogadta - a jelentés az ügynök munkája és nem adata. A másokról szóló jelentéseinek bemutatásával a Történeti Hivatal nem kívánja fokozni azt az információs előnyt, amellyel az ügynök amúgy is rendelkezik.

A Történeti Hivatal másik alapvető feladata: az egyes fontos tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottságok számára adatok szolgáltatása. A Történeti Hivatal megalakulásakor már befejeződött az 1994-ben megválasztott országgyűlési képviselők előéletének ellenőrzése. Így 1997-ben az ellenőrző bizottságok már csak 26 személy ügyében, majd az 1998-ban megválasztott képviselők és újonnan kinevezett állami vezetők kapcsán 244 személy ügyében intéztek megkeresést a Történeti Hivatalhoz.

A bírákból álló testülettel való megállapodás értelmében valamennyi esetben jeleztük, ha a keresett személy kapcsolatba került az állambiztonsági szerveknek a törvényben meghatározott részlegével. Tehát nemcsak akkor szolgáltattunk adatokat, ha az illető szerepelt a hálózati nyilvántartásban, beszervezési vagy munkadossziével rendelkezett, megküldtük azokat az adatokat is, amikor megindult egy beszervezési folyamat, vagy csak tervbe vették az illető beszervezését.

Az ellenőrző bizottságok azután a rendelkezésükre álló egyéb eszközökkel, illetve a további iratőrzőktől beszerzett adatok alapján folytatták le eljárásaikat. Meg kell jegyezni, hogy az ellenőrző bizottságok tagjai, kérésükre, a helyszínen korlátozás nélkül tanulmányozhatták az iratokat, egyébként pedig iratmásolat formájában bocsátottuk rendelkezésükre azokat.

A Történeti Hivatalról szóló törvény külön szabályok betartása esetén teszi lehetővé a nálunk őrzött iratanyag tudományos kutatását. Többek között különös gonddal kell ügyelni a titkosszolgálati módszerekkel gyűjtött és a különleges személyi adatok kezelésére. A sajátos iratanyag megkívánta előírások miatt a Történeti Hivatal nem működhet hagyományos levéltárként, valamennyi iratanyagot a jogszabályi előírásoknak megfelelően kell kutatásra előkészíteni, azaz a kutatási korlátozás alá tartozó részeket anonimizált iratmásolatokkal kell pótolni.

A regisztrált kutatási témák száma 1997-ben 34 volt, amely 1998-ban további 182 témával gyarapodott. A tudományos kutatók számára kiadott iratmásolatok száma a beszámolási időszakban meghaladta a 34 ezer oldalt.

A személyes adatok kutatása területén állandó gondot okozott, hogy a törvény nem az adatok jellege szerint határozta meg a kutatási feltételeket, hanem azon az alapon, hogy azokat milyen eszközökkel szerezték. Szigorúbbak a szabályok a titkosszolgálati eszközök, illetve módszerek felhasználásával rögzített adatok esetében, még akkor is, ha egy nyilvános rendezvényt hallgattak le.

Teljesen elhibázott és a törvény céljával ellentétes az a szabály, amely a törvény hatálybalépését követő 90 év elteltével, azaz 2086-tól engedélyezi a különleges adatok kutatását. A Történeti Hivatal kezelésében lévő adatok túlnyomó többsége politikai véleményt, pártállást és vallásos meggyőződést tartalmaz, hiszen pontosan ezek miatt figyelték az embereket. Ha ezt a szabályt mereven betartanánk, nem lenne kutatható a politikai pártok vagy a szerzetesrendek felszámolása, az internálások története, a politikai perek sorozata, az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei.

Az említett eseteken kívül a Történeti Hivatalban őrzött adatok felhasználását rendkívül szigorúan szabályozza a törvény. Bizonyos esetekben adatokat szolgáltathatunk a bíróságok számára. A közelmúltban például így került sor egy konstruált perben korábban elítélt hadmérnök felmentésére, akit a börtönben is foglalkoztattak, és különleges tudását az 1950-es években államvédelmi építkezéseken hasznosították. A jelenleg működő nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai az Országgyűlés illetékes bizottságának engedélyével tekinthetnek be a Történeti Hivatalban őrzött iratokba. Ilyen kérés azonban a nemzetbiztonsági bizottsághoz, és így a Történeti Hivatalhoz a beszámolási időszakban nem érkezett.

Végezetül a Történeti Hivatalban folyó tudományos feldolgozó munkáról néhány szót. Ez a tevékenység részben levéltári területen történt, részben az állambiztonsági történeti műhely kialakításával vette kezdetét.

Kezdettől fogva tudtuk, hogy csak törekedhetünk a teljes körű adatszolgáltatásra, hiszen az átvett nyilvántartások nem tartalmazzák az iratokban előforduló valamennyi személy adatait. A legfontosabb irategyüttesek feldolgozására számítógépes adatbázist hoztunk létre, amely 1998 végén közel 70 ezer adatsort tartalmazott. A számítógépen is feldolgozott hálózati nyilvántartást és a hagyományos kartonrendszert is beleszámítva jelenleg már közel 340 ezer adatsor segíti munkánkat.

Részben állomány-, részben adatvédelmi okokból megkezdtük az iratoknak számítógépes eljárással, képként történő rögzítését. A Magyarországon ritkaságszámba menő mikrofilmszkennerekkel történik a kezelésünkbe került 148 ezer mikrofilmlap feldolgozása.

Illetékes főosztályunk megkezdte az állambiztonsági történeti műhely működéséhez szükséges forráskataszter összeállítását. A napokban jelent meg a Történeti Hivatalban folyó tudományos kutatómunka első kézzelfogható eredménye, a hivatal terveink szerint évente megjelenő évkönyve.

Tisztelt Országgyűlés! A Tudományos Akadémia elnöke mai előadásában óvott a túlzott múltba fordulástól. Ugyanakkor az ő tudósi tevékenysége igazolja, hogy a múlt megismerése és a tanulságok levonása nélkül nem lehet jövőt építeni. Nem mellékes azonban, hogy a múlttal való szembesülés esetlegesen, anarchikus formában vagy törvényben szabályozott módon történik.

A Történeti Hivatal megalakulását rendkívül éles politikai viták előzték meg és kísérték jó ideig. Egyetlen politikai erő számára sem volt közömbös az itt őrzött különleges iratanyag sorsa. A politikai élet szereplői számára csak egy kiegyensúlyozottan tevékenykedő, a törvényes előírásokat maradéktalanul betartó, a szakmai követelményeknek megfelelően működő Történeti Hivatal volt elfogadható.

Szakmaiság és törvényesség - ezek voltak azok az alapvető célok, amelyeket a Történeti Hivatal vezetői maguk elé tűztek, de ezek voltak a társadalom és a politika által megkövetelt elvárások is. Törekvéseink sikerét talán jelzi, hogy négy országgyűlési bizottságban is a tagok pártállástól függetlenül, egyhangúlag elfogadták és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlották beszámolónkat.

Mindezek alapján kérem az Országgyűléstől a Történeti Hivatal 1997-1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadását, kérem továbbá, hogy a jogértelmezési problémák megoldása érdekében fontolja meg a Történeti Hivatalról szóló törvény módosítását.

Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy szólhattam az Országgyűlés tagjaihoz. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  54  Következő    Ülésnap adatai