Felszólalás adatai

DR. TOLLER LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglepődve hallgattam dr. Mátrai Márta képviselő asszony előadásában az alkotmányügyi bizottság többségi véleményét, hisz az alkotmányügyi bizottságban semmiféle véleményt nem nyilvánított a Fidesz-frakció a ma délelőtti ülésen a törvényjavaslatról. Ezzel szemben kormánypárti oldalról aki szólt, csak legfeljebb jogi félelmeit, kritikáit, illetve a Kisgazdapárt leendő módosítási javaslatát terjesztette elő.

Így nem tudok arra reflektálni, hogy mihez képest kisebbségi véleményt hogyan nyilvánítsunk, legfeljebb azt tudom elmondani, hogy a szocialista frakció miért nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.

(15.30)

Elsősorban azért, mert mást vártunk a benyújtott módosító indítványtól, hiszen azt vártuk, hogy a korábbi jogi aggályainkra választ ad, a másik oldalról feloldja azt a legalapvetőbb ellentmondást, ami az önkormányzatok és a háziorvosi praxis közötti eltérő szabályozásból, illetve a korábbi szabályozás tervezetéből ered.

Ezekre az alkotmányossági problémákra nem kaptunk választ, hiszen a parlament nem fogadta el azt a kétharmados módosítást, amely arról szólt volna, hogy esetleg megszűnik az önkormányzatok ellátási felelőssége, és ez esetben szabad a pálya a törvényalkotás számára. Bármilyen megoldás jó, ki lehet mondani azt is, hogy ezért nem felelnek az önkormányzatok; vagy azt kell mondani, hogy felelnek az önkormányzatok, de akkor a háziorvosi praxis és az önkormányzati törvény tartalmával is összhangba kell hozni, még ha privatizációs szándékokról is beszélünk. Az elutasításunknak ez az egyik alapvető oka.

A másik alapvető oka pont az, amit újszerű kezdeményezésként vetett be a törvényalkotó: a magyar jogrendszerben a folytathatósági jog vagy folytatási jog egyszerűen értelmezhetetlen, egzakt módon nem igazán sikerült a tartalmát meghatározni. Nagyjából mindenki tudja, hogy miről van szó, ha elolvasta a törvényjavaslatot, de ennek sem szervezeti, sem elméleti, sem gyakorlati, sem jogrendszeri keretei nincsenek kimunkálva.

A harmadik ilyen alapvető gondunk a törvényi szabályozással az, hogy értelmezhetetlen a Ptk.-val kapcsolatos összhangja. A magyar jogrendszerben alapvető változást vezet be, amikor a házastárs örökösödési joga vagy öröklési joga megelőzi például az egyenes ági leszármazó öröklési jogát. Jó, tudjuk, ennek van egy teljesen praktikus oldala, hiszen nem biztos, hogy egy 40 éves orvosnak már van végzett gyermeke, legfeljebb ott van mellette egy végzett házastárs, aki folytathatja, de a jogrendet azért nem lenne szabad ilyen, éppen aktuális családi helyzetekhez igazítani. Tehát az örökösödés sorrendjét ugyanúgy a Ptk. szerint meg lehetne határozni, legfeljebb kiesett az egyenes ágbeli leszármazó és belép a házastárs helyébe. Tehát nagyon egyszerűen meg lehetett volna oldani, ha nem megint valamiféle álomszerű jogalkotást kívántak volna megvalósítani.

A harmadik alapvető problémánk az, amire ígéretet kaptunk, de nem teljesült, miniszter úr: ez pedig az, hogy a végrehajtással kapcsolatos jogszabályokat a Ház szélesebb közönsége kormánypárti és ellenzéki oldalon részleteiben megismerheti. Hallottunk nagyon jó hitelkonstrukciókról, hallottuk, hogy majd rendezett és szabályozott lesz a kérdés az orvostársadalmon belül is. De már azt is hallottuk, hogy a Kisgazdapárt például nem a kamarához, hanem az ÁNTSZ-hez szeretné egy módosító indítványban - amit valószínűleg el tetszenek fogadni - telepíteni azt az államigazgatási feladatkört, amelyet e körben gyakorolni kívánnak.

Ennek egyetlen bökkenője van, és nem igazán értjük a kormány logikáját, hiszen a gazdasági kamarákról szóló törvénynél azt mondták, hogy nem köztestületbe való a hatósági jogosítvány, és már tudunk azokról a szándékokról, hogy például a vállalkozói engedélyek tekintetében visszakerül az államigazgatás kebelébe a hatósági engedélyek kiadása. Itt fordítva történik a dolog: van egy köztestület, ahova hatósági, illetve államigazgatási feladatokat kívánunk telepíteni. A kormány filozófiáját azért el kellene dönteni egyáltalán a kamarákkal kapcsolatosan, és hogy mi államigazgatási feladat, mi nem, mi az, ami az önkormányzatokhoz kerül, mi nem. A lakástörvénynél is először önkormányzati centrumú szabályozás lett volna, ami végül is banki centrummá változott, de ez csak az eklektikusságot mutatja be.

A negyedik ilyen problémánk mindenképpen az, hogy a gazdasági társaságokban működő orvosokkal kapcsolatos jogviszonyt és ennek vagyoni tartalmát nem rendezi egzakt módon a törvény, és a háziorvosok 80 százaléka ilyen körben működik. Mit szól majd a cégbíróság, amikor megjelenik egy betéti társaság, hogy milyen jogviszony keretei között látja el a feladatát a továbbiakban a háziorvos? Hát érdekes lesz a válasz...

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)