Felszólalás adatai

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit nehezemre esik most megszólalni, mert Horn Gábor képviselőtársam olyan dolgokat mondott el, amiket jó lett volna, mondjuk, fél évvel ezelőtt hallani itt a parlamentben, mert bármilyen meglepő, nagyon-nagyon sok dologban tökéletesen egyetértünk.

Az alapvető probléma ezzel a törvényjavaslattal - valóban így van, kezdjük a legelején, az első oldalon -, hogy ez a törvényjavaslat nem az, mint amiről a cím szól, vagy mint amit a cím takar. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy olyan adótörvénycsomag, ami egyébként - valóban így van, a kormányzati kommunikáció arról szólt, hogy jó előre kiszámítható adócsomag készül -, valóban, amit a képviselő úr is tételesen fölsorolgatott, az 1000 forintra való adókerekítéstől kezdve, onnantól kezdve lényegében szinte azt lehet mondani, hogy az adózást érintő törvényeket és az adózást érintő területeket érinti.

Megpróbáltam összeszámolni, hogy amiről egyébként a cím tanúskodna, azon túl az én számításaim szerint még 16 más egyéb törvényt érint ez a salátatörvény, és hogy mennyire nincs összhangban a címmel, például ilyen van, hogy a segédmotoros kerékpár definíciója - ugye, kis- és középvállalkozások, egyéni vállalkozások, egyéni cégről szóló törvényjavaslatban - vagy a távhő-szolgáltatási engedéllyel rendelkezők, szolgáltatók adózási kérdéseit taglalja, vagy - ami számomra viszont teljesen megdöbbentő - a kormánynak volt egy előterjesztése, amely arról szólt, hogy az off-shore cégekben keletkező jövedelmeket hogyan, milyen módon lehet hazahozni, és kvázi amnesztiát hirdetett a kormány ezekre a cégekre. Most azt látjuk itt, a hátsó oldalak egyikén, hogy ennek a szabályozásnak egy igen jelentős felpuhítása most a kormányzati szándék, amit egész egyszerűen nem is igazán értek, hogyan lehet és hogyan kerülhet bele, merthogy egyébként - finomam fogalmazva - a társadalmi fogadtatása sem volt túlságosan jó egyébként ennek a tőkeamnesztia-törvénynek.

Amiről kiemelten szeretnék néhány szót szólni a törvényjavaslat kapcsán, valóban a címmel összefüggésben, az a megtakarítások ösztönzésével összefüggő néhány bekezdés. Az a baj, hogy ha valaki ennek a törvényjavaslatnak azon paragrafusait végigolvassa, amelyek elvileg a megtakarításösztönzést kellene hogy szolgálják, akkor jó alapos végigolvasás után azt a - szerintem egyébként valós - következtetést lehet levonni, mintha a beterjesztők csakis és kizárólag egyetlenegy takarékossági formát ismernének. Ez pedig a nyesz - a nyugdíj-előtakarékossági számla -, és ezzel kapcsolatosan az ennek megszűnését vagy kivezetését szolgáló olyan intézkedéseket próbálnak hozni, amelyek ezen számlák kivezetését egy jól meghatározott módon terelnék egyébként tovább, és mintha semmilyen másfajta befektetési, megtakarítási, hosszú távú öngondoskodási lehetőség ezenkívül igazából nem lenne.

Pedig hát a helyzet az, hogy van, és ha megnézzük azokat a demográfiai adatokat, amelyek sajnos elkeserítőek, azok azt mutatják, hogy milyen mértékben nőtt az elmúlt években a nyugdíjasok létszáma. Csak hogy mindenki tisztában legyen vele: 2008 januárjában az ország népességének már 30,4 százalékát tette ki a nyugdíjasok tábora. Ez azt jelenti, hogy több mint 3 millió nyugdíjas volt Magyarországon, akiknek a nyugdíját - teljesen természetes módon - az állami nyugdíjalapból kellett finanszírozni, ezt pedig tudjuk mindannyian, hogy az ország számára egyre nagyobb, már-már erőn felüli megterhelést jelent, hiszen teljesen természetes módon a nyugdíjasok is azt szeretnék, hogy a jövedelmükből, a nyugdíjukból jól éljenek meg. Ehhez pedig a nyugdíjak legalábbis szinten tartása kellene hogy megtörténjen.

Mivel a foglalkoztatottak száma sajnálatos módon folyamatosan csökken, ezért állhat elő az a helyzet, hogy egyre nagyobb költségvetési kiegészítésre szorul a nyugdíjkasszába a munkajövedelmek után befizetett összeg, hogy abból valóban nyugdíjakat lehessen fizetni. Ha tehát ezt a folyamatot nézzük, és a mai magyar demográfiai helyzetet is alapul vesszük, akkor bizony azt látjuk, hogy nagyon szükség lenne bármilyen formában a hosszú távú megtakarítások ösztönzésére.

Valóban szükség lenne rá, de elmondható, hogy igazából ebben a beterjesztett törvényjavaslatban nem nagyon látunk erre példát. Egész egyszerűen érthetetlen számomra az, és örülnék annak, ha valaki erre választ tudna adni, mert szakértők sem tudtak választ adni erre a kérdésre, hogy vajon hogyan lehet az, hogy a törvényjavaslat 67/B. § (2) bekezdésében az szerepel, hogy csak azt tekinti a törvényjavaslat adózási szempontból is kedvezményezettnek, amely olyan befektetési konstrukció, amelybe csak egyszer lehet pénzt betenni, utána éveken keresztül nem.

Ez világosan le van írva a 12. oldal tetején, ami eléggé érdekes, és ezt szakértők sem értik, hogy hogyan és miként lehet ilyen módon bekorlátozni egy befektetési konstrukciót, hogy egy adóévben be lehet tenni valamilyen összeget megtakarításba, de utána nem, csak a hozamokat lehet jóváírni; hiszen ezt világosan leírják a törvény beterjesztői. Nem egészen világos, hogy hogyan és miként lehet értelmezni akkor a megtakarítások ösztönzését, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy sajnos ma Magyarországon elég kevesen vannak olyanok, akiknek több millió forint állna rendelkezésre, hogy azt, mondjuk, egy összegben befektessék, majd 3-5 év múlva több millió forint eredménnyel, nyereséggel haszonnal tudják ezt a pénzt kivenni. Tehát úgy tűnik, hogy valahogy ismét nem sikerült egy általános érvényű szabályozást alkotnia a kormánynak.

Szintén nem egészen értjük, hogyha egyébként van egy számunkra is elfogadható és jó szándékú és előremutató kezdeményezés, amely arról szól, hogy egységesítsük azt az adórendszert, amely a tőzsdei forgalmazás, illetve a befektetési szolgáltatón keresztül elért befektetések hozamára vonatkozik, legyen egységes 20 százalék, akkor hogyan lehet az, hogy ha valaki, mondjuk, akár a nyesz-számláról átvitt befektetett pénzét hamarabb ki akarja venni, mint a hároméves időszak, akkor nem 20, hanem 25 százalékkal kívánják adóztatni. Ez szintén megtalálható a törvényjavaslatban, amit - megint csak azt mondom - nem egészen értek. Ha egyszer van szándék arra, hogy legyen egységesítés 20 százalékkal, akkor mit keres itt a 25 százalék?

Ezeket a részleteket itt az általános vitában azért mondom el, hogy világossá váljon minden hallgató számára, hogy egyébként messze nem a befektetések ösztönzéséről szól, hanem valahogy a befektetések nagyon kis szelete lett ebben a törvényjavaslatban kiemelve. Még egyszer hangsúlyozom, úgy tűnik, mintha mindenképpen a nyugdíj-előtakarékossági számlákat, illetve az azok megszüntetésével kapcsolatos pénzügyi tranzakciókat helyezné fókuszba a kormány, és igazából semmi más vagy bármilyen más befektetési forma kikerülne ebből a körből.

Tehát mindenképpen azt látjuk, hogy ha valóban egy befektetésösztönzési törvénycsomag lenne most itt, akkor egy átfogó szabályozás lenne vagy átfogó szabályozást kellene ebben a törvénycsomagban megvalósítani, és akkor például akár arról is lehetne pontosan beszélni és lehetne definiálni, hogy melyek azok a befektetésből származó jövedelmek, amelyeket egyéb jövedelemként kell nyilvántartani és majd utána adózni, és melyek azok, amelyek nem ilyenek.

(14.50)

Mi úgy gondoljuk, hogy azokat a megtakarításokat, amelyek kifejezetten hosszú távúak, tehát akár egy önálló, saját maga, az ügyfél által, a tulajdonos által, a számlatulajdonos által menedzselt hosszú távú megtakarítás, azokat igenis ösztönözni kellene, akár még úgy is, hogy mondjuk, az egyéb jövedelem kategóriából is - és az ebből adódó adózási kategóriából is - ki kellene venni mindazokat a jövedelmeket, amelyek ezekből a megtakarításokból származnak.

Ez volt az a néhány gondolat, amelyet a törvényjavaslat kapcsán el szerettem volna mondani; illetve még egy, bocsánat, amelyet említettem is, amely az off-shore cégek kifehérítésére? - ha szabad így fogalmazni - vonatkozik.

Teljesen érthetetlen, hogy mi a kormány szándéka. Egyszer már a kormányzati többség elfogadott egy olyan javaslatot, amely megengedi és lehetővé teszi a külföldön lévő off-shore cégekből a tőke, illetve a pénz hazahozatalát, és megfelelő - illetve szerintünk nem megfelelő, önök szerint megfelelő - korlátozásokat kívántak ezzel kapcsolatosan bevezetni. Tehát ilyen megkötöttségek például: hogyan használható fel, hogyan kell utána adózni, milyen befektetési kötelezettségek vannak - ugye, konkrétan állampapír-vásárlás - ebből a jövedelemből, amelyet ilyen módon hazahoznak.

Ezek után mit látunk ebben a törvénycsomagban? Azt látjuk, hogy ezt a szabályozást tulajdonképpen önök fel kívánják puhítani. Tehát megszüntetik azt a kötelezettséget, vagy legalábbis meg akarják szüntetni azt a kötelezettséget, ami arra vonatkozik, hogy az így hazahozott jövedelmekből állampapírt kelljen vásárolni. Tudjuk nagyon jól, hogy ha valaki egy befektetést elindít, és mondjuk, állampapírt vásárol belőle, az bizony nem éppen kiemelkedő hozam, ámde ha az ország nincs csődhelyzetben vagy csőd közeli helyzetben, akkor kvázi aránylag stabil befektetésnek minősül, de semmiképpen sem lehet rajta olyan hasznot elérni, mint mondjuk, bármilyen más tőkepiaci befektetéssel.

Most azt látjuk a törvényszövegben, hogy az előterjesztők el kívánják törölni ezt a fajta korlátozást, tehát aki az off-shore cégekből hazahozza az ott ilyen-olyan módon felgyűjtött tőkéjét, az lényegében, ha megfizeti az adót, utána bármiféle szabad felhasználással rendelkezhet e fölött a tőke fölött. Hát úgy gondolom, hogy ez a magyar társadalom döntő részével szemben aztán már végképp erkölcstelen dolog lenne, ha ez így valóban megvalósulhatna! Hiszen ezzel az lenne az üzenet, hogy kérem szépen, igen, volt egyszer egy szándék, hogy majd valamilyen szinten kordában tartjuk az off-shore cégeket, de lám-lám most aztán mégiscsak, egy becsempészett, nem hivatalos, a sajtóban nem igazán reflektorfénybe kerülő módosítással mégiscsak el lehet érni, hogy az off-shore cégekben lévő pénzek ne kerüljenek komolyabb korlátozás alá. Tehát ha valaki megfizeti azt a minimális kis adót, amit a hazahozott pénze után meg kell fizetni, akkor lényegében ezt a pénzt arra használja fel, amire.

Úgy gondolom, ez teljességgel elfogadhatatlan. Az ilyen és ehhez hasonló okok miatt egyrészt módosító javaslatot nyújtunk be, és szintén csak azt tudom mondani, hogy így, ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot nem fogjuk tudni támogatni.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a Fidesz padsoraiból.)