Felszólalás adatai

DÖGEI IMRE (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azért adtam ezt a címet, mert az elmúlt héten "Hullámzik a búzatenger, de kevés a boldog ember" volt, és annak ez a folytatása. Akkor félbemaradt ennek a fontos kérdésnek a megvitatása, illetve a válasz keresése.

A mezőgazdaság egyik örökzöld problémája a búza ára. Ezt nem véletlenül mondom, hisz a magyar embernél, de szerte a világon, ahol a kenyérnek valót annyira tisztelik, mint Magyarországon, ez rendkívül fontos szerepet játszik úgy a megélhetésben, mint az élelmezésben egyaránt. Két összehasonlítható táblázat került a birtokomba - az 1940-es években adódott közre, s a maiakat ismerve, 2001-ben. Az 1940-es statisztika akkor a búza árát 20 és 24 pengőben regisztrálta, ami annyit jelent, hogy a napi bérek, akár a mezőgazdaságban, akár az iparban, 2 pengőtől 3 pengőig mozogtak, 8-10 órára számítva. Tehát a búzának óriási értéke volt, ami annyit jelentett, hogy egy mázsa búzából egy ember felöltözött - ez ma hihetetlenül hangzik. A gyakorlati tapasztalat ez, s a határban ma is 60, 70, 80 éves emberek mozognak, akik ezekre az adatokra élénken emlékeznek. Az elkeseredés óriási, amikor is a mezőgazdasági termékek ára nem igazán követi az inflációt.

Az elégedetlenség nyilván ebből adódik. A parasztság szétszóródása következett be, a tanyavilág ugyan már megszűnt, de e probléma fölött valahogy el akarunk sikkadni. Nekem az a véleményem - és nemcsak a magam véleményét mondom el, hiszen én is gazdálkodó ember vagyok, ismerem a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos munkát, azoknak az értékesítését, mind a két oldalról -, hogy rengeteg probléma van ez irányban, és az emberek nem nagyon nyugszanak meg ezeknek az áraknak a tekintetében, mint ami jelenleg is van. Valami hiba csúszott ebbe a receptbe - mondja egy népdal, ezt valamikor visszafelé keverték. Ennek 30-40 éves múltja van, hogy egyre lejjebb és lejjebb csúszik.

Tudom, hogy vannak olyan felfogások - hangsúlyozom, nem is rosszak -, hogy akkor kevesebbet termeltek egy katasztrális hold földön, mint a mai nap, de ez mind kizárja az elégedetlenséget, és csak feszíti az emberek érdekeit. Erre mindenképpen meg kell találni a választ, főleg a megoldást. Nagyon szeretném, ha a mezőgazdaságból élők mindenképpen megtalálnák a számításukat, mert ezek a körülmények taszítják az embereket, főleg a fiatalokat a mezőgazdasági termékek megmunkálásától és előállításától.

A búzát említettem az egyik legfontosabbnak. Én csak akkor nyugszom meg, amikor ezek a kérdések nyugvópontra helyezkednek, vagy arra kezdenének helyezkedni. Nagyon bízom abban, hogy az európai csatlakozásunk következtében ez valószínűleg megváltozik. De addig telik az idő, és azok az emberek, akik ebből élnek, a mindennapi kenyerük megteremtése ügyében bizony türelmetlenek. Ők is abban bíznak, hogy majd az unokáink... - ezt nem lehet sokáig húzni. Ez 60 éves mező, amit én említettem, 1940-től 2000-ig.

S hogy ez azóta mindig lejjebb ment, az is tény. Nagy tisztelettel kérem nemcsak az FVM-et, a tisztelt államtitkár urat, aki jelen van, hanem az egész kormányt és az egész Országgyűlést, hogy ezen a rendkívüli problémán együttes erővel - mert együtt könnyebben megy - változtassunk. A mezőgazdaságban dolgozó emberek - ezt nem én találtam ki, ez valószínűleg így is van - az ország megtartó erejét jelzik. Ez a parasztember itt dolgozott a Kárpát-medencében. Ha a megbékélésről beszélünk, akkor ezt elő kell segíteni. Egy nagyon feszítő problémát tudnánk megoldani, ha nem is a mai napon, de a következő hetekben, években - az évtizedet már nem is említem, akkorra mindenképpen tisztába kell tenni.

Kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy erre adjon nekünk aránylag megnyugtató választ, mert ez a kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nagyon feszítő. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)