Felszólalás adatai

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosítása című, 5098. számon megjelent törvényjavaslat áttanulmányozásakor kettős vélemény fogalmazható meg.

Egyfelől üdvözlendő, hogy a javaslat végre lehetőséget teremt a közlekedési jogharmonizáció még meglévő hiányosságai egy részének megszüntetésére, a harmonizációs késedelem csökkentésére. A javaslat ilyen indokával és az abból levezethető céljával természetesen messzemenően egyetértünk. Nem világos azonban, hogy ennek a kifejtése miért csak a kissé eklektikusan összeállított általános indoklás 3. pontjában jelenik meg. Ezek a gondolatok ugyanis megítélésünk szerint a javaslat mindhárom érdemi fejezetére kellene hogy vonatkozzanak. Bizonyos fokig ellenmondásossá teszi a törvényjavaslatot, hogy ugyanakkor nemcsak az EU-s jogharmonizáció miatt szükséges, hanem több egyéb módosítást is tartalmaz.

Másfelől bizonyos fokig csalódást okoz a törvényjavaslat, hiszen abban megjelenik a konkrét és erősen vitatható kormányzati célhoz, a koncessziós fejlesztések ellehetetlenítéséhez kapcsolódó javaslat is. Ugyanakkor nyoma sincs az érvényben lévő közlekedéspolitikában, sőt a kormányprogramban megfogalmazott, a közlekedési rendszer fejlődését, reformfolyamatának a felgyorsítását szolgáló, egyrészt az uniós csatlakozást, másrészt a közlekedési rendszer hatékonyságának emelését elősegítő jogi rendezésnek, jogi feltételek biztosításának. Még inkább hiányzik a közlekedést és az azzal összefüggő fejlesztések átláthatóságát javító, a közbeszerzési eljárások szabályait alkalmazó, az Európai Unió által joggal kifogásolt korrupciógyanús ügyletek további indítását megakadályozó, a csatlakozási tárgyalások sikerét valóban elősegítő jogszabályok kezdeményezése.

Csak néhány utalás ilyen hiányokra: az Országgyűlés által 1996-ban jóváhagyott, azóta sem módosított s a jelenlegi kormányzat által is követhetőnek tartott közlekedéspolitika célként jelölte meg a közúti közlekedési alágazat kapcsán az országos közúthálózat szűk keresztmetszeteinek kapacitásbővítését, illetve az ahhoz szükséges források bővítését. Ez ügyben inkább visszalépés történt az útalap megszüntetésével - tudjuk, hogy ez sajnos milyen bizonytalanságot teremtett -; ennek következtében az ilyen célú források csökkentek, s még a bejelentett fejlesztések finanszírozási háttere sem tisztázott.

A közúti-, illetve a vízijármű-állomány tervezett, a kormányprogramban is beígért, főként környezetvédelmi célú rekonstrukciós programjának közvetett állami támogatását, például a vám- és adótételek csökkentését az európai uniós csatlakozás előtt még lehetővé tevő jogi szabályozás ugyancsak elmaradt.

(21.30)

Tisztelt Ház! A vasúti közlekedéssel, illetve a vasúti törvény módosításával foglalkozó részben a csatlakozási tárgyalások elősegítésére irányuló, nagyrészt megfelelő módosítások találhatók. Az általános indoklásban említett, a késedelemre vonatkozó kifogások viszont erőltetettek, számos jogharmonizációs lépést eddig is meg lehetett volna tenni. A hivatkozott felfogást érvényesítve most sem lehetne lépni, hiszen még mindig nem teljesen lezárt a vasutakat érintő közösségi jogalkotási folyamat. Ennél súlyosabb azonban, hogy a vasúti közlekedésben a reformfolyamat megengedhetetlenül lelassult. A kis forgalmú vonalak helyzetének rendezésében semmi sem történt, a vasúti szervezet beígért, gyökeres átalakítását a jelenlegi törvényjavaslat csak részben rendezi. A közlekedéspolitika tervbe vette a vasút pozitív externális hatásainak kihasználását elősegítő közvetett állami szabályozás kialakítását is, azonban a vasúti támogatási rendszer ilyen jellegű, az Európai Unió által sem kifogásolt korszerűsítésére még nem került sor.

A közlekedéspolitika a légi közlekedést, tisztelt Ház, a Budapest Ferihegy nemzetközi repülőtér további, az ezredforduló utáni igényekhez igazodó fejlesztését, a regionális repülőterek kiépítését és a Malév pénzügyi stabilizálását, Európai Unió-konform támogatási rendszerének kialakítását célozta. Az elmúlt három és fél évben ezekből vagy legalább ezek előkészítéséből semmi sem valósult meg. A Malév tervezett privatizációja meghiúsult, a pénzügyi beavatkozások ad hoc jellegűek voltak, nélkülözték a koncepcionalitást, a javasolt törvénymódosítás önmagában nem biztosítja a légi fuvarozó társaság megkövetelt pénzügyi stabilitásának megteremtését. Így kérdéses, hogy a törvényjavaslat vajon kielégíti-e az Unió igényeit, s elfogadása ténylegesen elősegíti-e a csatlakozási tárgyalásokon a közlekedési fejezet lezárását, amelyre sajnos elég sok árny vetül, nagy kérdés, hogy az idén lezárható-e. Ezt nehezíti az is, hogy a konkrétumokat tartalmazó kormányrendelet-módosítások és új rendeletek kiadása még jövő idejű feladatként jelenik meg.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Most a törvényjavaslat vonatkozásában röviden össze kívánom vetni az 1998-as kormányprogram ígéreteit a valósággal. Az 1998-as Fidesz-kormányprogram "Közlekedés és úthálózat" című fejezetében a később követett gyakorlattól alapvetően eltérő szándékokat fogalmazott meg. A közúti közlekedést illetően a kormányprogram azt ígérte, hogy növeli az útalap részesedését az üzemanyagok árából, amire nagy szükség lett volna - ehelyett megszüntették az útalapot, s így a közút-finanszírozást átláthatatlanná tették. A szakértelmet biztosító intézményrendszer helyébe inkább politikai megfontolások alapján működő, inhatékony szervezetek léptek.

A Fidesz-kormányprogramterv, miszerint "a kormány kidolgozza a közúti infrastruktúra-fejlesztés finanszírozásának tervét, megvizsgálja a koncessziós megoldás lehetőségeit, a vegyes finanszírozás módozatait, és mindent megtesz az autópályák építésének gyorsításáért", az ígérgetések szintjére esett vissza. Egyetlen kilométer új autópálya sem lépett forgalomba három és fél év alatt, a mostani törvényjavaslat elfogadása viszont lényegében kizárná a koncessziós fejlesztés lehetőségét, ami egyúttal az úgynevezett PPP, public private partnership típusú vegyes finanszírozási modell - amire egyébként az Európai Unió különös hangsúlyt helyez, és ezt többször, újra és újra hangsúlyozza a mostani Fehér könyvben is - működésképességét is gyakorlatilag ellehetetleníti.

A kormányprogram a vasúti közlekedésre vonatkozóan a közlekedési munkamegosztásban betöltött helyének meghatározásán túlmenően - a közlekedéspolitikához hasonlóan - a MÁV szervezeti átalakításának következetes végrehajtását, a kereskedelmi és a pályavasút tényleges szétválasztását helyezte kilátásba. Ennek késedelme teszi szükségessé a közlekedési közszolgáltatások jogi tisztázását is lehetővé tevő személyszállítási törvény elkészítésének leállása mellett a jelenlegi törvénymódosítások egy részét is. A kombinált áruszállítások gyorsabb növekedésének állami eszközökkel történő elősegítése ugyancsak elmaradt, nagy szükség lenne például az úgynevezett üzemeltetési támogatásra.

A kormány 1998-as programja a légi közlekedési stratégia kidolgozásán keresztül, annak keretében szoros együttműködést kíván kialakítani a Malév és az LRI között. Ez nem valósult meg, ami hozzájárult a Malév pénzügyi helyzetének további romlásához. Az LRI folyamatban lévő átalakítása a nemzeti légitársaság számára nehezíti a hazai repülőtér előnyének kihasználását. Ennek a valóban ellehetetlenült, már-már kilátástalan légi forgalmi tulajdonosi helyzetnek a kialakulásában az ÁPV Rt. mint a tulajdonosi jogot gyakorló szervezet, halogató, döntésképtelen, folyamatos vezetői válságot előidéző politikájával elsőrendű szerepet játszott.

Tisztelt Ház! Összefoglalva: üdvözölni lehet és üdvözölni kell, hogy az 5098. számú törvényjavaslat bizonyos továbblépést jelent az európai uniós jogharmonizáció felé, de ezt sok helyen felemásan, gyakran ellentmondásosan teszi meg. A parlamenti vita kimenetelétől és a módosító indítványaink elfogadásától függően fog dönteni frakciónk a törvényjavaslat támogatásáról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)