Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Veszprém megye, 6. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita során én is szeretnék néhány általános észrevételt tenni. Akár helyes célnak is nevezhetnénk azt a kormányzati szándékot, amely a tulajdon elleni szabálysértések esetében a rendőrség közreműködését biztosítaná. A cél helyes is, de az a gyanúnk, hogy ezt a változtatást semmibe veszik, ugyanis ennek gyakorlati megvalósulása, illetve ennek lehetősége a jelenlegi állapot szerint, azt gondolom, hogy egyenlő a nullával. Azáltal, hogy a törvényi lehetőséget biztosítjuk ehhez, túlzottan sokat nem tettünk, nem adunk hozzá semmit, klasszikusokat idézve: se pénzt, se fegyvert, se paripát; nem adunk a rendőrök számára semmit, se infrastruktúrát, se létszámot, se pénzt, csak munkát, és egy újabb lehetetlen helyzetet teremtünk elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel hallottam azt, hogy ezek szerint a jövő évi költségvetésben lesz lehetőség többletforrásokat biztosítani a rendőrség számára és ezáltal ezt a lehetőséget orvosolni. Szeretném megkérni államtitkár urat, hogy a válaszában akkor nevezze meg konkrétan azt az összeget, amelynek átcsoportosításával lesz forrás ennek a lehetőségnek a gyakorlati megvalósítására is. Ha már itt vagyunk, ennél a pontnál, mi azt gondoljuk, hogy a megoldás nem a jogszabályi szöveg megteremtésében van, hanem a gyakorlati eszközök biztosításában.

Akkor bonyolódjunk bele egy elméleti vitába, amelyet az előbb Hankó Faragó képviselőtársunk már elkezdett. Végigolvasva a törvényjavaslat indokolását, azt látjuk benne, hogy ennek a változtatásnak, nevezetesen: a rendőrség bevonásának az az oka, amely szerint a jegyző nem alkalmas arra, nem képes arra, nincsenek olyan feltételei, nincsenek olyan lehetőségei, ami a jegyző számára azt biztosítaná, hogy konkrétan, hatékonyan tudna eljárni ezeknek a tulajdon elleni szabálysértéseknek a felderítésében. Aztán az van a törvényjavaslat szövegében konkrétan, hogy abban az esetben van lehetőség arra, hogy a rendőrség ezeket a konkrét azonnali lépéseket megtegye, ha ezeket a feljelentéseket a rendőrségnél teszik és nem a jegyzőnél.

Akkor ez most nem kettős mérce? Az egyik szavunkkal azt mondjuk, hogy a jegyzők egyébként nem alkalmasak arra, azért, mert nincsenek meg a feltételeik, aztán a konkrét jogszabályi szöveg azt mondja - ahogy Hankó Faragó képviselőtársam is mondta -, hogy abban az esetben van lehetőség arra, hogy a rendőrség az azonnali lépéseket megtegye, ha ott tették. De közben arra törekszünk, most a bólogatásokból azt vettem ki, hogy talán a későbbiek során módosító indítvánnyal ezt úgy tennénk tisztába, hogy mindkét esetben legyen lehetőség arra. Akkor ez meg nem teremt párhuzamos lehetőséget a kettő között? Ha kimondtuk azt, hogy a jegyző számára nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy ebben hatékonyan eljárjon, akkor nem az lenne a megoldás, hogy párhuzamos feltételeket teremtünk, hanem kimondjuk azt, hogy ő nem alkalmas erre, a rendőri szerveknél van minden -infrastruktúra, létszám, tudás, fellépési lehetőség -, hogy ebben hatékony eljárást kezdeményezzünk, akkor adjuk oda számukra konkrétan ezt a lehetőséget. Ha odaadjuk számára a lehetőséget, akkor viszont valóban meg kell neveznünk azt a forrást, amely azt biztosítja számukra is.

Szeretném megkérdezni, hogy elgondolták-e azt, hogy a következő időszakban - ha az elméleti vita bármelyik verzióját is ültetjük át majd a jogszabályi környezetbe - hány ilyen helyzet adódik majd a vidéki, városi körzeti kapitányságok esetében. Ha megteremtjük ezt a jogszabályi környezetet a következő időszakban, elvárhatjuk-e, hogy a rendőrök hatékonyan lépjenek fel e tekintetben, hogyha valóban nem biztosítunk hozzá forrást? Én azt támogatom a törvényjavaslat elfogadása során, hogy teremtsünk tiszta helyzetet: mondjuk meg azt, hogy a jegyző alkalmas-e arra vagy nem. Ha alkalmas a jegyző, akkor hagyjuk ott nála, és ne teremtsünk párhuzamos feltételeket, illetve lehetőséget; ha azt mondjuk, hogy a jegyző nem alkalmas rá, akkor ne legyen "ha" és "abban az esetben" a jogszabályi szövegben, hanem akkor mondjuk meg konkrétan azt, hogy ebben az esetben a rendőrök fognak eljárni, azért, mert a rendőrség számára biztosítottak ezek a lehetőségek, azért, mert a hatékonyságot várjuk el ezektől a lépésektől, és akkor viszont adjuk meg hozzá a megfelelő forrást is.

A másik észrevételem: nem értem, hogy a korábbi helyes törekvés, amely alapján az úgynevezett terménylopások esetében a tulajdon elleni szabálysértések kvázi kiemelt nevesített kategóriája megjelent, az most miért változik meg, mi indokolja ezt. Ennyit javult volna a közbiztonság? Miért nem védjük az embereket, több esetben, a legtöbb esetben a vidéki emberek tulajdonát? Ennek a tulajdon elleni szabálysértési kategóriának is számtalan konkrét helyzete van; ezek a mindennapok során azonnal és sok esetben előfordulnak. A javaslat miért szünteti meg annak lehetőségét, hogy egy ilyen cselekményt elkövetőt elzárással büntessék? - ezt nem értem. Államtitkár úr, szeretném, ha válaszolna erre a kérdésre. A hatékonysága kérdőjeleződik meg ennek a formának, vagy mi az indoka annak, hogy ez a későbbiek során nem valósulhat meg így a gyakorlatban?

Végül még egy észrevétel, amely talán szintén elméleti, és ez okozza a véleménykülönbséget a hozzászólók között, ez pedig az, hogy az új szabályozás szerint, ha ez a törvényjavaslat életbe lép, akkor abban az esetben, ha az elkövető önként megtéríti az okozott kárt, a kiszabható bírság a felére csökkenthető. Ez valóban motivációt jelent a későbbiek során az elkövetők számára? Biztos, hogy ez így van? Nem liberalizáljuk inkább ennek megfelelően ezt a lehetőséget? Miért nem támogatjuk azt a jogelvet, hogy köteles megtéríteni az általa okozott kárt? Ez nem egy önkéntes állampolgári cselekmény; köteles megtéríteni, ha valakinek kárt okozott, és egyébként még vállalnia kell a tetteinek a következményét is, nevezetesen: a bírság kiszabását. Emlékezzenek rá, amikor ugyanebben a Házban a közlekedési szabálysértések esetében a szigorítás mellett döntöttünk, akkor számtalan esetben azt a megítélésem szerint is helyes elvet alkalmaztuk, hogy akkor várhatunk el a megelőzés terén is hatékonyságot, ha kiszámíthatóan, mindenki számára világosan, de egyben határozottan lépünk fel a szabálysértések elkövetése esetén.

(12.00)

Szigorúbb szabályokat vezettünk be, nem egy esetben alapvetően megemeltük a szabálysértési mértéket, és azt kommunikáltuk, hogy mi ettől azt várjuk el, hogy majd eredményesebbek legyenek a megelőzés területén is a következő időszakban a statisztikai mutatószámok. Nem tudom, hogy a kettő között van-e különbség, de bárhol olvasom most a közlekedési biztonsági mutatókat, azt mondják ezek a mutatószámok, hogy itt elértünk egyfajta célt. Akkor szeretném megkérdezni, hogy pont ezen a területén miért adunk engedményeket.

A törvényjavaslat általános indokolásában azt olvasom jó néhány helyen, hogy az általános cél az, hogy itt is eredményesebb és hatékonyabb számok jelenjenek meg a következő időszakban, kevesebb legyen a tulajdon elleni szabálysértés. Ez egy nagyon jó cél. Szeretném megkérdezni, hogy hogy van összhangban ez azzal az elvvel, amely szerint abban az esetben, hogyha egyébként megtéríti az elkövető az általa okozott kárt, akkor a kiszabott bírságot a felére csökkentjük. Egyébként azt gondolom, hogy ettől nem várható semmilyen eredmény e tekintetben, és attól sem várható bármilyen javulás vagy annak negatív tendenciája, ha a jelenlegi szabályozás érvényben maradna.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.