Felszólalás adatai

Tavaly ősszel a felsőoktatásba kerülők már csak akkor kaptak állami ösztöndíjat, magyarul: államilag finanszírozott képzést, ha aláírták a hallgatói szerződést. A diploma megszerzésétől számított húsz éven belül az államilag finanszírozott félévek kétszeresének megfelelő időtartamot kell ezért Magyarországon ledolgozniuk. A hallgatói szerződéseket első körben kormányrendeletben szabályozták, amit az ombudsman indítványára az Alkotmánybíróság megsemmisített. Az indoklás az volt, hogy a konstrukció olyan alapjogokat érint, mint a foglalkozás szabad megválasztása és a munkavállalók szabad mozgása, éppen ezért e fontos kérdést törvényi szinten kívánta szabályoztatni.

Ezek után, a nyári ülésszak végén egy bizottsági módosító formájában önök gyorsan törvényi szintre emelték a szabályozást, lényegében a korábbi kormányrendelet szövegét "bekopipésztezték" a felsőoktatásról szóló törvénybe. A hallgatói szerződések másik fontos eleme továbbá, hogy a képzési idő másfélszerese alatt kell megszerezni a diplomát, de talán ez most nem annyira fontos.

Így tehát az Alkotmánybíróság nem a konstrukció tartalmát, csak annak a jogi vagy jogszabályi hierarchiában elfoglalt helyét kritizálta elsősorban. Ezzel szemben mi azt mondtuk, hogy a hallgatói szerződések ügye nem csupán érinti ezeket a hivatkozott alapjogokat, hanem ezeket súlyosan sérti is. Semmilyen formában ne szabályozzák a hallgatói szerződéseket, se rendeletben, se törvényben - mondtam még nyáron az egyik felszólalásomban.

Hogy tisztán lássunk, tudnunk kell azt is, hogy az Európai Bizottság még tavaly novemberben konzultációt kezdeményezett Magyarországgal a hallgatói szerződések ügyében. Elindult egy bizonyos piloteljárás, amiben azt vizsgálták elsősorban, hogy ez az önök által kitalált röghöz kötés hogyan áll összhangban vagy egyáltalán összhangban áll-e az uniós előírásokkal. Az uniós javaslattevő végrehajtó intézmény februárig várt választ a magyar hatóságoktól a felvetett aggályokra, valószínű, hogy erre nem nagyon érkezett önök felől konstruktív szakmai javaslat.

A hallgatói szerződések ügye bevezetésük óta téma, és eltörlése fontos követelése a hallgatói tiltakozásoknak, mint ahogyan azt láthatja minden magyar ember, aki bekapcsolja a televíziót, aki egy újságot a kezébe vesz, aki tavaly decemberben végigkísérte a diákok tüntetését, aki hallotta néhány parlamenti felszólalásomat, amikor is decemberben felolvastam a hallgatói követeléseket.

(17.30)

Minisztériumi egyeztetések kezdődtek, látni lehetett, hogy az oktatásirányítást, magát a kormányt, magát Orbán Viktor miniszterelnök urat az tudta tárgyalásra vagy egyáltalán a vélemények meghallgatására ösztönözni, hogy ezek a diákok kimentek az utcára. Ezt elmondtam korábban is, most is nagyon szívesen hangoztatom, hogy az minden kormánynak ciki, amikor a diákok az utcán vannak.

A minisztériumi egyeztetések során nem kaptak arra ígéretet, hogy ezzel önök valamit tesznek, továbbra is ragaszkodtak a konstrukciójukhoz. Ugyanakkor azt is ígérték a diákoknak, hogy áttekintik a dolgot, és ha kell, akkor módosítanak rajta. Látjuk, hogy ez a módosítás önöknél azt jelenti, hogy ha ez így nem megy, akkor majd belefoglaljuk az alaptörvénybe, kétharmaddal sok mindent meg lehet tenni ebben az országban.

De tudjuk azt, hogy a hallgatók nem buták, nem lehet őket az orruknál fogva vezetni, nem a hatalom dicsfényében élnek, és ki is verte a dolog a biztosítékot a hallgatóknál.

A hallgatói szerződést alkotmányba foglalni egy alkotmányjogi nonszensz. Azt gondolom, hogy ilyet máshol még soha nem csináltak. Tudom, hogy a lépésnek szimbolikus üzenete van, az önök szimbolikus üzenete pedig az, hogy a kormány nem tágít, a hallgatói szerződések maradnak.

Azt fontosnak tartom elmondani, hogy a hallgatói szövetségek vagy a hallgatói szervezetek részben megosztottak a kérdésben. A HÖOK elfogadta állítólag - legalábbis a kormányzati sajtó szerint állítólag elfogadta - azt, hogy a minisztérium nem tágít, és csak a részletek kidolgozásában és megváltoztatásában kell engedményeket tennie. Azonban az a hallgatói szervezet, amely tavaly december óta mozgósítja a fiatalokat, akik egyetemet foglalnak, akik az utcán tüntetnek a kormány oktatáspolitikája és felsőoktatás-politikája ellen, a Hallgatói Hálózat semmilyen szerződést nem akar, azt nem kívánja elfogadni, és a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja osztozik ezen diákok véleményében.

Sokszor elhangzik az önök részéről, hogy senki nem akarja, hogy a hallgatók elmenjenek az országból, hogy tartósan kint akarjanak dolgozni, kint akarjanak élni, tapasztalatszerzésből magukat kipróbálni persze menjenek, de jöjjenek vissza. Azonban azon is el kellene gondolkodni, hogy ahhoz, hogy a fiatalok itt maradjanak vagy visszajöjjenek, ahhoz egy élhető Magyarországra lenne szükség. Ezen kellene önöknek dolgozniuk, nem pedig a hallgatók korlátozásán, munkahelyeket kellene teremteniük, az otthonteremtés kérdését kellene a fiataloknak megkönnyíteniük, a gyermekek napközbeni ellátásán kellene javítaniuk. Ezt az eszeveszett rombolást, amit önök a közoktatásban is véghezvittek, ezt kellene valahogy megfékezni. Ha már a felsőoktatásban sikerült megfékezni Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, hogy kivették a kezéből ezt a tárgyterületet, próbálják meg ezt az utat követni a közoktatás területén is.

A Fidesz társadalompolitikájára tipikusan jellemző, hogy nem az okokat, hanem a következményeket kezeli, azt pedig kifejezetten rosszul. A röghöz kötés, mint mondtam, európai uniós jogot sért. A munkavállalók szabad mozgását, a munkahely szabad megválasztásának jogát. Amikor válságba került a felsőoktatás a drasztikus forráskivonások miatt, akkor talán azon kellene minden erejükkel dolgozniuk, és azzal kellene foglalkozniuk, hogy ezt a krízist és a káoszt elhárítsák, az okokat megszüntessék, és valamifajta élhető alternatívát és konstrukciót tudjanak mutatni a jövő értelmiségének.

Ebben az alaptörvény-kiegészítésben szerepel a felsőoktatási intézmények gazdálkodásának állami felügyelete is, ami egyértelműen az egyetemi önállóság, az egyetemi autonómia felszámolása felé vezető út. Ezzel alkotmányosan is megágyaznak az egyetemekre küldött kormánymegbízottaknak és a kancellároknak az elkövetkezendő munkájukat tekintve.

Ezzel összefüggésben van természetesen az is - és ezt is nagyon jól látjuk -, hogy a kormány az egyetemekre próbálja rátolni a felelősséget a kialakult felsőoktatási krízis miatt. Az intézmények nem lépték meg a szükséges racionalizáló lépéseket, nem szüntettek meg, vontak össze felesleges szakokat önök szerint, ezért azt gondolják, hogy akkor vigyék el ők a balhét.

Továbbá a gazdasági működésre való rátelepedéssel könnyebb lesz a vidéki felsőoktatási intézményeket bezárni. Az már természetesen önöket nem zavarja, hogy ha megnéznek bizonyos statisztikákat, hogy mondjuk, mit okozna, milyen térségbeli nagyon komoly munkaerő-piaci és társadalmi mobilitási problémákat fog okozni, mondjuk, a szolnoki főiskola bezárása, az önöket már nem érdekli. Önök nagyon komolyan egy kikövezett úton haladnak, amiben minden legitimációt a kétharmad által kívánnak életre kelteni.

Ezzel szemben mi, a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja azt mondjuk, hogy elég az autonómia szűkítéséből, elég a felsőoktatás felszámolásából, nem kell gyámság alá helyezni az egyetemeket, helyette biztosítani kellene a megfelelő finanszírozást. A Fidesz-KDNP kormányra kerülése óta a felsőoktatás finanszírozásának több mint harmadát elvonták, és ezzel egy nagyon súlyos finanszírozási krízist teremtettek.

Mondhatják most önök azt, hogy változások fognak itt elindulni azzal, hogy az ELTE korábbi rektorát nevezték ki felsőoktatási államtitkárnak. Egy kicsi disszonanciát szeretnék mutatni azzal, hogy Klinghammer úr mit nyilatkozott 2005-ben és 2013-ban.

2005-ben azt nyilatkozta, hogy: "A piacgazdaság beköszöntével a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres térbe került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha tudását külföldön, megfelelő fizetésért értékesíteni tudta, illetve tudja. Megjegyzem: ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás" - mondta ezt Klinghammer 2005-ben.

Ezzel szemben 2013-ban már a következőket mondja: "Senkit nem akar senki röghöz kötni, de abban az erkölcsi kérdésben nem lehet engedni, hogy aki igénybe kívánja venni a társadalom segítségét tanulmányai finanszírozásához, tudását annak a közösségnek a javára hasznosítsa, amely kitanította őt."

Azt gondolom, nagyon el kellene gondolkodniuk azon, hogy aki ilyen gyorsan tudja a gondolkodását és a hozzáállását változtatni, az biztos, hogy jó pártkatona lesz-e az önök soraiban, és jól fog-e teljesíteni azon az úton, amelyen önök felszámolni kívánják a felsőoktatást.

Még egyszer meg szeretném indokolni azt, hogy az LMP semmiképpen nem kívánja támogatni ezt az alaptörvény-módosítást. Fogunk módosító indítványokat benyújtani, ami nem meglepő módon ennek az elhagyására fog irányulni, és továbbra is csak azt szeretném kérni önöktől, hogy gondolják meg azt, hogy mi is lesz ennek a vége. Gondolkodjanak abban, hogy milyen élhető Magyarországot teremtettek önök, gondolkodjanak abban, hogy a hallgatók mennyire fogják ezt szó nélkül hagyni, és egy kicsit nézzenek magukba: az oktatás, a felsőoktatás az a terület, amely egy országban szinte minden embert érint. Gondolják végig, hogy ha mondjuk, ez az önök gyerekeiről szólna (Patay Vilmos: Arról szól! - Dr. Mátrai Márta: Pontosan arról szól!), ha nemcsak az önök gyerekeiről szólna, hanem mindenki máséról, akkor is ugyanezt tennék-e. Azt gondolom, hogy ezt sehol máshol nem gondolja így egy kormányzat, és nem engedheti meg magának azt a gőgöt, azt az alázat nélküli munkát, amivel egy ilyen alapjogokat sértő intézkedést egy alkotmányban kíván rögzíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban.)