Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valahol igazak a XIX. századi német metafizikus, Schopenhauer szavai, aki azt állította, hogy az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi, akkor az a hely Somogy megye. Az a Somogy megye, amelynek különösen déli részén úgy érezzük magunkat, úgy érzik magukat az ott élő emberek, mint Nagy Károly regényében, Az elfelejtett erőd című regényben szereplők, amikor Fleurion táborszernagy szivarhamuja rápöttyent a térképre, úgy sokszorosították ezt a térképet, és mindenki megfeledkezett a 103-as erődről. No, így érzik magukat egyébként a dél-somogyi emberek is.

A megye, amely egyébként 1498-ban a megyék sorában elsőként kapott megyecímert, valószínűnek tartom, hogy elsőként fogja beadni a kulcsot, ha azt a humán reprodukciós katasztrófát szemléljük, amely az egészségügy helyzetétől elválaszthatatlan, és azzal ezer szállal összekapcsolódik. Magyarán, a Fidesz-fé­le magyar reformok ebben a megyében sem működnek, és ha minden így megy tovább, akkor So­mogy­ország nemes egyszerűséggel felszámolja magát.

Egy OECD-felmérést idéznék. E szerint a felmérés szerint a szervezet 34 tagországát rangsorolták egy komplex egészségmutató alapján egy 1-től 10-ig terjedő skálán. Az elsők Japán, Svájc és Ausztrália 9 és 10 pont közötti számokkal, míg a sereghajtó Szlovákia és Magyarország csupán 1,6 és 0,4 pontot értek el. A dunántúli régió és ezen belül pedig Somogy megye eredményei még ennél is sokkal elborzasztóbbak. Ennek nyilván összetett okai vannak.

Sokat beszélünk az alapellátás fontosságáról, ami óriási relevanciával kell hogy bírjon egy olyan társadalomföldrajzi adottságokkal bíró megyében, mint amilyen Somogy, hiszen a 246 itteni település háromnegyede 1000 fő alatti kistelepülés, körülbelül 50 százalék az 500 fő alatti aprófalvak aránya, és községeink egynegyede bizony zsákfalu. Az elöregedett régió infrastrukturális ellátottsága mindemellett katasztrofális. Nagyon jó és jogos kérdés, hogy hogy beszélhetünk egy ilyen helyzetben megelőzésről vagy éppen a hozzáféréshez való jogról.

Nem véletlen, hogy a születések száma alacsonyabb az országosnál, és a halálozási mutatók terén is rosszabb eredményeket produkálunk, hiszen például a választókerületemhez tartozó Csurgói járásban is gazdagon arat a halál, mert a mortalitás másfélszerese az országos átlagnak. A megye népességfogyása szintén másfélszerese az országos átlagnak, de a Csurgói járásban az 1000 főre jutó fogyás már két és félszerese az országos szintnek. Ha valahol, akkor itt sürgős állami beavatkozásra lenne szükség, mert a lakosság fogyása már-már járványos méreteket öltött.

Be kell látni, hogy egyértelmű összefüggés van gazdaság és népesedés között, így az alacsony születési ráta és a kritikus halálozási mutatók miatt egyenesen humánerőforrás-katasztrófáról beszélhetünk, annak minden oktatási, szociális, valamint egészségügyi hatásával.

Somogyban a férfiak 7, a nők pedig 5 évvel élnek kevesebb ideig, mint az EU-s átlag. Ezért is bír nálunk különös fontossággal a Jobbik által elindított valódi nemzeti konzultáció.

A háziorvosi ellátásban drámaian romlanak megyénk pozíciói. A dunántúli megyék sorában az utolsó helyen állunk. Itt van a legtöbb, mintegy 15 betöltetlen praxis, köztük a már 2008 óta üresen álló lakócsai vegyes körzet. Ráadásul a számok erősen kozmetikázottak, ugyanis több orvos helyettesítőként ‑ nyilván már ameddig bírja energiával ‑ akár második körzetet is vihet. De ez az orvoshiány ‑ itt már nagyon sokan elmondtuk ‑ csak fokozódni fog, hiszen többségük nyugdíjas vagy nyugdíjkorhatár környékén jár. Ugyanez a helyzet egyébként a fiatal szakszemélyzettel is, ők is eltűnnek; ők nem nyugdíjba mennek, hanem elvándorolnak Nyugat‑euró­pába, ahol sokkal jobb körülmények, sokkal jobb bérek várják őket.

De beszélhetünk arról is, hogy a 300 ezres megye három legnagyobb kórháza, a siófoki, a nagyatádi és a kaposvári újra egy ilyen 1,5 milliárdos adósságot görget maga előtt. Lenne hát helye a rendszerből hiányzó százmilliárdoknak. Bár tudjuk, hogy a haverok érdeke és az extraprofitja sokkal előrébb való, csak az a baj, hogy a hűbéresek mészárszékén a szegény vidéki lakosság képezi a birkák szerepét, őket nézik birkáknak.

Természetesen nem akarjuk eltagadni, hogy a vidéki kis kórházak, mint amilyen például a Somogy megyei Marcaliban található városi kórház elsorvasztása mellett azért történtek jelentős beruházások is. Ilyen például a kaposvári megyei kórház vagy éppen a lakóhelyemen, Barcson felépített kistérségi járó­beteg‑ellátó központ. De mindez nem feledteti, hogy a csillogó új épületekben szintén nem esik jól a szakorvosokra való hosszas várakozás vagy éppen a műtétekre való várakozás. Elfogadhatatlan, amikor például azt mondják a betegnek, hogy akkor tudják megműteni a gerincsérvét, amikor már majd feketedik a lába. Legutóbb például Csurgón hallottam ezt egy köztéri lakossági fogadóórámon.

Tudjuk, hogy itt Somogyban nagyon maradiak vagyunk, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, de azért csak nem lehet elfelejteni, hogy a megyében jellemző alig 100 ezer forintos átlagnyugdíjakból és az országos átlagfizetéseknek a 80 százalékából, már ha van rendes munka és nem közmunka jut, akkor bizony igen nehéz helyzetben van az az átlagpolgár, aki meg akar felelni az egészségtudatos életmód elvárásainak.

Kérem mindezek figyelembevételét és a költségvetésnél a jobbikos javaslatok meghallgatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)