Felszólalás adatai

ELNÖK: Most megkérem Szűcs Lajos jegyző urat, hogy aláírásra készítse elő az esküokmányokat, Tiba István képviselő urat pedig, hogy kézjegyével lássa el azokat. (Megtörténik. - Az esküokmányt aláírató dr. Szűcs Lajos gratulál Tiba Istvánnak, és átadja az esküokmány egyik példányát. Dr. Tiba Istvánnak elsőként Gyurcsány Ferenc, majd Lendvai Ildikó, Karsai Péter, Gusztos Péter, dr. Semjén Zsolt és dr. Navracsics Tibor gratulál.)

Az Országgyűlés új képviselőjének mind az Országgyűlés, mind a magam nevében jó munkát és sok sikert kívánok. (Taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Mint a híradásokból is értesülhettünk mindannyian, Vas János képviselő úr arról tájékoztatta az Országgyűlés elnökét, hogy október 10-ével kilépett a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési frakciójából, és a továbbiakban független képviselőként kíván majd dolgozni. Herényi Károly frakcióvezető úr a mai napon az Országgyűlés elnökének bejelentette, hogy Lengyel Zoltánt, a képviselő csatlakozási kérelmének helyt adva, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja felvette tagjai közé.

(13.10)

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a ma kezdődő ülésünkre az MSZP Szabó Zoltánt, a KDNP pedig Molnár Bélát és Medgyasszay Lászlót frakcióvezető-helyettessé választotta.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr: "A nemzeti összefogásról" címmel. Miniszterelnök úr, parancsoljon, öné a szó.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tájékoztathatom önöket, hogy Magyarország a nemzetközi pénzügyi válság első hullámának támadását elhárította. (Taps az MSZP soraiban.) Fontos hangsúlyoznom, hogy a támadás első hullámáról van szó. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy azok, akik támadást indítottak az ország pénzügyi rendszere ellen, ilyen gyorsan nem fogják feladni.

Mindjárt a legelején hadd tegyek ugyanakkor egy fontos különbségtételt: Magyarország a pénzügyi válság tekintetében sem Amerika. Az amerikai pénzügyi rendszer saját súlyát nem bírta el, annak terhe alatt rogyott meg. Magyarországot ilyen veszély nem fenyegette. A magyar pénzügyi és bankrendszer az elmúlt években erős lett. Tőkehelyzete, forrásszerkezete minden esélyt megad arra, hogy Magyarország ezt a pénzügyi válságot a maga erejéből tisztességgel elhárítsa.

Igen ám, de itt két különböző dologról van szó. Az egyik: a nemzetközi pénzügyi válságtól nem teljesen függetlenül a világgazdaság egészének hanyatlása, a növekedés esetleges megszűnése. Mindig azt mondtuk, hogy ez ellen Magyarország sokat tenni nem tud. A magyar gazdaság alapvetően külföldi piacokra termel és értékesít. Ha a külföldi piacok megállnak, ha azok, akiknek el szoktunk adni, többet nem vásárolnak, akkor nem lesz könnyű dolgunk. És muszáj emlékezetünkbe vésnünk, hogy az idei év második negyedévében Nagy-Britannia, az Egyesült Királyság gazdasága már nem növekedett, hanem összezsugorodott. Ugyanez a helyzet Olaszországgal. Ahogy figyeljük Németországot, azt látjuk, hogy Németország jövőre nulla növekedést vár. Ha ez így van, akkor helyénvaló az a figyelmeztetés, amit az elmúlt időszakban is tettünk, amikor azt mondtuk, kérem szépen, ennek a válságnak közvetett hatásai Magyarországra lesznek. És mindig hozzátettük: de a magyar pénzügyi rendszer erős ahhoz, hogy olyasmi, ami Amerikában történt, velünk ne történjen meg. Ezt ma is így gondolom.

De történt valami más. Csütörtökön délután, közvetlenül a piacok zárása előtt Magyarországot jelentős spekulációs támadás érte. Ezen támadás kivizsgálása a hazai és nemzetközi pénzügyi felügyeletek által pénteken elindult. Valakik kifejezetten arra játszottak, hogy kárt okozzanak Magyarországnak; kárt okozzanak a magyar bankrendszer egy nagyon fontos tagjának, és kárt okozzanak a magyar devizának. Köszönöm azoknak, akik a mai napig is tartó válságelhárításban közreműködtek. Köszönöm azoknak, akik a múlt hét közepe óta folyamatos egyeztetések mellett meghatározták, hogy milyen módon lehet kivédeni ezt a támadást. Köszönöm a jegybanknak, köszönöm a pénzügyi felügyeletnek, köszönöm a Bankszövetség és a Biztosítók Szövetsége vezetőinek.

Az elmúlt héten nagyjából a következőket tettük. Amikor kedden kiderült, hogy az Európai Unió nem lesz egységes abban, hogy hogyan védje meg a betétesek érdekeit, és az Unió jó néhány országa azt mondta, hogy ők felső korlát, plafon nélkül garantálni fogják a betétesek betéteit, akkor világos volt, hogy Európában elindulhat egy kedvezőtlen folyamat. A betétesek oda, abba az országba mennek, ahol teljes körű a garancia. De hát éppen ez az, ami egy bankválságot elő tud idézni. Őszintén szólva, Izlandnak nagyjából ez a folyamat okozta a hatalmas kárát. A pár százezres Izland ír és brit betétesek pénzét őrizte a bankjaiban, s amikor ők megijedtek és hazavitték a pénzt, abban a pillanatban Izlandon hatalmas problémák keletkeztek.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Köszönöm szépen mindazok támogatását, akik egyetértettek azzal, hogy abban a helyzetben, hogy Európa nem tud egységes lenni, Magyarország nem tehet mást betétesei védelmében, a magyar bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében, azért, hogy mindenki nyugodtan aludhasson, mint hogy - más országokhoz hasonlóan - felső korlát nélküli garanciát ad valamennyi betétesnek, és azt mondja, hogy a magyar bankokban, a magyarországi bankokban jó helyen van a pénzetek, nem kell, hogy onnan kivegyétek, erre törvényi garanciát adunk, és ezt a törvényi garanciát reményeink szerint az Országgyűlés már a mai napon meg fogja adni. Köszönöm szépen az Országgyűlésnek. (Taps az MSZP soraiban.)

(Hangosítás nélkül:) Hogy mennyire kedvező volt ennek a fogadtatása, mi sem bizonyítja jobban (Hangosítással:), mint hogy a pénzügyi válság lassan elérte a mikrofonomat is - de mégsem. (Derültség.)

(13.20)

Hogy mi sem bizonyítja jobban ennek az eredményességét, elmondhatom önöknek, hogy a pénteki nap folyamán összességében több pénzt tettek be Magyarországon a bankokba, mint amennyit onnan kivettek. Ez egy nagyon kedvező fejlemény, egy nagyon pozitív hatás.

Csütörtökön éjszaka a jegybank vezetői, a felügyeletek vezetői, a magyar pénzügyi rendszer legbefolyásosabb és legtöbb felelősséget viselő képviselői a Pénzügyminisztériumban találkoztak. Megállapodtak arról, hogy másnap kora reggel - még a piacok kinyitása előtt - közös döntések sokaságát fogják bejelenteni. Ezzel pénteken sikerült már megfékezni a támadás erejét.

Pénteken délután a kormány a törvényhozás frakcióinak vezetőivel konzultációt folytatott arról, hogy mit kell tenni a kormánynak és a törvényhozásnak annak érdekében, hogy elhárítsuk ezt a veszélyt. El kell önöknek mondanom, hogy a pénteki napon ezen a tárgyaláson az elmúlt években nem tapasztalt konstruktív légkör uralkodott. Volt közöttünk vita, azt nem állítom, hogy nem. Viszont a vita Magyarországról szólt, nem pedig egymásról. A vita jobbító szándékról szólt, nem pedig arról, hogy hogyan lehet egymásnak politikai károkat okozni.

Köszönöm ebben a kormánypárti és ellenzéki frakcióvezetők közreműködését egyaránt. (Taps az MSZP padsoraiban.)

A kormány ezen a megbeszélésen egyebek mellett azt javasolta, hogy olyan módon is csökkentsük Magyarország sérülékenységét, kitettségét ebben a válságban, hogy a költségvetés idei és jövő évi tervezett hiányát tovább csökkentve Magyarországnak egyre kevesebb államkötvényt kelljen kibocsátani, egyre kevésbé legyen az államkötvények vásárlóira hagyatkozva. Mert ha ezt így tesszük, akkor csökken a kitettségünk, és növekszik a biztonság. Éppen ezért azt javasoltuk, hogy az eredetileg tervezett idei 4 százalékos hiány helyett az idei év végén már 3,4 százalék legyen a hiány, ezzel Magyarország - a magánnyugdíjpénztárakba befizetett összegekkel ezt a hiányt csökkentve, ami lehetséges és szükséges - először kerül 3 százalék hiány alá, azaz maastrichti költségvetési értelemben, a jövőépítés tekintetében költségvetési történelmet fog írni.

A Pénzügyminisztérium elkezdte az ehhez szükséges intézkedések előkészítését. Azt a tájékoztatást kapjuk, hogy Magyarország először az elmúlt sok-sok évben úgy fogja befejezni az idei évet, hogy a költségvetés hiánya az Európában már egyensúly közelinek tekintett 3 százalék alatt lesz. Ezt a folyamatot visszük tovább 2009-ben, és 2009-ben már ennél is kisebb lesz a hiány.

Javasoltunk még valamit, és itt szeretnék nagyon pontosan fogalmazni, azért, mert ez rendkívül jelentős társadalom- és gazdaságpolitikai kérdés, érinti valamennyi ember hétköznapjait. Mit javasoltunk? Azt javasoltuk, hogy állapodjunk meg arról, hogy a jövedelmek és bérek tekintetében kölcsönösen garanciát adunk egymásnak, elsősorban is garanciát a munkaadók és garanciát a munkavállalók.

Mit kérünk? Azt kérjük a munkaadóktól, a munkáltatóktól, hogy ebben a helyzetben is garantálják, hogy a bérek és jövedelmek megőrzik reálértéküket. Ezt a garanciát a munkáltatóktól várjuk. Kérünk még valamit: azt kérjük a munkavállalóktól, hogy ők pedig adjanak arra garanciát, hogy ebben a helyzetben a következő hónapokban, amíg nem látjuk a válság végét - hogy az két hónap, négy hónap, fél év, ezt őszintén szólva senki nem tudja megmondani, de nagyjából valószínűsíthetően a következő év első feléig -, tehát a munkavállalók pedig arra adjanak garanciát a munkáltatóknak, hogy nem állnak elő a reálbér, reáljövedelem őrzésénél, garantálásánál nagyobb igénnyel. Ez a fajta kettős garancia - munkáltató és munkavállaló részéről - olyan biztonságot teremthet a munkaerőpiacokon, aminek az az eredménye, hogy miközben Európában munkahelyek ezreit, tízezreit fenyegeti veszély, aközben Magyarországon - lehet, hogy ugyan ehhez azt kell vállalni, hogy csak őrizzük a reálbéreket egypár hónapig - remélhetőleg és azon fogunk dolgozni, munkahelyek tízezrei nem kerülnek veszélybe. Ez nagyon fontos kérdés. (Taps az MSZP padsoraiban.)

És természetesen van egy nyitott ügyünk, muszáj erről kettő mondatban szót váltani. Ha azzal kell számolnunk, hogy Magyarország növekedése jövőre igazodni fog az európai uniós csökkenő növekedéshez, akkor kevesebb jövedelme lesz a költségvetésnek. Ráadásul, ha még ehhez képest is alacsonyabb hiánnyal szeretnénk számolni, akkor a harmadik elem, ami egyébként már nem a stabilitást kell hogy szolgálja, hanem egy későbbi növekedéshez segíthet hozzá: hogyan tudunk adópolitikai intézkedéseket tenni. Ez egy valóságos vita.

A jegybankelnök úr szavait idézhetném, akivel közös és egyeztetett javaslatot tettünk pénteken 12 pontban, amelynek valóban az az egyik eleme, hogy egyelőre függesszük fel az adócsökkentést. A jegybankelnök úr azt mondta, hogy nála nagyobb pártolója az adócsökkentésnek nincs, de egy ilyen helyzetben, amikor stabilitás, biztonság és növekedés szempontjait kell összeegyeztetni, akkor nem kérdéses, hogy az első a stabilitás, a biztonság, a minél kisebb hiány, és a második a versenyképesség rövid távú növekedése érdekében meghozható intézkedések sokasága.

Szeretném elmondani, hogy a kormánynak és a kormánypárti frakciónak nem elvi kifogása van az adócsökkentéssel kapcsolatosan. Sőt, elvileg azt mondjuk, hogy ha az első két feltételt lehet teljesíteni, azaz alacsonyabb növekedés mellett is alacsonyabb hiányt szeretnénk, és ráadásul nem szeretnénk - merthogy azt hallom, hogy más sem - ennek a periódusnak a terheit elviselhetetlenül az emberekre, a polgárokra terhelni, akkor nézzük meg, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy adóügyben olyan messze menjünk el, amilyen messze csak lehet; felelősen és okosan, olyan messze, amilyen messze csak lehet. Ha kiderül, hogy marad még pénzünk adócsökkentésre, ám legyen. Mi ebben partnerek vagyunk. Csak azt a felelősséget kérem mindenkitől, hogy számoljunk, hogy ne gazdaságfilozófiában próbáljunk csak megegyezni, mert abban meg fogunk tudni egyezni. Azt kérem, hogy számoljunk! Számoljunk, hogy mire futja a pénzünkből úgy, hogy jövőre ugyanakkor biztonság legyen a költségvetésben, és biztonság legyen az embereknek a hétköznapokban, szociális területen is. Ezek a feltételek.

Be kell számolnom még egy dologról, hogy elkerüljünk félreértéseket. Csütörtökön éjszaka, amikor ezt a támadást érzékeltük, akkor abban állapodtunk meg, hogy a pénzügyminiszter úr az Európai Unióhoz, a jegybankelnök úr pedig a Valutaalaphoz fog fordulni azért, mert ha bennünket megtámadnak, akkor szövetségeseket kell gyűjteni; akkor barátokat kell gyűjteni, hogy mi meg azt üzenjük vissza azoknak, akik bennünket támadnak, hogy nem vagyunk egyedül. Csütörtökön éjszaka óta a mai reggelig folytak az egyeztetések a Valutaalap Magyarországért felelős vezetőivel - a Valutaalap küldöttsége egyébként itt van Magyarországon - és az Európai Unió vezetőivel. Azt mondtuk, hogy álljatok mögénk, és mutassátok meg, hogy Magyarországnak olyan erős szövetségesei vannak ebben a küzdelemben, hogy tízszer is meg kell gondolnia magát annak, aki velünk szembe akar jönni. Magyarország az első, aki ebben a folyamatban ezeket a támogatókat, ezt a támogatást begyűjtötte.

Tudom, most lesz, aki azt mondja: ezek szerint Magyarország annyira gyenge? Nézzék, nem a magyar tőzsdét kellett pénteken több órára bezárni, hanem a bécsit. Nem a magyar tőzsde esett a legtöbbet; nálunk többet esett nemcsak Bécs, de Prága is. Nem Magyarországon estek leginkább az árfolyamok. Példának okáért a mai napon, amíg követni tudtam az eseményeket, nálunk lényegesen nagyobb terhet viselt a régió egyik másik valutája.

(13.30)

De mi voltunk a leggyorsabbak abban, hogy amikor jött a támadás, felsorakoztattuk mögénk azokat, akik a mi erőnket meg fogják sokszorozni. Azért van szükség erre a támogatásra, hogy a végén ne legyen rá szükség. Azért kell ezt a támogatást begyűjteni, hogy ne alakulhasson ki Magyarországon olyan helyzet, hogy valóban a Valutaalap vagy az Unió támogatására kelljen sort keríteni. Ez rendkívül fontos.

Köszönöm a jegybankelnöknek is, aki nem habozva csütörtök éjszaka előttünk lépett kapcsolatba a Valutaalappal, és köszönöm a pénzügyminiszter úrnak is, aki csütörtöktől hétfő reggelig megszervezte, hogy az Európai Unió nem több és nem kevesebb, pont annyi támogatást ad most Magyarországnak, mint azoknak az országoknak, akik már benne vannak az euróövezetben. Azaz mi nem kapunk különleges bánásmódot. Annyiban kapunk különleges bánásmódot, hogy nem futjuk azt a kockázatot, hogy nem vagyunk az euróövezet tagjai, ugyanúgy vállal értünk felelősséget az Unió, mint azokért, akik a közös valutával fizetnek. Ez Magyarország erejét és megbízhatóságát fogja mutatni. (Taps az MSZP soraiban.)

Három dolog van tehát, ami itt tennünk kell. Vannak az azonnali beavatkozást indokoló lépesek. Ezeket megtettük, folyamatosan tesszük. Ma délelőtt is találkoztunk a jegybank elnökével, találkoztunk a Bankszövetség, a Biztosítók Szövetségének vezetőivel, találkoztunk a felügyelet vezetőjével. Elmondhatom önöknek, hogy a Bankszövetség vezetői - tőlünk, kormánytól független szerv, ezt jól tudják önök - és a Biztosítók Szövetségének vezetői azt mondták, hogy köszönik a kormánynak, a parlamenti pártoknak az elmúlt napokban tett, rendkívül hatékony intézkedéseit. Szeretnék elmondani, hogy ezek az intézkedések nemcsak hogy hatékonyak voltak, hanem eredményesek voltak, és azt mondták, hogy további intézkedéseket, a kormánytól új lépéseket ebben a helyzetben nem várnak, de természetesen miután mindennap konzultálunk egymással, és folyamatosan figyeljük a pénzügyi hatásokat, ha szükség lesz rá, akkor további lépéseket fogunk tenni. Azaz az azonnali lépésekben, azt hiszem, eredményesek voltunk.

Van előttünk még két feladat. Az egyik: megállapodásra jutni a rövid távú lépésekről, leginkább azokról, amelyek az előttünk álló nagyjából egy évet érintik. És van még valami: ha már ez a helyzet, akkor szerintem érdemes végiggondolni azt, hogy melyek azok az ügyek, amelyekben ennél is hosszabb távon vagy középtávon tudunk együttműködni. A legnagyobb ellenzéki párt képviselői, a frakció képviselői péntek délután az általuk tett 7 pontos javaslat első pontjában például azt javasolták, hogy állapodjunk meg az euróbevezetés menetrendjéről. Szerintem ez egy jó javaslat. Például állapodjuk meg ebben.

A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója és a kormány azt mondja, ha megállapodunk és meg akarunk állapodni az euróbevezetés menetrendjéről, akkor bizony egy sor más kérdésről is, ami ehhez csatlakozik - példának okáért középtávú bérekről, jövedelmekről, hogy csak egyetlenegy példát mondjak, adókról -, meg lehetne állapodni. Van itt persze egy fontos dolog: nem köthetünk olyan megállapodást, amely sérti az Országos Érdekegyeztető Tanács jogköreit.

Szerintem ezt komolyan kell venni. Van Magyarországon évek óta egy jól működő egyeztetési rendszer, azaz nekünk legfeljebb ajánlásokat lehet megfogalmazni, és azt kell mondani, hogy a megállapodás végső helyszíne - nehogy félreértés legyen - maga az Országos Érdekegyeztető Tanács.

Mi legyen a kerete - most már csak az a kérdés - ezeknek a megállapodásoknak? Azt javasoljuk, hogy e hét szombaton találkozzanak mindazok, akiknek közvetlen felelősségük van Magyarország irányításában: közjogi méltóságok, a törvényhozás képviselői, a kormány vezetői, önkormányzati szövetségek vezetői, munkáltatók, munkavállalók vezetői, a Magyar Tudományos Akadémia vezetője, és nemcsak a ma megbízással rendelkezők, hanem azok is, akik az elmúlt 18-20 évben Magyarországon kormányt vezettek, köztársasági elnökök voltak, Akadémiát vezettek.

A nemzeti csúcs azzal az igénnyel kell hogy végezze a munkáját, hogy bizonyítja országnak és világnak, hogy bár mi, magyarok tudunk vitatkozni, tudunk veszekedni, sőt időként a veszekedések cifrábbak, mint amit máshol megszoktak, vagy akár csak mi szeretnénk, de amikor baj van, amikor az országot megtámadják, amikor úgy érezhetik a családok, hogy nincs biztonságban az ő életük, amikor úgy érezhetik, vállalkozásuk nincs biztonságban, akkor Magyarország, ahol korábban mindig veszekedtek, ebben a konkrét kérdésében leül, összefog, Magyarország összezár. Erről szólna a nemzeti csúcs. (Taps az MSZP soraiban.)

Azt javasoljuk, hogy a nemzeti csúcs mutassa meg, hogy a válság kivédésében egységesek vagyunk, először is. Másodszor: azt javasoljuk, hogy a nemzeti csúcs segítse, hogy 2009-re széles körű társadalmi-gazdasági megállapodást tudjunk kötni elsősorban jövedelem- és bérügyekről, költségvetési és adókérdésekről. Ezek azok az ügyek, amelyekben, ha megállapodunk, akkor Magyarország nagyobb biztonságban érezheti magát. Harmadsorban pedig: szeretném kijelenteni, hogy a kormány kifejezi nyitottságát és készségét, hogy ezen túlmutató, a 2009-es évet követő időszakra is középtávú megállapodás jöjjön létre például úgy, ahogyan ezt a Fidesz frakciója javasolta az euró bevezetésének menetrendjéről, a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntartásához szükséges, középtávon megteendő lépésekről, hogy végiggondoljuk, hogy milyen bér- és jövedelemviszonyokat kell ehhez teremteni, hogy hogyan kell korrigálni szociális vagy oktatási, képzési rendszerünket, hogy mit tudunk tenni középtávon, adórendszerben mennyit vállaljon el az állam, de fontosnak tartom, hogy megállapodás legyen arról is, hogy hogyan tudunk takarékos állami működéshez új feltételeket és garanciákat adni, vagy hogy Magyarország egyik sebezhető pontját hogyan tudjuk végre begyógyítani, azaz megállapodni a pártfinanszírozás kérdéséről és a kapcsolódó ügyekről, ha lehet - ha lehet.

Én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben bölcs ország összezár. Egy ilyen helyzetben azt mondják egymással veszekedő felek, hogy ugyan a vitáink nem múltak el, de most megállapodunk. Aztán, ha megállapodtunk, és újra úgy érezzük, hogy az ország megy a maga nyugodt, biztonságos útján, akkor természetesen újra folytatódhatnak a viták. De nagyon örülök annak, hogy egy ilyen időszakban sok jele van most már az együttműködés parancsa megértésének, annak, hogy ma fontosabb a kettőnk között vagy a sok párt között lévő vitánál az, hogy Magyarország polgárai azt lássák, hogy olyan vezetőik vannak, akik a nemzet parancsát erősebbnek és fontosabbnak tartják a párt érdekei által diktált parancsoknál.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr felszólalását összességében figyelembe véve - és elnézést kérek a technikai hibáért - a frakcióvezetőknek 8-8 perces időkeretben van lehetőségük felszólalásra. Elsőként megadom a szót Navracsics Tibor frakcióvezető úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Frakcióvezető úr!

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemzeti összetartozás volt a címe a miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásának, és valóban az egyik legfontosabb nemzeti érzésről, identitásképző érzésről, az összetartozás érzéséről szólt, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség mindig is büszkén vallott saját magáénak és saját politikája alapjának. Büszkén vallotta 2001. december végén is, amikor hüledezve olvasta az újságban, hogy a Magyar Szocialista Párt 23 millió román munkavállalóval riogatja a magyar választópolgárokat. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Úgy gondoltuk, hogy a nemzeti összetartozást nem fogja egyetlen párt sem megbontani.

(13.40)

És bizony csodálkozva néztük 2004 őszén, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampányában Gyurcsány Ferencék a nem mellett kampányoltak, amellett kampányoltak, hogy a határon túli magyar közösségekre ne értessék a nemzeti összetartozás fogalma.

Miniszterelnök úr, mi most is úgy gondoljuk, hogy a nemzeti összetartozás országhatárok által nem behatárolható érzés; olyan érzés, amely minden magyart megillet. Mi most is úgy gondoljuk, hogy a határon túli magyarok ugyanúgy a nemzethez tartoznak. Amikor mi nemzeti összetartozásról beszélünk, akkor a határon túli magyar közösségekről is beszélünk, az ő ügyeiket is képviselni kívánjuk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Miniszterelnök úr, ön némi csodálkozással konstatálta a múlt hét folyamán, hogy változik a gazdasági helyzet, méghozzá úgy, hogy az ellenzéki párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség folyamatosan figyelmeztette önt, hogy ha nem cselekszik, akkor amikor cselekedne, már késő lenne. Így történt ez hétfőn, október 6-án, egy héttel ezelőtt, amikor Varga Mihály napirend előtti felszólalásában szólt, hogy ön aztán a következőt mondja: "Mit kell tenni egy ilyen helyzetben? Kell-e garanciát adni akkor a betéteseknek, ha a betétesek pénze nincsen bajban? Nem kell, mert a magyar pénzügyi rendszer erős. Ezt a magyar pénzügyi rendszer felelős vezetői állítják. Ha válsághangulatot szeretnénk gerjeszteni, ha ön azt szeretné, hogy hosszú, kígyózó sorok legyenek, akkor lehet, hogy kell, csak el kell dönteni, minek a pártján áll ön: az igazság pártján vagy a válságkeltés pártján. Úgy látom, az utóbbi pártján áll."

Miniszterelnök úr, Isten hozta a válságkeltés pártján, mert ahogyan hallom, péntek óta gőzerővel ön is a válságkeltés pártján áll. De még szerdán sem így gondolta.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök blogot írt, miközben a befektetőket és a betéteseket kellett volna védenie. Blogjában a következőt írja: "Rendkívül felelőtlen a Fidesz magatartása. Nem egyszerűen félrevezető, hanem kifejezetten pánikkeltő magatartás ez, és ebben az esetben a pánikkeltés maga a közvetlen károkozás. Bűnnek tartom azt az érzést kelteni, hogy a magyar pénzügyi, gazdasági rendszerben súlyos, válságközeli jelenségek lennének. Bűnnek tartom azt hangoztatni, hogy hasonló beavatkozásokra lenne szükség Magyarországon, mint az Egyesült Államokban vagy akár Nagy-Britanniában."

Miniszterelnök úr, ön még ezt szerdán is így látta. Mi a diagnózis, miniszterelnök úr? Honnan tudja, hogy most amit lát, az úgy van? Azt mondja, hogy önt meglepte a spekulánsok támadása a magyar gazdaság és a magyar költségvetés ellen. Pedig nem igazán kellett volna, hogy meglepje, ez ugyanis nem tíz, nem tizenöt nappal ezelőtt kezdődött. Azok a folyamatok, amelyek idevezettek, hat évvel ezelőtt kezdődtek. Ha 2002 májusában, amikor még önök, szocialista politikusok is egyetértettek abban, hogy 2006-ban, de legkésőbb 2007-ben euró lehet Magyarországon, ha akkor, 2002 májusától felelős költségvetési, kormányzati politikát folytattak volna, akkor 2007. január 1-jétől Szlovéniával együtt nekünk is eurónk lenne, mindez a válsághelyzet nem állt volna elő. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ön azt mondja, hogy óriási érdem, hogy az Európai Unióban nincs különleges elbánásunk, majd pedig azt is mondja, hogy óriási érdem, hogy az IMF viszont különleges elbánásban részesít minket. Vajon miért? Ha az Európai Unió különleges elbánásban részesítene minket, az rossz lenne, az IMF pedig különös elbánásban részesít minket, az jó? Miért gondolja, hogy pont az IMF, az egyik legalapvetőbb világpénzügyi intézet, amelyről már úgy gondoltuk tíz évvel ezelőtt, hogy lassan búcsút mondhatunk az ő segélyeiknek, az, hogy ők különleges bánásmódban részesítenek minket, a cseheket, a lengyeleket, a szlovákokat nem, az számunkra pozitívum? Nekem rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban.

Hadd mondjam, miniszterelnök úr, hogy az a helyzet, hogy ez hitelességi probléma. Ami nálunk a következmények különös súlyosságát adja, az az, hogy nálunk hitelességi probléma is van. Miért van hitelességi probléma?

Magas nálunk a költségvetési hiány. Valóban, 2006-hoz képest jelentős mértékben sikerült leszállítaniuk, de azért azt is tudja, hogy még most is kétszerese, mint a régió más országainak. Magas nálunk az eladósodottság, az államadósság szintje magas. Magas az infláció, magas a munkanélküliség, viszont alacsony a gazdasági növekedés és alacsony a foglalkoztatottság. A magyar gazdaság gyenge, miniszterelnök úr, nyitott, gyenge és sérülékeny. Ezt érezték meg most a válságnál, és ön blogot ír, miközben intézkedni kellett volna. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Ugyanaznap, amikor ön blogot írt, akkor a szlovákok már korlátlan garanciát vállaltak a betétekre, ön pedig arról értekezik a blogjában, hogy nincsen szükség itt semmiféle garanciára, teljes a biztonság, nincsen semmi gond.

Az a helyzet ma Magyarországon, miniszterelnök úr, hogy nem fórumból, nem szóvirágokból, nem gyűlésekből és tanácskozásokból van kevés, hanem cselekvésből van kevés, miniszterelnök úr. Az idő ma pénz. Önök pénteken kaptak észbe. Akkor összehívták az öt frakcióvezetőt. Ki kell hogy ábrándítsam, valószínűleg nem olvasta a mi 7 pontos javaslatunkat, ami egyrészt sajnálatos, másrészt pedig ha legalább nem olvasta, akkor legalább ne hivatkozzon rá. Az euró menetrendjét mi nem akartuk rögzíteni, ez nem szerepelt a 7 pontban, esetleg olvassa el még egyszer, majd nyugodtabb állapotban, lehet, hogy akkor emlékezni is fog rá, hogy mit írtunk mi ebben a 7 pontos javaslatban. (Derültség. - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Viszont amikor összehívott minket az ötpárti frakcióvezetői értekezletre, akkor meg tudtunk állapodni a betétek fölötti teljes körű állami garanciában. Egy kicsit aggódva látjuk, hogy ez ma csak a törvény preambulumában szerepel, politikai deklarációként, nincs benne a normaszövegben. Miért nincsen benne? Miért csak az van a normaszövegben, hogy 13 millió forintig vállalnak a betéteseknek garanciát? Miért nem korlátlan betétgarancia szerepel egyébként a normaszövegben? Még van rá lehetőség, javítsuk ki.

Egyetértettünk a költségvetési plafonban. Ha minden igaz, ma a Házszabálytól eltéréssel fogjuk tudni ezt tárgyalni. Egyetértettünk a költségvetési tanács felállításában, reméljük, hogy majd minél hamarabb tudjuk ezt tárgyalni. Egyetértettünk a költségvetési és az adótörvény visszavonásában, háromnapos késéssel visszavonták, nem tudom, miért kellett hétfőig várni, lehet, hogy a hét végén még csiszoltak a majd visszavonandó törvényjavaslaton, de a lényeg az, hogy visszavonták.

Az ellenzéki pártok - az ön kivételével és a szocialisták kivételével, ha jól emlékszem - egyetértettek az adócsökkentés szükségességében. Megvan az azonnali lépésekhez szükséges támogatottság. Ne blogot írjon, miniszterelnök úr, dolgozni tessék! Tessék meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek kellenek a válság megfékezéséhez! Az a helyzet, hogy az ön kezében van az eszközök 80 százaléka, az a 20 százalék, amihez konszenzus kell, az jórészt itt most megvan; itt említettem, a tárgyaláson konszenzusra jutottunk egy sor kérdésben.

Adócsökkentésre van szükség, hogy a gazdaság pénzhez jusson, és kezdjük meg a kifelé vezető utat a válságból. Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs ma a világon egy olyan ország, ahol ne működne együtt az ellenzék a kormánnyal abban a kérdésben, hogy a gazdasági, pénzügyi válsággal szembeni harc eredményes legyen. Eredményes legyen az a fellépés, amellyel garantálni tudjuk azt, hogy megvédjük a betéteseket, megvédjük a megtakarításokat, megvédjük a devizahitellel rendelkező több mint egymillió magyar család biztonságát, a munkahelyeket és a nyugdíjak vásárlóértékét. Ebben ma mindenütt egyetértés mutatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a szakadék mellett haladunk szélsebesen, akkor közös a sorsunk, minden utassal, gépkocsikísérővel és a sofőrrel együtt. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország közgazdászai oldalfüggetlenül egyetértésre jutottak az elmúlt két napban, amióta látjuk, hogy nemcsak pénzügyi, gazdasági válság van, hanem van egy pluszválság is csütörtök óta, amelyik egy spekulációs támadás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök urat hallgatva, az volt a véleményem, hogy nevezzük bárminek a nemzeti csúcsot, legyenek benne még szélesebb körben vagy kevesebb körben olyan emberek, akik a közéletben felelősséget bírnak, annyi értelme van egy ilyen csúcs vagy tanácskozás összehívásának, amennyiben széles konszenzust tud teremteni egyik oldalról egy olyan megvalósítható... - és az ország számára a mostani kényszerű helyzetből való kimenetelhez segítséget tud adni, és ehhez egy programmal tud segíteni nekünk, önöknek, kormánypártiaknak, ellenzékieknek, de leginkább a tízmillió magyarnak, akik közül nagyon sokan ma bizonytalanságban vannak, vagy veszélyben van akár a megtakarításuk, akár az infláció hatásán keresztül sok minden ebben az országban. Nemcsak azért, mert nekünk belül ez lenne ma az érdekünk, hanem azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert az ország nemzetközi presztízse is ezt kívánja. Hallgatják önök akár az Európai Unión belül, akármilyen más nemzetközi tanácskozásban, mi a vélemény rólunk, magyarokról?

(13.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum egy szűkebb válságkezelési programot javasol, mint amit a miniszterelnök úr az előbb elmondott. Egy olyan válságkezelési programot, amelyben - még egyszer elsorolom - nem önös pártpolitikai érdekeink, hanem azok a meghatározóak, hogy milyen megoldást tudunk ajánlani arra, hogy a megtakarításokat védeni tudjuk, az állampolgárok bankbetétjeit, a devizahitellel rendelkező családokat, akik az elmúlt időszakban lakásvásárláshoz, a munkába járáshoz szükséges gépkocsivásárláshoz, tartós fogyasztási cikkekhez és sok minden máshoz devizaalapú hiteleket vettek föl, akik ma úgy néznek a televízióban minket és nézik óráról órára a változó devizaértékeket, hogy ez a megélhetésüket mennyire befolyásolja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés szól arról is, hogy meg tudjuk-e védeni a vállalkozások beruházásait, milyen hitelhez fognak jutni a vállalkozások az elkövetkező időszakban, és szól ez a vita arról is, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét hogyan tudjuk az elkövetkező hónapokban garantálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi egy válságkezelési program megvalósítását javasoljuk, és ajánljuk ennek a tanácsnak, nemzeti csúcsnak, amelyre miniszterelnök úr is javaslatot tett. Ehhez azonban van egy kérésünk a kormány felé: vonja vissza a kormány a költségvetést, vonja vissza azért (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiból.) - a kísérő törvényekkel együtt fontolja meg -, mert hogyha ezt visszavonja, abban az esetben valós az, hogy ha a válságkezelési programra elfogadható javaslatot tud tenni ez a nemzeti csúcs, akkor nekünk annak mentén kell haladnunk az elkövetkező hetekben és ahhoz igazítani a politikánkat.

Azt is javasoljuk, hogy egyébként az ellenzéki pártok... - és csak üdvözölni tudjuk, hogy a Fidesz megváltoztatta a korábbi véleményét, mert ez is eggyel több okot ad arra, hogy nekünk itt a parlamentben együttesen, bizottságokban megoldást kell találnunk a mostani helyzetben, még egyszer mondom, a kényszerű válsághelyzet megoldására. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt javasoljuk, hogy ebben a mostani vitában minden parlamenti párt azt bizonyítsa be, hogy ma elsősorban az ország érdeke a legfontosabb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz azonban, hogy bármilyen válságkezelő programra hitelesen lehessen javaslatot tennie akár ennek a körnek, akár egy szélesebb körnek, egyről ne feledkezzenek el, képviselőtársaim: legyen rövid időn belül párt- és kampányfinanszírozási törvény Magyarországon. Mert nem várható el a közvéleménytől, az állampolgároktól az, hogy támogassanak egy mindenki által már tudott megszorításokkal járó válságkezelési programot, ha közben azt látják, hogy a magyar politikai pártok ugyanazt a felelőtlen és törvénytelen magatartást tanúsítják a közpénzekkel szemben, mint a válság előtt tették, és nem hajlandó a Magyar Országgyűlés magára nézve korlátozó rendelkezéseket hozni, de ezt könnyen meg fogja tenni a válságra hivatkozással az állampolgárokkal szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a válsághelyzet véget ért, akkor mi, magyar demokraták is partnerek vagyunk abban, hogy boncolgassuk az előzményeket, boncolgassuk azt a kérdést, hogy itt kinek milyen felelőssége volt, akár itt, Magyarországon belül, akár pedig a nemzetközi közösség előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a jelenlegi patthelyzet művi életben tartása esetén az ország nem tud kellő hatékonysággal felkészülni a válság kezelésére. Mi partnerek vagyunk abban, hogy ezt a válságot minél hamarabb, hatékonyan és gyorsan tudjuk megoldani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes asszony. Felszólalásra következik Semjén Zsolt frakcióvezető úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. (Moraj az MSZP soraiban.) Öné a szó, frakcióvezető úr.

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az a világméretű válság, amelynek tanúi vagyunk, tovább mélyítette az amúgy is meglévő magyarországi válságot, és ezért indokolt egy szélesebb kitekintéssel élve reflektálni azokra a világfolyamatokra, amelyeknek tanúi lehetünk.

A mostani válság a neoliberális gazdaságpolitika válsága, történelmi csődjének előjele. A "láthatatlan kéz" mítoszának csődje, annak az ideológiának a csődje, amely azt hirdette, hogy a gazdaságban, a pénzügyekben nem szükséges az állami szerepvállalás, majd a gazdaság, majd a piac szabályozza önmagát. Ennek a liberális politikának a nevében rombolták az államot, és most azt várják, hogy az állam mentse meg a helyzetet. II. János Pál pápa a marxizmus bukása után prófétai módon arra figyelmeztette a világot, hogy a létező szocializmus történelmi csődje nem jelentheti a neoliberális vadkapitalizmus megdicsőülését.

És, tisztelt Ház, azt gondolom, az erkölcsi szempontok sem tehetők zárójelbe. Erkölcsi botrány az, hogy a korrupt bankok és bankárok gátlástalan kapzsiságának következményeit az adófizetőkkel, a kisemberekkel, Mari nénivel és Józsi bácsival akarják megfizettetni.

Elhangzott, hogy a tabukkal le kell számolni. Én is így gondolom. A felelősök, azok a bankárok, akik felelősek mindezért, ami történt, vállaljanak részt a terhekből. Hogyan lehet azt mondani a bérből, fizetésből élő embereknek, hogy húzzák meg a nadrágszíjat, miközben azok, akik elképzelhetetlen vagyonokat loptak össze, nem hajlandók ezekből a terhekből semmit sem vállalni? Vagy magyar vonatkozásban: hogyan lehet azt mondani, hogy a kis- és középvállalkozások terhei nőjenek, amikor a multik különböző kedvezményei változatlanok maradnak? Mi azt mondjuk, hogy mindenki vállaljon arányos terhet.

Gyurcsány Ferenc bérbefagyasztást javasolt, pénteken is (Közbeszólások az MSZP soraiból.), most is lényegében ez volt, sajátos retorikai megfogalmazásban, ami a kereszténydemokraták számára elfogadhatatlan. Mégpedig azért elfogadhatatlan, mert a bérből és fizetésből élőket sújtja, azokat, akiket amúgy is a legközvetlenebbül érint a növekvő hitelek drágulása és az infláció. S ennek a bérbefagyasztásnak a svájci indexálásból való következménye az is, hogy így a nyugdíjak is csökkenni fognak, azoknak az embereknek a megélhetési lehetősége, akik amúgy is a legnehezebben élnek, és akiknek a közvetlen megélhetésükről van szó.

Gyurcsány Ferenc 12 pontot említett, ami között van persze pozitív is, nem véletlenül javasoltuk például a költségvetési tanácsot; és van számunkra elfogadhatatlan is, ilyen a bérbefagyasztás. De ezekkel a programokkal kapcsolatban némileg szkeptikussá tesz minket az, hogy ez volt körülbelül a századik programja és az ezredik pontja.

Azt halljuk, hogy Gyurcsány Ferencnek van programja. Persze; Gyurcsány Ferencnek minden kérdésben van legalább nyolc-tíz programja, amelyik szöges ellentéte egymásnak. De ezekben a programokban kétségkívül van két közös vonás: mindegyiket meghirdette már, némelyiket többször is, mindegyiket ellenezte már, némelyiket többször is, de egy biztos: eddig egyikből sem lett semmi.

Tisztelt Ház! Gyurcsány Ferenc mostani javaslatának kommunikációs célja napnál világosabb: PR, a felelősség áthárítása és a figyelem elterelése. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) De a közjogi relevanciája több mint homályos.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm. Fodor Gábor frakcióvezető-helyettes úr következik felszólalásra, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nos, ma az Országgyűlésben sok szó esett az összefogásról. Miniszterelnök úr is összefogást kért tőlünk, a politikai pártok vezetőitől. Szeretném előrebocsátani, hogy mi, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről készek vagyunk arra, hogy minden értelmes, jó javaslat mellé odaálljunk, minden értelmes, jó javaslatot az ország érdekében megfontoljunk.

Azt látom, hogy ez az összefogásra való hajlam, nyitottság ma itt a parlamentben másokban is megvan, hiszen nyilván feltűnt sokaknak, hogy az ellenzék itt ül bent a padsorokban. A Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt tagjai, szemben az elmúlt időszakkal, nem vonultak ki most a miniszterelnök beszéde alatt. Megjegyzem, én magam és a Szabad Demokraták Szövetsége is mindig vitattuk ezt a gyakorlatot, mert a parlamentarizmus arról szól, hogy meghallgatjuk egymást, és vitatkozunk egymással. De én ezt a jelet olyannak tekintem, amely arról szól, hogy más ellenzéki pártokban is megvan a nyitottság arra, hogy értelmesen megfontoljuk az előttünk lévő javaslatokat.

Nos, összefogásról beszéltünk. Összefogásról, és képviselőtársaim, legyen előttünk intő példaként az Amerikai Egyesült Államok, amely elnökválasztás előtt áll. Elnökválasztás előtt, és keményen vitatkoznak egymással a felek.

(14.00)

Egy hónappal az elnökválasztás előtt meg tudta tenni az amerikai szenátus és kongresszus, hogy közösen, vitáikat félretéve döntést hoztak egy fontos csomagról, amely az ország érdekében lényeges és alapvető lépéseket tartalmazott.

Magyarországon, mint tudjuk, természetesen a helyzet más, mint az Egyesült Államokban, de ma már e Ház falai között figyelmeztettek arra, hogy a múlt héten a miniszterelnök úr még másként vélekedett a válság kérdéséről.

Egy hét eltelt, és látjuk, hogy ezt a válságot sem tudja Magyarország elkerülni, és természetes módon nem tudja, hiszen Magyarország is ugyanolyan része a világgazdaságnak, mint más ország. Tehát az őszinte szembenézés, az összefogásra való hajlam az ellenzéki pártok mellett a kormány részéről is meg kell hogy mutatkozzon. Olyan javaslatokat várunk, olyan nyitottságot a kisebbségi kormány részéről, amely valóban világossá teszi, hogy tényleg az ország érdekében kíván, ha úgy tetszik, félretenni nem jó javaslatokat, és odaállni olyanok mellé, amelyek az ország érdekét szolgálják, és nem presztízsszempontokat csinálunk ezekből a javaslatokból.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor arról beszélünk, hogy mire van szüksége az országnak, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége már több mint egy hónappal ezelőtt megtette a javaslatait. Ezek a javaslatok ma is aktuálisak. Mi akkor azt mondtuk, hogy azt várjuk a kisebbségi kormánytól, hogy először is csökkentse a költségvetés hiányát már most, a 2008. évben. Akkor még nem beszéltünk ilyen mértékű világgazdasági válságról. Azt mondtuk, erre azért van szükség, mert Magyarországnak óriási problémája a költségvetési hiány és az államadósság kérdése. A bizalmat kell megerősíteni az ország iránt. Ennek ez az útja.

Másfelől azt javasoltuk, hogy fogadjuk el a költségvetési plafonról szóló törvényjavaslatunkat. Ennek azért van különös jelentősége, mert ez az a törvényjavaslat, amely gátat szabhat az értelmetlen és felesleges költségvetési kiadásoknak, amely világossá teszi azt, hogy sem a 2009., sem a 2010. esztendőben sem választási szempontok, sem egyéb más szempontok alapján nem lehet túllépni egy korlátot, amelyet az ország érdekében kell meghúznunk, az itt élő emberek érdekében, ha úgy tetszik, a kisemberek érdekében, hogy ne újra nekik kelljen megfizetni azt, amit mások felelőtlenül eltékozolnak.

Ez a javaslatunk még inkább aktuális, sőt azt kell hogy mondjam, a világgazdasági helyzet, a válság még inkább arra világított rá, hogy még szigorúbban, még komolyabban kell a költségvetési plafonról szóló törvényjavaslatunkat megfogalmazni.

Megjegyzem, mi lakmuszpapírnak tekintjük ezt a törvényjavaslatot. Ezen mérjük azt, hogy a kisebbségi kormány komolyan gondolja-e azt, hogy az ország érdekében, valóban a nemzet érdekében kíván-e cselekedni, hogy ahogy itt többen megfogalmazták, netán egyszerűen csak kommunikációs eszközökről van szó, vagy valóban tartalmi lépésekről is. Ha a tartalmi lépések mellett teszi le a voksot a kormány, akkor oda fog állni e mellé a javaslat mellé. Azt gondolom, hogy ezzel az ország érdekét fogja szolgálni. Ha nem, az is egy fontos üzenet lesz a számunkra - nyilván akkor másként kell gondolkodnunk ezekről a javaslatokról, amelyek majd elénk kerülnek.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor szombaton a Szabad Demokraták Szövetsége liberális gazdasági kabinetje tanácskozott vezető közgazdászok jelenlétében, az egyik közgazdász, Magyarország egyik vezető közgazdásza azt mondta, hogy ma még nem tudjuk erről a világgazdasági válságról, hogy ez egy nátha vagy pedig a tüdőbaj első súlyos jelei. Valóban nem tudjuk, és senki nem tudja, hogy nátha vagy a tüdőbaj első jelei, de a cselekvést úgy kell kialakítanunk, hogy bármelyikről is van szó, alkalmas legyen rá, és ezért kell cselekedni. Nem nemzeti csúcsra van szükség, hanem cselekvőképes kormányra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!).

Nemzeti csúcsot természetesen lehet szervezni, mert ez mindenkinek a saját szíve joga. Megjegyzem, mi természetesen el is fogunk menni egy ilyen találkozóra, ha azt látjuk, hogy valóban van érdemi jelentősége annak, hogy ott leülünk, és beszélünk egymással az ország helyzetéről. Na de lássuk világosan! Épp a miniszterelnök úr egy tegnap esti televízióműsorban arról beszélt, hogy ő 2-4-6 hónapos távlatban tudja elképzelni a nemzet csúcsot. Most pedig napról napra cselekvésre van szükség a kormány részéről. Nem helyettesítheti a kettő egymást, tehát a kisebbségi kormány részéről cselekvés szükséges. A cselekvésnek pedig a mostani hiány csökkentésére kell irányulnia, a költségvetési plafon elfogadására, és a versenyképesség erősítésére.

Ezt az utolsót azért szeretném kiemelni, tisztelt képviselőtársaim, mert az nem történhet meg, hogy a válságról való vita közben, a válságról való gondolkodás közben lényeges és fontos reformokat, átalakításokat megint félreteszünk. Ne feledjük el, hogy ez a válság milyen helyzetben érte Magyarországot. Magyarországon már előtte komoly probléma volt a magyar gazdasággal, és ezeket a bajokat nem sikerült orvosolnunk. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről készek vagyunk arra, hogy átgondoljuk javaslatainkat. Mi az adócsökkentést fontosnak tartjuk. Mi javasoltuk azt, hogy jöjjön létre egy adóreformalap, amelynek egyharmadát hiánycsökkentésre fordítsuk, kétharmadát adócsökkentésre. Mi az arányok megváltoztatására is készek vagyunk akár ebben a mostani helyzetben, de hogy fontos, reformértékű, előremutató lépésekről lemondjunk, nem engedhetjük meg.

Ezért az SZDSZ ebben nem is lesz partner. A közös gondolkodásban igen, az együttműködésben igen, az ellentétek félretételében igen, mert ezt kívánja meg az ország. De hogy értelmes politikai céljainkat feladjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), abban nem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető-helyettes úr. Megadom a szót Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Frakcióvezető asszony!

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A tévénézők már jól ismerik a napirend előtti hozzászólások szokott koreográfiáját: elmondja a miniszterelnök a magáét, utána az ellenzéki frakciók némelyike hevesen rálő, majd én gondosan kivárom a pillanatot, megnyomom a gombot, és megpróbálok erőmtől vagy szellememtől függően visszalőni. Ez egy ismert koreográfia. Nyilván most is volna ilyenfajta mondandóm is.

Engedjék meg, hogy félretegyem azonban ezt a koreográfiát, mert méltatlan volna. Méltatlan volna nem hozzánk, hiszen tőlünk, politikusoktól sok minden kitelik, méltatlan volna a helyzet súlyosságához és a ránk háruló felelősséghez. Ezért a szokott oda-vissza lövögető polémia helyett most inkább köszönetet szeretnék mondani. Fodor Gábor elnök úr már utalt rá, de meg kell köszönnöm, hogy kérésünk meghallgattatásra talált. Meg kell köszönnöm, hogy a parlamenti felelősség e megnövekedett pillanatában valamennyi frakció úgy érezte, jelen kell lennie ebben a vitában. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

A gesztusok néha többet is jelentenek, mint az elhangzott mondatok. Épp ezért a gesztust fontos és biztató előjelnek tartom. Talán kérni sem kellett volna; kérni sem kellett volna talán önöket, hiszen jól emlékszem, éppen Áder János volt az, aki még házelnök korában a szokásos karácsonyi üdvözlőlapot megküldte a képviselőknek, és ő akkor az ismerten szép bibliai mottót választotta az üdvözlőlaphoz, azt, hogy "Mindennek rendelt ideje van". Istenbizony nem azért, hogy Semjén Zsolt képviselő úr kenyerét vegyem el, és hogy az igen tiszteletre méltó II. János Pál fölött is álló tekintélyt idézzek, de ugyanebből a bibliai sorból hadd idézzem a folytatást és a folytatás egy részét: "Mindennek rendelt ideje van, ideje van a szaggatásnak és ideje van a megvarrásnak."

Meggyőződésünk: most nem a szaggatásnak, hanem a megvarrásnak van ideje. A politikában is van ideje a versenynek, és van ideje az együttműködésnek. Jobban mondva, van ideje és helye a versenynek és az együttműködésnek is. Éles vitában kell állnunk, és fogunk is még állni az élet számos területén és számos korszakában. De most egy fontos területen, az ország gazdaságának stabilizálásában, és egy ideig a verseny mellett vagy helyett elsősorban az együttműködésre kell törekednünk. Persze, ez az együttműködés sem teheti zárójelbe a vitát. Nem az egymás nyakába borulás politikai giccséről álmodozom, mert ez a demokrácia lényegét, a többfajta véleményt tenné zárójelbe. De ezek a politikai viták, amelyeket most fogunk folytatni, reményeim szerint mások.

(14.10)

Mert ezeknek a vitáknak már nem elsődleges célja csak az, hogy felmutassuk az egymással ellentétes politikai filozófiák és pártarculatok lényegét, nem csak az, hogy érzékeltessük a választókkal a különbséget, és azt, ami egyébként helyes gondolat, hogy mindig többfajta alternatíva van. Ezeknek a vitáknak már a célja az, hogy a többfajta alternatíva felmutatása után legalább is a többségünk megtalálja a közösen követhető alternatívát, a közösen követhető utat.

Nyilván mások az országban azok, akik Orbán Viktorra hallgatnak, mások azok, akik Gyurcsány Ferencre, mások, akik Dávid Ibolyára vagy Fodor Gáborra, de mindnyájunkra hallgat valaki, és ez mindnyájunk felelősségét jelenti, hogy akik ránk hallgatnak, szintén ne az indulatok nyelvére, hanem az érvek nyelvére hallgassanak.

Van egy első lépés. Első lépésként mi, a szocialista frakció tagjai azt szeretnénk, hogy ne szívjuk el előre a levegőt a nemzeti csúcs értelmes vitája és az azt követő és kísérő parlamenti vita elől; adjunk módot mindnyájunknak arra, hogy végiggondolhassuk, újradefiniálhassuk eddigi pozícióinkat, és ne vonjuk el egymás energiáit a szokásos pártcsatározásokkal. Ezért mi, a szocialista frakció tagjai ezekben a napokban nem kívánunk olyan megszólalást tenni, olyan sajtótájékoztatót tartani, ami a politikai csörte része, ami a politikai pártcsatározásokat inkább élesíti, mint tompítja. Mi, legalábbis a magunk számára ezekre a napokra kiadtuk a parancsot: tüzet szüntess! Ez nem a vita felfüggesztése, hanem éppen az értelmes vita lehetőségét kívánja szolgálni. Tüzet szüntess! - mondtam, mert ha már tűzről van szó, akkor inkább egy másik fajta tűzzel kell foglalkoznunk, megfékezni, ha lehet, eloltani azt a tüzet, ami most közös házunkat, közös hazánkat, közös vagyonunkat, közös értékeinket fenyegeti.

Három dolgunk is van ennek a tűznek a megfékezésében. Az elsőn vagy az első egyik szakaszán remélhetőleg túl vagyunk; meg kell védeni magunkat az ilyen helyzetben mindig feltámadó spekulációs törekvések ellen. Ehhez azonnali lépések kellettek, ez valóban a kormány dolga, senki sem háríthatja ezt át. A kormány és a Nemzeti Bank közösen vissza is verte az önök támogatásával és egyetértésével az első támadást.

A második feladatunk már nemcsak a spekulánsokkal, hanem a tőlük talán független pénzügyi válsággal is foglalkozik. Nyilván hívjuk ezt akár a pénzügyi válság oldalszelének, akár a főáramának, de el kell érnünk, hogy ez ne veszélyeztesse a magyar betétesek spórolt pénzét, a magyar vállalkozások mozgásterét. Erre még persze az ország szegényebb fele azt mondaná - hallottam is ilyet, én is kaptam ilyen telefont -, hogy nekem azután semmi megtakarításom, semmi spórolt pénzem, ez itt most a gazdagok problémája, a bankoké, és azoké, akiknek van mit félteni.

De a harmadik feladatunk már az ország szegényebb felére is vonatkozik. Mindig fennáll a veszély, a kollégák mind utaltak rá, hogy a pénzügyi válság gazdasági válságba csap át, ami már a spórolt pénzzel nem rendelkezők munkahelyét, már nemcsak a bankokat és a középosztályt, hanem a kisegzisztenciákat is fenyegeti. Nem véletlenül emlegetik, hogy az 1929-es világválság is - adja Isten, hogy ne kelljen rá többet emlékeznünk - egy 1929-es tőzsdeválsággal kezdődött.

Mind a három feladatnak, a spekuláció megfékezésének, a pénzügyi válság hatásai mérséklésének és a komolyabb gazdasági válság elhárításának egy kulcsszava van, ez a kulcsszó a "védelem", a magyar forint védelme, a magyar vállalkozások védelme, a magyar gazdaság védelme, a magyar emberek, családok, a magyar munkahelyek védelme.

Minden családban tudják, ilyenkor bespájzolni szoktak. A szó konkrét és jelképes értelmében ez a spájzolás, ha úgy tetszik, a politikai vitáink félretételének is az ideje. A kormány nem hárítja el a védelem felelősségét, de a védelemhez többen kellünk, legalábbis ahhoz, hogy a kiépített védvonalakat ne belülről támadjuk meg. Ehhez kérek mindenkitől segítséget, ezt kérem és remélem a magyar parlamenttől és az összeülendő magyar csúcstól is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. A miniszterelnök úrnak viszontválaszra megadom a szót. Miniszterelnök úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm a szót, elnök asszony. Egyetértek a hozzászólókkal abban, hogy a kormánynak természetesen elsősorban cselekednie kell. A cselekvés mit jelent ebben az esetben? Azt, hogy a pénzügyi intézményrendszer stabilitásáért felelősek együttműködésben közös döntéseket hoznak, majd azokat bevezetjük. Ezt tettük.

Mi a mércéje, hogy elegendőt tettünk-e? Szerintem legalább kettő; az egyik, hogy azok az intézkedések, amelyeket hoztunk, beváltották-e a hozzáfűzött reményeket. Nézzék, kialakultak-e sorok Magyarországon a bankok előtt? Nem alakultak ki. Sikerült megőrizni a magyar bankokba vetett bizalmat. Ez nagyon fontos. Vagy sikerült-e visszaverni a támadást? Sikerült. Azaz az eredmény azt igazolja, hogy a lépések elégségesek voltak. De van még egy lehetséges mód, ahogyan mérhetjük a lépések eredményességét: gondolom, úgy, hogy meghallgatjuk azokat, akiknek közvetlen felelősségük és kompetenciájuk van. Ezért idéztem önöknek a jegybank elnökét, a Bankszövetség elnökét, a Biztosítók Szövetségének elnökét, akik azt mondták, hogy a beavatkozások sikeresek, eredményesek voltak, és hozzátették, hogy jelen pillanatban a korábban bejelentettől több intézkedést nem várnak. Ezért azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, amit önök kérnek tőlünk, hogy azonnal cselekedjünk, ezt a cselekvést megtettük.

Ugyanakkor kétségtelen, én azt hiszem, akkor járunk el felelősen, hogy ha jön az árvíz... - de nemcsak akkor vagyunk serények, amikor ott kell lenni a gáton, és vinni kell a homokzsákot - ezt most megtettük -, hanem akkor, hogyha folyamatosan a védműveket is építjük, hosszabb távon is erőssé tesszük azokat az eszközöket, intézményeket, amelyek azért felelősek, hogy az ország biztonságban legyen. Ez már igen sok kérdést felvet. Igen, azt gondolom, megállapodni hosszabb távú ügyekről, akkor, amikor érezzük, hogy esetleg a megállapodás elmaradásának milyen következményei vannak, most talán könnyebb, mint máskor.

Azt igénylik például a frakcióvezető kollégák, hogy állapodjunk meg a kiadási plafonokról; különösen erősen érvel emellett a Szabad Demokraták Szövetsége. Mi azt mondtuk pénteken - ezzel tettünk egy lépést a szabad demokraták felé -, hogy rendben van, a kiadási plafonról szóló törvénytervezetet építsük össze azokkal az igényekkel, amelyeket mások fogalmaztak meg a parlamentben, és a közpénzügyek hosszú távú garanciáit tartalmazzák; harmadsorban tegyünk egy lépést a Fidesz felé is, vegyük be a költségvetési tanács javaslatát. Mindenki tegyen a másik felé egy lépést!

Korrekt ez a javaslat? Azt hiszem, hogy igen. Van, akinek a közpénzügyi csomag a fontos, van, akinek a költségvetési tanács a fontos, van, akinek a kiadási plafon a fontos. Mindegyik ugyanarról szól. Mi lenne, ha most nem presztízsvitát folytatnánk egymással, hanem a három kidolgozott törvényből - merthogy ugyanaz a tárgyuk és a céljuk - egy jó törvényt csinálnánk? Szerintem ez a helyes magatartás.

Egyetértek azzal, amikor azt mondják az ellenzéki képviselőtársaim, hogy egy ilyen helyzetben a kormánynak egy sor dolgot végig kell gondolnia. Végig kell gondolnia, hogy nem másfelé kell-e menni egyik-másik ügyben, mint eddig. De, szerintem igen, felül kell vizsgálni az álláspontunkat.

Azt szeretném kérni a viszonosság alapján, hogy valamennyi ellenzéki párt is gondolja végig, hogy a saját eddig követett politikájából melyik az a rész, amelyiket kompromisszumkészséget mutatva, a másikkal való megállapodás lehetőségét keresve most zárójelbe teszi és elfogadja.

(14.20)

Merthogy ez nem csak a kormány ügye. Ez valamennyiünk ügye. Én a kormány nevében, a kormány mögött álló frakció nevében mondhatom, mi arra készülünk, hogy egyes pontokon, mint ahogyan korábban a példában is említettem, meg fogjuk változtatni az álláspontunkat azért, hogy közelebb léphessünk az ellenzéki javaslatokhoz. Azt kérem, hogy a közös megoldások keresésének és megtalálásának érdekében tegyék önök is ugyanezt. Önök is tegyenek mifelénk egy lépést, és találkozzunk valahol félúton. Ez szerintem helyénvaló.

Köszönöm szépen azoknak a véleményét, akik már most támogatásukról biztosították a nemzeti csúcsot. Köszönöm a Szabad Demokraták Szövetségének, köszönöm az MDF-nek, köszönöm például a Tudományos Akadémia eddig elnökeinek, akik az elmúlt órákban jelentették ki, hogy szintén ott lesznek, köszönöm Boross miniszterelnök úrnak, aki az elmúlt napokban mondta azt, hogy például ott lesz, és nem folytatom a sort.

Szeretnék itt a Fidesz és a KDNP képviselőihez fordulni. Úgy tudom, hogy az előttünk álló egy napban fognak ebben a kérdésben döntést hozni. Tudom, hogy ilyenkor mérlegelik azt is, hogy kinek hasznos és kinek nem kommunikációsan. Amikor az én kabinetfőnököm felhívta a Fidesz elnökének kabinetfőnökét, Deutsch Tamás urat, és arról tájékoztatott bennünket, hogy a következő napon talán lesz erről politikai döntés, akkor arra gondoltam, hogy azt fogom önöktől kérni itt, hogy most ne azt mérlegeljék, hogy úgymond kommunikációsan ez kinek jó. Arra fogok törekedni, hogy az én szerepem, a miniszterelnöké egy hajszállal se legyen több, mint amit minimálisan egy ilyenben be kell töltenem.

Van pillanat, amikor nem arról szól a történet, hogy melyikünk mutatja magát jobban, ki a nagy egységkovácsoló. Nem kívánok ilyenfajta csatát önökkel folytatni - nincs szándékomban. Egyvalami áll szándékomban: ha azt hallom - mint ahogyan, ha jól értem, azt hallottam a múlt héten a Fidesz elnökének a Gyáriparosok Szövetségénél elmondott beszédéből -, ha jól értem, hogy a Fidesz elnöke is azt gondolja, hogy bizony például át kell gondolnunk, hogy a magyar önkormányzati rendszer minden tekintetben megfelel-e azoknak a kihívásoknak, amiről gondolkodunk - ez nem sok, de nyitottság -, hogy igen, oktatási-képzési rendszerben fontosak a változások, akkor lehet, hogy ki lehet használni ezt a nyitottságot egy ilyen helyzetben, és egy-két ügyben meg lehet próbálni megállapodni. Arra kérem tehát önöket, hogy ezzel a fajta nyitottsággal kezeljék ezeket az ügyeket.

Korrigálnom kell magamat, szívesen megteszem ezt Navracsics Tibor figyelmeztetése alapján, mert egy ügyben igaza volt frakcióvezető úrnak. (Dr. Navracsics Tibor: Nem csak egyben.) Igaza van, nem a 7 pontnak volt része az euró bevezetésének indítványozása, hanem a szombaton önök által tartott konferencián mondta ezt el Szájer József. Valóban, a hírekre való emlékezetemben összekeveredett a péntek este és a szombat reggel. Ezzel nem kívántam önöket nehéz helyzetbe hozni. De ha már megtettem ezt a lépést önök felé, akkor hadd kérjek egy hasonlót. Nézegetem itt a szerdai blogomat. (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Azt írom benne, amit most is gondolok. (Kósa Lajos: Érdekelne. - Olvassa:) "Bankjainknak nincs jelentős nagyságú rossz követelése, nem fenyegeti őket az a veszély, hogy vagyonukat elveszítenék, és hogy a náluk elhelyezett betétekért ne tudnának jótállni. A kormány mai ülésén azt fogom javasolni, hogy megelőzendő, hogy a betétek olyan országokba vándoroljanak, ahol magasabb az állami garanciavállalás, Magyarország kövesse az ír és a német példát, és vállaljon korlátlan garanciát a lakossági bankbetétekre."

Miért mondom mindezt el? Azért, mert ha meg akarunk állapodni, talán az is jó, ha létrehozunk egymás között olyan viszonyokat, amelyben alapvetően a jóhiszeműség uralkodik, és legalábbis legfeljebb tévedésből mondunk olyat, ami később nem biztos, hogy igaznak bizonyul. Ebben a konkrét helyzetben Magyarország, azt gondolom, okosan és helyesen hallotta és érzékelte, hogy az a fajta pénzügyi válság, amely megroggyantotta az amerikai és a brit pénzügyi rendszer alapjait, Magyarországot nem fenyegeti. Nem fenyegette sem hétfőn, sem kedden, sem szerdán. És nagyon helyes, hogy egy ilyen időszakban a magyar kormány, a jegybank, a felügyeletek vezetői azt mondják, hogy nincs ilyen veszély. És azt is gondolom, hogy ilyenkor nem is jó ezzel a veszéllyel játszani. Amikor pedig ideérkezik egy külső támadás, mert itt az ok nem Magyarországon, hanem kívül keresendő, ha ideér egy külső támadás, akkor pedig órákon belül cselekszik és védekezik. Szerintem ez a helyes magatartás.

Tisztelt Parlament! Hölgyeim és Uraim! Van pillanat, amikor az ember bár szívesen megmutatná, hogy mire képes bajvívásban, ehelyett azt mondja, mert azt kell mondania, hogy van a bajvívásnál fontosabb: az együttműködés. Arra hívom a parlament pártjait, Magyarország képviselőit, hogy mutassák meg az országnak, hogy nem veszett ki belőlük az a képesség, hogy együttműködjenek. Ha így tesznek, a hazát szolgálják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ soraiban.)