Felszólalás adatai

Ne mondják el nekem a válaszban, hogy hány embert segítettek már meg, hiszen tisztában vagyunk vele, a károsultak mintegy ötödét, nem többet és nem is kevesebbet. Mi ezt értékeljük, hiszen nem vagyunk ellendrukkerek, de látni kell, hogy százezrek maradtak ki a kormányzat megoldásnak nevezett csomagjából. A végtörlesztéssel megszabadult jó pár, tartalékokkal még rendelkező honfitársunk; mára, köszönhetően az idézett és érintett bankoknak, jobbára nekik sincsenek tartalékaik, de a rokonságuknak sem, az egészet elvitte a hitel. Az ócsai falu alig pár károsultat érint, a Nemzeti Eszközkezelő pedig tavaly 8 ezer helyett nyár végéig mindösszesen 8, az év végéig pedig alig 600 ingatlan átvételét tudta foganatosítani, illetve kezdeményezni. Az árfolyamgát esete a leginkább kirívó. Alig az érintettek 30 százaléka vette igénybe, talán mert belátták, hogy bár levegőt ad, de azután a terheket kamatostul verhetik le rajtuk, ráadásul ha aláírják a megegyezést, nehezebbé válik az eredeti szerződés megtámadása is.

Ezeket a módszereket csak részmegoldásnak tekinthetjük, de ezeket ismerjük, tehát ezekkel ne próbáljanak bennünket megnyugtatni. Az erről szóló statisztikákra nem tartunk igényt, nem vagyunk rájuk kíváncsiak, eltekintünk tőlük, attól is, hogy újra végighallgassuk a részleteiket. Ez ugyanis egyenértékű lenne azzal, hogy a kormány újra homokba dugja a fejét, miközben családok és életek mennek tönkre. Jelen pillanatban őskáosz zajlik a hitelkárosultak négyötöde életének megoldása terén. A PSZÁF az árfolyamgát kiterjesztését javasolja, és egyes kiszivárgott hírek szerint a kormányzat azon gondolkodik, hogy forintosít a jelenlegi árfolyamon, és a Magyar Nemzeti Bank tartalékából segít. Mi viszont azt mondjuk, hogy a bűnözők viseljék a kártétel árát, fizessenek a bankok, fizessenek az uzsorások, fizessenek a végrehajtási túlkapásokat elkövető társaságok, azok fizessenek, akik a minősített bűnöket elkövették!

De ahhoz, hogy a megoldást kimunkáljuk, az első lépés talán az lehetne, hogy a kormány ne saját magával tárgyaljon, a bankok mellett ne csak azzal a pénzügyi biztossal üljön asztalhoz, aki mögül sajnos elfogyott a civilek bizalma, s akitől amúgy sem lehetett csodát várni, hiszen pont ez a kormányzat lúgozta ki a szerepét, érdemi jogköröket nem kapott. A kormány tehát ne magával tárgyaljon! A Jobbik álláspontja, hogy létre kell hozni egy olyan, négy frakcióból álló károsultmentő tanácsot, ahová beülhet a kormány és a bankszektor, de legyen végre, akitől megkapják a magukét. Amellett tehát, hogy muníciót is kaphatnak a megoldáshoz, itt a helye, hogy a parlamenti ellenzék is odakerüljön és a civilek valódi képviselői is. Szedjék össze a bátorságukat tehát kormányzati részről, üljenek asztalhoz, ne csak saját magukkal! Mitől félnek? Megoldásokat kellene találni, nem egy év múlva, nem a következő ciklusban, mert ez emberéletekbe kerül! Ha pedig a károsultmentő tanács összeülne, a legnagyobb nyilvánosság előtt válna láthatóvá, hogy ki szolgál magyar és ki szolgál pusztán és kizárólag banki érdekeket. Ez azért fontos, mert bár a civilek, jogvédők igazsága a legtöbb esetben elvitathatatlan, a hangjuk jobbára nem kerül artikulálásra a parlamentben.

Jelen pillanatban is otthonvédelmet követelnek, a végrehajtók túlkapásainak megakadályozását, de szégyen és gyalázat, hogy egyedül a Jobbik képviseli az érdekeiket, és hallatja közös követeléseiknek a hangját a parlamentben! Szégyen és gyalázat, hogy önök nem ülnek asztalhoz a civilekkel, az érintettekkel, és szégyen és gyalázat, hogy cirkusszal etetik a magyar népet! (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét. - Taps a Jobbik soraiban.)