Felszólalás adatai

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövid leszek, bár normál felszólalásra jelentkeztem, de nem szeretném hosszan húzni az időt. Amiről szeretnék beszélni, amire Sáling képviselő úr hivatkozott, az ajánlás 6. pontjában szereplő módosító indítvány. Ezt egyetlen bizottság sem támogatta, és ha megengedik, én megindokolom, hogy miért nem.

Az a módosított szöveg, amely kimegy, jogilag ad absurdum. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság nincs abban a helyzetben, hogy két hónapon belül szerződést küldjön, mert a szerződés akkor jött létre, ha mind a két fél azt aláírta. Tehát a Kincstári Vagyoni Igazgatóság arra nem kötelezhető, hogy a használó két hónapon belül írja alá vele bent a szerződést és azt küldje ki. Ő csak arra kötelezhető, hogy ő teljesítsen. Hogy neki mi a feladata, azt úgy érzem, hogy ebben a pontban felesleges kibontani. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság két hónapon belül feldolgozza az anyagát - szerintem a törvénymódosításnak ez az egyedüli és elfogadható megszövegezése -, két hónapon belül elkészíti a használóval kötendő szerződés tervezetét, ő mint ajánlattevő ezt a tervezetet aláírja és megküldi a használónak.

(16.00)

Hogy a használó ezt mikor fogja aláírni, az a használó dolga, de a szerződés akkor jön létre, amikor a használó a részére megküldött ajánlatot elfogadta. Következésképpen az, ami a módosításban van, jogilag keresztülvihetetlen. Álláspontom szerint a 6. szám alatt jegyzett módosító indítvánnyal szemben az előterjesztett törvényjavaslat a jogilag elfogadható és járható út.

A másik kérdés, amiben szólni szeretnék, tisztelt Országgyűlés, ez az ingyenes használatban lévő ingatlanoknak a továbbhasznosítása, és itt az a kérdés, hogy mikor minősül még az ingyenes használó birtokban lévőnek és mikor jogosult ő az ingatlan tulajdonjogát igényelni. Itt az alapprobléma az, amit a törvénymódosítással meg szeretne oldani a problémát kezelő vagyonigazgatóság. Nevezetesen arról van szó, annak szeretnénk odaadni vagy a törvény szerint annak szeretnék odaadni az ingatlant, aki a társadalom számára hasznos tevékenységet fejt ki az ingatlanban. Tehát nem arról van szó, hogy mi most egyéb úton próbáljunk anyagilag támogatni társadalmi szervezeteket, az ingatlanokat nem azért adják a társadalmi szervezetnek, hogy az a bevételét bérleti díj formájában növelni tudja, hanem azért adják oda a társadalmi szervezetnek, hogy a társadalmi szervezetnek a társadalom számára hasznos tevékenysége kifejtésére ne csak irodára, hanem ma már a működésre is helye legyen.

Tehát az egy látszatprobléma, ha az 50 százalék meghaladásánál abból indulok ki, hogy ha ezzel vagy azzal a jogcímmel lépte túl ezt a bérbeadási keretet a társadalmi szervezet, már nem jogosult. Ebből a következő következtetéseket lehet levonni: ha több mint 50 százalékot bérbe adott, akkor nem volt igény a saját tevékenységének az 50 százalékot meghaladó helyre; nagy valószínűséggel a társadalmi szervezetek a saját alszervezeteik részére adták bérbe. Azt tessék elképzelni, hogy a két ujjam közül kell választani, hogy melyiket szeressem. Ha az ingyenes használattal rendelkezőnek adom oda, akkor az ő tagszervezete bérleti díj fizetése miatt kerül hátrányos helyzetbe, ha a hasznos tevékenységet folytató részére adom oda, akkor az ingyenes használó hivatkozik arra, hogy ő megrövidítésre került. Meggyőződésem szerint itt is a hatályos szöveg az, ami egyedül és kizárólag a legkisebb galibát eredményezi.

Arra a kérdésre pedig, amiről előttem Sáling képviselő úr szintén szólt, hogy megold bizonyos problémákat: igen, meg kell oldani azt a problémát, hogy ha a felek az ingatlan használatával vagy bármilyen jogcímen egymás között pereskednek, akkor ne hozzuk a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot olyan helyzetbe, hogy egy bíróság előtt folyó perben neki kelljen állást foglalni, és ha az ő állásfoglalása a törvény alapján valamilyen jogértelmezéssel később nem igazodik a bírói ítélethez, akkor a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kerül a csőbe azzal, hogy olyan társadalmi szervezetnek adta át az ingatlant, amely esetleg a későbbiek során bebizonyíthatóan arra nem volt jogosult. A kisebbik baj, ha egyiknek sem adja oda, a nagyobb baj, ha az egyiknek odaadja a Kincstár, a másiknak odaadja a bíróság ugyanazt az ingatlant. Azért, hogy ezt a szükséghelyzetet, elfogadhatatlan szituációt fel tudjuk oldani, nincs más megoldás, mint meg kell állni ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonba adásával egészen addig, ameddig ezek a jogviták bírói szinten nem fognak teljes terjedelemben tisztázódni.

Elénézést, hogy hosszabban beszéltem. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)