A felszólalás szövege:

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Régóta megkezdődött ez a vita, és tartok tőle, hogy még sokáig folytatódni is fog - ez nem rajtunk múlik. A vita során összemosódnak különféle jogi, politikai és morális érvek, érvelések.

Mi a jogi helyzet, a mai napi jogi helyzet? Van egy '96-ban hatályba lépett médiatörvény, amely különféle szabályokat, kötelezettségeket ír elő mindannyiunk számára, jelen esetben amely törvénymódosítás előttünk áll, az a médiakuratóriumok elnöksége megválasztása tárgyában. A jogi helyzet az, hogy lehetőség van jelöltet állítani. Erre lehetősége volt a kormánypártoknak, az ellenzéknek; az ellenzék nem élt a lehetőségével, nem jelölt az elnökségekbe.

A következő helyzet vár megoldásra: az elnökségek bővítése. Erre tettünk javaslatot, de ez elől az ellenzék elzárkózott. Lehetőség van még a kuratóriumok szűkítésére is, hiszen ez költségkímélőbb, és az adófizetők szempontjából is előnyösebb. Erre is megtesszük a kísérleteket. A tárgyalások, illetve a szándékaink eddig nem találtak meghallgatásra az ellenzék oldaláról, és nem tudtunk érvényt szerezni a törvény betartásának.

Az ellenzék ahelyett, hogy a jogi megoldásokat megtalálta, megkereste volna, inkább egy politikai dimenzióba emelte a médiakuratóriumok elnökségének kérdéskörét, és részben parlamenten belüli és parlamenten kívüli eszközökkel nagyította fel ezt a nem igazán fontos problémát. Hiszen - ahogy a képviselőtársamtól, az előterjesztőtől elhangzott - miről is beszélünk? A kuratóriumok 28, illetve 32 főből állnak, az elnökségek ennél szűkebbek; mindössze 4 ember hiányzik ezekből a testületekből.

Az ellenzék a megoldást nem kereste, hanem hol kivonult, hol a parlamentből, hol az általunk kezdeményezett hatpárti tárgyalásokról, a sajtóalbizottság munkájában nem vett részt, parlamenten kívüli eszközöket alkalmazva különféle jogorvoslatokat keresett, Alkotmánybírósághoz fordult, ügyészséghez, cégbírósághoz. A féloldalasan felállított testületek kiállták az alkotmányosság próbáját, törvényesen működnek. Ezt az Alkotmánybíróság döntése és a cégbírósági bejegyzések alátámasztják.

Ezt követően más eszközt is próbált igénybe venni az ellenzék: például külföldi kapcsolatait előtérbe helyezve nem riadt vissza Magyarország lejáratásától, de szerencsére ez nem sikerült, hiszen valamennyi mértékadó forrás, amely a magyarországi sajtó-, médiahelyzetet elemzi, pozitív. Ilyen a '98-as európai uniós országjelentés és a '99-es európai uniós országjelentés. Hasonlóképpen nyilatkozik az Egyesült Államok külügyminisztériuma által kiadott februári jelentés is, amely pontosan tartalmazza, hogy a magyar kormány garantálja a sajtószabadságot, és a vélemények széles köre megjelenhet a magyarországi írott, illetve elektronikus sajtóban. Parlamenten kívüli eszközöktől sem riadt vissza, és ez egy tüntetésben csúcsosodott ki. Örülök annak, hogy visszatértünk a Ház falai közé, és örülök annak, hogy megpróbáljuk a megoldásokat ismét jogi útra terelni, azaz olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi a helyzet feloldását.

A magyarországi médiairányítás eurokonform. Semmiféle olyan jelzés nem érkezett, és nem is érkezhet Magyarországnak, amely ezzel ellentétes, hiszen civil szervezetek, társadalmi szervezetek széles köre, reprezentánsai vesznek részt a közszolgálati médiumok irányításában.

A '96-os médiatörvény nem készült fel a jelenlegi állapotokra. Nem készült fel arra, hogy az ellenzék szegmentált lesz, jobboldali és baloldali részből tevődik össze. Azt gondolom, hogy ez nem a mi bűnünk, és azt gondolom, hogy van rá megoldás. A képviselőtársam ezért nyújtotta be ismételt kompromisszumos javaslatát a sok kísérlet után. Bízunk abban, hogy a nagyobbik baloldali párt is képes lesz megváltoztatni a véleményét, hiszen a kisebbik társa pozitívumként értékelte a törvényjavaslat benyújtásának tényét, és elfogadható tárgyalási alapnak tekinti. Mi hosszú távú megoldásokban gondolkozunk, és nem szeretnénk azt, hogy minden egyes választás után újra és újra ilyen heves vita keletkezzen, és újra és újra felesleges energiákat pazaroljanak a politikai élet szereplői, és miután a média hajlamos arra, hogy önmagát figyelje, így ez nagyobb reflektorfénybe is kerül.

Az ORTT esetében sikerült megválasztani a törvény értelmében a testület tagjait; jelöltek is az ellenzéki képviselők, mi, kormánypártiak támogattuk a jelöltjeiket, így felállhatott egy testület. Ezért az a meggyőződésünk, hogy végre sikerülhet pontot tenni imígyen a többi közszolgálati médium irányító testületének is a felállítására.

Végül szeretném elmondani, hogy bárki gerjeszti is, de nincsen médiaháború, és ha rajtunk múlik, nem is lesz médiaháború. Mi a megoldás eszközeit keressük. Nem hatalmi ambíciók vezérelnek bennünket, amikor a közszolgálati médiumok irányító testületeit szeretnénk meghatározni egy végleges formában, hanem az, hogy minden parlamenti pártnak lehetősége legyen arra, hogy az irányításba betekintést nyerjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem két percre szót, mert csak az előterjesztő nevében adott volna ön lehetőséget, így kénytelen vagyok két perc keretében megszólalni.

Pető Iván utolsó mondataira szeretnék elsősorban reagálni, hogy európai uniós kritika érte-e a magyar médiairányítást, avagy sem. E területen soha nem kapott Magyarország kritikát. Azt gondolom, hogy tudatosan félreértelmezi az eddig elhangzottakat. Ha pontosan lehet hinni az újságban megjelenteknek, ami tegnap elhangzott, és amire hivatkozott, abban az van, hogy meg kellene szabadulni a mozdulatlanságtól.

Igen, Sasvári Szilárd azért adta be ezt a javaslatot, hogy végre szabaduljunk meg a mozdulatlanságtól, és lépjünk előre, és legyen a magyar médiakuratóriumi elnökségeknek teljes létszáma. Ez önökön múlik, eddig is önökön múlott. Önökön múlott eddig is, hogy nem egészülhettek ki a kuratóriumok, és önökön múlik az is, mivel kétharmados törvényről van szó, hogy az általunk benyújtott kompromisszumos javaslat végre elfogadásra kerül-e vagy sem.

Úgy látom, hogy a baloldali liberális ellenzéknek érdeke, hogy megmaradjon ez a helyzet. Nem is kívánnak változtatni, hiszen mindig hivatkozási alap lehet arra, hogy Magyarországon egyoldalú az irányítás, ami természetesen nem felel meg a valóságnak, hiszen a kuratóriumok nem csupán egy nyolctagú elnökségből, avagy e javaslat szerinti hattagú elnökségből állnak fel, hanem nagyon harmonikus és nagyon kiegyensúlyozott elnökségekből.

Mi egy ajánlatot letettünk, amely az egyenlő pártbefolyást kezdeményezné a kuratóriumi elnökségekben, és ehhez kérjük az önök támogatását.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Nem visszaélve az önök idejével, de szeretnék néhány gondolatot kifejteni Sasvári képviselőtársam indítványáról, illetve a Pető Iván által benyújtott módosító indítványról, hogy miért nem elfogadható számunkra. Mi ismét egy kompromisszumos javaslatot terjesztettünk a Ház elé, hiszen eddig nem volt a baloldali ellenzék abban partner, hogy a hatályos médiatörvény teljes egészében úgy működhessen, ahogy azt annak idején előírta, bár a törvényessége ma sem kérdőjelezhető meg, hiszen az Alkotmánybíróság ezt megfelelő módon alátámasztotta. Tehát kijelenthető, hogy jelenleg is törvényes irányítás alatt áll valamennyi közszolgálati médium.

Mi, amikor e javaslatot beterjesztettük, egy hosszú távú megoldásban gondolkodtunk, ami stabilan, vissza nem térően rendezi e problémát, nincs kitéve a választások okozta bonyodalmaknak, nincs kitéve annak, hogy annak idején, amikor megalkották ezt a médiatörvényt, nem számoltak azzal, hogy egy más arányú parlament jön létre, és egy megosztott ellenzék jöhet létre, ahol baloldal és jobboldal egyaránt megtalálható. Ezért javasoljuk azt, hogy egy működőképes modell jöhessen végre létre itt is, hiszen az ORTT bizonyította azt, hogy lehet így is működtetni, irányítani a közszolgálati médiumokat. A kompromisszumpluszt még abban rejti magában ez a javaslat, hogy az ORTT mintájától eltérően még egy plusztagról le is mond a kormánypárti oldal, hiszen az elnök itt a tagok sorából állna fel, tehát egyenlő arányokat ajánlunk.

Annak a lehetőségét ajánljuk, hogy valamennyi parlamenti párt részt vehessen az irányításban, és ne méricskélés tárgya legyen az, hogy ki mennyire vehet részt, egy picit jobban, vagy egy kicsit kevésbé. A lehetőség, ez a legfontosabb, nem a hatalmi ambíciók kiélése, hiszen az eddigi viták végig azt bizonyították, hogy az ellenzék méricskél, mindenféle arányokat próbál felállítani, hogy egyharmad, kétharmad. E számításokat nagyon nem is értjük, hiszen ellentétben azzal az állítással, hogy bármiféle cinkosságot vállalna a Fidesz a MIÉP-pel, ezt a gyakorlat természetesen nem igazolta, hiszen minden jelentős döntésben, még a médiaügyekben is ellenünk szavazott a MIÉP. Tehát ez az állítás határozottan visszautasítható.

Hosszú távú megoldást kell azért is létrehozni, mert önök is észrevették nyilván, hogy a parlament belső aránya folyamatosan változik. Nem lehet kitenni annak egy testületet, hogy, mondjuk, egy döntéshozás kellős közepén van, és időközben megváltozik, mondjuk, a létszáma: létrejön egy új frakció, kiválnak frakcióból, kizárnak embereket frakciókból. Ezeket nap mint nap megélhetjük. Ezek a döntések akkor ki vannak szolgáltatva annak, hogy állandóan méricskélünk, hogy ki hány százalékkal vehet részt ilyen elnökségben. Azt gondolom, hogy ez az egyenlő arányú javaslat kizárja ezt a lehetőséget.

Miért mondjuk azt, hogy a pártbefolyás nő, és ezt maximalizálni akarja? Azért, mert szintén arányokat méricskél. Milyen szándékot leplez az, aki azt mondja, hogy a mandátumok arányához kell igazítani a képviselet jogát? Nyilván a hatalmi ambíciókat. Azt, hogy több befolyást szeretne szerezni, és nem ért egyet azzal, hogy egyenlő arányban legyen a képviselet. Tehát azt gondolom, hogy ez az érvelés eleve ellentmondásos, amikor egyszer azt mondja a baloldali ellenzék, hogy (Mádai Péter: Az ellenzék!) csökkentsük a pártbefolyást, ugyanakkor azt állítja, hogy mégiscsak olyan arányokban szeretné képviseltetni magát, mint amennyi mandátumot szerzett.

Bizony-bizony, amit Pető Iván mondott, azt a bizottsági vita során én hoztam elő, hogy nem látok lényegi különbséget Csurka István 1990. május 15-én elhangzott álláspontja és az övéké között. Hiszen Csurka István akkor azt mondta - és azóta sem változtatta meg a nézetét -, hogy a sajtóban való hatalomgyakorlást is igazságosan kell elosztani. Nyilvánvaló, hogy ezt a választások eredménye alapján kell elosztani. Aki a legtöbb bizalmat élvezi, annak kell ebben a hatalomban is leginkább részesednie.

Nem látok lényegi különbséget az SZDSZ jelenlegi álláspontja és eközött. Mi ezt az álláspontot akkor sem osztottuk, és az SZDSZ akkor nem osztotta. Nem látom okát, hogy miért kellett ezt megváltoztatni, ha csak azt nem, hogy megváltozott az SZDSZ részvételi aránya is az eltelt időszakban.

(16.00)

Még egyszer azt szeretném kérni önöktől, hogy mérlegeljék, gondolják át a lehetőséget, és ne utasítsák vissza ezt az ajánlatot sem. Próbálják meg elfogadni, és próbálják megtalálni velünk együtt, közösen a megoldást, hogy ne lehessen ez kifelé újra és újra hivatkozási alap arra nézvést, hogy Magyarországon nem kiegyenlített a médiairányítás, ami természetesen - mint ahogy mondtam - egyáltalán nem igaz, hiszen a kuratóriumok létszáma 30 fő körüli.

Abban sincs méricskélés a kuratóriumok tagjainak választásakor, hogy a Katolikus Egyház kicsit több százalékkal képviselje, mondjuk, magát a kuratóriumban, mint a Református Egyház, mert a lakossági arányok ezt indokolnák.

Tehát én azt gondolom, hogy egyszer és mindenkorra a méricskélésről próbáljunk meg lemondani, és egyenlő arányokban a lehetőségét megteremteni annak, hogy a parlamenti pártok felügyelhessék egy bizonyos fokig a közszolgálati médiumokat.

Köszönöm szépen.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. A logikai bravúr megérthető egyetlenegy szempont figyelembevételével, mégpedig azzal, hogy az SZDSZ-nek hogy változott meg a szövetségi politikája az eltelt időszakban.

Köszönöm. (Derültség és taps az SZDSZ soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Marcsi, aranyos! Mint a KISZ-ben, úgy csinálta.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): "A Bács megyei olajmaffiának voltam tagja, 1991-től vagyok érintett olajügyekben," - kezdi bizonytalanul első fellépését napjaink, a nagy, meleg nyár zavaros homályából felbukkanó, immár közismert dalnoka. Először zárt körben, titokzatosan bontogatja szárnyait N. ZS., majd a házi kisszínpadon kísérli jól-rosszul megismételni betanult mondandóját. Felbuzdulva dagadó sikerén, a szöveg írói mélybe hajítják. Mondja hát a magáét, bele a kamerába. Aztán kap felkérést az ország Házának bizottsági kisszínpadára is, de nem áll kötélnek, visszavonul, nem akar kiégni - esetleg elégni, felrobbanni? Mi ez, ha nem ócska nyári ponyvaregény?

Az MSZP, fellelkesülve egy magát bűnözőnek nevező egyén zavaros, betanított szövegén, összehívatja a nyár közepén a parlament rendkívüli ülését. Ugyan miért? Elhiszi tán a zagyva mesét? Igen is meg nem is. Az valahogy mindig elsikkad fülük mellett, kiket érint valójában az olajügy. Pedig jócskán sorjáznak az MSZP-s emberek és cégek nevei az igazságszolgáltatás különféle vizsgálatain. MSZP-s képviselőtársaim azt viszont bizton hinni vélik, hogy a mostani titkosszolgálatoknak közük lehet a dolgokhoz. Hiszen ugye teljesen hihetően hangzik, hogy egy titkos ügynök, mondhatni, egy titkos szolga 18 ezer oldal, azaz 1,8 méter magas, 1 métermázsa olajos papírirathalmot ajándékozott egy bűnözőnek.

Ahogy Demeter miniszter úr is mondta volt, a hivatalban lévő nemzetbiztonsági szakszolgálatoknak nincs kapcsolatuk Nógrádi Zsolttal. Keleti úr, Nikolits úr, a Horn-Kuncze-kormány idején, amikor a legjobban burjánzott az olajgate, önök felügyelték a szolgálatokat. Akkor volt összeköttetés a szervezett bűnözés és a nemzetbiztonság között?

Tisztelt baloldali Képviselőtársaim! Az önök idejében olajozott módon milliárdok vándoroltak magánzsebekbe. Mindenki tudta, hogy vannak olajügyek; forogtak, forognak felelősök nevei: Dunai, Horn, Kuncze, Németh Miklós, Békesi - hallhatjuk. (Derültség az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás: Annamari!) Miért nem vizsgálták saját kormányzásuk idején az olajügyeket? (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiban.) Az olaj foltot hagy; az önök regnálása idején nagy olajpacák keletkeztek, ezeket nem lehet kimosni, eltüntetni - s most önök nagy-nagy igyekezettel próbálják szétmaszatolni.

Mi, fideszesek még találgatások szintjén sem kerültünk kapcsolatba olajügyekkel. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Segíthetek, ha kell!) Nincs okunk hát nyilatkoznunk érintetlenségünkről, és nem is tesszük. Amikor megalakult a polgári kormány, azt mondtuk, kevesebb történt, mint rendszerváltás, de több mint kormányváltás. Tettük ezt többek között azért, mert elhatároztuk, hogy azokat a bűnügyeket, korrupciós ügyeket, amelyeket az előző szocialista-szabad demokrata kormány nem akart felderíteni vagy szándékosan eltussolt, mi feltárjuk. (Bauer Tamás közbeszólása.)

Önök azzal, hogy most összehívták a parlament rendkívüli ülését, a megkezdett vizsgálatokat szeretnék megakadályozni, az igazságszolgáltatást hátráltatni. A parlament feloszlatásával riogatnak, az emberek jogállamban való hitét igyekeznek megrendíteni, alapozván egy feltehetően szervezett bűnözők által vezérelt marionettfigura állításaira. Ám, ha több száz - és mint közismert, nem a mi sorainkban ülő - képviselő érintett olajügyekben, miért nem öt évvel ezelőtt óhajtották volt feloszlatni a parlamentet?

Szocialista képviselőtársaim, tán akaratlanul, de tevékenységükkel a szervezett bűnözésnek asszisztálnak. Ugyan miért? (Herczog Edit bekiabál, szövege egyértelműen nem állapítható meg: "Anyám" vagy "Anyád". ) Mi viszont... (Az elnök csenget. - Moraj.)

ELNÖK: Képviselő Asszony! Olyan szót hallottam egy másik képviselő asszonytól, amely annyira méltatlan a parlamenthez - öntől, Herczog Edit képviselő asszony! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Rossz a füled!) Elég jó a fülem, bár tüzér voltam, képviselő asszony, ezt a szót meghallottam, amit ön... (Derültség.), ezt a szót meghallottam. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Nagyon kérem, a parlament tekintélyét őrizze meg, és ilyen közbekiabálást, amelyet egy képviselőtársa már megtett, soha többé ne használjon a magyar parlamentben! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Tessék, üljön le!

Folytassa, képviselő asszony!

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Mi viszont kizárólag abban vagyunk érdekeltek... (Folyamatos zaj.)

ELNÖK: Képviselő asszony, üljön le, Szalai Annamária pedig folytassa! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Micsoda? Hogy beszélsz?! - Ez példátlan, ne haragudjon, elnök úr!)

Megkérem az MSZP-s képviselőket, olyan kifejezést használt a képviselőtársuk, hogy ha én most..., olyan kifejezést használt a képviselő asszony (Herczog Edit: Visszautasítom!), hogy ha elmondanám, a parlament tekintélye még jobban csorbulna. Nagyon kérem, őrizzék meg a türelmüket (Herczog Edit közbeszólása.), és inkább szálljon magába a tisztelt képviselő asszony, de ilyen szót ne használjon többet, amit az előbb reflexióként mondott a felszólaló képviselő asszony beszédjére! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Tessék, folytassa, képviselő asszony!

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mi, fideszesek kizárólag abban vagyunk érdekeltek, hogy ország-világ megtudja, kik az igazi bűnözők, és azok nyerjék el jól kiérdemelt büntetésüket. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.)

"S Ágnes asszony a patakban / Régi rongyát mossa, mossa - / Fehér leple foszlányait / A szilaj hab elkapdossa. / Oh! irgalom atyja, ne hagyj el." Kedves szocialista Képviselőtársaim! Önökről jutottak eszembe Arany János híres balladájának sorai. Az önök múltja, az önök lelkiismerete, akár a daloló bűnözőé, olajfoltos, mindhiába sikálják.

Az igazságszolgáltatás, mint ahogy azt a legfőbb ügyész úrtól, a belügyminiszter úrtól hallottuk, ha sok éves késéssel is, de működik.

MSZP-sek kezdeményezték a mai ülést. Az indítványozók alig fele van jelen. Határozati javaslatukból kiderül: nem kíváncsiak a felelősökre. Ellentétben önökkel, az ország lakosságával egyetemben mi viszont a vizsgálatok végén néven nevezzük őket.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Törvény adta kötelezettségünk, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetését és a költségvetés végrehajtását is a parlament szavazza meg. Ez egy rutin feladatnak is tűnhet, de nem az. Ahogyan hallottuk, a költségvetési bizottság alaposan áttanulmányozta az ORTT tájékoztatóját.

Egyetlenegy "apró" problémára szeretném felhívni a figyelmet; arra, hogy a parlament az 1997. évi költségvetési végrehajtásról még nem tárgyalt. Ismeretes az a tény, hogy akkor a Révész T. Mihály vezette Országos Rádió és Televízió Testület a földi sugárzású frekvenciák elosztásánál egy olyan döntést hozott, amelyet hosszú pereskedés követett, és végül is nem a per döntötte el, hanem a tulajdonosváltás az ügy sorsát. De emiatt a kulturális bizottság sem tudta elfogadni az ORTT 1997. évi beszámolóját. Azt gondolom, most alkalma lesz a testületnek arra, hogy a még rendezetlen dolgokat ismételten elénk tárja, hogy megtárgyalhassuk, és akkor ezt a mulasztást pótolni fogjuk.

Ettől függetlenül azt javasolom, hogy fogadjuk el ezt az 1999. évi költségvetési végrehajtásról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm. Egyetlenegy pontosítást szeretnék, hogy csak az 1997. év az, ami teljesen bizonytalan, az 1998. évi költségvetés végrehajtását elfogadtuk, csak a beszámolót nem fogadtuk el. Tehát ezért kell ezt pontosan tisztázni.

Köszönöm szépen.

SZALAI ANNAMÁRIA, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A kulturális és sajtóbizottság a múlt heti ülésén ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta a kormány által benyújtott kétéves költségvetési javaslatot. A bizottság egyetértett a kormány azon szándékával, támogatandónak tartotta, hogy egy kétéves költségvetést terjeszt a Ház elé, hiszen ez biztonságot jelent a következő időszakra, egy folyamatos, kiszámítható jövőt jelez elénk. Azt gondolom, azok a célok, amelyek megfogalmazódnak a költségvetés tervezetében, jó szívvel támogathatók minden képviselőtársam által.

Az egyik legfontosabb kitűzött cél az életszínvonal emelése, azaz az, hogy minden állampolgár érezhesse azt, hogy Magyarország gazdasági helyzete javul. Elsősorban a bérek jelentős emelése jelenti ezt a jövőben, egyrészt a minimálbérek magas arányú emelése: a 40 ezer, illetve 2002-ben az 50 ezer forint jelenti ezt; másrészt a közalkalmazottak bére is jelentős változást, illetve növekedést fog eredményezni a jövő évben, illetve az elkövetkezendő két évben. Igaz ez a kulturális szférában dolgozókra is, a közművelődési és közgyűjtemények dolgozóira is. Az átlagkereset-növekedés 2001-ben 8,71 százalékos, illetve 2002-ben 7,75 százalékos növekedést jelent. A közalkalmazotti bértábla ezen növekedés számára garanciát nyújt. A szakalkalmazottaknál pedig bérszorzó növekedésével is számolunk, az eddigi 1,05-ös szorzó helyett 1,20-ra emeli 2001. szeptember 1-jétől a tervek szerint a kormány a közalkalmazottak bérét. Ennek forrását központilag irányozták elő a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésében, azaz ha alaposan áttanulmányozzuk a költségvetést, akkor mind a központi, mind az önkormányzati terület tartalmazza ennek a bérpreferenciának, a béremelésnek a forrását.

Harmadrészt jelentős lépés lesz a közszféra, a közalkalmazottak, a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók nyugdíjasainak az a tény, hogy a nyugdíjakat is a törvényi előírások felett kívánja a kormány a következő években emelni.

(18.00)

Mint ahogy ez eddig is így történt, tehát a nyugdíjakat eddig is dinamikusan és mindig infláció feletti mértékben emeltük az elmúlt években, most a törvény szerinti 7,3 százalék helyett 10 százalék fölötti béremelést tervezünk.

Azt gondolom, hogy a közművelődési, közgyűjteményi munka, életpálya is talán biztatóbbá válik az elkövetkezendő években, hiszen már lehet olyan béreket adni az itt dolgozóknak, ami lehetővé teszi a biztos megélhetésüket.

A kulturális tárca költségvetése is dinamikusan fejlődött az elmúlt években. 1998-ban, '99-ben és most, a 2000. évi költségvetést követően 2001-2002-ben is ez a tendencia mutatkozik meg. 2001-ben 12,4 százalékkal, 2002-ben pedig 14,9 százalékkal haladja meg az előző évit a tárca költségvetése. Azt gondolom, hogy a kultúrára a következő időszakban is szép évek várnak. Az intézmények, a kiemelt intézmények biztonságosan tudnak működni a következő években is.

A millenniumi év ugyan 2001. augusztus 20-áig tart, tehát a millenniumi rendezvények támogatása a következő évben is várható, illetve új előirányzat jelenik meg, a Millenniumi Vallási Alap - ez egy 2 milliárd forintos összeg -, amely vallásokhoz kapcsolódó emlékek megőrzésével, új emlékek létrehozásával kapcsolatos kiadások fedezésére szolgál. De a béremelések és a millenniumi programok mellett a beruházások is rendkívüli mértékben folytatódnak, nem állnak le. Így a múzeumi rekonstrukció, a Szent István Bazilika rekonstrukciója (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), a királyi városok rekonstrukciója - és hosszan sorolhatnám tovább, de ezt majd a részletes vitában teszem meg.

Kérem valamennyiüket, hogy ahogy a kulturális bizottság, önök is támogassák a kormány előterjesztését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A sajtó, a média, az audiovizuális politika területén fontos lépéseket tettünk meg az elmúlt években. Hasonlóképpen látja ezt a folyamatot az Európai Unió is, ahogy ezt az utóbbi három országjelentésből megtudhatjuk, annak tükrében nyomon kísérhetjük.

Az európai uniós csatlakozás egyik jelentős kritériuma a sajtószabadság. Minden demokratikus jogállam, így Magyarország alapértéke a véleménynyilvánítás, a sajtó szabadsága. "Magyarország tiszteletben tartja a sajtószabadságot" - rögzíti tényként évről évre az 1998-ban, '99-ben és a 2000-ben kibocsátott jelentés. "A sajtóprivatizáció, majd a médiatörvény liberalizálta a piacot, éles versenyhelyzetet teremtett. Mára" - olvashatjuk - "az írott média, a rádió- és a televízióállomások legnagyobb része magánkézben van, ami kiváló minőségű, cenzúrázatlan, országos és helyi információk széles választékát biztosítja."

E kép már-már idilli. Bár ami a választékot illeti - és itt engedjenek meg egy személyes megjegyzést -, jómagam úgy érzem, mintha egy cipőboltban járván, a polcokon csak minden tizedik ballábas cipőhöz párosulna egy jobbos, és mintha a csúf, rissz-rossz lábbelikből sokkalta több lenne a kínálatban.

De visszatérve az európai uniós értékeléshez, a megnyugtató médiapolitikai és jogi helyzet megállapításán túl a jelentés felhívja ismét a figyelmet egy magunk előtt görgetett, megoldandó kérdésre. Arra ugyanis, hogy az elektronikus médiapiac mindössze 10 százalékát kitevő közszolgálati tévé és rádió kuratóriumából hiányoznak az ellenzéki delegáltak. Mint az közismert, a kuratóriumok hozzávetőlegesen kétharmada civil szervezetek képviselőiből áll. Mintegy egyharmadát jelölik parlamenti pártok, részben kormánypártiak, részben ellenzékiek. A posztok elosztásáról nincs egyetértés az ellenzéki pártok között - írja az Unió jelentése, és egyben javasolja a helyzet mielőbbi orvoslását.

Az idézett, a helyzetet ismerő, értő megfogalmazás remélhetőleg hozzásegíti az ellenzéki pártokat, hogy immár megállapodjanak, és együttesen, közösen kialakított és képviselt személyi javaslatukat végre a parlament elé benyújtsák.

(11.20)

As soon, as possible - emelte ki a jelentésből Kovács úr. Én is erre biztatnám őt, ha itt lenne most a teremben. Itt az idő, amennyire gyorsan csak lehet, akár máris egyezzenek meg. Bízom benne, hogy ezúttal az ellenzék képes lesz felülemelkedni a belső vitákon, egymással szemben fennálló ellenérzéseken, és az európai uniós integráció mint közös érték végül egyetértéshez vezet.

A sajtópiacon csekély súllyal és befolyással rendelkező közszolgálati médiumok kuratóriuma tekintetében fennálló és könnyen megoldható hiányosság ellenére az országjelentés alapján bátran állíthatjuk, hogy Magyarországon a sajtó, a média helyzete az európai alapelvekkel összhangban áll, a politikai kritériumoknak megfelel.

Tisztelt Ház! A csatlakozási tárgyalás Kultúra és audiovizuális politika című fejezetét azonban, annak ellenére, hogy elsők között nyújtottuk át, még nem sikerült véglegesen lezárnunk. A terület két fontos jogszabályt érintett: a médiatörvényt és az egyes távközlési szolgáltatásokról szóló kormányrendeletet. Történt már előrehaladás az elmúlt évek során, de a médiatörvényt még mindig nem sikerült módosítani. Számos oka van, hogy kritizálhatjuk, de jó pár kivetnivalója akad európai uniós szemszögből is.

A kormány, vállalásunk értelmében, 1999-ben benyújtotta a módosítását. A belpolitikai szempontból kényes kérdéseket, vitákat elkerülendő, olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely kizárólag jogharmonizációs céllal módosította volna a médiatörvényt. Így többek között szabályozná a műsorszétosztás feltételeit, bevezeti az európai mű fogalmát, műsorszerkezeti követelményeket ír elő, s nem utolsósorban szigorítja a kiskorúak védelmét. Komoly hát a tét. Az Európai Unió évek óta kifogásolja, hogy a műsorszétosztást nem szabályozzuk, emiatt szankciókat is alkalmazott már Magyarországgal szemben. Az erkölcsi kár mellett jelentős anyagi veszteség is ért bennünket, valamint kizárták Magyarországot számos nemzetközi kulturális programból, így a Média-II és a Média Plusz-programból.

Az európai mű fogalmának hiánya, az európai művek megfelelő aránya bemutatásának hiánya, amely vonatkozik a közszolgálati és kereskedelmi médiumokra egyaránt, szintén jelentős a tartalmi eltérés az európai és hazai jogrendszer között. Sérelmes a jelenlegi szabályozásunk az Európai Unió aspektusából is, de kárvallottjai a magyar fogyasztók is. A műsorszerkezeti követelmények, azaz az európai normák betartásával csökkenhet talán a jelenleg korlátlanul zajló kulturális és audiovizuális környezetszennyezés.

Az Európai Unió irányelvei szigorú rendelkezéseket tartalmaznak a kiskorúak védelme terén is. A televíziókból árad a brutalitás, az agresszió, olykor a pornográfia. A gyerekek nem tudják megvédeni magukat a veszélyekkel szemben, ezért szükséges a törvényi szabályozás, indokolt esetben a tiltás. A tét: a jövendő generáció erőszaktól, veszélyektől mentesebb környezetének biztosítása. Tét végül a Kultúra és audiovizuális politika fejezet lezárása, azaz közös külpolitikai érdekünk, az európai uniós csatlakozás.

A módosító törvényjavaslathoz kétharmados elfogadás lett volna szükséges, sajnos a két baloldali ellenzéki párt vélt, belpolitikai sérelmeire hivatkozva elutasította azt. A törvényjavaslatot szakmai kritika nem érte, a bizottságok támogatták, a parlament vitája érdektelenségbe fulladt. A baloldali pártok médiapolitikusai a vitákon nem vettek részt, így kivételesen magát a médiát sem izgatta a médiatörvény módosítása.

Az európai uniós jelentés kifogásolja, hogy nem sikerült elfogadni ezt a javaslatot, hiszen ezzel nem valósítottuk meg korábban tett ígérvényünket, vállalásunkat. Én azonban biztató nyilatkozatokat hallottam az ellenzék részéről, az ellenzék komoly, felelős vezetői részéről, így bízom benne, hogy amennyiben a kormány elénk terjeszti ezt a törvényjavaslatot ismételten, akkor partnerek lesznek abban, hogy elfogadhassuk és lezárhassuk végre ezt a fejezetet.

Kérem önöket, valamennyi képviselőtársamat, különösen baloldali ellenzéki képviselőtársaimat, hogy valamennyien járuljunk hozzá Európa egyesítéséhez, hogy aztán együtt örülhessünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Szórványos taps a MIÉP és az MSZP soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA, az informatikai és távközlési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Új szakasz kezdődik el Magyarországon a távközlési, hírközlési szektor életében az egységes hírközlési törvény megalkotásával. A törvény egységes, áttekinthető keretbe foglalja a távközlési törvényt, a postatörvényt és a frekvenciatörvényt. Liberalizálja az Európai Unió direktíváinak megfelelően a távközlési, hírközlési piacot, azzal a céllal, hogy az embereknek, a fogyasztóknak egyre több és jobb minőségű szolgáltatás álljon rendelkezésére megfizethető áron.

A törvény meghatározza egy szabályozott, kiszámítható, a fogyasztók érdekeit szolgáló verseny feltételeit oly módon, hogy egyrészt védi a piacon lévő szolgáltatókat, másrészt támogatja a piacra újonnan belépni szándékozó vállalkozásokat.

A törvény figyelembe veszi a magyar piac sajátosságait, alkalmazkodik annak viszonyaihoz. A koncessziós szerződések révén meghatározó monopóliumok alakultak ki a távközlés területén. A koncessziós jogok a közeljövőben lejárnak, ami nem eredményezi és eredményezheti automatikusan a tiszta versenyhelyzet kialakulását. Éppen ezért szükséges törvényes eszközökkel garantálni a versenybe belépni szándékozók lehetőségeit, valamint szabályozni, ellenőrizni a domináns szereplők működését. Így és csak így érvényesülhet a legfontosabb fogyasztóvédelmi szempont, azaz így jöhet létre szolgáltatók, infrastruktúrák versenye.

A differenciált és egyben diszkriminációmentes liberalizáció stabil jogi környezetet teremt. A kiszámítható szabályozás, jogbiztonság kedvez a meglévő piaci résztvevőkön túl a befektetőknek. Lehetővé teszi, hogy minél több pénz áramoljon a hírközlési, távközlési szektorba. A gyorsuló fejlődés biztosítja az információs társadalom infrastruktúrájának elterjedését.

Tisztelt Ház! A technika, technológia fejlődése rendkívül gyors. Így hosszú távra teljes, részletes szabályozást alkotni nem lehetséges. A törvény éppen ezért a távközlési szektor jogi kereteit határozza meg. A kormányzat, valamint a törvényben nevesített szervezetek feladata, hogy rendeletek, alacsonyabb szintű jogszabályok megalkotásával, a szektor részletes szabályozásának kialakításával kitöltse a törvényi kereteket, illetve folyamatosan karban is tartsa azokat.

A törvény hosszú-hosszú egyeztetések után született meg, melyek során számos szabályozási kérdést vitattunk meg és fogunk még vitatni. A parlament elé terjesztett javaslat egyetértés eredményeként született meg. A törvényjavaslat azzal együtt, hogy kiváltja a postatörvényt, a távközlési törvényt és részben kiváltja a frekvenciatörvényt, alapvetően nem szól például a mobilkommunikáció területéről, hiszen egyrészt e területen nincsen olyan lehatárolt erőforrás, mint a hagyományos távközlési szektorban, másrészt a szolgáltatók között már a fogyasztók által is jól érzékelhető, élénk verseny zajlik, ami a további frekvenciák árverése folytán várhatóan még erősödni fog.

Az egységes hírközlési törvény lényegében nem érinti a médiatörvényt sem. Így nem foglalkozik az abban megfogalmazott, úgynevezett egyhatodos szabályozással, azaz a műsorelosztást végző szolgáltatók piaci viszonyaival.

Harmadrészt, az egységes hírközlési törvény nem foglalkozik és nem is kíván foglalkozni a különféle szakmai csoportok lobbiérdekeivel, nem kívánja szolgálni azokat. Számos érdek sérül, sérülhet a szabályozott verseny feltételrendszerének kialakítása során. Egyetlen érdek nem szenvedhet hátrányt, ez pedig a fogyasztók, a felhasználók érdeke.

Mindezek figyelembevételével az informatikai bizottság várhatóan elfogadásra ajánlja majdan a törvénytervezetet, de általános vitára mindenképpen ajánljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. (Molnár Gyula: Most valami mást is mondjál!) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! A kulturális és sajtóbizottság elsősorban az ő területét érintő részletkérdéseivel foglalkozott az egységes hírközlési törvénynek, így a médiatörvény, a műsorelosztás, műsorszétosztás, multiplexszolgáltatás kérdéseivel, illetve a frekvenciagazdálkodás kérdéseivel.

Már az előző kormány célul tűzte ki, hogy a távközlési, hírközlési szektor területén valamiféle egységesebb törvényt hoz, ez most sikerült, egységes jogi keretbe tudjuk foglalni a szektor szabályozását. Az egységes hírközlési törvény nem foglalkozik tartalmi elemekkel, és nagyon helyesen teszi ezt, hiszen külön törvény szabályozza a tartalmi kérdéseket, és a jövőben is a médiatörvény lesz hivatott arra, hogy a tartalmi kérdésekkel foglalkozzon. A frekvenciagazdálkodás terén az állam továbbra is fenntartja azokat a jogokat és rendelkezéseket, amelyek a mostani távközlési törvényben vannak. A frekvencia tervezése a továbbiakban is állami feladat marad, a Hírközlési Főfelügyelet megtervezi a frekvenciákat, és az ORTT rendelkezésére bocsátja.

A médiatörvényt lényegében nem érinti az egységes hírközlési törvény. Nem érinti a médiatörvényben rögzített úgynevezett egyhatodos szabályt, amely a műsorelosztást végző szolgáltatók piacát szabályozza. Viszont eleget tesz az egységes hírközlési törvény a médiatörvény azon előírásának, mely szerint egy önálló, külön törvényben kell szabályozni a kábelszolgáltatást, azaz a vezetékes műsorelosztást. A kábellel kapcsolatos rendelkezések szintén harmonizálnak az Európai Unió ajánlásaival, mivel a kábelpiac egyelőre még nem tekinthető releváns piacnak, így nem lehet jelentős piaci előnnyel rendelkező státust elérni még egyelőre.

Az egységes hírközlési törvény lehetővé teszi az információs társadalom infrastruktúrájának minél gyorsabb elterjedését, egyúttal elősegíti a szolgáltatók versenyeit, így a kulturális bizottság kormánypárti többségének meggyőződése, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálja, és ez a végső célja. Ezért a kulturális és sajtóbizottság általános vitára alkalmasnak ítélte meg ezt a törvényt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az egységes hírközlési törvény megalkotása kiemelkedő teljesítménye lesz a magyar jogalkotásnak, lévén a hírközlési, távközlési szektor a magyar gazdaság egyik legfontosabb ágazatának tekinthető, mondhatni húzóágazata.

A törvény egységes szerkezetbe, keretbe foglalja a már meglévő, e területet szabályozó törvényeket, így a távközlési törvényt, frekvenciatörvényt, a postára vonatkozó szabályozást. Legfontosabb célja: liberalizált, az Európai Unió irányelveivel igenis összhangban álló, szabályozott távközlési piac feltételeinek megteremtése annak érdekében, hogy a kialakuló verseny jobb minőségű infrastruktúrát, magasabb színvonalú szolgáltatást eredményezzen. E verseny következtében a fogyasztók, előfizetők lehető legszélesebb köre, talán egyszer mindenki, elérhető, kedvező áron vehesse igénybe az információs társadalom alapvető szolgáltatásait.

A törvénytervezet hosszú, alapos egyeztetéseket követően került most a parlament elé, mely egyeztetéseken szakmai, civil és államigazgatási szervezetek építhették be észrevételeiket, véleményüket, javaslataikat. A törvény amellett, hogy szem előtt tartja az Európai Unió normáit, figyelembe veszi a magyarországi távközlési piac helyzetét, adott állapotát. Magyarországon vannak koncessziós jogosultságok és egyben kötelezettségek, vannak monopóliumok, vannak erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások, szolgáltatások, viszont nincs valós verseny. Egyes területeken csupán korlátozott verseny van, máshol pedig csírájában sincs jelen. A liberalizáció, így e törvényjavaslat a felhasználókat szolgálja.

Nem célunk a szolgáltatók sokszor egymásnak is ellentmondó érdekeinek képviselete. Célunk viszont a piacra újonnan belépni szándékozók ösztönzése oly módon, hogy egyúttal garantáljuk a már piacon lévő, az elmúlt évtizedben jelentős beruházásokat eszközlő szolgáltatók védelmét is. A liberalizáció, a magyar piac sajátosságait figyelembe véve csak lépésről lépésre történik, történhet meg, hiszen a fogyasztók ellátása nem válhat a hírközlés, távközlés egyetlen területén sem bizonytalanná. A vezetékes telefonhoz, mobiltelefonhoz, internethez, műsorszolgáltatáshoz, postai szolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jogunk. Csak szabályozott versenypiac teszi lehetővé, hogy ezzel a jogunkkal élhessünk, ne legyünk kiszolgáltatva a monopóliumoknak, s ne állhasson elő olyan helyzet, hogy bármely szolgáltatás veszélybe kerülhessen, netán megszűnjön. Ezért nem elképzelhető és a nemzetközi joggyakorlattal is ellentétes lenne a postai szolgáltatás teljes körének liberalizálása.

Az egységes hírközlési törvény jelentősen szűkíti most a jelenlegi postai monopoljogot, a magyar postai szektor liberalizálásának első jelentős foka. Ebben a folyamatban az egyetemes szolgáltatónak az egyetemes szolgáltatást tulajdonképpen az állam nevében kell garantálnia. A postai szektor fokozatos liberalizálására vonatkozó európai irányelv szerint a fenntartható szolgáltatások körének biztosítása, meghatározása az egyetemes szolgáltatás pénzügyileg kiegyensúlyozott ellátása érdekében indokolt. Az Európai Bizottság által a postai szolgáltatások egységes piacának fejlődéséről kiadott közlemény, az úgynevezett Zöld könyv elfogadottként kezeli, hogy egyes szolgáltatások ellátása tagállamonként változó, meghatározott kritériumok alapján történő kizárólagos jogként biztosított.

(17.10)

Tehát majdnem minden európai tagállamban létezik olyan kör, ahol a fenntartott szolgáltatásokat megnevezik. Pontosan azért teszik ezt, hogy a fogyasztóknak garantált ellátása lehessen minden egyes területen. Ez a szándéka az egységes hírközlési törvény postai szolgáltatásokra vonatkozó fejezetének is.

Hasonlóképpen valamennyiünk érdeke a nemzetbiztonsági szempontok törvénybe építése. Egy kezdetleges, fejletlen távközlési-hírközlési piacon sokszor az állammal, a jogkövető állampolgárokkal, a nemzetvédelmi szervekkel szemben lépéselőnyben voltak, lehettek bűnözők, maffiacsoportok, nemzetellenes szervezetek.

Az 1995-ös, nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény felhatalmazást adott a kormánynak, hogy rendeletben állapítsa meg a titkos információgyűjtés feltételeinek biztosítása érdekében a titkos információgyűjtésre feljogosított szervezetek és távközlési szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetek együttműködésének rendjét és szabályait. Az előző kormány e kötelezettségének eleget tett, és az 1998. április 24-i 75. számú kormányrendelet szerint az alapkiépítésű monitoring-alrendszer létesítésének és üzemeltetésének költségei a távközlési ellátó szervezeteket terhelik. Az egységes hírközlési törvény e kötelezettséget már törvényi szintre emeli.

A monitoring-alrendszer kiépítése és működtetése speciális állami, nemzetbiztonsági érdek, de ez adott esetben egybeesik a szolgáltatók érdekével is. S természetesen nem öncélú, hiszen hosszú távon, sőt a mindennapokban is az állampolgárok érdekeit szolgálja.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény megalkotásának és a kapcsolódó hivatkozott szabálynak is alapvető célja az állam nemzetbiztonsági érdekeinek védelme. Ez arra kötelezi az államot, hogy az ország szuverenitása, politikai, gazdasági és honvédelmi érdekeinek megóvása céljából nemzetbiztonsági szolgálatokat hozzon létre és működtessen.

Arra való tekintettel, hogy ezen célok megvalósulása alapvető fontosságú ahhoz, hogy a szolgáltatók működhessenek, talán nem túlzás azt állítani, hogy a rendszer létrehozása, működtetése egyben a szolgáltatók érdeke is. Nem idegen a költségek ilyen módon történő szabályozása az európai jogban sem, hiszen a német és az osztrák távközlési törvény is rögzíti, hogy a törvényes lehallgatással kapcsolatos költségeket a szolgáltató viseli.

Tisztelt Ház! Az egységes hírközlési törvény a távközlés-hírközlés mellett a kábelpiacot, azaz a műsorelosztást, műsorszétosztást is szabályozza. Eleget tesz tehát a médiatörvény azon előírásának, mely szerint a vezetékes műsorelosztást, kábelpiacot külön törvényben kell szabályozni.

Az egységes hírközlési törvénynek nem célja a tartalomszabályozás, hiszen ez a médiatörvény feladata. Nehéz ugyanakkor éles határt húzni a technikai-, technológiai-, a gazdasági piacszabályozás és a tartalomszabályozás közé. Az infrastruktúra eszköze a tartalom továbbításának, átadásának. Így talán mondhatni nyugodtan, hogy maga az eszköz is alkalmas a tartalom meghatározására. Kérdéses például a multiplex tevékenység megítélése, hogy egyszerű jeltovábbításnak tekinthető-e, vagy a szolgáltatói tevékenységhez, a rádió- és televízióműsor-szerkesztői tevékenységhez áll-e közelebb.

Alapjog a szabad verseny, de a véleménymonopóliumok kialakulásának megakadályozása szintén. Az Európai Unióhoz hasonlatosan a magyar kábelpiac sem tekinthető releváns piacnak, tehát nem lehet egyelőre a médiatörvényben létező korlátozás következtében jelentős piaci előnnyel rendelkező státust elérni. Az egységes hírközlési törvény a médiatörvény fogalmi rendszerével összhangban törekszik a műsorelosztást, műsorszétosztást szabályozni.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy az egységes hírközlési törvény a szabályozott piaci verseny törvényi hátterének biztosításával hozzájárul a szolgáltatások bővüléséhez, a választéknövekedéshez, a hozzáférés lehetőségeinek szélesedéséhez és árcsökkenés következtében a szolgáltatások tömeges elérhetőségéhez, azaz a fogyasztók, a polgárok életminőségének javulásához.

Ezért ajánlom az ellenzék figyelmébe is, hogy támogassa az egységes hírközlési törvényt, mint ahogy tesszük azt a vezető kormánypártként.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A magyar válogatott felsorakozik az elődöntő második mérkőzésére. Lassan megkezdődik a meccs, tét: bejutás a legjobbak közé. Nagy a várakozás a nézőtéren, hiszen az előző meccsen furcsa dolgok történtek a magyar csapat háza táján. Míg a válogatott egyik része minden erejét bevetve hősiesen küzdött, addig néhányan mintha elfelejtették volna, hogy címeres mezben vannak. A hazai bajnokságban amúgy pirosban szereplő játékosok néha mintha véletlenül ügyetlenkedtek volna, máskor direkt adták el a labdát, olykor meg belecsíptek, rúgtak, könyököltek játékostársaikba; tán megszokásból azokba, akikkel most egy csapatban játszottak. Az egyik játékos pedig, aki épphogy csak befért a keretbe, egyszer a pálya közepén leállt, nem mozdult többé, s csak üres tekintettel nézett a semmibe. Biztos kihalt madarakat vélt látni.

A lelátón az emberek értetlenül néztek, nem hittek a szemüknek, de nem értette a legesélyesebbnek vélt magyar válogatott különös viselkedését a már biztos helyen bejutott többi csapat sem.

(14.50)

Megszólaltak sorra a figyelmeztető hangok: ne csodálkozzatok, magyarok, ha nem juttok be az elit csapatok közé! Most előttünk a második lehetőség, még egy lehetőség.

Tisztelt Ház! Második alkalommal került elénk médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása. A törvényjavaslat a médiatörvénynek kizárólag azokra a rendelkezéseire vonatkozik, amelyek a közösségi követelményekkel nem állnak összhangban. A médiatörvény megalkotásakor Magyarország az Európai Közösség vonatkozó jogszabályaival harmonizáló törvényt alkotott, ugyanakkor az Európai Bizottság már a törvény hatálybalépésének évében, 1996-ban jelezte, hogy rendelkezései több ponton nem felelnek meg a tagállami rendelkezéseknek.

Amint hallottuk: az elsők között megnyitott fejezetet, a "Kultúra és audiovizuális politika" című fejezetet a mai napig nem sikerült lezárni. Az Európai Unió '98-as és '99-es országjelentése egyaránt kifogásolta a műholdas műsorszórás, illetve műsorszolgáltatás rossz szabályozását, sürgette annak megváltoztatását. A 2000-es országjelentés megállapította, hogy mérsékelt előrehaladás volt tapasztalható az audiovizuális közösségi vívmányokhoz való közelítés terén, és további erőfeszítésekre lesz szükség. A húzódó médiatörvény elfogadása fontos lépés lehetne ebbe az irányba.

Mit is tartalmaz ez a törvényjavaslat? Egy-két részletét államtitkár úrtól hallottuk. Én csupán három fontos elemét szeretném itt kiemelni. Az egyik a műsorszétosztás szabályozása. A jelenleg hatályos jogszabályok alapján a műsorszétosztás távközlési szolgáltatásnak minősül. Ez a tevékenység nem tartozik a médiatörvény hatálya alá, így az ORTT-nek nincs hatásköre az ellenőrzésre.

A törvénytervezet a médiatörvény hatályát kiterjeszti a műsorszétosztásra, és önálló fejezetben is szabályozza e tevékenységet. A jövőben e tevékenységre is vonatkozik az ORTT általi nyilvántartásba-vételi kötelezettség. A bejelentési kötelezettség betartását az ORTT az államigazgatási eljárás szabályai szerint, bírság kiszabásának lehetőségével felügyeli majd. A nyilvántartásba-vétel alapján pedig lehetővé válna a szétosztott műsor figyelése és szankció alkalmazása a jogsértő műsorszétosztóval szemben.

Közismert tény az, hogy Magyarországot nemcsak erkölcsi kár, hanem anyagi kár is érte amiatt, hogy a műsorszétosztást nem szabályozzuk, bár a tagjelöltek közül Magyarország egyedüliként részt vehetett a Média elnevezésű filmes programban, de már kizárták a Média II programból, és nem nyer felvételt a Média Plusz programba sem, amiatt, hogy Magyarországról az HBO Polskát továbbítják. Sajnálatos ez, és remélem, hogy a médiatörvény megszavazásával módosítani tudunk ezen a tényen is.

A másik fontos elem az európai művek arányára vonatkozó kvóta bevezetése és az ezzel összefüggő módosítások sora. Az irányelv szabályozza a tagállamok egyes műsorszerkezeti követelményekkel kapcsolatos kötelezettségeit, előírja, hogy a műsoridő több mint fele - mind a közszolgálati, mind pedig az egyéb műsorszolgáltató esetében - európai műveknek jusson.

Ezeket a követelményeket az irányelv kiegészíti az európai mű fogalmának megadásával. A médiatörvény jelenleg az irányelvtől eltérő műsorszerkezeti követelményeket támaszt, csupán a közszolgálati műsorszolgáltatót kötelezi arra, hogy évi műsoridejének legalább 70 százalékát európai gyártású műsorszámokból szerkessze, a kereskedelmi televíziókat pedig nem.

A törvényjavaslat bevezetné az értelmező rendelkezések körébe az európai mű fogalmát, valamint az egyes műsorszolgáltatási követelmények hatályos rendelkezéseinek módosítása mellett az irányelv által meghatározott műsorszerkezeti kvótákat, mind a közszolgálati, mind pedig a kereskedelmi televíziók tekintetében is. Ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezi a közszolgálati televíziók számára a magyar művek előnyben részesítését előíró rendelkezéseket.

A harmadik legfontosabb elem - mint az már többször elhangzott - a kiskorúak védelme. "Apák bűnéért sokszor sír a gyermek." - mondta Dante. Audiovizuális környezetünk súlyosan szennyezett. A törvényhozók felelőssége, a mi felelősségünk, egyben alkotmányos kötelezettségünk, hogy megtisztítsuk azt. Rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e óvni a jövő generációját, hogy ne kelljen sírniuk a felnőttek bűneiért.

Ezért is és természetesen az irányelveknek megfelelően szabályozza, foglalja egységbe a kiskorúak védelmét a leendő médiatörvény.

A jelen médiatörvényben ugyan elszórtan találhatók a kiskorúak védelmére vonatkozó rendelkezések, de ezek tartalmukban nem felelnek meg az irányelv normáinak. Ezt szeretnénk közös felelősséggel módosítani.

A törvénytervezet alapelvi szinten, önálló címként, összefüggően szabályozza a kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseket, ezzel összefüggésben a kategóriába sorolást, az egyes kategóriák legfontosabb ismérveit és az azoknak megfelelő műsorszámok közzétételének általános feltételeit, illetve - mint azt már hallottuk - bizonyos esetben a tiltását.

Tisztelt Ház! Mint ahogy többen említették előttem, a törvényjavaslat kizárólag a médiatörvény azon részeit kívánja megváltoztatni, amelyek nem harmonizálnak az Európai Unió szabályaival, hogy elkerüljük a belpolitikai csatározásokat. Az Európai Unió és más rangos nemzetközi szervezetek jelentései egyaránt megállapították, hogy az utóbbi három évben Magyarországon a sajtó szabad, a médiapiaci verseny élénk, a közszolgálati médiumok irányítási, a közszolgálati és kereskedelmi médiumok felügyeleti modellje megfelel az európai modellnek. Mindenféle, ezzel ellentétes állítás, téves. Így a törvény ezen szakaszai nem szorulnak változtatásra.

A törvényjavaslat bizottsági és nyilvános vitáin a baloldali ellenzék fellépése éppen ezért nagyon nehezen érthető, Örkény egyik egypercesét juttatja eszembe. A jelenet a múlt század második felében talán egy balatoni strandon játszódik. Hősünk belép egy üzlethelyiségbe, és így szól:

"- Kezét csókolom. Lehet itt felfújható gumimatracot bérelni?

- Mit mond?

- Rossz helyen járok? Pedig azt mondták, hogy ebben a zöld bódéban van a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata.

- Ez itt a Belkereskedelmi Minisztérium strandlerakata. De mi csak nyugszékeket, vízisít és felfújható gumimatracot adunk bérbe.

- Nagyszerű. Nekünk két gumimatracra lenne szükségünk.

- Egy szavát sem értem. Sprechen Sie deutsch?

- Nicht deutsch.

- Tudok egy kevesek franciául. Vu sprechen franszé?

- Nicht franszé.

- Hát milyen nyelven lehet magával beszélni?

- Sajnos, csak magyarul."

A párbeszéd hosszan folytatódik, már-már filozófiai mélységeket ölt, hősünk nem adja föl.

"- Mit szólna hozzá, ha két nyugszéket kérnék?

- Tessék parancsolni. Van napellenzős, napellenző nélküli.

- Nagyon helyes. No most, hogy állnak a vízisível?

- Az három méretben létezik. Melyiket adjam?

- Semelyiket. Én ugyanis két gumimatracot szeretnék.

- Két micsodát?

- Különös. Úgy látszik, ezt az egyetlen szót sehogy se tudjuk megérteni.

- Milyen szó ez?"

És folytathatnánk tovább.

Tisztelt Ház! Ennek a novellának az a címe, hogy "Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem".

Tisztelt Baloldali Képviselőtársaim! Meggyőződésem, ennek ellenére, mégis képesek vagyunk egy nyelven beszélni. Kérem, tegyék végre félre belső problémáikat, vélt sérelmeiket! Vegyék fel a címeres mezt! Segítsenek abban, hogy közös célunkat, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk feltételeit teljesíthessük!

Az Európai Bizottság figyelmeztetett, ne őket hibáztassuk, ha másodszor sem sikerül a médiatörvényt módosítani. A Fideszen, rajtunk nem fog múlni a siker. Kérem az ellenzék felelős magatartását, hiszen egy térfélen küzdünk. Ezúttal ne szalasszuk el a lehetőséget!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm. Az Alkotmánybíróság valóban azt mondta, hogy a kuratóriumok jelenleg törvényesen működnek, hiszen kisebb kockázat az, hogy féloldalas egy kuratóriumi elnökség, mintsem az, hogy ne legyen elnöksége a közszolgálati médiumoknak.

(15.10)

Még egy pontosítás szükséges. A médiumok felügyelete teljes egészében megfelel az európai normáknak, mint mondottam, senki nem kifogásolta azt. A hivatkozott európai uniós jelentés szó szerint a következőt mondja: "A közszolgálati televíziót és rádiót kuratóriumok felügyelik, amelyben a posztok egyharmadára egyenlő esélyekkel jogosultak a kormánykoalíció és az ellenzék képviselői. Annak következtében, hogy a posztok elosztásáról nincs egyetértés az ellenzéki pártok között, jelenleg három kuratóriumból kettőben csak kormánypárti tagok vannak." Tehát ez a helyes idézet az európai uniós országjelentésből.

Még egy pontosítást szeretnék tenni. Többször elhangzott az Európai Bizottság közelmúltban tett látogatásáról vélemény, ott is a tényekre kellene korlátozódnunk. Nekem szerencsém volt részt venni a kibővített európai bizottsági ülésen, ahol Prodi úr elmondta, hogy nem a bizottság felelőssége lesz az, ha Magyarországon nem tudnak megegyezni az ellenzéki pártok.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Egyetlenegy apró kérdésem lenne. Ausztriában nem szabad a sajtó, mert nincsenek kereskedelmi tévéadók?

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Hegyi Képviselőtársam! A címeres mez ki van osztva - a választók osztották ki, nem mi osztjuk. A választók abban érdekeltek, hogy ha bekapcsolják a rádiót, a televíziót, abban legyen adás, legyen jó adás. És olyan műsor legyen benne, ami megóvja a gyermekeinket az agressziótól, az öncélú erőszaktól.

A választók még abban is érdekeltek, hogy részt vehessünk európai uniós programokban, a támogatásokból kivehessük a részünket. A magyar választópolgároknak végső soron az az érdeke - hiszen ezt a közvélemény-kutatások is igazolják -, hogy tagjai lehessünk az Európai Uniónak.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó urat szeretném egy kicsit pontosítani. A médiatörvény jelen módosítása nem írja azt elő, hogy 70 százalékos legyen az európai művek részaránya, csak az az irányelv, hogy a többsége ilyen legyen, tehát nem kívánjuk sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi televíziókra érvényesíteni azt, hogy a műsorok 70 százalékban európai uniós és egyéb európai országokból származzanak. Bár ha ezzel kapcsolatban szeretnének módosító indítványt tenni, szerintem arról érdemes lenne tárgyalni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! A médiairányítás és a médiafelügyelet teljesen eurokonform, semmiféle befolyással nincs a műsorok tartalmára. Hegyi képviselőtársam bizonyára vagy nem jól ismeri a médiatörvényt, vagy egy szocialista óhajt fogalmaz meg azzal - tán árulkodik is -, hogy azért fontos önöknek ez a téma annyira, mert direkt szeretnék befolyásolni a televízióműsorok tartalmát. (Hegyi Gyula: Nem mondtam ilyet!) Szerencsére túljutottunk ezen az időszakon.

Akinek lehetősége van arra, hogy valamiféle formában a műsorok kereteit szabályozza, az mi vagyunk, a törvényhozás. Ezért kérem önöket, most közösen koncentráljunk arra, hogy például a műsorszerkezeti követelményeket hogyan változtatjuk meg, és például hogyan tudjuk befolyásolni azt, hogy ne legyen korcs a jövő nemzedéke. Olvastam egy amerikai pszichológusnőtől egy számomra emlékezetes idézetet. Ő azt mondja, hogy két dologtól féltettem a gyermekeimet a televíziónézés során: attól, hogy tanulnak belőle, és attól, hogy nem.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Szanyi képviselőtársamra szeretnék kicsit reagálni. Azt mondja, hogy rosszul harmonizálunk bizonyos törvényeket. Ebben a konkrét törvényben a 97/36. számú EGK-irányelvvel módosított 89/552. számú EGK-irányelv az alap. Nagyon kérném Szanyi képviselő urat, hogy ha úgy látja, hogy nincs összhangban ezekkel az irányelvekkel a törvény, avagy esetleg van még olyan új irányelv, amelyet a törvényalkotó nem vett volna észre, bár beépítette már az elmúlt fél év alatt is a változásokat, akkor módosító indítványokat nyújtson be, akárcsak Szabó úr, ha fel akarja emelni az európai kvótákat.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szanyi Tibornak szeretném elmondani, hogy a "Kultúra és audiovizuális politika" fejezet lezárásának az a feltétele - elmondom neki majd akkor is, ha négyszemközt találkozunk, mert közben elhagyta az üléstermet -, hogy megszavazzuk ezt a törvényt. Én megnyugtatnám őt távollétében is, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt meg fogja szavazni ezt a törvényt, tehát a mi részünkről sikeresen be lehet fejezni a tárgyalások ezen szakaszát, és le tudjuk zárni a svéd elnökség ideje alatt.

A másik, amire reagálni szeretnék, de szerintem inkább a részletes vita tárgya lenne, természetesen ez a törvény nem zárja ki azt, hogy a gyerekeknek jó műsorokat lehessen előállítani, és a gyerekek jó műsorokat nézhessenek a televízióban. Ha egyes képviselőtársaink szerint ez a törvény nem felel meg ennek, akkor azt persze természetesen készek vagyunk megvitatni, én abban is partner vagyok, hogy olyan szabályozás legyen, hogy a híradóban, semmiféle hírműsorban ne lehessen agresszív, erőszakos jelenet, ami károsítja a kiskorúak fejlődését.

Ami a kizárólagos közvetítési jogokat illeti, azért ott is egy félreérthető dolgot mondott Szanyi Tibor. Ugyan a kormány kapott felhatalmazást arra, hogy listát készítsen, de ennek a szabályozásnak van egy új eleme, annak érdekében, hogy a jegyzék tartalma a lehető legdemokratikusabban legyen összeállítva, ha az ORTT az általános pályázati feltételekhez kapcsolódó nyilvános meghallgatás lehetőségével, az események ilyetén minősítését az érdekeltek bevonásával segítheti.

Tehát ennek ismeretében kellene majd a részletes vitában erről beszélni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Molnár képviselőtársunkkal a Postáról szóló vitát az általános vita több szakaszában már lefolytattuk, szerintem új elemet ebbe már nem tudunk hozni. Mi a Postát egy potenciális, olyan intézménynek tekintjük, amely alkalmas lesz a jövőben modern hírközlésre, távközlésre, és ezért gondoljuk azt, hogy egységes szerkezetben kell szabályozni a távközlési törvényt, a postatörvényt, a frekvenciatörvényt.

Az tény, hogy egy teljes liberalizáció a posta területén még nem valósulhat meg, de nagyon jelentős lépések történnek, és az első jelentős lépéseket éppen ez a törvény teszi meg. Az európai postai szektor fokozatos liberalizálására hivatott irányelv is elismeri azt, hogy a fenntartható szolgáltatásokat meg kell és meg lehet nevezni, tehát ezzel nem térünk el az európai átlagtól.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszteletre méltó ez a kigyűjtés, bár a statisztika akkor lenne teljes, ha tartalmazta volna a Szocialista Párt által beadott módosító indítványok hátterét is. Ezt én hiányoltam az összeállításból, mert felfedezhettük volna egyéb cégek érdekeltségeit, mint Matáv, Deutsche Telecom, UPC, és sorolhatnánk hosszasabban tovább a beadott indítványok hátterét.

Dicséretnek is vehetném a ránk vonatkozó részét, ami a Fideszt illeti, hiszen mi valóban az általános vita elején elmondtuk, hogy nagyon lobbiérzékeny ez a törvény, és szeretnénk elkerülni azt, hogy ebben a stádiumában kerüljenek be olyan érdekek, amelyek hosszú távon a fogyasztókat sértik, illetve a saját alapelveinkkel ellentétesek. Adtunk be még számos egyéb módosítást, személy szerint én például hatóságnak is nyújtottam segédkezet azzal, hogy jobbítsuk a törvényt, úgyhogy még ez is hiányzott az ön statisztikájából. Kérem, munkatársait kérje meg arra, alaposabb elemzést készítsenek erről, hogy konkrétabban tárgyalhassunk.

Félretéve a viccet, azt gondolom, valóban számos olyan módosító indítvány jelentkezett a törvény kapcsán, ahol egész erősen kilóg a lóláb, de ezért vagyunk mi és ezért van az informatikai bizottság és utána a parlament, hogy ezeket kiszűrje, kirostálja, és csak azok váljanak a törvény részévé, amelyek a törvény alapvető célját szolgálják. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

(17.30)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén nem először merül fel a monitoring-alrendszer kiépítésének és működtetésének költségéről szóló polémia. Ismételten el szeretném mondani, hogy az előző kormány időszakában született egy olyan kormányrendelet, ami ezt már imígyen szabályozta, a jelenlegi egységes hírközlési törvény csak törvényi szintre emeli a kormányrendeletet. A kormányt akkor a nemzetbiztonságról szóló törvény hatalmazta fel arra, hogy megalkossa ezt a szabályozást, és e szabályozás alapján a tevékenység megkezdését követően 12 hónapon belül köteles saját költségén kiépíteni a monitoring-alrendszert. Nem egyedülálló egyébként ez a szabályozás Európában, számos példa található erre: Németország, Ausztria és Franciaország többek között, ahol hasonló a kötelezettség-vállalás, mint az egységes hírközlési törvény tervezetében.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az említett kormányrendelet 1998. április 24-én kelteződött, tehát akkor már nem csak egy szolgáltató volt a piacon.

Köszönöm.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem feltétlenül kell misztifikálni a monitoring-alrendszert és a nemzetbiztonsági szolgálatok működését, és nem célszerű ilyen mereven szétválasztani az állami érdekeket, a szolgáltatók érdekeit és a fogyasztók érdekét. Azt gondolom, ebben az esetben az államnak nem öncélja az, hogy kiépíttesse és működtesse ezeket a monitoring-alrendszereket, hanem ez egyben a szolgáltatók érdeke is és végül is érdeke a fogyasztóknak is. Azt kérném önöktől, hogy ezt a hármas egységet egyben próbálják meg kezelni, és nem kell feltétlenül abból a téves feltételezésből kiindulni, hogy a szolgáltató automatikusan át fogja terhelni ennek a költségeit.

Egyébként nem teljesen egyedi az a példa, hogy törvény ír elő kötelezettséget, hasonló típusú dolgot találhatunk egy egészen közeli területen: a médiatörvényben van például egy olyan előírás, amelyet azóta is sokat vitatunk, nem is biztos, hogy végrehajtható, de az egyik paragrafusában szerepel az, hogy a távközlési szolgáltatónak a hálózatát valamilyen módon, valamilyen körülményeknek megfelelően kell kiépítenie. Hogy ez most egy jól definiált fogalmi kör-e vagy nem, az egy másik kérdés, viszont alapvetően akkor is előírta a jogalkotó, hogy mit kell teljesítenie a szolgáltatónak ahhoz, hogy a piacon szerepet vállalhasson. Úgyhogy nem idegen ez a saját szabályozásunktól sem.

Még egyszer arra erősítenék rá: higgyék el, nem öncél a nemzetbiztonsági érdekek érvényesítése, hanem valamennyiünk közös célja. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem hiába övezte félelem a népi hiedelemvilágban a fagyosszentek esetleges eljövetelét. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Pongrác, Szervác és Bonifác azonban az idén egy hónappal a naptári idő előtt, más húsvétkor bekopogtatott a termelők háza tájára, és súlyos károkat okozott a nyugat-dunántúli, főleg a zalai gyümölcsösökben, ahol a kora tavaszi meleg hatására már virágozni kezdő gyümölcsfák, úgymond, fagyhalált szenvedtek.

Az országos és helyi meteorológiai, valamint tételes fagykárfelmérési adatokból megállapítható, hogy fél évszázada nem ért ilyen mértékű, fagy által okozott kár gyümölcsültetvényeket a térségben. Összesen hat napon keresztül volt nulla Celsius-fok alatt a hőmérséklet, ebből az április 15-ei volt a legsúlyosabb, ugyanis a széllel szállított fagy ellen a hagyományos módszerekkel nem volt lehetséges a védekezés.

A természeti katasztrófa mértékű károsodás az alma, a körte és a korai csonthéjasok esetében eléri a 70-80 százalékot, a kajszi- és dióültetvényeken pedig 100 százalékos a kár. A megyei szakmai szervezetek előzetes felmérése szerint megállapítható, hogy a zalai termelőknek legalább 1 milliárd forint feletti effektív kára keletkezett. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az eltelt tíz évben 600 hektár feletti korszerű alma- és körteültetvény jött létre, és Zala megye a központja lett a korszerű gyümölcstermesztés információs rendszerének. A modern tárolókapacitások által tárolt gyümölcs jól ismert áruvá vált a nagy áruházláncokban. Az idei kár így nagy mértékben veszélyezteti az intenzív gyümölcsrekonstrukciós program megvalósítását és a jelentős állami támogatással létrehozott ültetvények szakszerű művelését.

A 70 százalékot elérő, sőt meghaladó terméskiesések esetében a rendkívüli árvízi helyzethez hasonló természeti katasztrófakár-rendezés lenne célravezető, félő ugyanis, hogy soron kívüli állami beavatkozás nélkül a termelők csődhelyzetbe kerülhetnek.

Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, milyen lehetőséget lát a gyümölcstermelők kárának enyhítésére, illetve milyen új és hatásos védekezési koncepciót kellene alkalmazni ahhoz, hogy a jövőben ilyen súlyú katasztrófa ne következhessen be. Várom válaszát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az tény, hogy az elmúlt ötven évben nem volt ilyen mértékű fagykár, és ez nemcsak Zalára, hanem Győr-Moson-Sopron, Somogy és Vas megyére is igaz. Zalában azért fokozottabb a helyzet, mert az intenzív gyümölcsrekonstrukciós program miatt nagy terheket vettek magukra az egyéni gazdák.

Abban egyetértünk, hogy a fagykár tényleges mértékét a nyári ültetvényfelmérések után lehet majd pontosan megállapítani, és ezután lesz indokolt az egyedi kárrendezés, amire az FVM-nek vannak közvetlen és közvetett eszközei is. Ehhez kérném az államtitkár úr, illetve a minisztérium segítségét. Bízom abban, hogy ez az egyedi kárrendezés sikeres lesz, és segíteni tudnak a gazdákon. Ezért a válaszát elfogadom.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagykanizsán az utóbbi évtizedben jelentős számú munkaerőt foglalkoztató gyárak, üzemek szűntek meg, de helyettük újakat sajnos nem sikerült letelepíteni a városban. Ennek következtében a régióban Nagykanizsán a legmagasabb a munkanélküliség, holott a város kiváló közlekedés-földrajzi feltételekkel rendelkezik, az 5. számú korridor mentén fekszik.

Ezt az adottságot felismerve az elmúlt évben egy nyugati ingatlanfejlesztési cég jelentkezett Nagykanizsán, egy közös ipari park és logisztikai központ kialakítására. Ideális megoldás lett volna egy hármas konzorcium létrehozása, amelyben a város 45 hektár saját területtel, az állam az ezzel szomszédos 55 hektáros hajdani laktanyaterülettel, a külföldi vállalkozás pedig a fejlesztéshez szükséges anyagi források biztosításával szerepelt volna. Az ÁPV Rt. ajánlatot tett a volt laktanyaterület apportálására, azonban ettől a konstrukciótól elzárkóztak. A város számára egyre sürgetőbb lenne új munkahelyek teremtése, termelőüzemek létesítése.

Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, lát-e lehetőséget arra, hogy a kormány a helyi kis- és középvállalkozások bevonásával, új alternatíva kidolgozásával, a volt laktanya területére alapozva ismét ajánlatot tegyen, segítséget nyújtson az ipari park beindításához. Kérem szíves válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jogharmonizációs törvény módosító indítványai valóban kizárólag korrekciós javaslatokat tartalmaznak, és örülök neki, hogy végre egy szakmai vita folyik a törvénnyel kapcsolatban, hiszen az elmúlt időszakban erre nem volt lehetőség.

Bauer képviselőtársamra azért szeretnék röviden annyiban reagálni, hogy az uniós szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok médiaszabályozása meghatározott nyelvi kvótát írjon elő a műsorszerkezeti követelmények között. Ennek megfelelően a francia nemzeti szabályozás is tartalmaz olyan előírásokat, amelyek az eredetileg a nemzeti nyelven készített műsorszámok kötelező legkisebb arányának biztosítását írják elő követelményként a műsorszolgáltatók számára. Azt gondolom, hogy nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is élni ilyen lehetőséggel, amit nem zár ki egy uniós szabályozás.

Lehetőség van tehát arra, hogy az eddigiekben a magyarországi gyártású műsorszámok tekintetében egy meghatározott kvóta helyett a törvény az eredetileg magyar nyelven gyártott műsorszámok kötelező arányát állapítsa meg. Az, hogy a magyar szabályozás ne éljen ezzel a nemzeti kultúra védelmét biztosító eszközzel, nem lehetne indokolható. Minden felelős magyar parlamenti képviselő szerintem hasonló véleményen kell hogy legyen.

Egyébként pontosító kapcsolódó módosító indítványt jómagam is adtam be ehhez.

Köszönöm.