Felszólalás adatai

A 2. ajánlási pontban arra tettem javaslatot, hogy a törvény címét kellene megváltoztatni. Úgy gondolom, hogy ezen törvénymódosításnak a szociális közműszolgáltatáshoz semmi köze nincsen. Én azt javasoltam volna, hogy a tisztességes közműszolgáltatás kialakítása érdekében egyes energetikai tárgyú törvények módosítása legyen a címe, hiszen a Fidesz már mindenféle törvénymódosító javaslatába a "szociálist" teszi be. Nem tudjuk, miért, lehet, hogy ez valami kampányfogás akar lenni, de hogy ebben a törvényjavaslatban szociális jellegű javaslat egyáltalán nincs, az egyértelműen látszik.

Az 5. ajánlási pont tulajdonképpen ugyanaz, mint a 22. ajánlási pont, csak az egyik az elektromos szolgáltatókra, a másik pedig a gázszolgáltatókra vonatkozna. Itt arra tettünk javaslatot, hogy mikor lehessen a szolgáltatásból kikapcsolni a fogyasztót. Én saját magam is láttam olyan számlát, ahol egy háromezres, késedelmesen befizetett számla után azonnal kikapcsolták a gázszolgáltatásból a fogyasztót, vagyis leszerelték az óráját, és még aznap visszaszerelték az órát, miután látták, hogy késedelmesen ugyan, de bejött a számlatartozás. 3 ezer forintos számlatartozás után kiszámláztak a fogyasztónak még plusz több mint 30 ezer forintot a gázóra le- és felszerelésével kapcsolatban.

Azt javasoltam volna, hogy azt, hogy ki lehessen kapcsolni a fogyasztót a szolgáltatásból, ne csak a késedelmes fizetéshez kössék, hanem egyszerűen a számlatartozás mértékéhez; tehát, hogy ne fordulhasson elő az, hogy valaki tartozik 3 ezer forinttal, és utána pedig egy gázóra oda-vissza kötéssel a 3 ezer forint mellé még egy 30 ezer forintot is a nyakába sóznak. Az előterjesztő úgy gondolta, hogy nem érdemes ezen változtatni. Szerintem pedig a gyakorlati élet azt hozza, hogy igenis ezen a szerintem visszaélésszerű kikapcsolási gyakorlaton - nem mindig így van, de sok esetben úgy látom, hogy a gázóra le- és felszerelőknek, vonatkozik ez akár a villanyórára is, ez mintegy piacot teremt, mintegy megélhetési forrást biztosít azzal, hogy ők indokolatlanul le- és felszerelik az órákat.

A 7. ajánlási pont teljesen újszerű lenne. Itt is csak a mindennapi gyakorlatot tudom felhozni. Tehát annak, hogy egy közszolgáltató valaki ellen fizetési meghagyásos eljárást kezdeményez vagy akár polgári peres eljárást, legyen következménye. Tehát azt, hogy egy szolgáltató csak úgy, megalapozottság nélkül kezdeményezzen ilyen eljárásokat, én helytelennek tartom. Legyen egyfajta visszatartó erő arra vonatkozólag, ha megalapozatlanul kezdeményez ilyen eljárásokat, akkor én arra tettem javaslatot, hogy az indokolatlanul követelt összeg, miután bebizonyosodik az, hogy jogalap nélkül követelte a szolgáltató ezt az összeget, mintegy jóváírásként jelenjen meg a fogyasztó számláján. Ez teljesen újszerű gondolat, de azt hiszem, ennek alapján meggondolnák a szolgáltatók azt, hogy valakit egyszerűen jogalap nélkül bevádoljanak.

Kérem az előterjesztőt, hogy ezt gondolja végig. Gyakorlatilag mit tesz a szolgáltató? Tehát semmilyen jogkövetkezménye nincs annak, hogy ő valakit akár jogtalanul bevádol. És mit tesznek a fogyasztók? Sokszor úgy vannak vele, hogy nem rendelkeznek azokkal a jogi ismeretekkel, nincs kedvük utánajárni, meg egyszerűen nem tudják, hogy kell ezt lebonyolítani, fogják és egyszerűen fizetnek, mert kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert ha nem fizetnek - és még egyszer mondom, akár jogalap nélküli követelést nem fizet ki -, akkor kikapcsolják őket a szolgáltatásból.

Most ezen 7. ajánlási pontban... - az hiszem, hogy ezt külön ajánlási pontban kellett volna megjeleníteni, hogy az engedélyes az általa jogosulatlanul beszedett díjat a jegybanki alapkamat kétszeresével megnövelten fizesse vissza vagy írja jóvá a fogyasztónak. Az általános vitában is elmondtam, hogy az indoklásban megjelenik ez a szándék, de a törvényjavaslatban nem találjuk. Ha külön módosító javaslatba tettem volna, akkor lehet, hogy legalább ezt a másik részét befogadta volna az előterjesztő, de én még egyszer mondom az előterjesztőnek, hogy nézze meg ezt a jogosulatlanul beszedett díjat, hogy a szolgáltató legalább a jegybanki alapkamat kétszeresével fizesse vissza. De még egyszer mondom, én ezt kevésnek tartom.

A 26. és a 21. ajánlási pont tulajdonképpen ugyanaz. Itt arra kértem volna az előterjesztőt, hogy gondolja meg, hogy ha egyszer már megkapjuk a számlát postai úton, akkor meddig tartana a szolgáltatónak ezt a számlát elküldeni egy előre megadott e-mail címre. Ez semmilyen pluszköltséget nem jelentene a szolgáltatónak, és a fogyasztóknak pedig, azt hiszem, hogy nagy könnyebbség lenne azt látni, hogy esetleg a saját e-mail címén hónapokra vagy akár évekre is megvan a számlája, jobban tudná kontrollálni, visszaellenőrizni.

De sajnálattal úgy látom, hogy egyiket sem támogatta az előterjesztő, pedig ezek olyan gyakorlati javaslatok lettek volna, amelyeknek semmilyen politikai felhangja nincsen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)