Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam nem jó tulajdonos - hallottuk e mondatot a rendszerváltozás alaptételeként, és halljuk azóta is. Mert valóban, az állam rossz tulajdonosa a piacon megmérhető termelő üzemeknek, rossz tulajdonos az iparcikkgyártásban, az élelmiszer-ipari üzemekben, kereskedelmi cégekben, építőipari vállalkozásokban; valamennyi olyan területen, ahol a verseny képes az optimumot létrehozni, ahol a versenyszerű működés a leghatékonyabb szereplőket tartja felszínen.

A rendszerváltozás folyamatát ezért végigkísérte a privatizáció. Azonban az átalakulás közepette munkahelyeiket elvesztő tömegek fülében a privatizáció - ok és okozat között különbséget nem téve - szitokszóként hangzott. Mert hát egyrészt látták azt, hogy a külföldi befektetők gyakran csak azért vásárolták meg a cégeket, hogy aztán bezárják, céljuk csupán saját piacuk védelme és bővítése volt; látták a magánosítást végigkísérő korrupciót, és hogy a rendszerváltozás paradoxonaként hogyan váltják politikai hatalmukat némelyek gazdaságira. Mindezek ellenére a mértékadó politikai erők magát a privatizációt, annak gazdasági racionalitását, a tőkebevonás szükségességét nem vitatták, mert többségük tudta, hogy hol a határ. Meg sem fordult a fejükben az energiaipar privatizációja, a közszolgáltatást végző cégek eladása. Önök viszont nem tudják, hogy hol a határ. Magyarországon egyébként a privát szektor aránya eléri, sőt némely esetben meghaladja a mintául szolgáló nyugat-európai országokét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja egyértelműen a Volán-vállalatok privatizációjának előkészítése. Jobb esetben a közszolgáltató vállalatok privatizációjának hasznosságába vetett hittel, gazdaságpolitikai meggyőződésből teszik ezt, rosszabb esetben csupán a költségvetési hiány betömését célozza e lépés; nem egyéb, mint a családi zongora eladása, hogy aztán az árából jóllakjunk.

A törvénytervezet kiragadja a személyszállítás köréből az autóbusz-közlekedést. Ez azért helytelen, mert az állam, illetve az önkormányzat ellátási felelőssége, illetve a minimális kötelező szolgáltatás meghatározása az összes lehetőség - vasút, komp s a többi - figyelembevételével lehetséges és szükséges. Mielőtt az autóbusz-közlekedésről törvényt hoznánk, meg kellene alkotni a személyszállításról szóló törvényt. A személyszállítási törvénynek kellene meghatároznia az ellátási felelősség pontos tartalmát, a minimális ellátás szintjét: hány busz- vagy vonatpárnak kell közlekednie naponta, milyen viszonylatokban, mit preferál a kormányzat. Példaként mondom: száz kilométer felett a vasutat, ötven kilométer alatt az autóbuszt vagy a helyi közlekedésben a kötött pályás közlekedést és a többi. Természetesen, ahol vasút és autóbusz is közeledik, ott azt kombinálva kell figyelembe venni. Itt kellene kimondani, hogy Budapest és a megyeszékhelyek, megyei jogú városok helyi közlekedését milyen mértékben támogatja az állam.

Nem terjesztették be a személyszállításról szóló törvényt, itt van azonban előttünk az autóbusszal végzett, menetrend szerinti személyszállításról szóló, ami azt jelenti, hogy a gombhoz varrunk majd kabátot. Megjegyzem, hogy a közelmúltban ehhez hasonlóan előbb fogadta el a parlament a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről szóló törvényt, majd ezt követően a 2015-ig tartó időszakra vonatkozó, közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. E két példa koncepciótlanságot sugall, jól mutatja, hogy az önálló közlekedési tárca megszüntetése hibás lépés volt.

Az állam nem jó tulajdonos - halljuk liberáliséktól gazdasági axiómaként a kinyilatkoztatást. A sommás megállapításra egy legalább ennyire leegyszerűsített válasz adható: a maszek meg nem jó közszolgáltató. Hiszen itt elsősorban nem az állami vagyon megőrzéséről, a legnagyobb jövedelmet hozó vállalkozásról van szó, hanem közszolgáltatás biztosításáról, esélyegyenlőségről az ország egész területén, nemcsak Budapesten, a nagyvárosokban, hanem a legkisebb falvakban is, az Ormánságban, az Őrségben, a vasi Hegyháton.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény tárgyalásakor elsősorban azt mérlegeljük, hogy elfogadása esetén a Volán-társaságok privatizációját követően vajon hogyan változnak az utasok lehetőségei, azok közül is a jelenleg is leginkább kiszolgáltatottaké, a kistelepülésen élőké, akik a megszüntetett járatok miatt, a Volán és a MÁV rájuk kényszerített öncélú konkurenciaharca következtében rosszabb szolgáltatást kapnak már ma is, mint tizenöt évvel ezelőtt.

A tervezet a járatok gazdaságosságát tekinti értékelendő paraméternek. Ott, ahol a falvak népessége csupán 2-300 fő, az utasok száma is csekély, a szolgáltatást igénybe vevő néhány fő kiszolgálása még gazdaságtalannak is tűnhet. De ezt a logikát nem szabad elfogadnunk, hiszen az a néhány fő százalékosan ugyanazt a számosságot, az utazási igény kielégítésének ugyanolyan megalapozottságát jelenti, mint egy nagyobb település esetén a félig megtöltött autóbusz. Egyfajta szolidaritási elvnek a közszolgáltatások terén egy demokratikus országban, ott, ahol az esélyegyenlőség ügyének minisztere van, működnie kellene. Ezért a járatok gazdaságossága helyett megfelelő üzemméretben kell értékelni a gazdaságosságot. A jelenlegi megyei Volán-társaságok gazdaságosságát is ki kell elemezni, és meg kell határozni a leghatékonyabb üzemméreteket. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a jelenlegi társaságokkal azonos. Van, ahol a két társaság összevonása is szükséges lehet - természetesen a vizsgálat után. Nem biztos, hogy nyereséges lesz, de valószínű, hogy hatékonyabb lesz a jelenleginél.

A Magyar Demokrata Fórum nem támogatja az autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállítás privatizációját, sőt kifejezetten károsnak tekinti. Ennél elképesztőbb helyzetet csak az teremt, ha az erőltetett privatizáció során nem csupán földrajzilag körülhatárolt módon meghatározott hálózatra, hanem hálózatrészre, vonalcsoportra, sőt vonalra is lehetővé válik pályázat benyújtása, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy a gazdaságos vonalat, hálózatrészt vagy vonalcsoportot megszerzők, kimazsolázva a nyereséges viszonylatokat, extraprofithoz jutnak, a többi hálózatszakasz pedig ellehetetlenül, hiszen eddig ezek tartották el a kevésbé kihasználtakat.

(22.30)

A törvénytervezet deklarált célja, hogy az Európai Unió közlekedési közszolgáltatásokra vonatkozó előírásaival összhangban levő szabályokat hozzon. Ennek értelmében, ha a közérdek érvényesülése miatt szolgáltatót közszolgáltatási feladatra köteleznek, akkor ahhoz kötelező veszteségkiegyenlítés is járul.

Ez alapján elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nem tartalmazza a törvénytervezet a helyi önkormányzatok részére a helyi személyszállításhoz szükséges kiegészítő normatív támogatás biztosítását, csupán a helyközi, távolsági személyszállítás ellátásához rendel forrást az állam. És ebből kifolyólag az állam csak a helyközi közlekedésben kívánja ellentételezni a szolgáltatónak az általa nyújtott utazási kedvezmények miatti bevételkiesést, a helyi közlekedésben nem. Álláspontunk szerint az államnak az általa külön jogszabályban elrendelt, általa nyújtott kedvezmény ellentételezéséről minden területen gondoskodni kell, úgy is mondhatnánk, hogy aki húzatja a nótát, az fizesse is.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, a Magyar Demokrata Fórum a törvénytervezet lényegét, célját jelentő privatizációt elutasítja, ezért nagyon nehezen tudjuk elképzelni a módosítások olyan körét, amely után a javaslatra igennel tudnánk szavazni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)