Felszólalás adatai
| 14. ülésnap (1998.09.29.), 276. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Bauer Tamás (SZDSZ) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | felszólalás |
| Videó/Felszólalás ideje | 30:06 |
Felszólalások: Előző 276 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem fogok tudni olyan szépen beszélni, mint Kóródi Mária, és olyan szórakoztatóan sem, mint Vancsik Zoltán, és nem is vagyok olyan szakértője a nemzetbiztonság kérdéseinek, mint számos itt jelen lévő képviselőtársunk. De nagyon fontosnak tartom az előttünk fekvő indítványt. Egyetértek Rubovszky Györggyel abban, hogy ha egyszer valaki benyújt egy vizsgálóbizottság létrehozására vonatkozó indítványt, és megszerzi hozzá a szükséges aláírásokat - ami a jelenlegi Házszabályunk értelmében, egyébként nagyon helyesen a képviselők 20 százalékának aláírása -, akkor a bizottságot meg kell alakítani. Számomra ez a kérdés nem is vitás.
Ugyanakkor a Házszabályunk azt is kimondja, hogy az Országgyűlés vitát folytat a bizottság megalakításáról. Tehát nem arról van szó, hogy valaki benyújtja, és máris megalakul, hanem erről vitát lehet folytatni. A Házsz
abály ezt nyilván nem véletlenül mondja ki. Tehát én is e vita keretében szeretnék foglalkozni bizonyos kérdésekkel az előterjesztés kapcsán; az előterjesztés címével, az 1., 2., 3., 7. pontjával kapcsolatban szeretnék elmondani néhány gondolatot, ami befolyásolhatja azt, hogy milyen is lesz ez a bizottság. Hogy lesz, az nem kérdés; az a kérdés, hogy miféle bizottság lesz. Szerintem erről érdemes vitatkoznunk.Három kérdéskörrel szeretnék foglalkozni. Az első kérdéskör maga a vizsgálóbizottsági intézmény. Azt hiszem, ez egy fontos kérdés. A Házszabály szerint csak ha a kormány az előterjesztő, az előterjesztőnek akkor kell jelen lennie végig a tárgyalás során. Nyilván neki is ki szabad mennie egy percre, nyilván mások is képvis
elik, ez nem gond. Csak azt szeretném elmondani, hogy először magáról a vizsgálóbizottsági intézményről szeretnék beszélni, másodszor a tárgy megjelöléséről - mert ez egy nagyon fontos kérdés -, harmadszor pedig a vizsgálóbizottság összetételéről, mert ez is egy perdöntő kérdés.A vizsgálóbi
zottsági intézményről azért is kell beszélnem, mert ezzel fogom megalapozni azt, amit a vizsgálóbizottság összetételéről kell mondanom. A vizsgálóbizottság intézménye, mint tudjuk, régi múltra tekint vissza a demokratikus Magyar Országgyűlésben. A dolognak van egy története az első ciklusban, amely egy negatív történet, mint képviselőtársaim emlékeznek rá: 1992-ben két kezdeményezés is volt vizsgálóbizottság létrehozására, és mind a kettőt megakadályozták többségi alapon. Talán még emlékeznek rá, hogy az egyik ilyen kísérlet a '92. október 23-ai Kossuth téri eseményekkel kapcsolatban volt. Az akkori Házszabály szerint a Ház többsége kellett ahhoz, hogy létrehozzanak egy vizsgálóbizottságot. Az akkori többség, az akkori MDF-, kisgazda, kereszténydemokrata többség megakadályozta a vizsgálóbizottság létrehozását.A második ilyen kísérlet a székházüggyel kapcsolatban volt. Ebben az az érdekes, hogy a mostani kormánytöbbség - amely akkor részben kormánypárt volt, az MDF; részben ellenzék volt, a Fidesz, a mai kormány
többség - akkori képviselőinek sikerült megakadályozniuk, hogy ebben a székházügyben még az első szabadon választott parlamentben vizsgálóbizottság alakulhasson. Ez nagyon tanulságos, ezért is kell ezt felelevenítenem.Aztán jött a második ciklus, a '94-98-as ciklus, am
ikor az akkori 72 százalékos kormánytöbbség - persze egyetértve a 28 százalékos ellenzékkel - úgy módosította a Házszabályt, hogy ha ezt a képviselők 20 százaléka követeli, akkor létre kell hozni a vizsgálóbizottságot. Azt is rögzítette ez a balga kormánytöbbség, ez a 72 százalékos kormánytöbbség, hogy a vizsgálóbizottságot úgy kell létrehozni, hogy az a vizsgálóbizottság paritásos legyen. Persze, ezzel is egyetértett a 28 százalékos ellenzék, amely ma kormányon van. Tehát ez a vizsgálóbizottsági szabályozás azt jelentette, és azért pont 20 százalék, és mondjuk, nem 30 vagy 40, hogy a 28 százalékos ellenzék is ki tudjon kényszeríteni egy vizsgálóbizottságot, méghozzá paritásosat, tehát amelyben ugyanannyi képviselője van a bizottságban az ellenzéknek meg a kormánypártnak. Ezen az alapon az előző ciklusból - megpróbáltam összeszámolni - öt vizsgálóbizottságra emlékszem - lehet, hogy valamit elfelejtettem -: az első volt az olajgate-ügy, a második volt a Budapest Bank, a harmadik volt az egészségbiztosító, a negyedik az ÁPV Rt.-ügy - tudják, hogy miről beszélek, Tocsik-ügyként csúfolja a közvélemény -, az ötödik a Metész-tüntetéssel kapcsolatos vizsgálóbizottság volt, amelyben nekem is volt szerencsém részt venni. Lehet, hogy valamit kifelejtettem, de ez mindegy.Kiderült, hogy ez a vizsgálóbizottsági intéz
mény - eltérően sok állítástól - eredményes volt ebben az időszakban. Ugyanis az derült ki, hogy ha a következtetés levonásában nem is mindig sikerült megegyezni, de azért e vizsgálóbizottságok többségében - volt olyan, hogy az egészségbiztosító nem a kormánnyal foglalkozott, ahol még a következtetésekben is sikerült megegyeznie a kormánynak és az ellenzéknek, de azért az olajgate-ügyben, a Budapest Bank ügyében, a Metész-tüntetés ügyében meg az ÁPV Rt. ügyében is elkészült a közös jelentés, mind a négy ügyben elkészült - ezekben az ügyekben elkészült a szöveg, és a tények feltárása tulajdonképpen megtörtént. Megtörtént az olajgate-ügyben, és a felek megegyeztek abban, hogy nem történt visszaélés, csak bizonyos összeférhetetlenségek voltak, és azon állítások többsége, amelyek erről az oldalról elhangzottak, megalapozatlanoknak bizonyultak. Ez kiderült a jelentésből. Kiderült a Budapest Bank-jelentésből, hogy a Budapest Banknál nem érte kár az állami költségvetést, nem történt visszaélés, senki sem gazdagodott meg.A politikai következtetésekben nem sikerült megegyezni, de a bizottság jelentése elkészült. Kósa képvise
lőtársunk lemondott az elnökségről, de a bizottsági jelentés a Ház elé került, és azt el lehetett fogadni. Ugyanez történt a Metész-tüntetés ügyében is, annak ellenére, hogy ezt a plenáris ülés nem tudta tárgyalni, mert véget ért a parlament, mert mi, az akkori kormánytöbbség lemondott négy hónapra a parlamentről azért, hogy idén időben elkészülhessen a költségvetés - kormányváltás esetén is. De mindenesetre a jelentés elkészült, csak a következtetésekben nem tudtunk megállapodni. A tényeket feltártuk, kiderült, hogy nem történt törvénysértés. Tehát a vizsgálóbizottságok működtek. Tulajdonképpen az ÁPV Rt.-ügyben is egy bizottsági jelentés szövegében meg tudtak állapodni, ami természetesen az akkori kormánytöbbségre nézve rendkívül kellemetlen dolgokat tartalmazott. Bizonyos dolgokban nem tudtak megállapodni - ezt tudom.Mit jelent ez? Az
t jelenti, hogy működött egy mechanizmus, ahol a kormányoldalnak és az ellenzéki oldalnak, tehát a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak szigorúan ugyanannyi képviselője volt a bizottságokban, nem lehetett egyik oldalt sem leszavazni. Ez egy borzasztó fontos dolog! A résztvevőket rákényszerítette arra, hogy elhatárolják azt, hogy mi az, amiben a tények feltárásában egyet tudnak érteni, és akkor a politikai következtetésekben még lehetett ellentétes dolgokat mondani.
(19.50)
Ezért szeretném nagyon vi
lágosan hangsúlyozni, hogy a vizsgálóbizottsági rendszer működőképes volt, és azért volt működőképes egyrészt, mert a 20 százalék is elég hozzá - és ez egy jó dolog -, és azért volt működőképes, mert paritásos alapon működött.Még egy megjegyzést szeretnék tenni, és ez meger
ősíti azt, amit Kosztolányi képviselőtársunk mondott, hogy az is bebizonyosodott, hogy a vizsgálóbizottsági intézmény nem zárja ki azt, hogy ugyanabban a kérdésben bármely más bizottság is vizsgálódjon. Hadd emlékeztessem önöket arra a nagyon fontos körülményre, hogy az ÁPV Rt.-üggyel kapcsolatban nem a Deutsch Tamás képviselőtársunk által vezetett vizsgálóbizottság tartotta az első meghallgatásokat, hanem az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága - kormánypárti vezetéssel, kormánypárti többséggel -, ahol nem kellett ellenzéki nyomás ahhoz - mert a kormánypárti képviselők, a szabaddemokrata és a szocialista képviselők maguk is fontosnak tartották azt -, hogy megidézzék oda az érintetteket, akik el is mentek; mindenki, akit oda meghívtak, minden kormánytisztviselő, mert voltak olyan magánemberek, akik nem mentek el, de aki kormánytisztviselő volt, az mind elment oda. A televízió nyilvánossága előtt mind megtette a maga vallomását, és a kormánypárti képviselők - azt kell mondanom - nem kevésbé kemény kérdésekkel faggatták ezeket a kormánytisztviselőket, mint az ellenzéki képviselők.Azt kell mondanom azzal kapcsolatban, ami a nemzetbiztonsági bizottságban történt, amikor a nemzetbiztonsági bizottság összehívását kezdeményezték a miniszterelnök úr kijelentésével kapcsolatban, amikor a nem
zetbiztonsági bizottság először zárt ülés mellett szavazott a miniszter úr kezdeményezésére, majd, amennyire én az újságból tudom, a nemzetbiztonsági bizottság kormánypárti többsége úgy döntött, hogy nem veszi napirendre ezt a kérdést - szemben az alkotmányügyi bizottság kormánytöbbségével az ÁPV Rt.-ügyben, amelyik napirendre tűzte ezt a kérdést -, és erre hivatkozva a miniszter úr nem adott át semmit, merthogy nincs napirend. Ez visszatérés ahhoz a tradícióhoz, amit az első ciklusban követett a jelenlegi kormánytöbbség - az Antall-kormány idején -, hogy a többségével megakadályozta, hogy a parlament vizsgálatot végezhessen. (A Fidesz képviselőcsoportja felé fordulva:) Önök visszatértek ehhez a tradícióhoz, hogy szemben azzal a házszabályi elvvel, hogy paritásos alapon folyjanak a vizsgálatok, a többség alapján akadályozták meg, hogy a nemzetbiztonsági bizottság ehhez hozzákezdjen, mielőtt ez a bizottság megalakulna, amiről most beszélünk. Erre hivatkozva nem adott át dokumentumokat Kövér László miniszter úr. Most pedig azt az elképesztő dolgot mondja a miniszterelnök úr... Itt egy megjegyzést kell tennem: nem lehet mindig megkerülni azt, hogy távollevőről beszéljünk, mert aki bizonyos közfunkciót betölt, arról itt a parlamentben nekünk beszélni kell. Azt az intést tehát, hogy ne beszéljünk távollevőkről, nem tudom megfogadni. Ezek a személyek meg vannak ide híva, tehát a miniszterelnök úr nyugodtan jelen lehetne. Nagyon jó lenne, ha jelen lehetne ezen a plenáris ülésen, meg a nemzetbiztonsági ügyekért felelős tárca nélküli miniszter úr is minden további nélkül jelen lehetne itt az ülésen. Az ő felelősségük az, hogy nincsenek jelen. Én tehát nem tudom megkerülni azt, hogy szóba hozzam az ő eljárásukat.Az tehát, hogy a miniszterelnök úr, aki nem adja át a dokumentumokat a nemzetbiztonsági bizottságnak, nemcsak nem jelenik meg, hanem a dokumentumokat sem adja át, pedig az alkotmányos előírás mind a kettőre vonatkozik, és most azt jelentette be, hogy nem
jelenik meg a nemzetbiztonsági bizottság ülésén... - pontosabban azt mondta, hogy azon a bizottságén, ami már létrejött, mert elfelejtették tájékoztatni arról, hogy még csak ma kezdődik meg a dolog tárgyalása. És akkor beiktattak egy kéthetes szünetet ismert okokból, úgyhogy nem is tudom, mikor fog megalakulni ez a bizottság. Az az állítás tehát, hogy azért nem jelenik meg ott, mert majd itt akar megjelenni, teljes mértékben alaptalan, indokolatlan, semmivel sem támasztható alá. Csak egyet mutat - kár, hogy Kosztolányi képviselőtársunk már nincs itt -, hogy azok, akiket Deutsch Tamás csak per "ezek" minősített abban az adásban, komolyabban veszik a magyar alkotmányt és a demokrácia alapjait, mint a demokrácia ama felkent papjai, akik a Fideszben tömörülnek. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) És ez nagyon fontos dolog!Ennyit szerettem volna elmondani az intézmény fontosságáról, mert én támogatom azt, hogy jöjjön létre a vizsgálóbizottság, mert minden vizsgálóbizottság létrejöttét támogatom, mert nem bírálhatja el más azon a 20 százalékon kívül, hogy kell-e a bizottság. Ez nagyon fontos garanciája a demokratikus rendünknek. Azt mondom tehát, hogy jöjjön létre, de hozzáteszem, hogy ha az a szándék ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozatalával, hogy a nemzetbiztonsági bizottság viszont ne vizsgálódjon - és ha jól értem, a miniszterelnök és a Fidesz szándéka ez -, akkor ez egy téves szándék! E vizsgálóbizottságnak a létrehozatala nem lehet akadálya annak, hogy a nemzetbiztonsági bizottság a maga tevékenységét folytassa, és
a miniszterelnök úr köteles ott megjelenni, és köteles minden birtokában lévő bizonyítékot átadni; és ha nem teszi meg, akkor valóban nem gondolhatunk másra, mint hogy nincsenek ilyen bizonyítékok.A második kérdés a tárgy. Erről mások már beszé
ltek, ezért tulajdonképpen ismétlem, de meg kell ismételnem azt - mert a gondolatmenetben nagyon fontos -, hogy az, ahogy itt a vizsgálat tárgya meg van jelölve, ez prejudikáció. Szeretném felhívni az előterjesztő figyelmét arra, hogy itt van még a másik két bizottság, amit ma tárgyalunk. A tárgy mind a kettőnél úgy van megjelölve, hogy "kellő körültekintéssel járt-e el a kormány..." - s a többi. Egy kérdés! "Felmerült aggályok kivizsgálása" - tehát aggályok kivizsgálása! "Ezek" - Deutsch Tamás kifejezésével - tudják azt, hogy csak úgy fogalmazhatom meg a vizsgálat tárgyát, hogy az megengedje az igen és a nem választ is. Önök viszont (Dr. Mikes Éva felé fordulva:), ön, tisztelt képviselő asszony, aki benyújtotta ezt az előterjesztést, úgy fogalmazta meg a bizottság tárgyát, mintha már tudná a választ. Így nem szabad megfogalmazni!Azt gondolom tehát, sajnos abban az egy dologban egyetértek Vancsik Zoltánnal, hogy valóban, miután nem lehet módosító indítványt benyújtani a tárgy megjelölésé
hez, ezért bizony ezt vissza kéne vonni és újra benyújtani egy olyan címmel, amely, mondjuk, úgy szólna: "... alapján arról, hogy folyt-e az előző ciklusban törvénytelen - s a többi - vizsgálat." Így lenne korrekt. Mégsem javaslom ezt, megmondom őszintén, mert azt gondolom, hogy az a látszat keletkezne, mintha hátráltatni akarnánk a bizottság megindulását. Bár ha a szünetet nem tartanánk meg, ezzel a két héttel már visszanyerhetnénk az újrabenyújtással elvesző időt, és azt gondolom, hogy ez lenne az önök részéről a korrekt eljárás, ha újra benyújtanák egy korrekt, megváltoztatott címmel. De ez a kisebb gond, hogy mi a cím, mert majd a vizsgálat helyre teszi ezt a címet. Úgy látom, hogy a tények fogják helyre tenni addigra ezt a címet, ha kiderül, hogy nincs semmi.Mert bizony, nem lehet e
gy legyintéssel elintézni azt, hogy ön az indoklásban lehallgatási ügyről beszél! Ez bizony azt jelzi, hogy a miniszterelnök úr, hogy mondjam, agyafúrtan megfogalmazott kijelentésével - és erről sokan beszéltek már azóta a sajtóban - azt az általános benyomást keltette a magyar közvéleményben, hogy itt az előző kormány titkosszolgálata által elrendelt - mert ugye, ez az "elrendelt" szó jelentős -, folytatott titkos, törvénytelen adatgyűjtésről van szó, és amikor adatgyűjtésről van szó, mindenki arra asszociál, hogy lehet akár lehallgatás is. Hiszen ez sem mellékes, hogy Szájer József, aki nem akárki, hanem az önök frakcióvezetője, magyar Watergate-ről beszél, és ha jól tudom, a Watergate-ügy egy olyan lehallgatási ügy volt, amit a hivatalban lévő elnök rendelt el a politikai ellenfelei ellen. Aki magyar Watergate-ről beszél, az azt állítja, hogy az akkori kormány lehallgatást rendelt el a politikai ellenfelei ellen! Ez, ugye, logikus állítás? Egyelőre úgy tűnik, mintha nem lenne szó lehallgatásról, és azzal indokolják önök azt, hogy miért ne a nemzetbiztonsági bizottság, mert azt állítják, hogy a titkosszolgálatok nem voltak benne, tehát a kormány intézményei nem voltak benne.Én tehát azt gondolom, hogy a tárgy ezen megjelölése - ahogy a jogászok szoktak fogalmazni, de én nem vagyok jogász - legalábbis aggályos. Nagyon sajnálatos, hogy önök ezt ennyire körültekintés nélkül és így fogalmazták meg. De mégis azt mondom: ne vonja vissza, ne adja be újra, mert ne késleltessük tovább ezt a vizsgálatot! Majd a vizsgálat végére ki fog derülni, hogy volt vagy nem volt.
(20.00)
A harmadik kérdés, amivel foglalkoznom kell, egy nagyon fontos kérdés, a bizottság összetétele. Ugyanis az önök javaslata azt mondja, hogy a vizsgálóbizottság 10 tagból áll, méghozzá úgy, hogy 3 fő fideszes, 2 fő MSZP-s, 1 fő SZDSZ-es, 1 kisgazda, 1 MDF-es, 1 MIÉP-es, 1 független. Tehát a 10 tagból 1 független, marad 9, ebből a 9-ből 3 az ellenzéki - három! - és 6 a kormányt támogató frakcióból.
Itt kell egy kitérőt tennem egy fontos kérdésben. Sok szó esett már arról május vége, június eleje óta, hogy a mi parlamentünkben van egy sajátos helyzet, hiszen van egy kormány, amellyel kapcsolatban három párt kötött egymással két részletben - merthogy a vezető kormán
ypárttal külön-külön kötött a két kis párt - koalíciós megállapodást. Tehát ha úgy tetszik, a kormányban ez a három parlamenti frakció van jelen, miközben a kormányban jelen van még egy negyedik párt, az MDNP, amelyik nem jutott be a parlamentbe, de több államtitkárt is ad a kormányba; és ezenkívül van egy negyedik parlamenti frakció, a MIÉP-frakció, amelyik nem tagja a kormánynak, és ilyen alapon ellenzékinek szokás tekinteni. Azt gondolom, hogy ez közjogilag nem helytálló, ugyanis - most függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vallanak a parlament különböző frakciói, ami bizonyos tekintetben a magánügyük, és függetlenül attól, hogy a MIÉP frakcióvezetőjének felszólalását milyen kemény tapsban részesítik a jelenlegi kormány mögött álló másik három frakció képviselői - ez politikai kérdés, és nem közjogi kérdés.Közjogi aktus a magyar parlamenti rendszerben, amely a kormány mögött álló frakciókat definiálja, egyetlenegy van, nevezetesen a kormányprogramról és a miniszterelnök személyéről való szavazás. Nem véletlen, hogy ez az egyetlen olyan szavazás az alkotmány szerint, amikor az összes képviselőnek plusz egy főnek kell sz
avazni. Ilyen nincs több, mert ez definiálja, hogy ki áll a kormány mögött, és ki áll vele szemben!Azt állítani, hogy a MIÉP-frakció ellenzéki frakció... - elnézést kérek, vicc! A MIÉP-frakció ott áll e mögött a kormány mögött, megszavazta a kormányprogramot, és élvezi a bizalmát a jelenlegi miniszterelnök. Ezt fejezte ki ez a bizonyos augusztus 8-ai szavazás. Az, hogy emellett szinte minden kérdésben együtt szavaznak, ez már, ha úgy tetszik, hab a tortán.
Ebben a helyzetben azt mondani, hogy a bizottságnak legyen 2+1, 3 ellenzéki tagja - tehát azokból a pártokból, amelyek nem szavaztak a miniszterelnök megválasztására és a kormányprogramra -, és legyen 6 tagja arró
l az oldalról, akik a miniszterelnök mögött állnak, többek között ebben a kérdésben is, mint ezt a sajtóból jól tudjuk, ez azt jelenti, hogy az előterjesztő nem kívánja azt az elvet érvényesíteni, amely elv az előző ciklus valamennyi vizsgálóbizottságában érvényesül, tehát a paritásos elvet, vagyis azt az elvet, hogy a bizottság ne dönthessen olyan jelentésről, amelyet csak a kormány támogatói vagy csak az ellenzék akar. Ez tehát szakítás azzal, amit az előző, 72 százalékos kormánytöbbség a Házszabály kialakításakor négy évvel ezelőtt kialakított. Vegyük ezt észre!Természetesen semmi sem kötelezi önöket arra, hogy más bizottsági összetételt kezdeményezzenek, és arra sem, hogy más bizottsági összetételt szavazzanak meg, én mégis azt tanácsolom, azt javaslom a jelenlegi kormány mögött álló négy frakciónak, hogy fontolják meg, nem kellene-e olyan bizottsági összetételt és olyan működési rendet kialakítani ennél a vizsgálóbizottságnál is meg a többi vizsgálóbizottságnál is, ami még ebben a ciklusban megalakul, a
mely nem arra irányul, hogy a jobb oldali kormánytöbbség vizsgálóbizottsági jelentését a maga egyoldalú álláspontjával alakítsa ki, leszavazva a jelenlegi két frakcióból álló ellenzéket.Erre nézve módosító javaslatot is készítettem, amely úgy oldja meg ezt a problémát, mert szerintem csak így lehet megoldani - ha önök más javaslatot is tudnak, ak
kor érdekel, és kíváncsian várom -, hogy valamelyest módosítja a megoszlását a képviselőknek. De ez nem elég, mert a MIÉP meg a függetlenek jelenlétét így nem lehet kezelni, tehát az a javaslatom, hogy mondja ki azt a bizottság ügyrendje - minden bizottságé, amit ebben a ciklusban létrehozunk -, hogy a bizottság jelentését és ügyrendjét csak kétharmados többséggel lehet elfogadni, és egyharmad is elég ahhoz, hogy a bizottság valakit meghallgasson vagy valamilyen anyagot bekérjen. Ha ezt illesztjük azzal, hogy a két ellenzéki pártnak annyi helyet adunk, hogy az egyharmadot elérjék - mert itt még az egyharmadot sem érik el -, akkor korrekt módon tudnak működni ennek a ciklusnak a feltételei között is a bizottságok.Önök föltehetik a kérdést, hogy vajon nem szamár
ság-e az, amit én mondok, vajon nem olyasmit kérek-e számon szemben a Házszabály betűjével, amit épeszű kormánytöbbség nem követ el. Nem, tisztelt képviselőtársaim! Az előző ciklusban is volt egy sajátos állapota a parlamentnek, az, hogy volt egy 72 százalékos többség, és ezen úgy segítettünk - talán még emlékeznek rá -, hogy egyrészt egy csomó 20 százalékos meg 80 százalékos szabályt vezettünk be, ami korábban nem volt, másrészt az alkotmányozásban kimondtuk azt, hogy az előkészítésnél öt párt egyetértése kell ahhoz, hogy a javaslat egyáltalán bekerülhessen a plénum elé, és 80 százalékos szabályt vezettünk be. Tehát van precedens arra, hogy olyan szabályokat vezettünk be az adott ciklusra, amelyek figyelembe veszik azt a sajátos helyzetet, ami a választások nyomán előállt.Most egy másfajta sajátos helyzet van. Nem az a helyzet, hogy 72 százalékos többsége van a kormányoldalnak, csak 60 százalékos többsége van, és 40 százalék az ellenzék - az MSZP és az SZDSZ -; ezt is figyelembe kell venni, ha valóban az a célunk, hogy a vizsgálóbizott
ság paritásos vizsgálóbizottság legyen. Tehát ez az az összetétel, ami szerintem megoldja a problémát. Őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy önök akarják-e ezt. Nem kötelesek akarni, semmi sem kötelezi önöket erre, csak a demokratikus politikai illem.Végül még egy megjegyzésem van, az elnök szemé
lyéhez. Az előterjesztő azt írja be, hogy "az érintett kormány ellenzékéhez tartozó" valaki legyen az elnök. Ez egy szokásos gyakorlat. De mi az, hogy érintett? A Házszabálynak az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett passzusa - amelyet azonban az Alkotmánybíróság azért helyezett hatályon kívül, mert a független képviselők státusát nem oldja meg - azt mondja, hogy ha a tárgy a kormány, valamelyik minisztérium vagy valamelyik állami szerv tevékenységére vonatkozik, akkor kell az érintett kormány ellenzékéből állítani az elnököt. Nem arról beszél a Házszabálynak ez a bizonyos passzusa, hogy ha valamelyik kormány ideje alatt történt az esemény, akkor kell az ellenzéknek adni az elnököt. Tehát szerintem semmi alapja nincs annak a dolgok jelenlegi stádiumában - amikor kiderült, hogy nem a titkosszolgálatok, nem a kormány s a többi, hanem csak valahogy lebeg ez a bizonyos titkos vizsgálódás, adatgyűjtés -, hogy a jelenlegi kormánytöbbség adja a bizottság elnökét. Itt egyetlenegy esemény történt: a miniszterelnök kijelentése. A vizsgálat valójában arról szól, hogy igazat mondott-e a miniszterelnök, amikor ezt a kijelentését tette, vagy félrevezette a társadalmat. Erről szól tényszerűen a vizsgálat, hiszen arról nincs szó - még az előterjesztő által adott megfogalmazásban sincs szó arról -, hogy a kormány, bármelyik minisztérium, bármely állami szerv szerepet játszott volna ebben a valamiben. Tehát semmi sem indokolja azt, hogy az előző ciklus ellenzéke adjon most elnököt a bizottságnak. Semmi sem indokolja. Ha önök valamit tudnak, akkor mondják meg, én nem találtam benne semmit.Ennyit akartam mon
dani a tárgyról. Tehát javaslom, hogy alakuljon meg a bizottság. Jó lenne módosítani a tárgy megjelölését; ezt az idő miatt nem javaslom, de örülnék neki, ha megtennék.
(20.10)
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Feltétlenül módosítani kell a tagságot, és az ügy
renddel kapcsolatban azt a kétharmados-egyharmados szabályt be kell vezetni ahhoz, hogy tartsuk azt az elvet, ami miatt a vizsgálóbizottságok létrejöttek, ahhoz, hogy egyáltalán a dolog működjék.Még szere
tnék egy megjegyzést tenni: az az ötlet, hogy az ellenzéki képviselők közé kell sorolni a független képviselőt, amit az előterjesztő az indoklásban az időkeretek felosztásában szokásos gyakorlat analógiájára vezet be, szerintem teljesen alkalmatlan és indokolatlan.Egészen más jellegű dolog az, hogy egy paritásos b
izottságban hogyan alakítjuk az erőviszonyokat, mint az, hogy hogyan osztjuk el az időkereteket egy parlamenti vitában.Tehát szerintem az egyedül elfogadható eljárás az, ha a kormányoldal, ellenz
éki oldal, ha egyáltalán, vagy inkább mondjuk azt, hogy a jelenlegi kormányban jelen lévő frakciók és a jelenlegi kormányban nem jelen levő frakciók kapjanak ugyanannyi helyet, és a független képviselő, ha igényt tart arra, hogy éppen ebben a bizottságban legyen jelen, mert nyilvánvaló, hogyha nyolc-kilenc bizottság alakul, akkor csak arról lehet szó, hogy ezek közül egyet vagy kettőt kiválaszt magának a független képviselő, és ezt a házbizottsággal kell tisztázni, s a többiben meg nincs jelen... - tehát azt gondolom, hogy csak egy ilyen megoldás lehet korrekt összetétele ennek a bizottságnak.Sok mindenre szerettem volna még reagálni a vitából, de miután a reagálás tárgyai már elmentek, ezért ezen a ponton abbahagyom. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Felszólalások: Előző 276 Következő Ülésnap adatai