Felszólalás adatai

DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomat úgy szeretném keretbe foglalni, hogy először végeznék egy általános kitekintést, hiszen azt gondolom, helyes számba venni, hogy ezen törvényjavaslat-csomag milyen körülmények közt születik meg; ezt követően nyilván megnézni a törvényjavaslat célját, azt értékelni; utána pedig a konkrét javaslatokat, egyes jogintézményeket tekinteném át.

Azt gondolom, hogy számos, egymással konkuráló közgazdasági szemlélet közül az áll a szívemhez közel, amelyik azt mondja, hogy jó foglalkoztatáspolitikát jó gazdaságpolitikával lehet csinálni, hiszen ha jó a gazdaságpolitika, akkor a foglalkoztatottság kérdése kevésbé érzékenyen vetődik fel. Ugyanígy azt lehet mondani, hogy a jó pénzpolitika is szoros összefüggésben van a jó foglalkoztatáspolitikával, hiszen egy jó monetáris pénzkibocsátó nemzeti bank bizony tudja a gazdaság szelepeit változtatni, és ezzel nyilván a foglalkoztatás ügyét is szolgálni. Ha áttekintjük a gazdaságpolitikát és a kormány ez irányú gazdaságpolitikai tevékenységét, azt mondhatjuk, hogy három év után talán reményeim szerint nem fognak ezért megkövezni, ha néhány állítást megfogalmazok ezzel kapcsolatban.

Az első pedig az, hogy azt látom, önmagáért beszél, hogy három évnek kellett ahhoz eltelni, hogy ez a foglalkoztatási csomag most itt elénk került. Ez több okból jelzésértékű. Nem tartozom azon képviselők közé, akik azt gondolják, hogy pontosan azért, mivel a gazdaság elég dinamikusan változik, ebből kifolyólag a foglalkoztatást szabályozó törvényeknek is rugalmasaknak kell lenniük, hiszen látjuk, hogy iszonyúan felgyorsult az élet, aki nem lép azonnal, az lemarad. Számos területen láthatjuk, hogy van egy ilyen verseny, ebből kifolyólag én nem tartom problémának, ha többször kell módosítani. Ezért gondolom azt, hogy most ez a csomag ahogy így bekerült, némileg disszonánsabb annak a fényében, hogy láthatóan a politikai megrendelés jegyeit ilyen értelemben magán viseli. Ami nem baj, hiszen azt gondolom, hogy ha egy felelős kormányfő azt érzékeli, hogy cselekedni kell, és úgy látja, hogy bizony rosszul mennek a dolgok, akkor tenni kell, és dicsérendő, hogy ezt belátja. Azt hiszem, végül is azt mondhatjuk, hogy Gyurcsány Ferenc ebből jelesre vizsgázott, hiszen láthatóan észlelte azt, amit itt a kormánypárti képviselők is egypáran megemlítettek, hogy bizony-bizony a gazdaságunk nem jó felé megy, bizony-bizony a foglalkoztatással vannak teendő dolgaink, hiszen valóban a határ - idézőjelben - a csillagos ég, tehát számos mutatónkon tudunk javítani.

Ennek fényében, hogy egy dinamikus kormányfőhöz nyilván dinamikus gazdaságpolitika illeszkedik, ezt láthattuk, meg is próbáltuk csinálni, csak aztán rájöttünk, hogy a gazdasági élet szereplői, illetve bizonyos közgazdasági racionalitások azért keretet szabnak ennek. Ezért azt gondolom, hogy ezt felismerve jött az a megoldási javaslat, hogy akkor nézzük a foglalkoztatási szabályokat, hátha itt tudunk valamit változtatni, hiszen a gazdaságot a szereplők miatt egy kicsit nehezebb befolyásolni, illetve nyilván nagyobb áldozatokkal és kockázatokkal lehetne irányítani, azaz mondjuk, jelentős járulékcsökkentéssel, adócsökkentéssel, amit jól láthatóan ez a kormány a hátralévő egy év fényében már úgy tűnik, hogy nem gondolta, hogy ezt a kockázatot fel kellene vállalnia, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem tud hasznos olyan intézkedéseket hozni, ami ettől függetlenül előbbre viszi a dolgokat.

Itt térnék rá a konkrét javaslatcsomagra, amelyről azt állapíthatjuk meg - ahogy Béki képviselő asszony is nagyon helyesen elmondta -, hogy valószínűleg nem túlzunk és nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy új forrásokat ebbe a rendszerbe ez a változtatáscsomag nem von be. Annak fényében, amit Ékes József képviselőtársam is elmondott, hogy bizony problémák vannak, számos körzetet tudnánk fölsorolni, ahol nagyon komoly foglalkoztatási problémák voltak, új forrásokat nem von be. Ahogy áttekintettem, mert nyilván ez azért egy viszonylag bonyolult szabályozás, azt véltem fölfedezni, hogy összességében - és ez is helytálló volt szerintem a képviselő asszony megjegyzésében - bizony az átlagot javította. Ez vitathatatlan, hiszen látjuk, hogy emelkedett számos járulék mértéke, viszont összességében több pénz nem kerül a rendszerbe, ezt leszögezhetjük. Kettő: nagyon komoly átrendeződést jelenthet, tehát egy-egy személynél igen-igen érdekes dolgokat vet föl, és nyilván idővel majd ezt vizsgálnunk kell. Ezt most nem is lehet számon kérni önökön, és nem is szeretném, hiszen pontosan a hatástanulmányok hiánya miatt ezt nem tudjuk elvégezni, viszont a későbbiekben erre majd vissza kell térni.

Fontosnak tartom azt megjegyezni, hogy ha végignézzük a törvényjavaslat céljait, azt gondolom, hogy ezekben számos helyénvaló dolog van, hiszen a regionális képző központok létrehozása, amely részben bebizonyítja azt, hogy a munkaerőközpontok bizonyos dolgokat nem tudnak megoldani, tehát mondjuk úgy, hogy félkarú óriások, tudnak adatot rögzíteni, tudnak javaslatot tenni, tudnak embereket irányítani, viszont speciális stratégiákat nem hiszem, hogy tudnak kezelni. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy a regionális képző központok helyes cél, rendben van, és ezt tudom támogatni is. Egyedül az a szívfájdalmam, hogy pontosan azért, mert nem vonunk be újabb forrásokat ebbe a rendszerbe, a Munkaerő-piaci Alapból és a képzési részéből fogjuk a költségeit állni, ami részben azt mutatja, hogy csökkenni fog, hiszen megint egy újabb intézményrendszeren próbáljuk elérni ezeket az embereket, és a stratégiákat mutatni, személyre szabni, ami amúgy helyes szerintem.

Megmondom őszintén, a szívemhez közel áll az a módosítás, és itt mutatkozik meg, hogy a magyar nyelvnek milyen árnyalt megfogalmazásai vannak, milyen széles és gazdag, én is úgy gondolom, nem lényegtelen kérdés, hogy “álláskeresési támogatásö. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon szép, pozitív szó, és reményeim szerint akkor tudom támogatni ezt a törvényt, ha ez nemcsak egy, tételezzük föl, cégérátfestés, hanem valóban egy stratégiai váltást is jelent. Reményeim szerint igen, hiszen azt gondolom, hogy az állást keresők aktivitására apellálni és azt mondani, hogy ezt helyezni a centrumba, a középpontba, helyes dolog. Azt gondolom, hogy a Fidesz-kormányzat is számos alkalommal tanúbizonyságot tett, hogy a segélyezési típusról igenis álljunk át egy stratégiai váltással a munkaaktivitás felé, és bizony ez a helyes irány, ez a helyes cél. Reményeim szerint, bízom benne, hogy ez tényleg nemcsak egy átfestése a cégérnek, hanem valóban lényeges stratégiaváltást jelent.

Ha végigszaladunk a nagyobb jogintézményeken, amit érint ez a módosítás és ez a javaslat, akkor arra az egy kérdésre nem kaptam választ ebből a javaslatból, hogy az aktivitást szeretnénk erősíteni, és egy olyan kétely ébredt bennem, hogy vannak olyan részletszabályok, amelyek azt mutatják, hogy ahogy a korábbi esetben, illetve a most hatályos, most működő foglalkoztatási törvény szerint abban az esetben, ha valaki 180 napnál korábban részt vett egy képzési támogatásban, akkor munkanélküli-járadékot kaphatott egy évig, amíg a képzés időtartama volt. Ezzel szemben a mostani szabályozás azt mondja, hogy ha valaki képzésben vesz részt, akkor bizony már csak a keresetpótló támogatást kaphatja, viszont az álláskereső járulékot nem. Pontosan most emeltük meg, önök is ebben a javaslatban megemelik ennek a mértékét, akkor azt gondolom, hogy ez egy diszfunkció, hiszen azt mutatja, hogy az aktivitást szeretnénk serkenteni, aki meg részt vesz ilyen képzésben, ad absurdum lehet, hogy kevesebb pénzt, nem azt mondom, hogy átlagban, de lehetséges, hogy van, aki kevesebb pénzt fog kapni ilyenkor jövedelempótló támogatásként, pedig nyilván pont a tanulás mellett kellene biztosítani azt, hogy vonzó legyen a tanulás, és valóban a képzések olyan formáit tudja a törvényjavaslat, illetve utána majd a regionális képző központok szóba hozni, amire szüksége van az országnak.

(12.40)

És itt térnék vissza - nyilván az egész keretnek a zárásaként - arra, hogy természetesen én nem vitatom a jó szándékot ebből a törvényjavaslatból, viszont azt tényként kell leszögezni, hogy idővel természetesen tükröt kell a kormányzat elé tartani, hiszen tudjuk, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Reményeim szerint helyes az irány, tehát számos stratégiai elem, hogyha ez valóban stratégiai elem, akkor rendben van a törvényjavaslatban, de azt gondolom, hogy idővel célszerű lesz ezt felülvizsgálni a szónak abban az értelmében, hogy hova jutottunk el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)