Felszólalás adatai

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Amíg mi itt a parlamentben a szervezett bűnözés elleni csomagról tárgyalunk, a Parlamenten kívül a maffia nyugodt. Legalábbis a nyilvánosság előtt az elmúlt hetekben, hónapokban semmiféle nyugtalanságot nem mutatott.

Ha a szervezett bűnözésről szóló törvénycsomagot nézem, akkor valójában úgy látom, hogy nincs is nagyon oka ezzel a csomaggal kapcsolatosan a maffiának nyugtalankodni. Ez a csomag ugyanis, amelyet tárgyalunk, amelyet önök előterjesztettek és amelyet a Belügyminisztérium kezel, nem alkalmas és nem hatékony eszköz a szervezett bűnözés elleni fellépésre. Még akkor sem, ha kétségtelenül igaz, hogy néhány területen rendkívüli mértékben megerősödnek a rendőrség jogosítványai. Nyugtalankodni ezzel a csomaggal kapcsolatosan sokkal inkább a demokratikus jogállamiságért és jogbiztonságért aggódó képviselőknek van okuk, hiszen ez a törvénycsomag olyan bizonytalan jogfogalmak gyűjteménye, amelyek értelmezése abszolút tág határokat biztosít a rendőrségnek, mégpedig úgy, hogy közben nincs senki, semmilyen szerv, semmilyen intézmény, amelyik valójában ellenőrizhetné az eljárások jogosságát, szükségességét, azt, hogy valóban csak él-e az eljáró hatóság a lehetőségekkel, vagy ismeretlen érdekek, okok mentén visszaél azokkal.

Az előttem szóló kormánypárti képviselő asszony említést tett egy diszkóról, amelyet a rendőrkapitány lánya vezetett, és ehhez az egész rendőrség asszisztált. Nem volt akkor sem ellenőrzési lehetőség, nyilván ezért fordulhatott elő, hogy a rendőrség asszisztálása mellett működött ez a drogdiszkó. Ez a mostani szabálycsomag, amelyet elénk letettek, sokkal több ilyen lehetőséget biztosít, az ellenőrzés sokkal több elkerülését, hiszen nem szabályozza a garanciákat, éppen ezért sokkal bizonytalanabb és jogbiztonságunkat sokkal inkább veszélyeztető csomag, mint amennyire ez első látásra kitűnik.

Azért nehéz erről beszélni, mert abban valamennyien egyetértünk - a belügyminiszter úrral együtt -, hogy miközben nagyon fontos, hogy fellépjünk a szervezett bűnözés ellen, aközben azt tudjuk, hogy csak olyan eszközökkel lehet valóban és ténylegesen fellépni a szervezett bűnözés ellen, amelyek nem túl sok jogosítványt, hanem éppen elegendő jogosítványt biztosítanak a rendőrség számára.

Ez a törvény, miközben - mint erről már nagyon sokan szóltak - rendkívül tág mozgástérrel ruházza fel tehát az eljáró hatóságokat, lásd az üzletek bezárását illetően, a titkos adatgyűjtést illetően, a külföldiekkel szembeni eljárások vonatkozásában, addig nem mutatja fel azokat a garanciákat, azokat a szabályokat, amelyek megakadályoznák azt, hogy az eredmények hajszolása - mert egy ilyen helyzetben bizony megtörténik, hogy a rendőrség az eredményeket nem elérni, hanem hajszolni akarja - nem csaphat át az eljáró szerv önkényébe. Semmilyen törvényi szabályozást nem lehet csak önmagában nézni, vizsgálni kell azt is, hogy a megvalósulást milyen igények váltották ki, és milyen az a társadalmi környezet, amelyik befolyásolni tudja a törvény hatályosulását.

A szervezett bűnözés elleni fellépés igénye rendkívül erőteljes, hiszen a magyar társadalomra, ha nem is váratlanul, de hirtelen zuhant rá a közbiztonság romlása, az embereknek nemcsak egzisztenciális, de lét- és vagyoni biztonságuk is veszélyeztetve lett a rendszerváltás után. Ez a támadás nagyon felkészületlenül érte a társadalmat, és valójában nincsenek, nem alakultak ki az egyéni és a kisebb-nagyobb közösségi védekezési stratégiák, így teljesen természetes, hogy az emberek az államtól várják el az erőteljes fellépést.

Ez az elvárás azonban nem hatalmazza fel a demokratikus államot arra, hogy a rendcsinálás érdekében jogállami garanciák nélküli eszközökkel ruházza fel szerveit. Ezt, miniszter úr, már átéltük, azt is tudjuk, hogy mire vezetett. Attól, hogy egy demokratikusan választott kormány tagjai csinálják, ez még nem demokratikusabb eljárás, mint amikor ezt valamikor az ötvenes, hatvanas években a kommunisták csinálták. Egy dolog demokratizmusát ugyanis nem az jellemzi, hogy ki az, aki meg akarja valósítani, hanem az, hogy mi az, ami abból az eljárásból, intézkedésből, szabályrendszerből következhet. Ez a kormány úgy várja el, hogy az eljárásait és az intézkedéseit bizalommal fogadjuk, hogy közben bizalmunkat nemhogy nem építi, hanem folyamatosan lebontja.

A szervezett bűnözés elleni fellépésről szóló törvénycsomag intézkedéseinek indoka és indokoltsága nemcsak az előterjesztett javaslatból nem derült ki, hanem meg kell mondanom, hogy a miniszter úr expozéjából sem. Nagyon vártuk, hogy az expozé majd rámutat arra, hogy melyik intézkedés milyen társadalmi elvárásból, igényből, hatásból, vizsgálatból stb. következett, de azonkívül, hogy a miniszter úr elmondta, hogy ezek az intézkedések kellenek, mert ezek majd hatékonyak lesznek, valójában nem tudjuk, hogy mi az, amitől hatékonnyá válik, mi az, ami a garanciákat biztosítja, és mi az, amitől ez az intézkedés valóban hatályosulni tud majd a mindennapok gyakorlata során. Ez annál is inkább meglepő, hiszen a miniszter úr egy olyan területről lett politikus, ahol annak idején a végrehajtás során tapasztalnia kellett, hogy milyen ellentmondás mutatkozhat a törvények szövege és valódi, konkrét, hétköznapi hatályosulása között.

Persze, van azért nagyon sok minden, ami kiderül a törvény szelleméből, a törvény mellett megjelenő egyéb törvényekből, mint a büntető törvénykönyvből, és van nagyon sok minden, ami kiderül a kormánypárti politikusok politikai nyilatkozataiból. Egyfajta ideológia, egyfajta értékválasztás az, amit ez a kormány, ez a kormánytöbbség az elkövetkezendő időkre választott, és amely értékválasztás mentén a következő időkre a magyar társadalom életét meg akarja határozni.

Ez az értékválasztás számomra arról szól, hogy a társadalom tagjainak tudniuk kell: ha helytelenül viselkednek, akkor félniük kell az állam szigorától. Ezzel még önmagában nem is lenne baj. A baj azzal van, hogy nem tudjuk, az állampolgárok nem tudják, nem láthatják ezekből a rendelkezésekből, ezekből a törvényekből, hogy mikor is viselkednek helytelenül.

(11.50)

Ezeknek a törvényeknek az értelmezése olyan tág határok között mozoghat, olyan szabad az értelmező mozgástere, hogy valójában ő mondja meg, hogy ez a viselkedés helytelen, helytelenségében milyen fokú, milyen intézkedést kíván.

Nem szorosan ide tartozik, de a drogtörvénnyel, a fogyasztók büntetésével kapcsolatosan tegnap például azt hallottuk Herényi Károlytól, hogy aki drogot fogyaszt, az nemcsak saját magával szemben követ el bűnt, hanem elkövet a hazával és a nemzettel szemben is. Ez nagyon érdekes feltételezés, hiszen akkor aki alkoholt fogyaszt, az is elköveti ezt a bűnt, vagy aki, mondjuk, sokat cigarettázik és tüdőrákban idő előtt elhal, és nem tudja megkeresni mások nyugdíjára a pénzt, az is elköveti ezt a bűnt.

Azt hittük a rendszerváltás során, hogy most egy olyan időszakba kerül ez az ország, amikor az egyéni sorskérdéseinkben a választás szabadsága legalábbis megillet minket. Most ez a fiataldemokratákból álló kormány, ezek a fiatalok, akikről az ember már csak generációs okból is azt hiszi, hogy a szabadság prófétái, küldöttei, azt találják mondani, hogy mostantól kezdve a te egyéni sorsválasztásod is a nemzeti érdekekbe fog ütközni, és ezért én akkor büntetlek meg, amikor akarlak; de arra is lehetőséget adok, hogy ha nem akarlak megbüntetni, akkor én nem büntetlek meg, akkor én elterellek. De hogy mindez mikor történik meg velem, hogy megbüntetnek vagy éppen megkegyelmeznek, ez aktuálisan attól fog függni, hogy az eljáró hatóság számára én politikailag, személyiségemben, szemem színében - nem tudom én, miben - éppen milyen érzületeket fogok kiváltani.

Én azt gondolom, ez nem helyes, és nem gondolom, hogy feltétlenül ezt akarták elérni. Csak látniuk kell, hogy annak az értékválasztásnak a mentén, amivel most megfogalmazták törvényjavaslataikat, ide lehet eljutni, ha a garanciákat nem állítjuk fel nagyon szigorú következetességgel! És ez itt a kérdés! Nem hisszük, és nem is akarjuk azt állítani, hogy ez a kitűzött cél. Ezért kérjük, fontolják meg, hogyan kell a garanciákat beépíteni, hogy ezek a veszélyek a jövőben ne fenyegessenek bennünket.

Ha részleteiben nézünk meg néhány kérdést, akkor egészen röviden említeném meg - amit Hack Péter kollégám már előttem elmondott - az üzletek bezárásával kapcsolatos intézkedéseket. Egyetértünk abban, hogy meg kell szüntetni azokat a szórakozóhelyeket, ahová a gyerekeink bemennek, és akarva-akaratlanul belesodródnak abba, hogy kábítószert fogyasszanak. Ez valóban így van, tudjuk, hogy minek a mentén működnek ezek a szórakozóhelyek, még azt is tudjuk, hogyan élnek vissza egyes szórakozóhelyek tulajdonosai azzal, hogy a gyerekek kábítószert fogyasztanak, ezért aztán szomjasak lesznek, ezért aztán elzárják a hidegvízcsapot, hogy a gyerekek vegyék a különböző kólákat meg egyebeket. Megvannak itt azok az ismeretek, amelyeket valamennyi egyszerű polgár tud - a kérdés az, hogy az eljáró rendőrség miért nem tudja, miért nincs ott!

Ez a szabály azonban, amelyet itt bevezetünk, oly mértékben nélkülözi az eljárás pontos leírását, oly mértékben bizonytalan jogfogalmakkal operál, hogy tulajdonképpen nem másra ad lehetőséget, mint egy újfajta korrupció és egy újfajta zsarolási lehetőség megteremtésére, és ez ennek a melegágya. Tulajdonképpen a versenytársak zsarolhatják a versenytársakat, és a rendőrség felhatalmazottságába pedig épp a garanciák hiánya miatt belefér egy nagyfokú korrupció a rendőrség irányában.

A bűnmegelőzési ellenőrzésről szeretnék néhány szót mondani, nem túl hosszan, hiszen erről is nagyon sokat beszéltek képviselőtársaim. A bűnmegelőzési ellenőrzés ebben a szabályozásban, amelyet a Belügyminisztérium előterjeszt, tulajdonképpen nem más, mint egy adatszerzési lehetőség a rendőrség számára, ami megint nem üldözendő dolog, hiszen a rendőrségnek valóban szüksége van adatokra.

Kérdés azonban, hogy azokkal a bűnelkövetőkkel szemben, akiket ebbe a bűnmegelőzési eljárásba bevonnak, valójában hatékony eszköz-e ez, és arra használható-e, amire kijelölik. Azt gondolom, hogy a társadalom védettsége szempontjából sokkal inkább fontosabb lenne a pártfogó felügyelet erősítése, amikor átsegítik... - tudom, hogy a két intézmény nem ugyanarról szól, de ez az intézmény pontosan az ellenkező hatását váltja ki a bűnelkövetőknél! Azt hiszem, hogy ez az intézmény nemhogy nem segíti a visszailleszkedést, hanem stigmatizálja az elkövetőt, és mint minden stigmatizáció, pszichikailag egy kíméletlenebb, kegyetlenebb bűnözői magatartás irányába viszi el, és ezzel mi valamennyien veszélyeztetettebbé válunk.

A szervezett bűnözéssel kapcsolatos törvénycsomag leggyengébb láncszeme az idegenrendészeti és menekültügyi jogszabályok változtatására tett javaslat. Valójában nem is értjük..., illetve sajnos értjük, hogy ez a rész miért került ebbe a törvényjavaslatba, hiszen a közbiztonság javítása érdekében elérni kívánt célt egyáltalán nem segíti. Ezek a javaslatok, amelyek az idegenrendészettel foglalkoznak, átgondolatlanok, ötletszerűek, hol az uniós elvárások, hol a schengeni szellem alapján, hol pedig egy nagyon sajnálatos nézet alapján fogalmazódnak meg, és ez a nézet az, hogy minden külföldi bűnöző, legalábbis minden külföldi bűnözővé válhat. Azt gondolom, hogy Magyarországnak ezt a bizonyítványt nem kellene magára erősítenie; volt itt már néhány olyan jelenség, amikor ezzel kapcsolatosan jogos negatív kritikákat kaptunk európai országoktól - nem illik bele egy friss demokrácia kultúrájába! Ráadásul ez is ugyanolyan bizonytalan jogfogalmakkal operál, olyan mértékben kiterjeszti az eljárási lehetőségeket, amelyek nem a bűnözőkkel szemben, hanem éppen a pechesekkel szemben, a szerencsétlenekkel szemben, a magukat megvédeni kevésbé képesekkel szemben hatásos!

Én hiszem azt, hogy a közbiztonság kérdése, még ha hozzá is tartozik az idegenrendészet, mégsem elsődlegesen idegenrendészeti kérdés, és pláne nem igazgatásrendészeti kérdés. Ráadásul a rendőrség állományában az a jelentéktelen létszámú idegenrendész a jövőben nem fogja tudni ellátni azokat a feladatokat és szerepet, amit ez a törvény előír nekik. Azt gondolom, sokkal jobb lenne, ha látványos és propagandacélú törvények és akciók, üres szólamok helyett csendes és hatékony munka folyna a rendőrségeken és a Belügyminisztériumban.

A miniszter úr éppen tegnap tájékoztatta a Házat a november 16-ai nagyszabású akció eseményeiről. Örvendetesnek tartjuk, hogy ezen a napon 1280 jogellenes cselekményt lepleztek le; hogy 12 milliárdos deviza-bűncselekményt, 1,8 milliárdos adócsalást lepleztek le egyetlen napon. A kérdés, amit felvetek, persze egy kicsit cinikus, és nem is biztos, hogy teljesen helytálló, de mondja, miniszter úr, hány napig jegelték ezeket a leleplezéseket ahhoz, hogy ezen az egy napon koncentráltan fel tudják mutatni?!

Én elhiszem ezeket az eredményeket, de sokkal jobban hiszek a hétköznapi munkákban, például a törvényalkotásban - ezt biztosabbnak, hatékonyabbnak is tartom, mint amikor léggömbökkel ékesített, nagy, de üres akciókat mutatunk be. Ez a törvény sajnos ilyen, ezért részleteiben tudjuk támogatni, de egészében nem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)