Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekes szempontokat vetettek fel a képviselőtársaim a vitában, amit nagyon szépen köszönök.

Tukacs képviselő úr jellemző módon, mint minden egyes más vitában, ahol én képviselem a kormányt, elmondja a magáét, fogja magát, kimegy, és nem kíváncsi a kormány álláspontjára. Úgy gondolja, hogy amit akart, megosztott velünk, és aztán, hogy egyébként ezzel kapcsolatban milyen ellenérvünk van, miképpen gondolkodunk, egyáltalán kihasználjuk-e a parlamentet arra, hogy értelmes vitákat folytassunk, egymással polemizáljunk, ahogy ez a műfaj mutatja, már nem érdekli. Nincs itt, csak azt látjuk, hogy TOP 2/3, valaki a STOP 2/3-ból TOP 2/3-ot csinált, és mögötte senki nincs.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egyetlenegy ember sem ül a baloldali frakcióban. Mint látják, képviselőtársaim, ennyire veszik komolyan ezt a témát (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!), amely egyébként ? az ellenzéki képviselőtársaim megszólalásaiból is egyértelművé vált ez ? mind gazdaságpolitikai, mind társadalompolitikai szempontból kifejezetten súlyos és széles körben megbeszélendő problémát kíván kezelni.

Ezt csak azért mondom el, mert mindezeken túl Tukacs képviselő úr megszólalása nemhogy árulkodó vagy önleleplező, hanem azt kell mondanunk, hogy egyenesen gyalázatos volt. A képviselőtársunk hadovált arról, hogy mindenfajta szabályozást a helyi közösségnél kell tartani, a helyi közösség ügye, hogy eldönti, mit építsen, mit ne építsen, és hogy ne szóljunk mi ebbe bele. Tulajdonképpen azt kellett volna mondania, hogy további sok nagy plázát szeretnénk látni ebben az országban. Mert valójában Tukacs képviselő úr erről beszélt, csak az állításait becsomagolta egy olyan mondathalmazba, amelynek nem volt más üzenete, mint hogy hagyjuk a helyieket, hogy szépen eldöntsék a maguk dolgát. Láttuk az elmúlt 20 évben, hogy a szocialisták és szabad demokraták által irányított városokban ennek mi lett az eredménye, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Hörcsik Richárd: Igazat beszél!)

Sallai képviselőtársamnak is szeretném felhívni a figyelmét arra, amikor a jelenlegi kormányzatot próbálja szembesíteni az 1999 és 2002 között felépült West Enddel, hogy akkor mintha a fővárost a szabad demokrata Demszky Gábor irányította volna.

(12.00)

Mintha abban az időszakban ennek a városnak, a mi csodálatos fővárosunknak a vezetésében egyébként nem mi lettünk volna többségben; mintha ezeket a döntéseket nem mi hoztuk volna meg, és nem a mi elődeink hozták volna meg, hanem a szocialisták és a szabad demokraták, tisztelt képviselőtársam. Nem véletlen az, hogy Tukacs képviselő úr elmondja a maga kétértelmű mondatait, és utána – elsumá­kolva a dolgokat ? kioldalog a teremből. Ez felháborító!

Mondjuk ki őszintén, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szocialisták és nevezetesen Tukacs képviselő úr megint nem a magyar vállalkozók mellett, nem a magyar kis- és közepes vállalkozások mellett, nem a magyar boltok és bolttulajdonosok mellett foglaltak állást, hanem a külföldi tulajdonban lévő nagy üzletláncok és azok tulajdonosai mellett foglalt egyértelműen állást. Minden más kérdésben Tukacs képviselő úr ilyen megengedő lenne? Döntsék el a helyi önkormányzatok azt, hogy lesz-e közlekedési lámpa; hogy betartják-e a KRESZ-t; hogy betartják-e az építési szabályokat; hogy egyébként figyelembe veszik-e az állattartással kapcsolatos központi szabályokat vagy nem. Döntsék el a helyiek, hogy akarnak-e a belvárosban vágóhidat üzemeltetni, avagy nem, és sorolhatnám még a példákat. A politikai demagógia tipikus példáját hallottuk ma Tukacs képviselő úr felszólalásában, ami után szépen csöndben elment innen, mert nem volt kíváncsi se a képviselőtársainak az álláspontjára, se a kormánynak a válaszára.

Határozottan vissza kell utasítanom Tukacs képviselő úr azon állítását, hogy gyanúsíthatóan, vélelmezhetően itt megint valamilyen személyre szabott törvényalkotás folyik. Milyen személyre szabott törvényalkotás folyik, tisztelt képviselőtársaim? A kormánynak egyértelmű az álláspontja: ne épüljenek újabb plázák Magyarországon, és ha lehet ? mert ezt nem lehet máshogyan megoldani, mint hogy figyelembe vesszük az Európai Unió kérését is ?, ezt olyan módon akadályozzuk meg, hogy egyébként egy rendkívül világos, tiszta engedélyezési folyamat során döntsenek arról az illetékesek, hogy épülhet-e ilyen épület vagy nem, és 400 négyzetméterben határoztuk meg azoknak az épületeknek a mértékét, ameddig külön engedély nélkül lehet újabb kereskedelmi létesítményeket létrehozni vagy a korábbiakat átépíteni, bővíteni.

Tukacs képviselő úr ráadásul odáig ment, hogy a vasárnapi nyitva tartás problémáját, a KDNP javaslatát is behozta a mai vitába, azt állítva, hogy a vasárnapi nyitva tartás problémájával is a KDNP és természetesen a kormány is ? hiszen ezt is sugallta ? valójában személyre szabott törvényhozást kíván megint megvalósítani, az ő állítása szerint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottuk az ellenzék érveit és vádjait ezzel kapcsolatosan az elmúlt napokban és hetekben. Tegyük világossá azt, hogy Magyarországon jelen pillanatban a kereskedelemben 537 ezer ember dolgozik, és a kereskedelem a GDP 13 százalékát adja, a kereskedelmi ágazat jelen pillanatban Magyarországon a legnagyobb áfa­befizető. Az általa itt említett cégek, amelyek miatt állítólag személyre szabott törvényhozás történik, azaz a CBA, a Coop és a Reál üzletei, azaz a magyar hálózatoknak az üzletei 77 ezer dolgozót foglalkoztatnak. Tavaly összesen 1441,4 milliárd bevételük volt, és az az igazság, hogy ha a vasárnapi nyitva tartás esetleges koncepciója a kormány és a parlament részéről támogatást fog élvezni, akkor bizony nekik is a legtöbb egységüket be kell zárni. Ne csináljunk úgy, mintha velük kivételeznénk! A CBA-nak is, a Coopnak is egy sor nagy üzlete van, amelyet érintene az a KDNP-s javaslat, amelyet majd valamikor a Ház is meg fog tárgyalni.

Tehát szó nincs arról, hogy nem vonatkozik rájuk a törvényjavaslat, és hogy személyre szabott lenne a jogalkotás. Ennek ellenére egyébként éppen ma adtak ki egy sajtónyilatkozatot az előbb említett magyar hálózatok tagjai, amelyben azt írják, hogy garantálják, hogy az esetleges vasárnapi zárva tartás bevezetése ellenére és a most tárgyalt jogszabály elfogadása ellenére sem fognak elbocsátani dolgozót, és hogy támogatják a kormány elképzeléseit. Kérem szépen, nem személyre szabott törvényhozás folyik a Házban, hanem inkább pont fordítva: személyre szabott ellenzéki kommunikáció. Jól meg tudnánk nevezni azokat az érdekköröket, akiknek a védelmében szólaltak ma itt fel a szocialisták, illetve Tukacs képviselő úr, elkenve a valós helyzetet.

Nem is akarok több szót pazarolni Tukacs képviselő úr felszólalására, csak szeretném jelezni a tisztelt Háznak, hogy ez az átlátszó, egyértelműen átlátszó kommunikációs stratégia valójában már egy olyan kidurrant lufi, amely egyébként a magyar társadalom többségének a támogatottságát egyáltalán nem élvezi.

Hegedűs Lorántné képviselő asszonynak a felszólalását köszönöm. Láthatólag a Jobbik a szándékunkat támogatja. Itt némi jogértelmezés-beli és szövegértelmezés-beli vita van közöttünk ? ennek a részleteire nem akarok kitérni. Arra kérem a képviselő asszonyt, hogy például az esetleges nyelvhelyességi hibákkal kapcsolatosan ? újraolvastam én is az 57/D. § (4) bekezdését ?, ahol elképzelhető, hogy lehet stilisztikailag javítani a szövegen, szíveskedjenek módosító indítványt benyújtani.

Én abban semmi ellentmondást nem érzek, hogy az Étv.-t több jogszabállyal is módosítjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem a törvénynek az átfogó módosításáról van szó; ebben a törvényjavaslatban egy konkrét problémának a sürgős kezelésére van szükség, aminek az indokait elmondtam a bevezetőmben, az előterjesztői expozémban. Az egyik indoka az, hogy a korábbi szabályozás, az LMP kezdeményezésére megalkotott szabályozás mindenképpen felülvizsgálatra szorult, hiszen akkor három évre, 2014. december 31-éig szabtuk meg azt, hogy nem lehet 300 négyzetméter fölötti plázákat építeni, csak egyedi engedélyekkel, illetve az Európai Unió kötelezettségszegési eljárása miatt is szükséges volt a jogszabályhoz hozzányúlni.

De ha már itt tartunk, akkor Sallai képviselőtársamnak azt tudom ajánlani, hogy a jegyzetelés a parlamentben egy hasznos műfaj. Tehát nem árt, ha… (Sallai R. Benedek felmutat egy lapot.) Nagyon jó, akkor még tovább megyek: a pontos jegyzetelés, a szó szerinti leirata (Derültség a kormánypártok soraiban.) a dolgoknak egy nagyon fontos dolog. Nagyon fontos dolog, élni kell a lehetőséggel. Homo faber: eszközhasználó ember; ceruza, papír és a többi, és a Homo sapiens meg már gondolkodik is. A törzsfejlődés állomásain érdemes végigmenni, és akkor rájövünk arra, hogy miért is jó az, ha leírjuk a dolgokat, hogy mit mond egy államtitkár az expozéban, hogy utána arra reagáljunk, és ne arra, ahogy valahogyan félrehallotta vagy félreértelmezte a dolgokat.

Csak nem feltételezi rólam, tisztelt képviselő úr, hogy én olyat mondtam volna, hogy az EU kötelezettségszegési eljárása miatt kell a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatalt kijelölni eljáró hatóságként? Én ilyen butaságot nem mondtam. Én egyértelművé tettem az expozémban is, hogy mely pontok azok, amelyek érintik a kötelezettségszegési eljárást, milyen kifogásokkal élt az Unió. Persze, mi jól tudjuk ennek a politikai hátterét is, tisztelt képviselőtársam, hiszen láthatólag a Bizottságnak az egész eljárása egyébként a külföldi, többségében európai nagyvállalati tulajdoni körben lévő vállalatok érdekét képviselte. Ez egy politikai térben szerintem érthető, de mi nem tehetjük meg azt az Európai Unió tagjaként, akik számára fontos, hogy az Európai Közösség tagjai vagyunk, hogy figyelmen kívül hagyjunk egy európai uniós eljárást. Tehát arra is reagál ez a jogszabályjavaslat, és a mi szándékaink szerint az Unió által kifogásolt kérdéseket ez az új eljárásrend, éppen azzal, hogy egyébként a miniszterekből álló testület csak véleményt alkot, és nem döntést hoz, kezeli, rendbe teszi.

Tisztelt Képviselőtársam! Én a zöldfelületekről egy szót sem beszéltem. Ki nem ejtettem a számon azt, hogy zöldfelületek. Városképről beszéltem, épített környezetről beszéltem, és zöldmezős beruházásról is beszéltem, de a zöldmezős beruházás nem feltétlenül zöldfelületet jelent; ezt a fogalmat, gondolom, egy zöldpárt tagjának nem kell megmagyaráznom, önök ezzel tisztában vannak, úgyhogy nem akarok ebbe a vitába belemenni. Hogy ide szépen, ügyesen sikerült becsempészni a Városliget-projektet és a múzeumi negyedet, azzal kapcsolatban én azt tudom mondani, hogy csak abban reménykedem, hogy az LMP-s képviselőtársaink is elkötelezettek amellett, hogy Magyarországon minél több múzeum és kulturális létesítmény legyen; reméljük, hogy legalább ebben nem fogunk vitatkozni, ha már abban egyetértünk, hogy több pláza ne épüljön Magyar­országon.

Azt végképp nem mondtam ? idézem, képviselő úr, hogy mit adott a számba ?, hogy a hibás döntések következtében jöttek létre ezek a települések. Én ilyet nem mondtam, drága képviselő úr. Én azt mondtam legfeljebb, hogy hibás döntések következtében jöttek létre plázák és nagy bevásárlóközpontok ? nem települések. A települések egy speciális fejlődés eredményeképpen jöttek létre: először elfoglaltuk a Kárpát-medencét, és aztán így szépen megyünk előre, tehát isten ments, hogy a települések létrejöttéről értekeztem volna itt a parlamentben.

A tisztelt képviselőtársam megkérdezi tőlünk azt, hogy a kormány miért csak a jövővel foglalkozik, és miért nem foglalkozik a már meglévő plázákkal. Lehet, hogy elkerülte a figyelmét, mert az előző ciklusban nem volt képviselő, de mi bevezettünk egy különadót a nagy kereskedelmi létesítmények számára, tehát mintha a meglévőkkel is foglalkoznánk, és egyébként a méltányolható közteherviselésbe megfelelő módon őket is bevontuk volna. De, ugye, azt a képviselő úr se gondolja, hogy esetleg be kellene őket zárni? Mert azért maradjunk már a jogállami normáknál, én azt javaslom az LMP-seknek is. Egyelőre még azt nem tapasztaltam, hogy alapvető jogállami normákat akarna áthágni az LMP, de ezek szerint Sallai képviselőtársam már ebbe az irányba is elindul.

(12.10)

A következő kérdést tette fel nekünk a képviselő úr, hogy mégis milyen szakmai indok alapján választottuk a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatalt. Én azt hittem, hogy éppen Sallai képviselőtársam lesz az, aki ezt üdvözölni fogja, és azt fogja végre mondani, hogy nem egy vízfejet építünk tovább, nem a Fővárosi Kormányhivatalt jelöltük ki, hanem egy vidéki kormányhivatalt, egy olyan kormányhivatalt, amely kellően nagy, az ország egyik legnagyobb megyéjét látja el, az ország egyik legnagyobb városát, Magyarország második legnagyobb városának a hatósági ügyeit intézi, ahol nagyon sok olyan primer tapasztalat van, amire lehet építeni, és hogy képviselőtársam lesz az első, aki minduntalan a parlamentben és a nyilvánosság egyéb más fórumain is büszkén vállalja vidéki mivoltát és gazdálkodói szerepét, és azt fogja mondani, hogy na lám, egy szép lépés megint a decentralizáció irányában, és hogy a kormány nem akar mindent a fővárosba vinni, és hogy ehhez megfelelő szaktudás, megfelelő jogi háttér van a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatalban. Mint látta, másodfokú eljárás esetében a Heves Megyei Kormányhivatalt jelöli meg a jogszabálytervezet. Nem tudom, hogy itt miért probléma ez. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányhivatalok közül ki kellett egyet választani. Úgy ítéltük meg, hogy erre éppen az előbb elmondott okok miatt a Hajdú-Bihar megyei lesz a megfelelő.

Bizottsági vélemény: elmagyaráztam az expozéban, tisztelt képviselő úr, hogy miért vélemény van, és miért nem döntéshozatal. Ha a bizottság döntést hozna, akkor nem lenne szükség a kormányhivatali eljárásra, illetve ha döntéshozatal lenne a bizottságnál, a minisztériumokból álló bizottságnál, akkor a kötelezettségszegési eljárás újraindulna Magyar­ország ellen. Én javaslom képviselőtársamnak, hogy egy kicsit jobban járja körül ezt a problémát.

Hogy hihetetlen méretű ? ha jól emlékszem, ezt írta a képviselő úr, jegyzeteltem ? kompetencia van-e a minisztériumunknál? Nem is értem a kérdését. Érdemes lenne az államigazgatási eljárást és gyakorlatot tanulmányoznia a képviselő úrnak. Nagyon jól tudom, hogy a miniszterek, államtitkárok nem mindentudóak, de azért van mögöttük apparátus, sok-sok főosztály, sok-sok osztály, sok-sok referens, akik egyébként kapcsolatot tartanak más minisztériumokkal, más osztályokkal, vidéki szervekkel, kormányhivatalokkal, dekoncentrált szervekkel és a többi hatóságokkal, aztán utána döntésre előkészítik az anyagokat a minisztereknek, és azok a miniszterek pedig meghozzák a döntést, övék a politikai felelősség egyébként és részben a jogi felelősség is ezekért a döntésekért.

Ezen az alapon azt is lehetne mondani, hogy milyen alapon kormányoznak a miniszterek meg a miniszterelnök. Milyen alapon hoznak egyáltalán olyan kérdésekben döntést, amiben személyes tapasztalatuk nincsen? Sok-sok példát tudnék mondani. A képviselő úr rutinosan mozog az istállóban, és tudja, hogy milyen megfejni egy állatot, valószínűleg a Földművelésügyi Minisztérium valamennyi dolgozója ezzel a primer tapasztalattal nem rendelkezik, de mégiscsak van releváns politikai, szakmai álláspontja arról, hogy mondjuk, miképpen kell támogatni egy fejőüzemet, ugye. Köszönöm szépen, képviselő úr, hogy igazat ad nekem, tehát láthatóan önmagával vitatkozik megint.

Kérem szépen, azt kérdezi még a képviselő úr, hogy a bizottság véleményét miképpen kell figyelembe venni, hogy mit értünk azon, hogy mérlegeli. Tisztelt Képviselő Úr! Meg kell hogy nyugtassam önt, az alatt, hogy mérlegeli, azt értjük, hogy mérlegeli. Szerintem a magyar nyelv teljesen világos. Javaslom, hogy a mérlegeli szó jelentését a Magyar értelmező kéziszótárban vagy a hétkötetes Magyar értelmező szótárban tanulmányozza. Nem is értem, hogy ezen miért kell polemizálnunk a parlamentben, hogy megkereshet-e civil szervezeteket, és hogy ezzel önnek problémája van, hogy ez nem lesz kötelező. Nem is akarjuk, hogy kötelező legyen, tisztelt képviselő úr.

Szeretném önt figyelmeztetni arra, hogy a kötelezettség és a lehetőség között nagyon nagy különbség van. Ebben az esetben lehetőséget akartunk teremteni. A döntéshozók számára meg akartuk teremteni azt a lehetőséget, hogy ha nem tudják önállóan eldönteni, ha még nyitott kérdések vannak, ha vannak ott, a térségben olyan civil szervezetek, amelyek aktívak, és ebben a kérdésben érvényes véleménnyel rendelkeznek, akkor megkérdezzék őket. De nem akartuk kötelezővé tenni, mert nem akartuk az eljárást még bonyolultabbá és még lassabbá tenni. Jó pár esetet lehet majd találni, hogyha visszagondolunk arra, hogy az előző években is mindösszesen 211 kérelem jött a korlátozás alóli mentesség feloldására ebben a három évben, amiről beszélünk, tehát volt döntési szituáció. Nyilvánvalóan a jövőben is lesznek ilyen kérelmek, a lehetőséget akartuk megteremteni arra, hogy bevonjuk a civileket, de nem akartuk a folyamatot lelassítani, nem akartuk kötelezővé tenni, mert vannak olyan esetek, amikor nincs is rá szükség.

Végül, a képviselő úr azzal zárta a gondolatait, hogy nagyon reméli, hogy semmilyen közpénz vagy pályázati pénz nem fogja erősíteni az építkezőket. Képviselő úr, ha esetlegesen egy 410 négyzetméteres kereskedelmi létesítmény fog létrejönni a jövőben, tehát 10 négyzetméterrel meghaladja a 400 négyzetméteres tervezett határt, és ehhez egyébként a kormányhivatal az engedélyt megadja akár a bizottság véleményének ellenére, vagy a bizottság véleménye mellett, vagy a civilek véleményének ellenére, vagy a civilek véleményének pozitív figyelembevételével, akkor ugye, nem akarjuk őket diszkriminálni, tehát nem akarjuk azt, hogy egy ilyen egészen abszurd elképzelés miatt újabb kötelezettségszegési eljárás induljon Magyarország ellen? Ne tegyünk már különbséget aszerint, ha az európai uniós vagy a nemzeti forrásokat akarjuk felhasználni, hogy valaki 399 négyzetméteres vagy 402 négyzetméteres üzletet épít. De ne beszéljünk üzletről, hogy értse a gondolkodásunkat, tisztelt képviselő úr! Ha valaki Magyarországon egy 500 négyzetméteres üzemcsarnokot épít, egy 200 négyzetméteres gyáregységet épít vagy egy 5 ezer négyzetméterest, ha munkahelyet teremt, akkor mindegyik esetben méltó a kormány figyelmére és a közösség támogatására. Mi ebből indulunk ki, tisztelt képviselő úr, és nem akarunk senkit sem diszkriminálni a támogatási politikánkban.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, úgy látom, hogy eltekintve a szocialisták egészen abszurd megszólalásától, a parlamenti patkóban ülő képviselőtársaink, beleértve az LMP-t és a Jobbikot is, a törvényjavaslat irányaival és szándékaival egyetért. Mindannyian úgy gondolkodunk a szocialisták kivételével, hogy a kis és közepes magyar kereskedelmi láncokat, a kis és közepes magyar vállalkozókat, a kiskereskedőket, a magyar állampolgároknak munkahelyet adó magyar tulajdonú vállalkozásokat ilyen módon is segíteni kell. A részletekben van vita. Ezekhez kérjük a képviselőtársaink módosító indítványainak a benyújtását.

Összességében arra kérem a parlamentet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot végül szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)