Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva az előbbi zárszámadási vitát, és követve a társadalombiztosítási alapok költségvetésének végrehajtásáról szóló vitát - ami hétfőn megkezdődött -, egy mitológiai nőalak jutott az eszembe, akit úgy hívtak, hogy Kasszandra.

Az az érzésem, a kormányoldal belekényszeríti az ellenzéket abba a szerepbe, amely Kasszandráé volt, hogy röviden felidézzem: ő volt az az ókori nőalak, aki előre látott bajokat, veszedelmet, ezeket ki is mondta, de senki nem hitte el neki, hogy ezek a veszedelmek bekövetkeznek. Kasszandrának pedig - mint tudjuk - mindig igaza volt, igaza lett.

Azt hiszem, illik ez a hasonlat a jelenre, hiszen amikor a 2000. év társadalombiztosítási költségvetését tárgyaljuk, ha valaki visszalapoz a parlamenti jegyzőkönyvekbe, sorról sorra elolvashatja, az ellenzéki képviselők órákon keresztül hogyan figyelmeztettek arra, hogy nem jó az a tervezet, rossz az a tervezet, amit a kormány beterjesztett, nagyon sok olyan sora van, amit alultervez a kormányoldal, nem tarthatóak azok a számok, amelyek a költségvetés fő számai, illetve részösszegei.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden utaljak rá, mik is ezek az összefüggések, fontosabb számok ebben a költségvetésben. A nyugdíjalapot nullszaldósra tervezte a költségvetés, és nem is módosított később rajta. A jelenlegi zárszámadásból az derül ki, hogy 17,78 milliárd forintos mínusz keletkezett, ekkora hiány keletkezett, amellyel nem számolt a kormány. Az Egészségbiztosítási Alapon hiányt tervezett a kormány, 43,3 milliárdos hiányt. Ezzel kapcsolatban vélhetőleg a kormányoldalnak is volt egy rossz érzése, hogy ez alul van tervezve. Ennek lett a következménye, hogy időközben módosított. Emlékeim szerint az 1999. évi zárszámadásban volt elrejtve a módosítás jelentős része, amit akkor megint csak jogtechnikailag vitattunk, hogy ezt így kell-e megoldani vagy nyilvánvalóbbá kellene-e tenni. Ez a módosítás összesen 32 milliárd forintot jelentett, és még ehhez képest is nagyobb lett a hiány. Szóval, összesen a két alapnál 81,4 milliárd forintos hiány keletkezett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Kasszandrára utalok, akkor nem állom meg, hogy még egy kiegészítő megjegyzést ne fűzzek a történethez. Azt ugyanis, hogy Kasszandrának igaza volt, azt később neki a többiek el szokták ismerni. Ez egy hallatlan nagy különbség ebben a jelenlegi történetben. Azt gondolom, ennek a mostani vitának egészen más tudna lenni a hangneme, a stílusa, ha a kormányoldal, a tárcák mutatnának némi hajlandóságot arra, hogy elismerjék az ellenzék valamikori álláspontját. Azt gondolom, az igazi nagy különbség ebben van, hogy ilyen gesztust sem a kormány részéről, sem a kormánypárti képviselők részéről nem tapasztalunk. Következésképp ilyen hálátlan Kasszandra-szerepben ismételgetjük azt, amit igaznak gondolunk.

Ezek után nézzük egy kicsit a részleteket! Van néhány olyan tétel, amit hosszan vitattunk a parlamenti vitában, ezek közül egyik a gyed megtervezése. A gyed várható kiadását 36,6 milliárdra tervezte az akkori költségvetés. Most a zárszámadásból látjuk, hogy összesen 20 milliárd fogyott el a gyedre. Márpedig a köztudatban az van, hogy családtámogatásra a kormány nagy összegeket költ, kifejezetten gyedre ezt a 36 milliárdot. A 36 milliárd el is fogyott, ez a költségvetésből jól érzékelhető, de családtámogatási célra, tehát gyermekgondozási díjra csak 20 milliárd. Van egy 16,6 milliárdos különbözet, ami valamire fel lett használva. Nem látható a világos összefüggés, hogy mire, de nem családtámogatásra. Nekem ez különösen érzékeny kérdés, mert - ha még néhányan emlékeznek rá - következetesen az volt az álláspontom, nem a gyeddel kellene kísérletezni; a gyed, a gyermekgondozási díj a jól kereső nőknek felajánlott támogatási lehetőség.

(17.00)

Nyilvánvalóan azért ilyen magas az összeg, mert a kormány arra számított, hogy a magas jövedelemmel rendelkező nők nagyobb arányban fogják rászánni magukat arra, hogy gyermeket vállaljanak. Ezekből az adatokból egyértelműen kiderül, hogy ez nem következett be, és lényegesen kevesebben vállaltak ebben a társadalmi rétegben gyereket. Ha a kormány most azzal büszkélkedik, hogy a fogyás mértéke megállt, a fogyás növekménye megtorpant, vagyis hogy több gyerek született Magyarországon az előző évben - ez nem 2000-re vonatkozik -, akkor vélhetőleg nem gondol arra, hogy a gyerekek továbbra is azokban a családokban születnek nagy számban, ahol segítségre lenne szükség. Hadd idézzem fel az akkori álláspontomat, amit azóta is következetesen képviselek: ha a kormánynak van akárhány milliárdja családtámogatásra, például van 36 milliárdja, hogy azt gyedre fordítsa, akkor azt szerencsésebb lett volna a gyes megemelése útján felhasználni, és ezzel segíteni a gyermekes családok helyzetét.

A másik nagyobb tétel - ami ilyen krónikus maratoni vitákat vált ki a társadalombiztosítási alapok költségvetése idején - az a bizonyos gyógyszerkassza. Az ellenzéki képviselők nem győzték hangsúlyozni, hogy nem érdemes, nem szabad a gyógyszerkasszát bezárni, hogy nem a gyógyszerkassza fedelének a jó alapos beszögelése útján kell a kérdést kezelni. Az akkori miniszter, Gógl Árpád ezt valahogy sehogy nem akarta elfogadni tőlünk, ezért aztán indokolt volt az az izgalom a gyógyszerfogyasztók, sőt az egészségügyben dolgozó orvosok részéről is, hogy hogyan fognak beleférni abba a 135 milliárdos keretbe, amibe képtelenség volt beleférni. Ki is derült, már az év folyamán kiderült, hogy képtelenség beleférni, következésképp a kormány korrigálta 152 milliárdra az összeget, tehát 17 milliárd forinttal megemelte egy év múlva ezt a kasszát. Teljesen felesleges volt az az izgalom, amit az az üzenet váltott ki, hogy ez a kassza be van zárva, aminek olyan messzemenő következményei lehettek volna, ha ezt bárki komolyan gondolja, hogy sokan nem jutnak hozzá - vagy nem jutnak hozzá támogatással - ahhoz a gyógyszerhez, amire szükségük van. Azt, hogy a gyógyszerkassza alultervezett, hogy ezt így nem érdemes, nem szabad csinálni, végtelen sokszor elmondtuk, és most senki nem hajlandó kimondani, hogy igen, akkor, amikor a vitában ezt hangoztattuk, nekünk volt igazunk.

A harmadik téma, amiről szólni szeretnék, a nyugdíjkérdés. A nyugdíjemeléssel kapcsolatban ugyanaz a helyzet, mint a gyógyszerkasszával. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy alul van tervezve az infláció, következésképpen alul van tervezve a nyugdíjemelés is. A kormány ezt menet közben érzékelte és korrigált, módosított az emeléseken, de azt gondolom, egy kicsit korrektebb lett volna, ha ezt egyből úgy tervezi meg, ahogy az várható lett volna.

Bauer Tamás képviselőtársam hétfőn nagyon hosszan foglalkozott a nyugdíjreform kérdésével, azzal a kérdéssel ugyanis, hogy azt a bizonyos '97-ben bevezetett nyugdíjreformot a kormány nem egy döntéssel - mint ahogy annak idején 1998-ban a tb-önkormányzatokat megszüntette -, nem egy huszáros vágással lehetetlenítette, lehetetleníti el, hanem évről évre, apránként adagolva, évről évre egy-egy új elemmel vesz vissza abból, amit a nyugdíjreform eltervezett. Az első évben, 1998-ban csak a magánnyugdíjpénztárba befizetett tagdíjak befagyasztása történt meg, azzal az ígérettel, hogy a következő évben megy ez tovább a maga útján, ahogy az el volt tervezve. Annak idején interpelláltunk a pénzügyminiszterhez, itt a Ház színe előtt erősítette meg a pénzügyminiszter helyett válaszoló Varga Mihály - a jelenlegi pénzügyminiszter -, hogy senki nem akarja a magánnyugdíjpénztár-rendszert ellehetetleníteni, és majd megy tovább ez a reform a maga útján. Ehhez képest a következő évben megint maradt a tagdíjmérték ugyanúgy befagyasztva, ehhez képest megnyílt a lehetőség a magányugdíjpénztárba átlépettek számára a visszalépésre, és ahol most tartunk, a negyedik évbe fordulva, az már arról szól, hogy a pályakezdő fiataloknak sem kell kötelezően magánnyugdíjpénztárat választani, hanem maradhatnak ők is annál a lepusztult, semmivel nem kecsegtető, közös, szolidaritási alapú társadalombiztosítási nyugdíjnál, ami aztán nem perspektíva, nem jövőkép, szóval ami képtelen lesz - bármilyen szóvirágokkal akarja vonzóvá tenni a kormány ezt a közös kasszát - a járulékfizetési hajlandóságot erősíteni, növelni, mert ezzel a kasszával kapcsolatban mindenkiben az a bizonytalanság él, hogy nem képződnek benne megélhetést biztosító jövedelmek, nyugdíjak.

Bauer Tamás hétfőn elmondta, tulajdonképpen szomorúak vagyunk amiatt, hogy egy 1990 óta hagyományossá vált szokást - hogy a zárszámadást ellenzéki oldalon is meg lehet szavazni, amennyiben számszakilag, matematikailag stimmelnek és helyükön vannak a számok - ebben a ciklusban sehogy nem lehet újra feléleszteni. Annak, hogy a szabad demokraták semmiképpen nem tudják elfogadni ezt a beterjesztett javaslatot, az eddig elmondottakon túlmutató okai vannak. Nagyon röviden két ilyenre hadd utaljak. Az egyik az, hogy törvénymódosításokkal van megterhelve maga a zárszámadás, például a nyugdíjreform ügyében a pályakezdőket illetően; a másik pedig az, hogy gyakorlatilag nincs 2002-es költségvetés azáltal, hogy itt minden szám megváltozott, minden szám felborul. A szabad demokraták számára ez az eljárás elfogadhatatlan.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)