Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először az előzményekkel kezdeném, mert Csöbör Katalin képviselő asszony is hasonlóképpen vezette fel a devizahitelezés kérdéskörével ennek a törvénytervezetnek a dolgait.

Ha jól emlékszem ? azt hiszem, igen ?, akkor 2001 az az időpont, amikor a devizahitelezés felüti a fejét, gyakorlatilag elindulnak a folyamatok. Ha jól emlékszem, Orbánnak, Matolcsynak meg Járainak hívták azokat az embereket, akik miniszterelnökként, miniszterként meg pénzintézeti vezetőként, bankvezérként (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: A Nemzeti Bank elnöke.) részesei voltak a folyamatok előkészítésének, jóváhagyásának. Ezt csak azért mondom, mert érdemes tudni mindig a dolgok eredőjét, honnan indul, hova jut, és közben ebben a folyamatban, a „honnan indul, hová jut?” kapcsán ki mit tesz az ügyek tekintetében. (Dr. Staudt Gábor: Ki mint vet, úgy arat.)

2001, 2010 ? a 2010-es kormányváltáskor hallgatom a Parlament falai között Kósa Lajost. Nem vagyok benne biztos, hogy Szijjártó Pétert mellette vagy Rogán Antalt, de Kósa Lajosban biztos vagyok: kvázi csődvizionálás, elszáll a forint. Ismerik a 2010 előtti svájcifrank- vagy épp az euróárfolyamokat: 180, 260, ha jól emlékszem. Talán tudjuk a maiakat is. A svájci frank 250, az euró 310 környékén mozog ide-oda.

Nyilván a devizahitelesek tekintetében ez a folyamat mértékadó módon megnövelte menet közben a terhek nagyságrendjét. Nem 5-10 százalékkal, 30-50 százalékkal, mértékadó módon.

Hozzátenném azt is, hogy a devizaárfolyamok alakulása mellett, négy év eltelte után, 2014-re érve még mindig nem kívánták forintosítani ezeket a hiteleket. Beszélnek arról, hogy majd 2015-ben, ’18-ban, ’23-ban, ’72-ben. Erről nem beszélnek, csak vizionálok én is, mert látom, hogy négy éve mi történik, mit csinálnak e tekintetben.

(23.50)

S közben még talán egy apróság ennek a gondolatmenetnek a végére: csináltak végtörlesztést, aminek haszonélvezői leginkább azok voltak, akik nem 1-2 millió forintocskákat, hanem 30-50 millió forintokat fizettek vissza. Megint csak, ha jól emlékszem ? és azt hiszem, igen ?, itt, a parlament falai között is találhatók olyanok, akik ily nagyságrendű összegeket fizettek vissza. Nincs is ezzel baj. Nincs azzal baj, hogy és ennek kapcsán megkíméltek maguknak 5-10 millió forintot. Nem, nem ezzel van a baj. Erkölcsileg, morálisan legkiváltképp azzal, hogy megint csak, ha jól emlékszem ? és azt hiszem, jól emlékszem ?, akkor hoztak egy olyan törvényt, ami arról szólt, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezen forrásoknak az eredetét nem vizsgálhatja. Mármint ezeknek a 30-50 millió forintoknak az eredetét nem vizsgálhatja.

Elég furcsa törvények ezek. Elég furcsa intézkedések ezek, már csak azért is, mert megint csak nem azokról az emberekről szóltak, akik - idéző­jel ? nyomorúságos helyzetben, elszegényedett helyzetben, beszorított állapotban kellett hogy megoldják ezeket a problémákat, hanem megint csak azokról szólt, akik bizony jóval, de jóval tehetősebbek az előbb említett embereknél.

No, ennyit az előzményekről. Mivel Varga László képviselőtársam szólt arról, hogy hogyan és miképpen jutottak ezen Fészekrakó keretei között az ingatlanokhoz sokan, ami gyakorlatilag büntetőjogi eljárásokat kíván meg, és hogyan és miképpen és kiknek a segítségével sikerült ezt realizálni, ezért erről sok szót már nem ejtenék, de azért jó szívvel ajánlom képviselőtársaimnak azt a Népszabadság talán két héttel ? nem vagyok benne biztos ? ezelőtti időpontban megjelent interjúját, nem is interjúját, cikkanyagát végigolvasni.

Az érintettség vonatkozásában sokan valószínűleg ebből kifolyólag nem felelőtlenül mondták azt, hogy: van valami Fidesz közeliség ebben a történetben, hogy ez a helyzet kialakult? Hát, nagyon nem tudom megkérdőjelezni mindezt! A lényeg a dologban tehát az, hogy valami olyan helyzet alakul ki, amikor önök életre hívnak egy problémát, majd a probléma életre hívása után, miután eszkalálódik ez a történet, akkor utána a végefelé megjelennek mint a megmentők, hogy akkor majd mi megoldjuk és megmentjük.

Emlékeztetni szeretnék megint csak arra, amit Varga képviselőtársam mondott: 2008. 2008-ban a Magyar Szocialista Pártnak egy képviselője tett feljelentést ebben az ügyben. Majd 2012, Varga László, más képviselők, jómagam tettünk egy törvényjavaslatot, amely gyakorlatilag arról szólt, hogy hogyan és miképpen lehetne ezt a kérdést kezelni, és ha annak a kezelési módját a parlamenten belül elfogadták volna, támogatták volna, segítették volna, akkor Schiffer András és mások azon aggályainak a sokasága ma nem kerül ide a terítékre, mert a probléma mára már megoldottá vált volna.

Az önök számára nem az volt a kérdés és nem az volt a lényeg, hogy a probléma megoldásában hogyan és miképpen haladjunk előre, hanem az, hogy ne egy ellenzéki politikus vagy ellenzéki politikusok javaslatára szülessen megoldás a történetben. Nem számít, hogy két évvel később, mint ahogy ez megtörténhetne, az a lényeg, hogy majd a Fidesz valamely képviselője vagy képviselői tegyenek valamilyen szintű megoldási javaslatot erre a történetre, és annak a medrében haladva oldódjon meg ez a kérdés.

Megint csak azt kell mondjam, hogy úgy látom, nem az emberek érdeke motiválta elsődlegesen a cselekedeteiket. Az én értékítéletem szerint ez a kérdés rég megoldható lett volna akkor, ha ebben a dologban önök nem politikát akarnak csinálni csak ennek kapcsán, hanem az ott élő emberek dolgait szem előtt tartva, mindennapi szenvedéseit - nyu­godtan mondhatom ? szem előtt tartva akarták volna kezelni ezt a kérdést.

S ha egy kicsit más aspektusból nézem, magáról a bírósági végrehajtásról szóló ’94. évi törvénynek a figyelembevétele mellett, ami a devizahitelesek helyzetének a kezelése miatt már többször módosításra került gyakorlatilag a kilakoltatási moratórium és sok minden egyéb más bevezetése tekintetében, 2014. május 15-e volt az az időpont, amikor azon az indokon alapult, hogy a devizahitel-adósok segítésére tervezett törvény megszületéséig védjék a lakáshiteleseket. Nem terjedt ki ez a fajta védelem arra vagy azokra az adósokra, akiknek a lakóingatlanát a végrehajtási eljárásban ki kell üríteni, és a lakás az azt megvásárló önkormányzat esetében ? mint amiről most beszélünk ?, forrásainak felhasználásával a településen munkát vállalók számára elhelyezkedésre szolgál.

Szeretném jelezni, az a világ legtermészetesebb dolga, hogy minden magyarországi település életében a fókuszban, a középpontban, a legelső kérdések egyikeként az jelenik meg, hogy legyen munkahelye az embereknek, minél több olyan ember éljen a településen, aki adóforintokat képes termelni, befizetőként jelenik meg, közterhek viselésében jelen van. Természetes.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

De ehhez azt is szeretném hozzátenni, hogy önök az elmúlt négy évben olyan politikát folytattak, hogy ha már a parlament falai között most speciálisan Miskolcról beszélünk, egy miskolci problémáról, akkor azt is el kell mondjam, hogy az elmúlt négy esztendőben a gazdasági menekültek száma Miskolcot és Borsod-Abaúj-Zemplén megyét érintően igen jelentős. Nem tíz, nem száz, nem ezer, több tízezer főt érintő. Abból az egy megyéből. Miskolcot érintően.

Azt akarom ezzel mondani, hogy önök kreálnak egy helyzetet. Önök azt mondják, hogy munkahelyet kell teremteni, miközben a politikájukkal ebből az országból kvázi elüldöztek Miskolcról tízezres nagyságrendben, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből több tízezres nagyságrendben munkavállalási képességgel bíró embereket. Most pedig ez áll az indoklás tekintetében a középpontban, hogy munkahelyeket teremtve, és ezen feltételen alapulva olyan helyzetet vizionálni, ami gyakorlatilag a felszabaduló lakások révén ad majd letelepedési lehetőséget a munkavállalással bíró, ilyen szándékú embereknek.

Összességében azt akarom mondani ehhez illesztetten, hogy az a kitétel, ami arról szól, hogy a lakóingatlanokra eladósodottak ügyében a végrehajtási eljárás általános szabályai fognak érvényesülni, ha a végérehajtást kérő ? és itt ez a két feltétel vagy három ? helyi önkormányzat vagy százszázalékos köztulajdonú gazdasági társaság tekintetében két éven belül felújításra kerül, és munkahelyteremtési céllal bérbeadásra kerül, ennek a garanciái nem látszik, hogy megalapozottak lennének.

A dolog lényege az, hogy a bíróság dönt arról, hogy a végrehajtást kérő önkormányzat vagy a gazdasági társaság által beterjesztett iratok alapján alkalmazhatók-e az adósra a kedvezőbb, úgymond megmentési csomagok. Azt szeretném kérdezni önöktől, hogy hol van a garancia arra, hogy ha ez bekövetkezne, ezek az ingatlanok az önkormányzat vagy a gazdasági társaság kezébe kerülnének, és ezen feltételek nem teljesülnek, nem kerülnek felújításra, nem kerülnek bérbeadásra munkahelyteremtési szándékkal, akkor mi történik. Semmi nem történik, merthogy a feltételek tekintetében nem az van kiszabva, hogy ennek meg kell valósulni, hanem az, hogy ezzel a szándékkal kell nekiindulni a történetnek.

Összességében, magyarra fordítva a szót, azt akarom mondani, hogy ez egy létező probléma, amiről beszélünk, ráadásul egy megoldandó probléma a város életében. Igen, merthogy azt az élethelyzetet, ami adott esetben az Avas bizonyos területein kialakult, normális viszonyok között, hosszú távon fenntartani nem lehet.

(0.00)

Róbert képviselőtársamnak mondom, aki egyben államtitkár is ? merthogy mi is ismerjük egymást, mint ahogy ő is ismeri a Katalint és a Lászlót ?, hogy én hét évet éltem az Avason, tehát elég jól ismerem az Avas belső szerkezetét és problematikáját, ebből kifolyólag nyugodt lelkülettel merem állítani, lehet, hogy nem törvényi megoldásokat kell találni feltétlen módon a probléma kezelésére, specifikusakat, esetleg ellentmondásosakat, esetleg olyanokat, amelyek megkérdőjelezhetővé válnak, de hogy a probléma megoldását meg kell tenni, ebben biztos vagyok. S még egyszer hangsúlyozom, ennek a problémának a megoldását rég meg lehetett volna tenni. 2008 után, amikor a feljelentés elindult, 2012-ben, amikor a Parlament falai közé jött a javaslat és költségvetési segítséget kért a dologban, s ha ezekben önök, fideszes képviselőtársaim, akiknek fontos Miskolc városa és Borsod-Abaúj-Zemplén megye, akkor támogatólag léptek volna fel, akkor ma nem ilyen típusú kínkeserves, erőltetett megoldásokat kellene megpróbálni átvinni a Parlament falai között, amelyeket a későbbiekben majd adott esetben más parlamenti képviselők ellenzéki oldalról, nem feltétlen szocialisták elkezdenek vitatni, és utána az alkotmányosság színterén kell majd beszélgetni ezekről a kérdésekről, hogy rendben van-e a dolog.

Egy biztos, a kérdést meg kell oldani, de még egyszer hangsúlyozom, önök nem a kérdés megoldásában voltak érdekeltek az én értékítéletem szerint, hanem abban voltak érdekeltek, hogy egy politikai felfújt luftballont csináljanak, megcsinált problémából ? az eredetét elmondtam 2001-től indulva ?, és most úgy tüntessék fel magukat, mintha önök lennének a megváltók. Nem, nem a megváltók, önök időben kitolták a probléma megoldását. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)