Készült: 2024.03.29.15:04:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

211. ülésnap (2012.07.02.), 348. felszólalás
Felszólaló Magyar Zoltán (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:56


Felszólalások:  Előző  348  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Ismét köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Napirend utáni sorozatomban már megszokhatták, hogy mindig a magyar vidék problémáival foglalkozom, egy-egy területet próbálok meg kiemelni, hol azzal a szándékkal, hogy megemlékezzünk valakiről, olyan személyről vagy tettről, ami komoly nyomot hagyott a magyar vidék életében pozitív értelemben, vagy pedig olyan szándékkal, hogy a közeljövendő törvénykezési folyamatához adjak egy kis segítséget, esetleg egy viszonyítási pontot. Ma az utóbbit szeretném folytatni, hiszen a földtörvény koncepcióját már megismerhettük, ez az úgynevezett vita szakaszába került már, úgy értem, hogy a különböző egyeztetetések az érdekvédelmi szervezetekkel megkezdődtek, illetve a pártok is bekapcsolódhattak ebbe a vitába, de a jelenlegi állapotában rengeteg olyan üres kérdést hagy maga után a földtörvény koncepciója, ami komoly problémákat vethet fel, s ezért is tartom fontosnak, hogy megvizsgáljuk a múltban, mondjuk, a földbirtok-politika irányelveit és különböző változásait, hiszen ezek tanulsággal szolgálhatnak a jövőre tekintettel is.

Korábban már több érintett időszakot is említettem, például a Mária Terézia által kiadott úgynevezett Urbáriumot vagy a '48-as törvényeket, az első világháborút követő földosztást. Ezeknek az előzményei mind-mind olyanok, amelyek komoly tanulsággal szolgálhatnak, de legfőképpen, amire majd később térek ki, a második világháborút követő időszak szolgál, úgy gondolom, komoly figyelmeztetésekkel. Célom ezzel egyébként az, hogy a tulajdonra, annak megszerzésének jogszabályi feltételeire, a tulajdonjog tartalmára és a részjogosítványaira vonatkozó szabályok változása és az agrárpolitikai célok változása közötti összefüggéseket bemutassam.

Fontos tanulsága volt számomra az 1945. évi földosztásnak és annak következményeinek. Érdekes vizsgálni az úgynevezett kollektivizálás folyamatát, a termelőszövetkezetek létrejöttét, a rendszerváltást követő kárpótlást és az Európai Unióhoz való csatlakozás következményeit a földtulajdon szabályozásának változása tükrében. Ugye, ezek azok a fontos pontok, amelyekre már utaltam a felszólalásom elején.

Hazánkban, tekintettel a földrajzi adottságokra, mindig is fontos szerepet játszott a mezőgazdaság és egyben ehhez szorosan kapcsolódva az agrár- és birtokpolitika. Az agrárpolitika középpontjában a birtokpolitika található. Az agrártermelés szerepének nagysága és a birtokpolitika fontossága összefüggéseket mutatnak egymással, minél nagyobb egy országban az agrártermelés szerepe, nyilván annál több figyelmet követel az agrár- s vele a birtokpolitika is. Bizonyos fejlődési korszakokban a gazdaságfejlesztés és a gazdaságpolitika első számú kérdése a földkérdés, s vele az agrárnépesség alakulása, valamint az élelmiszer-termelés helyzete és jövedelmezősége volt.

Érdekes a tulajdon jogelméleti megközelítése is. A dologi jog normáinak a társadalmi együttélésben betöltött szerepét vizsgálva a skála két szélső végpontjának vonatkozásában megkülönböztethetjük a korlátlan individualista, illetve a totális kollektivista felfogást. A korlátlan individualizmus, amelynek szellemében az egyes javak feletti uralmának, a vagyon és ezáltal a gazdasági hatalom koncentrációjának nem lehet jogi akadálya, olyan emberi tulajdonságokat szabadít fel - ezt itt Magyarországon is tapasztalhattuk -, sőt ösztönzi is egyébként ezeket a tulajdonságokat, mint az önzés, kapzsiság, irigység, gátlástalanság, szociális érzéketlenség és a többi. Ezek eredményeként kevesebbeknek a javak korlátlan pazarlására van módja, míg a nagy többség pedig nyomorog.

Ennek a szélsőségességnek a másik fele pedig a totális kollektivizmus. Ez azt mondja, hogy a korlátlan individualizmus szélsőséges tagadásaként teljes mértékben elutasítja az egyesek uralmát a javak felett. Ebben az esetben hagyományos civiljogi értelemben dologi jogokról nem is beszélhetünk, a közösségi eszme túlhajszolása kikapcsolja az egyén érdekeltségét, hajtóereje a javak termelésében ezáltal meg is szűnik, ez általános teljesítmény- és hatékonyságromlást eredményez, miközben a javak ingyenes elosztása túlfogyasztást gerjeszt, és állandósítja a hiányt. Ezt is jól ismerhetjük a szocializmus évtizedeiből, de majd a többi részre a későbbiekben egy következő heti felszólalásomban térnék ki.

Remélem, hogy ezek a gondolatok hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük, miket kell elkerülnünk majd az új földtörvény elfogadása során.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  348  Következő    Ülésnap adatai