Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, alelnök úr. Ahogy itt hallgattam a doktornőt, dr. Molnár Ágnest, gyakorlatilag az fogalmazódott meg bennem, hogy az egészségügy igazi sikersztori, csak tudja, Hoffmann Rózsa utoljára ezt a KLIK-re mondta; csak óva inteném, mielőtt még beleéli magát az egészségügy helyzetébe.

Tudják, valamelyik képviselőtársam azt mondta itt, hogy ott folytatta a Fidesz, ahol az MSZP 2010-ben abbahagyta. Hát, akkor erre azt tudom mondani, hogy bárcsak legalább ott folytatta volna, ugyanis a rendszerváltás után Magyarországon a jobb- és baloldali kormányok, valaki jobban, valaki kevésbé jobban, mind a ketten nyertünk és veszítettünk is választásokat, de mégiscsak egy irányba haladtunk, és mégiscsak az önálló gazdasági elit, a független, versenyben edződött, a szocializmus kényszerpályájáról végre letért, normális, önálló és független polgári Magyarország megteremtése volt a cél.

Annak a polgári társadalomnak a képe, akik a törvény előtt egyenlők… (Révész Máriusz közbeszól.) ‑ tudom, az első bekiabálás mindig a „polgári” szóra jön, hiszen nagyon fáj önöknek az, hogy erről az útról a leginkább önök térítették le Magyarországot. Sajnos, erről az útról önök nagyon keményen letértek. 2010 után nem történt más Magyarországon, mint önök felélték az ország utolsó tartalékait ‑ csak hogy egy példát mondjak, mint például a magánnyugdíjpénztáraink ‑, és folyamatosan egyszeri, pillanatnyi adóbevételek sokaságára alapozzák évről évre a költségvetéseiket, plusz az európai uniós forrásokra.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Lenne egy kérdésem, és ez az ország valódi kérdése, mert veszekedhetünk mi itt évről évre a költségvetésen, viszonyszámokat nyomhatunk egymás fejéhez, például ránk foghatják, hogy a világgazdasági válság kirobbanásáért is az MSZP volt a felelős, de higgyék el, tragédiaként néztük azt végig, egy ország nézte végig, hogy jobb- és baloldali kormányok rendszerváltás után tett erőfeszítéseit egy világválság hogyan eszi meg pillanatok alatt. Önök nem arra kapták a felhatalmazást, hogy még nagyobb bajt csináljanak, és bizony felmerült mostanra az önök hat éve után a kérdés ‑ mindjárt lesz egy önök által végzett nyolc év is, csak szeretném jelezni ‑, hogy mi lesz Magyarországon 2020 után, mi lesz akkor, amikor nem fognak jönni az európai uniós források.

Ez a valódi kérdés Magyarország előtt, és erre a kérdésre valójában a 2017-es költségvetés sem ad valódi magyarázatot, sőt szomorúsággal tölt el, hogy nem látom azokat a befektetéseket például az oktatásba ‑ dacára annak, hogy most az önök által felhalmozott adósságokat visszapótolják ‑, nem látom a humán tőkébe, azokba az egyetemistákba, általános iskolásokba, a mai óvodásokba azt a befektetést a költségvetésben, ami megalapozhatná Magyarország következő 10-15 évét, de mindenféleképpen a 2020 utáni világunkat. Szeretném jelezni, hogy nem azokkal a köztisztviselőkkel van a baj, akik ezt írták, hanem azzal a jobboldali politikai elittel, aki a prioritásokat nagyon rosszul határozza meg Magyarországon.

A magyar ipar és a magyar gazdaság teljesítőképessége ma az osztálytermekben dől el. A magyar gazdaság, a magyar ipar jövője ott dől el, hogy ma a gyerekek milyen tudást és milyen képességeket szereznek, ezen spórolni bűn. Mindannyian tudjuk, és itt éppen pillantottam a kollégára, a német iparkamara képviselői világosan elmondták, hogy egy ország kiszámíthatóságán túl, a korrupció mértékén túl már nem is csak általában az egyetemi szférát és általában az oktatást, hanem az általános iskolai képzés színvonalát veszik figyelembe, amikor egy ország jövőjéről gondolkodnak, hogy befektessenek ott vagy ne fektessenek be. Az általános iskolai képzés elemi erővel határozza meg a szakképzésben való sikereket és később a felsőoktatásban való sikereket is.

Na most, az elmúlt hat évben, ahogy említettem, a KLIK igazi sikersztoriként összeomlott, összeomlott az, amit önök fabrikáltak, és ezt önök be is ismerték. Bár most nem tudom, hogy van KLIK vagy nincs KLIK, egy KLIK van vagy 57 KLIK van, nem tudom, csak egyet látok: továbbra is marad az a központosított logika és az a túlcentralizáció, ami legutoljára a szocializmusban volt, sőt még ott sem. Ha ez a típusú tervgazdaság működőképes lenne, uraim és hölgyeim, tisztelt kormánypárti képviselők, akkor még mindig szocializmus lenne Magyarországon, de hál’ istennek, nincs, és nagyon remélem, hogy a Fidesz se fogja ezt újra létrehozni Magyarországon.

(15.00)

Ma azt látjuk, hogy azok, akiknek a jövő Magyarországát fel kellene építeni, 2030-2035-be el kellene vinni ezt az országot, azok javarészt külföldön vannak, Bécsben, Berlinben és Prágában termelik a GDP-t, és nem igaz, hogy mindenki mosogatni ment ki, hanem kőkeményen a magyar diplomákkal, az eddig önök által csődbe mentnek nevezett oktatási rendszer diplomáival külföldön gyarapítják más országok GDP-jét, iparát és gazdaságát.

Az oktatást mostanra teljesen ripityára törték, gyakorlatilag minden szintjén, azon van különbség, hogy valamit egy kicsit jobban, valamit egy kicsit kevésbé jobban.

És a harmadik, amit önök csináltak az elmúlt öt-hat évben, az a lopás. Jól fogalmazott Chikán Attila, hogy ha a korrupció csökken, akkor javul a gazdaság teljesítménye, és Lánczi András is, aki most már rektor úrként működik az önök jóvoltából, azt mondta, hogy a Fidesz politikájának a lényege gyakorlatilag a korrupció.

Nagyon cikinek tartom azt, hogy gyakorlatilag a Századvég 4 milliárdos szerződéseit ugyanazzal a kézzel írják alá, mint a Corvinus Egyetem éppen aktuális szénszünetét, merthogy az önök időszaka előtt tudtuk meg ismét, hogy mi az, hogy szénszünet az egyetemi szférában.

Az elmúlt években, gyakorlatilag 2010 után könnyű volt úgy feszesen tartani bizonyos költségvetési és hiánycélokat, amikor is 3-4 millió szegényt kipasszíroztak a rendszerből. Elvontak egy csomó ellátást, kitették őket a nyugdíjrendszerből, végig lehetne sorolni, minden évben elmondtuk, így könnyű volt. Csak elérkezett a probléma, és erre fel szeretném hívni a jobboldaliak figyelmét.

Önök elkezdték kőkeményen szeletelni a középosztályt. Ekkor mentek ki az utcára tüntetni. Elérte a Fidesz politikája azt a középosztályt, akire a politikai bázisát és a szavazóit is alapozza. Ez a döfi és ez a nagy harci helyzet, és ezzel most kell önöknek, hat év kormányzás után szembenézni.

Az egészségügy, tudom, hogy sikersztori, ahogy kedves Ágnes ezt elmondta, csakhogy mégis azt látjuk, hogy rohadnak a kórházak, és mindenki annyi hálapénzt ad a rendszerbe, hogy nem győzik kitömni az itthon maradt orvosok zsebét, különben nem kapnának megfelelő ellátást, legalábbis ebben az országban a hálapénz mértéke soha nem volt ilyen magas. Önök gyakorlatilag eljutottak a fizetős egészségügyig, pedig anno 300 forintért behergelték ezt az országot, hogy államilag finanszírozott, központi egészségügyi ellátás, normális alapellátás kell mindenkinek.

Igen ám, csak itt a következő probléma, az egész­ségügy után megjelent a fizetős közoktatás. Soha nem látott mértékben veszik meg ugyanis a különórát a szülők a gyerekeiknek, mert amíg a politikai elit nem érti azt, hogy egy uniformizált és központosított közoktatási rendszerben nem kapják meg a gyerekek azt a tudást, amire egy modern iparban, a globalizált világban, egy modern gazdaságban szükségük lenne, elkezdték kifizetni és kívül megvenni, az iskolarendszeren kívül azt a tudást, amit az állami iskolarendszerben kellene hogy megkapjanak. Ma az édesanyák és édesapák ‑ ideológiától függetlenül ‑ nem­­csak a nyelvórát és az informatikai képzést veszik meg a gyerekeiknek, hanem a matekórát, az irodalmat és a történelmet. Nem ül önök között olyan, akinek ez a családjában ne lenne jelenség, vagy ne lenne valaki olyan, aki ezt ne gyakorolná az önök környezetében.

Továbbá ebből az állami iskolarendszerből elkezdték kimenekíteni a szülők a gyerekeiket. Persze, ha lenne hová, mert az alapítványi iskolákat egészen mostohán kezelik, de inkább kiviszik fizetős magániskolába a gyerekeiket, mint hogy ebben a lepusztult és lerohasztott állami közoktatásban tartsák bent. Ezek a tények, ezek a számok. Ezek olyan elindult folyamatok Magyarországon, amit látunk. (Révész Máriusz: Mondj egy számot!) Tudom, akkor kiabál az ember, amikor nem tudja megcáfolni. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Szokták azt mondani önök, hogy az ingyenes étkeztetés és az ingyenes tankönyv gyakorlatilag mennyit segít ezen a középosztályon. Kérem, soha nem volt ilyen sok szegény Magyarországon a rendszerváltás óta, amit önök produkáltak. Konkrétan a KSH adatait kell módosítgatni, és már nem tudják úgy csűrni-csavarni, hogy beleférjenek valami normális számkeretbe. Én nem büszke lennék erre, hanem elbújnék a saját székem alá vagy a bársonyszék alá.

Építettek egy tervgazdaságot, ilyen például a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, ami nem működik. Egy szűk elitet kistafírungoznak, az állam vagyonát újraosztják, és egyfajta államkapitalista rendszerben a saját elitjüknek adják át a kultúra, a gazdaság javait, az állam javait. Csak itt lesz a harmadik nagy probléma, és erre is felhívom a figyelmet: ez az elit csak addig tud működni, amíg van olyan politikai elit, aki úgy alakítja a törvényeket a gazdaságban, hogy az működőképes legyen.

Normális versenykörülmények között ezek az emberek nem fognak tudni vállalkozni és nem fognak tudni normális termelő tevékenységet folytatni. Ez az államkapitalizmusnak a legnagyobb hátulütője egyébként. Csak a figyelmüket akartam felhívni erre is.

A függetlenség, ami egy polgári eszme megvalósításához és a polgári Magyarország kialakításához szükséges lenne, az autonómia, a magántulajdon tisztelete, trafikok, földek, sorolhatnám, vagy a tankönyvpiac, vagy például egyes éttermek lenyúlása Budapesten, de sorolhatnék még számtalan dolgot, például a törvény előtti egyenlőség, ahol nem véd meg mindenkit egy legfőbb ügyész. Tehát ha önök ezt tiszteletben tartanák, egy sokkal jobb Magyarországot, egy sokkal jobb polgári Magyarországot építhetnének a helyett a buta, torz rendszer és fenntarthatatlan rendszer helyett, amit önök az elmúlt években csinálnak.

De térjünk rá szűkebb területemre még inkább, az oktatásra. Ha önök felteszik maguknak azt a kérdést, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, inkább én teszem fel önöknek azt a kérdést: önök beíratnák-e a saját gyerekeiket abba az iskolába, amit önök csináltak az elmúlt öt-hat évben? (Dr. Vas Imre: Oda járnak! ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiban. ‑ Az elnök csenget.)

Egyre kevesebben önök közül, úgy tudom. Az a baj, hogy az egész struktúrát, amit felépítettek, ordas nagy hazugságra építették. Önök azt mondták, hogy az önkormányzati fenntartás és egész egyszerűen a 2010 előtti közoktatási rendszer csődbe ment. Ez nem igaz. (Dr. Vas Imre: Ez így van, az MSZP vitte csődbe!) Körülbelül a jobb és baloldali kormányok 2010 előtt több mint 700 milliárdot költöttek összevissza állami közoktatásra és ezen felül volt még az önkormányzatok által beletett forrás.

Ha igaz az, amit miniszterelnök úr mondott, hogy csődbe ment, akkor úgy kezdeni a kormányzását, hogy mindjárt 200 milliárdot elvonok ebből a 700-ból, és gyakorlatilag a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása pillanatában beesett a költségvetés, a teljes államosított oktatás költségvetése 500 milliárd alá, tehát mindjárt úgy kezdeni a kormányzást, hogy elveszek 200 milliárdot abból a 700-ból, az a kormányzásnak finoman szólva is a csimborasszója.

Tehát ez nem igaz. Sőt, az a szomorú hírem, hogy 2013-ban a GDP-arányos ráfordítása beesett 4 százalék alá, 3,9 százalékra, ami nagyon-nagyon-nagyon kevés pénz. Önök az elmúlt években lényegét tekintve próbálták visszapótolni azt, amit először elvettek, és azzal nem számoltak, hogy egy olyan rossz rendszert és államosított struktúrát építettek fel, ami folyamatosan újra- és újratermeli az egész oktatás adósságát. A KLIK gyakorlatilag egy adósságtermelő gépezetté vált. Az a többletforrás, nem egészen 100 milliárd, most csak azt az ágát mondom, gyakorlatilag amit látunk a 2017-es költségvetésben, ez nem más, mint az adósságnak gyakorlatilag… ‑ az a lyuk, amit ütöttek a költségvetésen, annak a kipótlása.

Mi történt? Alultervezték a KLIK költségvetését, nem számoltak azzal, amit az önkormányzatok betettek, nehéz volt megjósolni bárkinek is, de tényleg több száz milliárdot tettek be az önkormányzatok, sokkal többet, mint amire bárki számított volna.

(15.10)

Lényegében az elmúlt öt-hat évben az önök által megemelt pedagógusbérekre épphogy futotta az önök által biztosított forrásokból. Tavaly már konkrétan fizetési problémákkal küzdöttek, és minden más gyakorlatilag adósságtermelővé vált. Ki fogok térni rá, de például nem látszanak a költségvetésben a KLIK szétszedésének, átalakításának forrásai, pedig ahhoz pénz kell, ha valamit át akarnak alakítani, ezt önök nagyon jól tudják, hiszen a KLIK-nél most már önök is ezt megtapasztalták. Nem látszik az a forrás sem, amivel jár az 500 iskola behozatala a rendszerbe a teljes államosítással, de mindjárt fogok arról is beszélni.

Lényegében meg kellene önöknek érteni: ha háromszor több pénzt tesznek ebbe a rendszerbe, akkor is rosszul fog működni, saját magukat szívatják folyamatosan, totálisan. Egyrészt felhúztak magukhoz egy csomó olyan problémát, amit az államnak nem is kellene látnia, mert bízni kellene a helyi önkormányzatokban, a helyi tantestületekben és iskolákban, hogy a napi gondokat és problémákat meg tudják oldani. Másrészt a struktúra adósságtermelő. Ezt már azzal elismerték, hogy a KLIK-et be akarták szántani, aztán most mégsem, vagy nem is tudom. Az is legyen egyébként önöknek intő jel, hogy hiába vannak a kézi vezérlésű igazgatók központilag kinevezve, hiába vannak a sokszor pártkatona, Fidesz-tag tankerületi vezetők vagy tankerületi megbízottak, egész egyszerűen egy rossz rendszerben nem a politikai lojalitás számít.

Egy oktatás rendszerében a szakmai hozzáértés, a megfelelő eszközök és pénz biztosítása számít, valamint a kritikus mennyisége a szabadságnak, hogy tudjanak a pedagógusok és az intézményvezetők dolgozni. Tudom, hogy önök hatalompolitikának használták és használják az oktatás rendszerét, csak ez visszaüt, mert elérte azt a középosztályt, amelynek tagjai kellene hogy önökre szavazzanak, akikből most már ‑ önöknek sajnos ‑ egyre kevesebben vannak. Rájöttek ugyanis arra, hogy az nem normális, hogy a Fideszre szavaztam, de már a matekórát is kell finanszíroznom különórában, hát milyen oktatási rendszert csináltak ezek nekünk; mert ezek sajnos így függnek össze, és ezt nagyon jól tudják önök is.

Az állam rossz gazda. Önkormányzati szövetségek kiabálnak, hogy most a teljes államosítás még rosszabb helyzetet fog teremteni. Ebek harmincadjára fog kerülni az a sok száz iskola, amit még most a tőkeerős önkormányzatok tudnak működtetni és karbantartani. Most még nagyon sok iskola színvonalánál van, de sajnos attól félnek az önkormányzati szövetségek, joggal, hogy mihelyst az állam átveszi ezeket az iskolákat, sajnos évről évre a lepusztulást fogjuk és fogják tapasztalni.

A pénz fontos, de nem elégséges tényező. Ha nincs elég pénz egy rendszerben, akkor az nagyon dur­ván és egyből színvonaleséshez vezet, a többlet azonban nem jelent automatikusan színvonal-emelkedést. Tehát ha önök azt várják, hogy most visszapótolják az elmúlt években elvetteket és ez színvonal-emelkedéshez fog vezetni, akkor nagyon tévednek. Ugyanis ahhoz szemléletváltás is kellene. Amikor én azt mondom és a szocialisták azt mondják önöknek, hogy az elaprózott önkormányzati struktúrához nem lehet visszatérni, de mégis az önkormányzati logikát kell érvényesíteni, akkor az önkormányzásnak, az önigazgatásnak a logikáját ajánljuk az önök figyelmébe. Itt ugyanis közel vannak a döntéshozók azokhoz, akik a szolgáltatásokat igénybe veszik, és olyan politikusok, önkormányzati képviselők döntenek róla, akik elérhetők és szá­mon­kér­hetők. Az állam csak a kereteket biztosítja. Lehet valamivel központosítottabb, mint korábban volt, de amit önök csináltak, azzal átestek a ló túloldalára. De akkor sem lehet ilyen államosított és központosított rendszert úgy létrehozni, hogy közben szinte minden autonómiát és függetlenséget elvettek.

Azt mondták önök 2010 után, hogy azért államosítanak, mert nagyon sok iskolában rossz volt a színvonal. Igen ám, csakhogy ezzel a túlközpontosítással nagyon alacsonyan nivellál majd a színvonal, ezt azonban úgyis csak akkor fogjuk megnézni, amikor megjönnek a következő PISA-eredmények. Bár most már a jobboldali elit is mondja, hogy bizony, itt az oktatási rendszerrel nagy problémák vannak, tehát elérte a lojális jobboldaliak ingerküszöbét is, hogy itt valami nagyon nagy probléma van.

Egy most napvilágra jött kutatás és felmérés világosan bebizonyította, hogy ha a 2008-as szintre emelnénk vissza ‑ 2008-as szintre ‑ GDP-arányosan az oktatásra ráfordítást, akkor az hosszú távon 14 százalékkal növelné meg az átlagkereseteket Magyarországon. De ez csak minimum. Tehát ha ez meg­történt volna már, normális lenne, vagy sokat jelentene Magyarországnak.

Lényegében, ha a 2017-es költségvetést, minden, az állam által közoktatásra fordított pénzt nézem, egy 5 százalékos inflációval számolva ‑ sze­ret­ném mondani, csak hogy követni tudjanak ‑, akkor azt kell megállapítanom, hogy az állami közoktatásra fordítandó 2017-es tervezett költségek nem érik el a 2010. évit, az azóta eltelt időszak inflációval növelt, valamint a béremelésekre fordított összegekkel növelt mértékét. És itt jön még be, azt kell mondanom, hogy az önkormányzatok által ráfordított több száz milliárd forint nincs benne a rendszerben. Csak a költségvetésről beszélünk, és itt, mondom, mindent úgy adtunk össze és csak azokat a számokat adtuk össze 2010-ben is, amit 2017-ben ‑ méltányosan.

Végezetül ki kell térnem két adatra még. Ötszáz iskolát át akarnak venni. Iskolánként tízmillió forinttal számoltam, ami a karbantartást viszi, de sajnos az önkormányzati szövetségektől sok e-mailt kaptam, hogy jobb lesz az, Ágnes, 15 millióval is. Egy kisiskolát, egy kistelepülés iskoláját vettük figyelembe. Körülbelül 50 és 70 milliárd között van az az összeg, ami meg kellene hogy jelenjen a költségvetésben a teljes államosításnál, hogy azokat az iskolákat is karban tudják tartani utána, amelyeket átvesznek. Nincs benne a költségvetésben ‑ oké. Pölöskei Gáborné mondta a napokban a hírekben, hogy nincs benne, ő nem látja. Látja a visszapótlását annak, ami adósságokat feltermelt a KLIK, de nem látja a pluszpénzt. Én nem látom azt sem, hogy az 57 menedzserközpontnak a létrehozása hogyan fog megtörténni. Mert ha úgy fog megtörténni, mint a KLIK létrehozása, hogy a jó iskolákból elvitték a függönyt, a padokat, a számítógépeket, amikor a KLIK-et létrehozták, és ezt most 57-szer megcsinálják, megint ezektől az iskoláktól elveszik (Révész Máriusz: Ezt hol? Meséld már el!), az nagyon-nagyon kellemetlen lesz. De ha önök az átalakulásra biztosítanak a költségvetésben forrásokat, annak mindenki nagyon fog örülni. (Dr. Vas Imre: Igazat kellene mondani!)

Mondják a kollégáim a hátam mögött, hogy lejárt az idő, és nem is akarom húzni, mert nekik is még beszélniük kell, és van sok minden, amiről beszélni lehet, de egyet mondhatok: amit önök a közoktatással, a szakképzéssel és a felsőoktatással csináltak, az nagyon szomorú és elszegényedő képét festi Magyarországnak. Ha ma önök nem tesznek pénzt okosan és egyben nem váltanak struktúrát, szemléletet, ne ragadjanak le a pénznél, mert a szemléletváltás legalább olyan fontos, akkor ebből az országból nem lesz soha polgári Magyarország, ha még ez a szó egyáltalán jelent önöknek valamit. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)