Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BOROS ANITA innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány valóban T/10862. számon nyújtotta be az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának betiltásáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé. A magyar kormány elkötelezett a teremtett világ védelme iránt, ahogyan az Alaptörvényünk Nemzeti hitvallása is tartalmazza: vállaljuk, hogy örökségünket a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk, felelősséget vállalunk az utódainkért, a természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.

A fenntartható fejlődés nem jelenthet mást, mint összekapcsolni az ökonómiai és ökológiai fejlődési folyamatokat, mert valójában egyik sem működhet a másik nélkül. Ennek jegyében a kormány ez év elején elfogadta a klíma- és természetvédelmi akciótervet, amely meghatározza azokat a kérdéseket és azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány kiemelten szeretne foglalkozni, így a klímasemlegesség, a zöldgazdaság és a hulladékgazdálkodás vonatkozásában. Ennek megfelelően a munkát megkezdtük a hulladékgazdálkodás területén is, még akkor is, ha az életünket jelentősen meghatározta az elmúlt hónapokban az a járványhelyzet, aminek mindannyian tanúi voltunk, és mindenekelőtt a magyar emberek életének megvédésére koncentráltunk. Számos egyéb gazdasági intézkedésünk kidolgozása mellett a hazai hulladékgazdálkodási ágazat racionalizálásához szükséges javaslatokat is kidolgoztunk.

A hazai hulladékgazdálkodási rendszert számos tényező determinálja, úgyhogy, ha megengedik, egy kicsit szélesebb kontextusba helyezném az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatalának a megtiltását. A hazai gazdaság elmúlt 50 évére visszatekintve azt láthatjuk, hogy átalakult az iparunk, a kereskedelempolitikánk, a termelési kapacitásunk, illetve a szokásaink. Az életünket egyre gyorsabban éljük, és ehhez számos szükséglet kapcsolódik, ebből következően a hulladéktermelés is fokozódott.

Az 1980-as évektől már fokozatosan csökkenő mennyiségű termelési és települési hulladék tömege 1990-ben még 106 millió tonna volt, a gazdasági szerkezetváltás hatására az összes hulladék mennyisége 1995-ben 90 millió tonnára, 2000-ben 69 millió tonnára, 2012-ben pedig 18 millió tonnára csökkent. Ez a mennyiség azóta nagyjából azonos.

Magyarország ugyanakkor eddig is jól teljesített ezen a területen. Másfél évtizede nem növekszik a keletkezett hulladék mennyisége, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben közel kétszeresére emelkedett a GDP. A lakossági települési hulladék egy főre jutó mennyisége jelentősen elmarad az EU átlagától. Amíg az európai uniós átlag 2018-ban 488 kilogramm/fő volt, hazánkban ennek mindössze 78 százaléka keletkezett.

Az egyes hulladékfajták közül 2004 és 2016 között elsődlegesen a mezőgazdasági és az élelmiszeripari, valamint egyéb gazdasági hulladékok mennyisége mérséklődött a legnagyobb mértékben. Az elmúlt időszakban jelentős átalakuláson esett át a hulladékok kezelése is. Az elmúlt években elmozdulás történt a keletkező hulladék mennyiségének mérséklésére, illetve környezetvédelmi szempontból legelőnyösebb, ha csak minimális hulladék keletkezik. Tehát ebből az is következik, hogy célunk az, hogy a hulladékra értékként tekintsünk.

A magyar gazdaságnak át kell állnia a körforgásos gazdaságra. Ez egy olyan modell, amelyben a termékek életciklusát figyelembe véve nem keletkezik olyan hulladék, amely nem hasznosul újra a gazdaságban valamilyen formában. Ebben a rendszerben a termékeket, csomagolóanyagokat nemcsak legyártjuk, felhasználjuk, majd kidobjuk, hanem gazdasági értelemben kihasználjuk, hogy a ma termékei egyben a jövő alapanyagai lehessenek. Azért körforgásos ez a gazdasági modell, mert a mai, jellemzően lineáris rendszerrel szemben a termékeket a körforgásos gazdaságban a kuka helyett  azonos vagy feldolgozatlan formában  visszajuttatjuk a gyártásba.

A mi célunk az, hogy a magyar gazdaság is ki tudja használni a hulladékgazdálkodási ágazatban rejlő potenciális lehetőségeket, és az innováció ösztönzése, a minőségi hulladékgyűjtés és -feldolgozás új rendszerének kialakításával támogathassuk Magyarország versenyképességének növekedését, és a hulladékgazdálkodásnak a megelőzés, az újrahasználat és az újrafeldolgozás irányába történő jelentős elmozdulása révén támogassuk a környezetünket is.

Európában a kommunális hulladék 47 százalékát komposztálják vagy hasznosítják újra, ezek 2016-os adatok. A hulladékkezelés módja azonban régiónként eltér. A hulladéklerakás gyakorlata mára már szinte teljesen eltűnt az olyan országokban, mint Belgium, Hollandia, Svédország, Dánia, Finnország, Németország vagy Ausztria. Ezzel szemben a kelet- és dél-európai országokban még mindig jelentős a hulladéklerakás. Nálunk az anyagában hasznosított hulladék aránya 2006 óta folyamatosan növekszik. 2016-ban a KSH adatai szerint ez 58 százalék volt, és az elmúlt évtizedekben több országban, így Magyarországon is egyre kisebb a hulladéklerakás mértéke. 2005-ben 3859 tonna hulladékot raktunk le a lerakóinkban, ez az összeg vagy ez az érték 2018-ban az összes hulladéknak kicsit több mint 25 százaléka volt.

Végezetül engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak az uniós determinációinkról is. Az Európai Unió az elmúlt időszakban egészen aktívan beavatkozott a tagállami hulladékgazdálkodásokba, ez elsődlegesen különböző rendeleti és irányelvi szabályozóknak köszönhető. Ezek közül a legfontosabb a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelv, amely különböző lerakási célértékeket határoz meg a tagállamok számára. Csak a legfontosabbakat említve: a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és az újrafeldolgozásra vonatkozó 50 százalékos célértéket a tagállamoknak 2020-ig kell elérniük, majd a közelmúltban előírtak szerint 2025-ig 55, 2030-ig pedig 60 százalékos, 2035-ig pedig 65 százalékos arányt kell elérni.

Emellett a hulladéklerakásról szóló irányelv értelmében a tagállamok kötelesek voltak a biológiailag lebomló települési hulladék lerakását az 1995. évi kiindulási szinthez képest 2006-ig maximum 75 százalékra, 2009-ig 50, 2016-ig 35 százalékra csökkenteni. S még egy egészen nehezen teljesíthető és minket is új kihívások elé állító szám a 2035-ig maximum 10 százalékra visszaszorítandó lerakható hulladék mennyisége  derül ki az irányelvből.

(21.10)

Van egy második komponense is az Európai Unió jogának, nevezetesen: az Európai Parlament és Tanács 2018/852. irányelve a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló eredeti EK-irányelv módosításáról. Ez az irányelv számos intézkedés megtételét várja el a tagállamoktól. Ilyen intézkedések a nemzeti programok vagy hasonló intézkedések, amelyeket adott esetben a gazdasági szereplőkkel való konzultáció alapján kell elfogadni, és azt célozzák, hogy összegyűjtsék és hasznosítsák azt a számos kezdeményezést, amelyeket a tagállamok a megelőzést illetően már megtettek. Ez a csomagolási irányelv igen szigorú újrafeldolgozási célértéket ír elő a különböző hulladéknemekre, így például a műanyagokra 55 százalékot ír elő 2030-ig.

Végezetül ki kell emelni az illegális hulladék felszámolásának a problematikáját is. Egy évvel ezelőtt lépett hatályba az úgynevezett SUP-irányelv, így az Európai Parlament és Tanács 2019/2004-es irányelve az egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szól, amelynek a fő célja az Unió területén, tengerpartjain illegálisan elhelyezett vagy az uniós terminológiával élve: elhagyott hulladék összetételének vizsgálata, és ez alapján a leggyakrabban eldobált termékek vonatkozásában a használatukat korlátozó intézkedések bevezetése.

Az Unió tengerpartjain, azt lehet mondani, hogy a tengeri elhagyott hulladék 80-85 százaléka valamilyen műanyag termék. Ebből az egyszer használatos műanyag és a halászati tételek aránya meghaladja a 75 százalékot. Az uniós szabályrendszer célja az, hogy az egyszer használatos termékek helyett a fenntartható és nem mérgező, újrahasználható termékek és újrahasználati rendszerek kerüljenek bevezetésre. Éppen ezért, hogy az Unió is azokra a termékekre összpontosítson, amelyek a leginkább szennyezőek, az Unió irányelvének hatálya is kizárólag az úgynevezett egyszer használatos műanyag termékekre terjed ki.

Az irányelv (11) preambulumbekezdése szerint egyszer használatos műanyag termékeket sokféle műanyagból lehet előállítani. Az irányelv azt mondja, hogy az egyszer használatos műanyag termék olyan termék, amely teljes egészében vagy részben műanyagból készült, és amelyet nem arra szántak, nem úgy terveztek, vagy amelyet nem azzal a céllal helyeztek forgalomba, hogy a gyártóhoz visszajuttatva élettartama alatt többször vagy több körben újratölthető legyen, illetve eredeti rendeltetésének megfelelő célból újrahasznosítható legyen. Ez azt jelenti, hogy minden olyan termék, ami többször vagy újrahasznosítható, nem tartozik az irányelv hatálya alá.

Az irányelv ezeket az egyszer használatos műanyag termékeket olyan szempontból is vizsgálja, hogy azok helyett létezike más, fenntarthatóbb és egyben megfizethető alternatíva, és amennyiben ilyen van, úgy bizonyos korlátozásokat fogadott el. Az irányelv valójában az egyszer használatos sok-sokféle műanyag terméket különböző intézkedések hatálya alá rendeli. Ezek között az intézkedések között megtalálhatjuk a tiltó rendelkezéseket, amelyek azt jelentik, hogy a forgalomba hozatalt kell betiltani, vannak olyan rendelkezések, amelyek mennyiségi csökkenést, jelölési előírásokat, termékkövetelmények előírását vagy éppen a kiterjesztett gyártói felelősség bevezetését célozzák.

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az irányelv szerint be kell tiltani a fültisztító pálcikákat, az evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverő pálcikákat, a léggömbökhöz rögzítendő és azokat tartó pálcákat, beleértve a léggömböt a pálcához rögzítő szerkezetet, az expandált polisztirolból készült ételtároló edényeket, azaz az ételtartókat, például a dobozokat tetővel vagy anélkül, amelyek olyan ételek tárolására szolgálnak, amelyek azonnal fogyaszthatók helyben vagy elvitelre, amelyek fogyasztása általában az edényből történik, valamint készételként fogyaszthatóak, azaz további elkészítést, például főzést, forralást nem igényelnek. Betiltja az irányelv az expandált polisztirolból készült italtárolókat is, beleértve a kupakjukat és a fedelüket is, valamint az expandált polisztirolból készült italtartó poharakat, beleértve azok tetejét és fedelét is.

Ahogy említettem, nemcsak ez az egy intézkedési csoport van, hanem számos egyéb, viszont azt látni kell, hogy a különböző intézkedéscsoportokban az egyes műanyag termékek többször is előfordulhatnak. Ezek közül talán azt érdemes kiemelnünk, hogy elkülönített gyűjtési metodikát kell bevezetni a tagállamoknak a legfeljebb 3 liter űrtartalmú italpalackok vonatkozásában, beleértve itt a kupakokat és a fedeleket is. Ezeket elkülönítetten kell gyűjteni az irányelv szerint újrafeldolgozás céljából. 2025-re el kell érnie a 75 százalékot ennek a mennyiségnek, 2029-ben pedig a 90 százalékot.

Az, hogy a tagállamok ezt az elkülönített gyűjtési metodikát hogyan valósítják meg, erre az irányelv különböző példákat hoz: be lehet vezetni a betétdíjas rendszert vagy a vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert.

Végezetül e témakörben azt emelném ki, hogy ezek az intézkedési kategóriák különböző határidővel kerültek be az irányelvbe, ami azt jelenti, hogy az 5. cikk hatálya alá tartozó, a forgalombahozatali korlátozást elrendelő 5. cikket 2021. július 3-áig kell a tagállamoknak előkészíteni, tehát addig el kell fogadni minden olyan tagállami intézkedést, törvényt, rendelkezést, amivel megfelelünk ezeknek az előírásoknak. Az összes többi rendelkezést valójában egy jelölési intézkedési szabálytól eltekintve 2023-ig vagy ’24-ig kell teljesítenünk nekünk is és az összes többi tagállamnak is.

Ahogyan látható volt, a hulladékgazdálkodási ágazat ma már összehasonlíthatatlan egy tíz agy akár öt évvel ezelőtti állapottal, hiszen minden megváltozott, a hulladék összetétele, a mennyisége, a lerakási magatartások, szigorodtak az uniós előírások. Tehát észre kell vennünk a mi álláspontunk szerint, hogy ebben az ágazatban is eljött az idő a paradigmaváltásra. Olyan rendszert kell építenünk, amely „a hulladék érték” elvére épül és ahol az a jó hulladékgazdálkodás, amelyben megelőzhető, hogy a hulladék negatív környezeti vagy egészségügyi hatással járjon, és amely a körforgásos gazdaság egyik mozgatórugója.

Az említett célok, hulladékkeletkezési és  feldolgozási adottságok, az uniós determinációk mentén dolgoztunk ki négy olyan előterjesztést, amelyek közül most egynek a megvitatására kerül sor. Ez azonban a hulladékgazdálkodási ágazat racionalizálásának csak az egyik alappillére, ahogyan említettem, van még további három. Ezek együtt tudják csak a változást megalapozni, ezért engedjék meg, hogy röviden szóljak a jövőbeni terveinkről is. Már csak azért is tenném ezt, mert a kormány mindegyik előterjesztést tárgyalta már első olvasatban, és apróbb finomhangolások szükségessége okán nem tudjuk most a tavaszi ülésszakban a tisztelt Ház elé terjeszteni a maradék hármat, de szeptemberben szeretnénk.

Először is a hulladékgazdálkodást a hulladéktermelés tekintetében két nagy csoportra szoktuk osztani. Az egyik a települési vagy más néven kommunális hulladék, és a másik pedig az ezen kívüli hulladék kezelése. A hulladékgazdálkodási szempontból a kommunális vagy települési hulladék az egyik legösszetettebb, és a kezelésének módja általában jól jelzi egy adott ország egész hulladékgazdálkodási rendszerének a minőségét  olvasható például a hulladék keretirányelv preambulumában. A települési hulladékkal kapcsolatos kihívások abból erednek, hogy rendkívül komplex és vegyes összetételű hulladékfajtáról van szó, a hulladék a lakosság közvetlen közelségében termelődik, és a kérdés iránt a közvélemény különösen nagy érdeklődést tanúsít. Éppen ezért a települési hulladékkal való gazdálkodáshoz egy meglehetősen összetett rendszerre van szükség. Azok az országok, amelyek hatékony rendszert dolgoztak ki a települési hulladékkal való gazdálkodás területén, általában a hulladékgazdálkodás egészét tekintve is jobb teljesítményt nyújtanak, beleértve az újrafeldolgozási célértékek elérését is  mondja ez a már hivatkozott keretirányelv.

A tapasztalat azt mutatja, hogy függetlenül attól, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatok köz- vagy magánszereplőkre hárulnake, a hulladékgazdálkodási rendszerek segíthetnek a körforgásos gazdaság megvalósításában, és hogy a feladatok kiosztásával kapcsolatos döntés gyakran földrajzi vagy strukturális körülményektől függ  jegyzi meg szintén az említett irányelv.

A gazdaság más ágazatainak jellemzőit is ismerve a szaktárca úgy ítéli meg, hogy sokkal hatékonyabb lenne a hulladékgazdálkodásunk, ha a két nagy szegmens, azaz a települési és az ipari hulladék összegyűjtése és kezelése egy kézben összpontosulna. Bizonyos hulladékgazdálkodási tevékenységeket nyilván az államnak kell a továbbiakban is ellátnia. Másfelől viszont azt is látni kell, hogy ez az ágazat egy rendkívül költségigényes ágazat, és az uniós előírások teljesítéséhez még több infrastrukturális beruházásra van szükség. Ahogy említettem, hosszú távon nem lehet majd lerakni a hulladékot, ehhez pedig el kell érnünk, hogy a hulladék hatékonyan legyen szelektálva, majd újrafeldolgozva vagy újrahasznosítva.

Megvizsgáltuk tehát az európai országok megoldásait, nemcsak a hulladékágazat, hanem más közszolgáltatások tekintetében is, és arra jutottunk, hogy a tőkeerős államok és tőkeerős önkormányzatok számára nem okoz problémát az uniós elvárásoknak való megfelelés. A kérdés az, hogy nekünk milyen hatékony megoldás áll a rendelkezésünkre. Magyarország vonatkozásában mind az önkormányzati, mind az állami megvalósítás tekintetében vannak már tapasztalataink. Ezeket a kérdéseket mérlegelve megvizsgáltuk az előterjesztésünkben, hogy miként lehetne akár magánszereplőket is bevonni a feladatellátásba.

(21.20)

Az előbb említett modellek esetében ugyanis nagyon nehezen érvényesíthető „a hulladék érték” elve. A megosztott felelősségi szabályok, az értékesíthető, hasznosítható hulladék értékké tételét korlátozó rendelkezések lényeges gátat szabnak az iparág üzletszerű, modellszerű piacgazdasági fejlődésének.

A sajtóba is kikerült egy tervezete ennek az előterjesztésnek. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy az már lényegesen átalakult. A lényeg nem változott, a javaslatunk ugyanaz. A hulladékgazdálkodási ágazat fejlődése és a fejlődés első ciklusát képező, hozzávetőlegesen 10-15 évnek az üzleti és financiális kockázatát meg kell osztani úgy a magánszereplőkkel, hogy az állam mindeközben nagyon erős piacfelügyeleti minőségbiztosítási funkciót gyakorol. Ennek a modellnek az a lényege, hogy az adott területen  a javaslatunk alapján ez egy megye  összegyűjtött összes hulladékkal összefüggő hulladékgazdálkodási tevékenységet egészen annak a feldolgozásáig a magánfél végezze. Ezzel párhuzamosan pedig elvárnánk a szolgáltatás színvonalának növekedését és az uniós célszámok teljesítését is.

Ehhez szorosan kapcsolódik egy másik gazdasági természetű előterjesztésünk, amely a visszaváltási rendszer új alapokra történő helyezését jelentené. Ahogy azt már említettem, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv módosítása rengeteg célszámot ír elő számunkra.

Ezek eléggé közelgő és sürgős teendőkre sarkallják a szereplőket. A SUP-irányelv azt is előirányozta, hogy a tagországoknak biztosítani kell 2025-re az országos szinten forgalomba hozott műanyag italpalackok 77 százalékának, 2029-re pedig a 90 százalékának a szelektív gyűjtését.

Emellett a PET-palackok 2025-től 25 százalékban, 2030-tól 30 százalékban másodnyersanyagból kell hogy készüljenek. E célok elérésének eszközeként a SUP-irányelv visszaváltási díj bevezetését, vagy pedig a gyártói felelősségi rendszer önálló gyűjtési célérték meghatározását javasolja. Álláspontunk szerint önmagában a lakossági szelektív gyűjtéssel nem fogjuk tudni teljesíteni az uniós előirányzati célszámokat.

A hazai jogrendszerben a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény alapján a csomagolószerek termékdíjköteles termékek. A fém italcsomagoló szer és a PET csomagolószer után egyaránt 57 forint/kilogramm, az üveg csomagolószer után pedig 19 forint/kilogramm termékdíjat kell fizetni. Viszont azt látni kell, hogy van természetesen lehetőség a betétdíjas termékként való forgalomba hozatalra is a jelenlegi szabályok szerint, viszont ez csak egy önként vállalt és nem jogszabályi úton kötelező dolog. Éppen ezért álláspontunk szerint jelentős eredményeket akkor tudunk elérni, ha a PET, az alumínium és az üveg csomagolási termékek tekintetében bevezetésre kerül egy visszaváltási rendszer, részben automaták, részben pedig személyi jelenléttel megvalósuló visszaváltás eredményeképpen. Mi ezt a rendszert 2022. július 1-jétől javasoljuk megfontolni, és persze vizsgáljuk a több ütemben történő bevezetés lehetőségét.

Tehát például a PET, alumínium és üveg csomagolás mellett a gyümölcslevek és tejtermékek dobozai, tehát a rétegzett italkarton, valamint a használt sütőolaj visszavételére is javaslatot tettünk a következő 3-4. ütemben.

Egyébként megkérdeztük az állampolgárok véleményét is egy reprezentatív felmérésben. A magyar társadalomban nagy az újrahasznosítható termékek pénz ellenében történő visszaváltására való hajlandóság. A megkérdezettek 93 százaléka összegyűjtené a háztartásában található PET-palackokat, alumínium dobozokat és üvegeket, ha az állam fizetne azok visszaváltásáért, és a válaszadók 89 százaléka szerint a környezetvédelmi, a hosszú távú környezetvédelmi és a rövid távú anyagi szempontok fontosabbak az esetleges áremelkedésnél is. Tehát úgy ítéljük meg, hogy ezt az állampolgárok is szeretnék.

Végezetül a harmadik nagy javaslatcsomagunk kapcsolódik az előzőekhez, mert azt gondoljuk, hogy a hulladékágazat problémáira választ kell adni olyan értelemben is, hogy egy minőségbiztosítási és piacfelügyeleti rendszert kell bevezetni. Ennek megfelelően a már ellenőrzött rendszer azzal is együtt jár, hogy ne keletkezzen illegális hulladék. A már lerakott illegális hulladékot felszámoljuk.

Az illegális hulladéklerakó magatartást tanúsítók szigorú azonnali szankcionálásának rendszerét dolgoztuk ki, és bevezettünk, legalábbis a javaslatcsomagunkban egy olyan hatósági együttműködési rendszert, amelyben az illegális hulladéklerakás megelőzésében és felszámolásában egy elektronikus applikáció segítségével részt vehet a lakosság és az összes különböző közterületeken járó, ott feladatot teljesítő hatósági vagy nem hatósági funkcióval, feladatkörrel részt vevő ellenőrző szerv is. Ahogy látják, a céljaink világosak. Szeretnénk, ha megtisztulna az ország, és ez így is maradhatna, és szeretnénk, ha egy sokkal hatékonyabb hulladékgazdálkodás útjára lépnénk.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan említettem, négy előterjesztést tárgyalt a kormány. Ezek közül a most napirenden lévő kapcsolódik az előző három témakörhöz. Az uniós előírásoknak megfelelve szeretnénk a hazai hulladékágazatot új pályára állítani. A most önök előtt lévő előterjesztés egyik központi kérdése a már többször említett műanyag. A műanyag vitathatatlanul hasznos szerepet tölt be a gazdaságban, hiszen számos iparág nélkülözhetetlen alapanyaga, kiváló tulajdonságai révén az egyik leggyorsabban fejlődő iparág. A hazai vegyipari termelés közel 40 százalékát képezi a hazai műanyagipar. 2007 óta az alapanyag-termelés jelentős hányadát, 80 százalék fölötti mennyiségét exportálni is tudjuk. Tehát azt gondoljuk, hogy egy ilyen iparágat gazdaságpolitikai eszközökkel is támogatni kell, és el kell érni, hogy Magyarország versenyképességének szolgálatába állíthassuk.

E célból létrehozzuk a hazai műanyagipar fejlesztését célzó műanyagipari tudományos klasztert a műanyagtudomány és a hazai műanyagipari vállalkozások bázisán. Ennek a tudományos és ipari szereplők együttműködésén alapuló klaszternek a legfontosabb feladata egyfelől a műanyagipari stratégia kimunkálása és olyan javaslatok megfogalmazása lesz, ami a hazai műanyaggyártás és -feldolgozás továbbfejlesztését, innovatív megoldások kidolgozását támogatja.

A magyar hulladékgazdálkodás racioanalizálásának egyik, ma már többször hivatkozott eszköze a hulladék újrafeldolgozási, újrahasznosítási arányának növelése. Ehhez végre kell hajtanunk a SUP-irányelvben megfogalmazott valamennyi intézkedést. Éppen ezért a továbbiakban javaslatot fogunk tenni az összes intézkedés hazai implementációjára is.

Első lépésként most azonban három termékkört érintő korlátozásra teszünk javaslatot. Ahogyan azt a SUP-irányelv bemutatása során kiemeltem, a műanyag termékek között számos olyan van, amelyek nem alárendelhetők a környezetvédelem magas fokú elvárásainak, ugyanis igen rövid életűek a körforgásos használatban, egyszer használatosak. Vagyis miután betöltötték a szerepüket, a szemetesben és végül a lerakókban végzik. Ott azonban csak több száz év alatt bomlanak le. Az ilyen termékeket nem tartjuk támogathatónak, éppen ezért a klíma- és természetvédelmi akciótervben a kormány egyértelműen állást foglalt az úgynevezett egyszer használatos termékek betiltása mellett.

Az irányelvi előírásokkal összhangban Magyarország 2021. július 1-jével betiltaná a SUP-irányelv 5. cikkében hivatkozott és általam már a korábbiakban felsorolt egyszer használatos műanyag termékeket. Vizsgálataink alapján a termékek helyettesíthetők a hazai kereskedelmi forgalomban jelenleg is elérhető, környezetvédelmi szempontból kedvező termékekkel, tehát nincs akadálya a hazai forgalomból történő kivonásuknak.

Az irányelvi előírásokon túl Magyarország korlátozó intézkedéseket kíván bevezetni az egyszer használatos műanyag poharak tekintetében is. Ezek a termékek ugyanis nem tartoznak a forgalomba hozatalra vonatkozó korlátozásokról szóló 5. cikk hatálya alá, hanem a különböző cikkek más típusú korlátozó intézkedéseket fogalmaznak meg az ilyen termékekkel szemben: jelölési követelményeket, elsődlegesen figyelemfelkeltő intézkedések bevezetését és kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetését.

Ez azt jelenti, hogy a műanyag italtartó poharak  beleértve azok tetejét és fedelét is  esetében Magyarország szigorúbb követelményeket támaszt, mint az Európai Unió irányelve. Harmadrészt már most megkezdtük a műanyag hordtasakok számának csökkentéséhez szükséges intézkedések foganatosítását. Betiltásra kerülnek a 15 mikron és az 50 mikron közötti falvastagságú műanyag hordtasakok is, a biológiailag lebomló műanyag hordtasakok kivételével.

Az Európai Parlament és Tanács 2015. április 29-ei 2015/720. számú irányelve szól a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentéséről.

(21.30)

Az irányelv azt is előírja, hogy a tagállamok hozzanak megfelelő intézkedéseket, hogy tartósan csökkenjenek ezek a hordtasakok a területükön, ehhez különböző eszközöket biztosít a tagállamok számára az irányelv: be lehet őket tiltani, forgalombahozatali korlátozásokat lehet bevezetni, illetve gazdasági eszközökkel lehet élni.

A tagállamok által hozott intézkedések közül a magyar kormány eddig a termékdíjas rendszer bevezetését tartotta az elsődlegesnek, most viszont bizonyos műanyag hordtasakok tekintetében más típusú korlátozásokat javaslunk. A hazai műanyag hordtasakokkal kapcsolatos lakossági szokások, a műanyagipar vonatkozó szegmensének javaslata és a műanyagipari érdekképviseletek álláspontja alapján a törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó kormányrendeleti szabályok a műanyag hordtasakok vonatkozásában differenciált szabályozásra tesznek javaslatot. Egyrészt az irányelv felhatalmazása alapján döntően az élelmiszer-pazarlás megelőzése, a tőkehús, nedves áru, belsőségek biztonságos csomagolása érdekében a nagyon könnyű műanyag hordtasakokra figyelemmel nem határoz meg forgalombahozatali korlátozást, megtiltja ugyanakkor a már említett könnyű, azaz 50 mikron falvastagság alatti hordtasakoknak a forgalomba hozatalát, amelyek egyszer használatosak, ez alól kivételt képeznek a biológiai úton lebomló hordtasakok, viszont annak érdekében, hogy a műanyag hordtasakok használatára csak indokolt esetben, takarékos módon kerüljön sor, a törvénymódosító javaslat a 15 mikron falvastagság alatti, hagyományos műanyagból készült műanyag hordtasakok termékdíját 57 forint/kilogrammról 1900 forint/kilogrammra emeli, a biológiailag lebomló műanyagból készült műanyag hordtasakokra pedig falvastagságtól függetlenül egységesen 500 forint/kilogramm termékdíjat állapít meg.

Az egyszer használatos műanyag termékek környezetre gyakorolt káros hatásainak korlátozása érdekében van szükség e termékek már említett forgalombahozatali tiltására, illetve bizonyos termékek forgalombahozatali korlátozására. Természetesen mi az ipari szereplők támogatását sem felejtjük el: annak érdekében, hogy a tiltott termékek funkcióival azonos helyettesítők előállítását ösztönözze és a hazai műanyagipari vállalatokat a szükséges technológiaváltásban segítse, a kormány döntött a hazai műanyagipari technológiaváltás támogatásáról, és 2020-tól évente 10 milliárd forintot biztosít az ilyen helyettesítő termékek gyártására, kapacitásbővítésre és új gyártósorok beszerzésére.

Összességében elmondható, hogy az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat az ország környezetvédelmi érdekeit szolgálja, és egyúttal hozzájárul az európai uniós kötelezettségek teljesítéséhez is.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom benne, hogy a nem túl rövid, ám a hulladékgazdálkodási ágazatot szélesebb kontextusba helyező ismertetőm némi betekintést nyújt önöknek abba, amiért dolgozunk. Kérem, hogy a közös jövőnk, gyermekeink és unokáink jövője miatt is a törvénymódosítási javaslatot megtárgyalni, majd azt követően elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)