Felszólalás adatai

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A legkülönbözőbb fórumokon, portálokon és az ország házában is egyre többen támadják az utóbbi időben a választási kampány idején Schmitt Pál jelenlegi köztársasági elnök által a nyugdíjasoknak eljuttatott úgynevezett garancialevelet, amelyet én is kézhez kaptam. Ezen keresztül annak valódi tartalmát elferdítve tálalják például a most a Ház elé került törvényjavaslatot is.

A nyugdíjrendszer talpon maradásának garanciája azonban három stabil lábon kell hogy álljon. Az egyik az államadósság kezelése, csökkentése, a másik az ország gazdasági életének lendületbe hozása, a harmadik pedig a népesedéspolitika. Ezt a garanciát vállalta Orbán Viktor kormánya, mert ezt vállalhatta felelősen a nyugdíjak hosszú távú biztonsága érdekében. A legutolsó, akinek joga van beleszólni, tanácsokat osztogatni, bírálni a jelen helyzetet, az épp az MSZP, amely ezt a három pillért alapjaiban rendítette meg, Lamperth Mónika szavaival élve vérlázító módon önző kormánypolitikájával, visszaélve a választópolgárok bizalmával.

Az első pillér már repedezett a fedezetlenül felvett óriási hitelek miatt. Ennek visszafizetése egy gazdaságilag és morálisan is immunvesztetté, cselekvőképtelenné tett országban csak újabb hitelek felvételével lenne lehetséges. Igen, ez lenne az előző kormány forgatókönyve, de következménye gyermekeink, unokáink életének piacra dobása lenne.

A második pillér, a gazdaság fellendítése, a belső termelés növelése védheti meg a jövő generációját a teljes világpiaci kiszolgáltatottságtól. Ezért felelős anyaként, s most már nagymamaként is akkor gondoskodom bölcsen a gyermekeimről, ha azt a kormányzati szándékot támogatom, amely a magyar gazdaságot a saját lábára igyekszik állítani, és annak fellendítését, illetve állampolgárai életszínvonalának biztosítását e szándék érvényesítése mellett kívánja egyensúlyba hozni. Elkeserítő volt látni és érzékelni az ezzel épp ellentétes tendenciákat az elmúlt két ciklus alatt.

Harmadik lábként - amely az egész rendszer alapját képezi - a demográfiai helyzet áll. Lenni és azután tenni, fogalmazott VI. Pál pápa. Ezt a pillért is sikerült padlóra küldeni egy életellenes családpolitikával, amely következtében ma az életben maradáshoz szükséges reprodukciót sem éri el a születések száma. Gyermeket nevelni az elmúlt évek alatt egyet jelentett a szegénység vállalásával.

A jelen demográfiai helyzet tükrében még aggasztóbb, hogy ma Magyarországon az 55 százalékos foglalkoztatási szinttel Európában sereghajtók vagyunk, 3,8 millió foglalkoztatott gondoskodik önmagán kívül 6,5 millió polgártársáról. Ez sokkal kevesebb, mint amennyi munkaképes lakosa van ma Magyarországnak. Márpedig a nyugdíjasok pénzét, amely az aktívak járulékfizetéséből áll össze, csak nyugdíjakra szabad elkölteni. Minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése és biztonsága. Éppen ezért a mi szociális biztonságot teremtő politikánk egyik sarokpillére lesz az idős embereket szolgáló politika. Ez számunkra nemcsak a nyugdíjas-társadalom szerzett jogokra épülő nyugellátásának védelmét, a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését jelenti, hanem olyan komplex szolgáltató rendszert, amely ennek a társadalmi rétegnek a megbecsülését és biztonságát hivatott hosszú távra megteremteni. Ez áll a kormányprogramban.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ma Magyarországon nincs egyensúlyban a nyugdíjkassza. A kifizetett nyugdíjak minden harmadik forintját hitelből finanszírozzuk, ami egy fenntarthatatlan rendszert eredményezett. Az így keletkezett államadósság kamatai emésztik fel a gazdasági növekedés gyümölcsét, amelyet többek között a nyugdíjak emelésére lehetne fordítani. A mai szabályok következtében sok olyan, komoly munkaerőt jelentő, tapasztalt és életerős ember megy nyugdíjba, aki még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, akinek még helye lenne az aktívak világában. Az ő kifizetett nyugdíjuk is az államadósságot duzzasztja.

Épp ezért igaz a felismerés, hogy Magyarország ma nincs abban a helyzetben, hogy lemondhasson fiatal, tapasztalt, életerős emberek munkájáról, sőt biztosítania kell számukra a megfelelő munkalehetőséget. Ezt az egyensúlyt igyekszik megteremteni a jelen törvénymódosítás, hangsúlyozva, hogy saját eszközével is szolidaritást kezdeményezzen és várjon el a társadalom egészétől, hogy minél több aktív ember munkájával valóban garanciát tudjon vállalni az öregségi nyugdíjak értékállóságáért, a helyesen értelmezett szociális ellátással pedig azoknak tudjon adni, akik valóban segítségre szorulnak.

(21.00)

Schmitt Pál garancialevele erről szólt, így értelmeztem én is. Valódi tartalmát nagyon sok nyugdíjas ember megértette annak idején az általam is tartott fórumokon. Minden aktív ember gondoljon arra, hogy munkájával hosszú távon segít megtartani a stabil nyugdíjalapot. És ha emellett életéből nem hagyja ki a pótolhatatlan örömforrást adó gyermekvállalást sem, az ő nevelésükkel járó számtalan nehézség is megtérül, hiszen adófizető polgárokként részévé válnak szüleik nyugodt időskorának is.

Az előttünk álló törvényjavaslat megvalósításához szükséges a részletes kidolgozás. Ez a kormány feladata. De keretei előttünk állnak, és benne ne ellenséget lássunk, hanem lehetőséget egy életképes, életigenlő társadalom működtetése érdekében. Ennek reményében javaslom és kérem a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)