Készült: 2024.03.28.16:18:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

20. ülésnap (2006.10.10.), 238. felszólalás
Felszólaló Jakab István (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:42


Felszólalások:  Előző  238  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma utolsóként - de azt hiszem, hogy ez a téma még többször napirendre kerül, amiről most szólok - kértem szót. Tartozom egy őszinte vallomással: most lettem a magyar parlament tagja. Tizenhat évig távol maradtam a politikától, dolgoztam a közéletben. Nem újszerűek előttem ezek a viták, de ez, amit ma Szabó képviselő úr a hazugság vádjában, ahogy vádolta az ellenzéket, megfogalmazott, őszintén megmondom, egy kicsit megdöbbentett. Megdöbbentett, mert négy év kormányzás után, amikor minden a kezében van a kormánynak, amikor egy választási kampánynál elmondhatja, bemutathatja a teljesítményét, akkor ehelyett hallgat, nem vonja le a következtetést, és nyilván arra számol, hogy a győztest nem kérdezik. Csak nem mindegy, hogy tisztán győzünk, vagy nemtelen eszközökkel. A beismert hazugság a nemtelen eszközök eszköztárába tartozik. Nem erről szerettem volna beszélni, sajnálom, hogy ezt kihozta belőlem a képviselő úr által megfogalmazott vádtömeg, és ha úgy tetszik, sértegetés. Amiről én szólni akartam, az elsősorban az a néhány kérdés, amit időhiány miatt nem tudtam érinteni, és most élek vele.

Kapcsolódva a zárszámadási törvény vitájához, én a stratégiát említettem az előző felszólalásomban, most folytatnám. Amíg nincs egy nemzeti agrár-vidékfejlesztési stratégia, amíg nincs jövőkép, addig egyetlen lényeges kérdésben sem tudunk eligazodni.

(20.50)

Elsősorban az NFA-törvény teljesítésével kapcsolatban találkozhattunk a beszámolóban mint egy nagyon magas színvonalon teljesített feladattal. Azt kell mondjam, hogy a Nemzeti Földalap működésével kapcsolatban komoly aggályaink vannak. Egyrészt arról szólnak a jelentések, hogy 50 ezer hektár földet felvásároltak. Azt már nem látjuk ebben az anyagban, hogy mekkora a Nemzeti Földalap éves vesztesége. Meghaladja a 3,5 milliárd forintot. Arról sem kaptunk tájékoztatást, hogy a Nemzeti Földalap hogyan hasznosítja azt a termőföldmennyiséget, amit felvásárolt, mennyi földvédelmi bírságot fizetett ki az elmúlt időszakban.

Egy másik kérdés az intézményrendszer, a logisztikai rendszerek kapcsán: a tészek, azaz a termelői értékesítő szervezetek csak akkor tudnak érdemben működni, és csak akkor tudunk túl lenni azon a nehézségen, hogy az összes megtermelt zöldségnek és gyümölcsnek mindössze 15 százaléka kerül ezeken a rendszereken keresztül értékesítésre, ha a megfelelő infrastruktúrákat kialakítjuk. Érdekes módon 2005-ben erről vajmi keveset hallottunk, és azokról a programokról is, amelyek ezen infrastruktúrák kialakítását segítették volna. Egyetlen dologról hallottunk, a gabonatároló-fejlesztési programról. Nem véletlen, hogy megtörtént, azt gondolom, az a három hét, amit a gazdák Budapesten töltöttek, jobb belátásra bírta a döntéshozókat.

Van egy másik kérdés is, amiről nem esett szó, ami szintén elsősorban az uniós források igénybevételét segítette volna. Ez nem elsősorban nemzeti forrás, hanem uniós forrás, csak a nemzeti forráskiegészítést kellett volna hozzá biztosítani. Ez a korkedvezményes nyugdíj. Hogyan akarjuk mi a birtokrendezést, hogyan akarunk mi nagyobb birtoktesteket kialakítani, hogyan akarjuk a mezőgazdaságot megújítani, ha közben nem élünk azzal a lehetőséggel, amit az Unió biztosít számunkra? Azt ugyanis, hogy az 55 évet betöltött idős gazdák nyugdíjba menjenek, átadják a földet, az eszközöket, a birtokot a fiatal gazdanemzedéknek, ezt egy agrármegállapodásban úgy rögzítettük, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is ellátta a kézjegyével. Az szerepelt a megállapodásban, hogy 2005. június 30-ig elkészítik a jogszabályt, és 2006. január 1-jétől bevezetik. Semmi nem történt még a mai napig sem.

Szintén 2005-ben már komoly vitatéma volt a genetikailag módosított szervezetek ügye. Végig próbáltuk jelezni és egyértelművé tenni a kormányzat számára, hogy nagyon erős és határozott agrárdiplomáciai lépéseket kell tenni azért, hogy Magyarország ne kényszerüljön olyan helyzetbe, hogy végül ránk erőltetik a genetikailag módosított szervezetek alkalmazását vagy köztermesztésbe vonását. Egyelőre patthelyzet van.

De mit jelent az a számunkra, ha elveszítjük a jelenlegi státusunkat? Megint a jövőképhez térek vissza. Magyarország a lehetőségei alapján arra van predesztinálva, hogy kiváló minőségű, tiszta, egészséges élelmiszer-alapanyagokat, élelmiszereket állítson elő, amiket márkázott termékként igényes piacon, jó áron lehet értékesíteni. Ez az egyik lehetőség. A másik pedig az, hogy beállunk az olcsó tömegtermékek előállítóinak sorába. Mi úgy ítéljük meg, hogy a lehetőségeinket, az esélyeinket nem szabad tönkretenni. Mi azt gondoljuk, hogy a hazai fejlesztések biztosítanak lehetőséget számunkra arra, hogy tisztán meg tudjuk tartani az élelmiszer-termelésünket. Nem csak rólunk, a gyerekeinkről és az unokáinkról is szó van.

Azzal fejezem be, tisztelt államtitkár úr, hogy mi végig konstruktívak voltunk. Abban az értelemben voltunk konstruktívak, hogy ha érdemi szakmai kérdésről volt szó, akkor érdemi szakmai választ adtunk rá. Most is ez a válaszunk, és ezt 2005-ben is megtettük, amikor érdemi partnerként ültünk le a Nemzeti Agrárkerekasztalhoz, amely képviselők részvételével zajlott. De még arra sem adtak lehetőséget, amikor látták, hogy megvan a kormányoldal többsége, hogy kisebbségi véleményt megfogalmazhassunk. Akkor álltunk fel az asztaltól, és akkor mondtuk, hogy így nincs értelme a további egyeztetésnek. Tehát nem mi indítottuk el a folyamatot, viszont azt gondolom, hogy ezt a folyamatot valamennyiünk érdekében le kell zárni. Aki a hazugságot elkövette, annak a következményeivel számolni kell.

Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  238  Következő    Ülésnap adatai