Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér XVII. századi gondolatát idéztem, amely ma, a XXI. században is megkerülhetetlenül időszerű. Örök érvényű, mert költői nyelvezettel ugyan, de cselekvő nemzettudatra ösztönöz, hiszen az ősök tisztelete és a hagyományaink megőrzése nélkül nincs egységes nemzeti jövő sem. Cselekvő nemzettudatra ösztönöz, mint az előttünk fekvő indítvány is, amely felkéri az Országgyűlést, hogy május 6-át Mária Terézia királynő 1745. évi megváltást biztosító oklevele kibocsátásának emlékezetére országgyűlési határozatban nyilvánítsa a jászkun megváltás emléknapjává.

A nemzeti emléknap Magyarország és a magyar nemzet valamely kiemelkedő múltbéli eseményének a hétköznapoktól eltérő napja, amely az adott történelmi eseményt tartalmában és külsőségeiben is ünnepélyes, fennkölt módon, ünnepségek és megemlékezések rendezésével idézi fel úgy, hogy az egyben visszatekintést, emlékezést, tiszteletet, kegyeletet és főhajtást jelezzen, és nemzeti dicsőséget hangsúlyozzon, amint teszi ez a jelen képviselői indítvány is.

Történelmi alátámasztásként hadd mondjam el, noha itt most már elhangzott, de azt hiszem, hogy újraismételni nem hiábavaló, hogy a kunok török nyelvű nomád népként hosszú vándorlás és hadakozás után a XIII. században jelentős számban Moldvába és a Havasalföldre költöztek. Fejedelmük felvette a kereszténységet, és elismerte a magyar király, II. András fennhatóságát. Így a magyar Szent Korona országaihoz csatlakozott Kunország 1233-tól a mindenkori magyar király uralkodói nagycímébe is bekerült. A mongolok 1238. évi újabb támadásakor a kun fejedelem IV. Béla királytól kért és kapott menedéket, és 1239-ben népével együtt, melyhez az iráni nyelvű nomád nép, a jászok is csatlakoztak, beköltözött Magyarországra.

A tatárjárás pusztítása után 1246-tól a jászok és a kunok története elválaszthatatlanul összefonódott a magyarság történelmével. A jászok és kunok a magyar hazát évszázadokon keresztül számukra adományozott kiváltságaik alapján katonaként vérükkel szolgálták.

1702-ben a jász és két kun kerületet I. Lipót király, valamennyi addigi privilégiumot megszegve, országgyűlési jóváhagyás nélkül 500 ezer rajnai forintért eladta a német lovagrendnek. A jászok és a kunok 1741-től gróf Pálffy János nádor támogatásával mozgalmat indítottak ősi privilégiumaik visszaállítására, mely Mária Terézia királynő uralkodása alatt 1745-ben megváltással - ezt nevezzük redemptiónak - nyert végső befejezést. A jászok és a kunok a szükséges pénzösszeget óriási áldozatok árán teremtették elő. Vállalták továbbá ezer könnyűlovas huszár felszerelését és a nádor évi fizetésének biztosítását is. Ezt követően a királynő 1745. május 6-án Bécsben kibocsátotta a megváltásról szóló oklevelet, melyben visszaállította a jászok és a kunok ősi kiváltságait. Idézem: "...hogy kegyesen tekintetbe véve elődeiknek, őseiknek különböző alkalmakkor és körülmények között, igen sokszor vérük ontásával is, néhai megdicsőült magyar királyok és az ország Szent Koronája iránt tanúsított hívséges és hasznos áldozatkészségüket, nemkülönben saját maguk szolgálatait és érdemeit, melyeket különböző esetekben a király, birodalom, a közjó és éppúgy a Mi Felségünk érdekében is hűséggel és haszonnal is teljesítettek és szereztek, ezen kerületek imént bemutatott kiváltságokmányait kegyesen megerősítendőknek és adományozandónak tartottuk..."

A kiváltságos kerület földje területileg nem volt összefüggő, azonban az ott élő jászok és kunok nemzettudatát, hagyományait tekintve mintaszerűen egységesnek ítélhető a XXI. században és napjainkban is. A jászok és a kunok a magyaroktól eltérő eredetük és nyelvük ellenére nyelvükben és nemzettudatukban is olyan magyarokká váltak, akik a múltban, a jelenben és a jövőben is büszkék származásukra, hiszen Magyarországot évszázadokon keresztül a számukra adományozott kiváltságaik alapján katonaként vérükkel szolgálták, és eleget tettek a még Árpád-házi királyainknak tett felajánlásuknak: vérrel védeni a hazát.

(12.20)

E felfogás és hazaszeretet a XXI. században is valamennyi jász és kun sajátja. Híven tükrözi ezt a ma is érzékelhető s követendő felfogást az 1845-ben a megváltás centenáriumára megrendezett örömünnep fohásza. Idézem: "Isten, áldd meg nemzetünket, Isten, áldd meg a királyt, béke közt tarts meg bennünket, távoztasd a belviszályt, szeretet fűzzön egymáshoz, hűség kössön a hazához, szent hit lánca egyházunkhoz, hódolat a királyunkhoz."

Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, képviselőtársaimat, hogy május 6-át nemzeti emléknapjaink sorába felvenni és egyben országgyűlési határozatba iktatni szíveskedjék.

Ezt követően legvégül hadd mondjam el még azt, hogy noha én magam nem vagyok jász, 17 éve élek a Jászságban, és a jászságiak, részben a jászok bizalmából ülök most a parlamentben, képviselem őket. Viszont ez alatt az idő alatt is megtapasztaltam és nagyra értékelem személy szerint is a legmagyarabb magyarság mellett is azt a jász öntudatot, annak képviseletét, megélését és a mindennapokban történő megélését, amit az előttem szólók is részletesen kifejtettek.

Ennek az indítványnak az utolsó sorában utalunk civil szervezetek támogató nyilatkozataira, amelyek méltán példázzák azt, hogy a Jászságban, a Kunságban az emberekbe és a közösségekbe milyen mélyen beágyazott ez a tudat, ez a gondolat. A teljesség igénye nélkül, engedjék meg, hogy néhány aktívan működő és ezekkel a kérdésekkel mindennaposan aktívan foglalkozó civil szervezetet megemlítsek, így a Jászkun Kapitányok Tanácsát Fábián József jászkun főkapitány támogató aláírásával, a Jászsági Önkormányzatok Szövetségét Eszes Béla elnök úr aláírásával, a Nagykun Hagyományőrző Társulást Kecze István elnök úr aláírásával, Kiskun Önkormányzatok Szövetsége Kapus Krisztián elnök úr aláírásával, Kun Összefogás Konzorcium szintén Kapus Krisztián aláírásával, Nádor Klub Lukács László elnök úr támogató aláírásával, Jászok Egyesülete dr. Dobos László ügyvivő támogató aláírásával, Népfőiskola Alapítvány Lezsák Sándor elnök úr aláírásával, Jászberényi Gazdák és Polgárok Köre Tamás Zoltán elnök úr aláírásával, Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány Hortiné Bathó Edit elnök asszony aláírásával, Városvédő és Szépítő Egyesület Jászberényből Bolla János elnök úr aláírásával.

Azt gondolom, ez is mutatja, de mindenki, aki valaha is elkerült a Jászságba vagy a Kunságba, és ilyen jellegű rendezvényen alkalmakkor megjelent, pontosan tanúságot szerezhetett arról, hogy mit jelent ez a mindennapokban számunkra, jászok és kunok számára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)