Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Különleges napok azok, amelyek egy-egy nagy ünnepet követnek, az első hétköznapok, melyekkel útjára indul a jövő; a szívekben, a sejtekben az ünnep még nagyon is jelen való lendületével a múltból merítve erőt, kedvet, emberséget a továbbhoz. Amikor ezekben a kivételes napokban elkezdődik a magyar állam, a magyar nemzet második évezrede, illő és méltó, hogy itt, a millenniumi ország fővárosában, a Magyar Köztársaság Országgyűlésében megemlékezzünk a fényes elődről, arról a városról, ahol az első ezer év hajnalán Szent Istvántól kezdve az ország szíve dobogott, és amely a magyar törvényhozásnak, illetve az Országgyűlésnek is bölcsője volt: Székesfehérvárról.

Ahogyan a Nyugat-Európa különböző vidékeiről, Róma és Achen felől érkező zarándokutak Fehérvárott találkoztak, hogy onnan azután egyetlen széles út vezessen tovább a Szentföld felé, úgy indult el innen egyértelmű történelmi irányba az Alba Regia körül hazát lelt egységes, erős, szellemi és politikai értelemben is európai állammá és nemzetté összeforrott magyarság. A tudósok szerint a "fehér" szó első fővárosunk nevében arra utal, hogy immár nem földből vagy vályogból épült fel, hanem időt álló, erős és nemes anyagból: kőből és márványból. Igaz ez szellemi értelemben is: első királyunk az állam- és az egyházszervezetnek, a gazdaságnak, a kereskedelemnek, a jogalkotásnak, az oktatásnak és nem utolsósorban a kultúrának ragyogó és maradandó alapjait tette itt le. Székesfehérvár pompás templom-, palota- és várfalai között helyezték nagy királyaink fejére a koronát Szent Istvántól Hunyadi Mátyásig. Itt őrizték a koronaékszereket, de ezek a falak védték a fiatal állam számos egyéb materiális és szellemi kincseit is: itt volt a királyi kincstár, a levéltár vagy az akkoriban szintén kiemelkedő fontosságú sókamra. Évszázadokig Fehérvárott tartották Nagyboldogasszonykor a királyi törvénynapokat, az úgynevezett székesfehérvári jog pedig a városi polgári fejlődés magvait vetette el.

Szimbólum értékű és talán nem véletlen, hogy az általunk ismert írott magyar nyelv Fehérvár nevével indul évezredes diadalútjára a tihanyi alapítólevélben, mint ahogy ön is mondta. A város egyike volt a magyarországi műveltség első bástyáinak, és már a Szent István-i időkben jeles iskola működött itt első nagy nevelőnk, Szent Gellért áldásos részvételével. Ma, ezer esztendő múltán már nem keresztezik zarándokutak a várost, az egykori templom és a palota épülete is megadták magukat történelmünk nemegyszer súlyos léptékű századainak. De Székesfehérvár bölcs köveivel, országépítő királyaink és sok ezer alkotó elődünk emlékével zarándokhelyünkké lett nekünk, újra és újra nekiveselkedő mai magyaroknak. Ezer éven átívelő jellé és magasra állított mércévé építéshez és alkotáshoz, ahhoz a munkához, amellyel az elmúlt és a most következő évezredeknek mindnyájan tartozunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)