Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy láttam, nem arat osztatlan örömet az, hogy megszólalok ebben az ügyben, de azért azt gondolom, hogy meg kell hallani azoknak az álláspontját is, akik kicsit máshogyan vélekednek erről a törvényjavaslatról.

A Demokratikus Koalíció számára a magyar polgárok biztonsága az elsődleges szempont. E tekintetben a DK élesen szemben áll a jelenlegi kormánnyal, mégis volt olyan pont, ahol azt gondoltuk, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben és a magyar polgárok biztonságának szavatolásában együtt kell működni. Emlékeztetni szeretném az Országgyűlést arra, hogy a Demokratikus Koalíció képviselői megszavazták a Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elleni katonai hadműveletben való részvételét, mert fontosnak tartottuk azt, amire már utalt valamelyik képviselőtársam, egyébként a terrorizmus elleni küz­delmet ott kell elsősorban megvívni, ahol az keletkezik, és ennek a helye jelen pillanatban minden egyéb híresztelés ellenére nem Magyarország. Az állami szervek valamennyi hivatalos tájékoztatójukban fo­lya­matosan arról beszélnek, hogy az Európában kialakult biztonsági helyzet ellenére is Magyarországon alacsony a terrorizmus, a terrortámadások elköve­tésének lehetősége, mindazonáltal értékelendő és fontos is, hogy az Országgyűlés ezzel a témával foglalkozik.

Azt viszont szeretném világossá tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek nemcsak a biztonsági vetületét kell vizsgálni, hanem a magyar polgárok szabadságjogait érintő kérdéseket is, márpedig ilyen kérdésekről nem titokban tárgyalnak az Országgyűlésbe küldött országgyűlési képviselők. Ez a törvényjavaslat, hozzáteszem, az Alaptörvény bármilyen szövege sem lehet titkos, nemcsak az országgyűlési képviselők előtt nem, hanem a magyar polgárok előtt sem.

Éppen ezért egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ennél sokkal szélesebb társadalmi párbeszédre lett volna szükség, különösen annak fényében, hogy az Országgyűlés plenáris üléseit már nem közvetítik, tehát az érdeklődő polgárok maximum a karzaton és egy-két egyéb internetes helyen tudják nyomon követni, illetve ha beengedik a sajtót, akkor a sajtó tud arról tudósítani, hogy mi folyik az Országgyűlésben, de lassan már nekik sincsen lehetőségük bejutni az Országgyűlésbe.

(10.50)

Éppen ezért még akkor sem vettünk volna részt az ötpárti egyeztetésen, ha történetesen meghívást kapunk (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ‑ vagy a többpárti egyeztetésen -, és azért nem vettünk volna részt, mert úgy gondoljuk, hogy az ilyen típusú ügyekben széles társadalmi párbeszédre van szükség.

Nyilván azok a képviselőtársaim, akik nemcsak hobbiból üldögélnek a Honvédelmi és rendészeti, valamint a Nemzetbiztonsági bizottságban, vagy nemcsak azért üldögélnek ott, mert jobb híján máshova nem kerültek be, azok tudják, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nem ott kezdődik, hogy harcolunk, szembeszállunk a terroristákkal, amikor már megtörtént a terrorcselekmény, hanem a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Mindennél fontosabb a megelőzés kérdése. Ebben az ügyben egyébként a jelenlegi jogszabályok kellő lehetőséget adnak arra a magyar kormánynak, hogy megtegye a szükséges intézkedéseseket.

Sokan beszéltek arról, hogy a biztonság ügye nem lehet pártpolitikai kérdés. Én ezzel egyet tudok érteni, de sajnos az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy bizonyos pártok számára ez bizony politikai, sokszor külpolitikai kérdés. Szelényi képviselőtársam utalt arra, hogy bizony ez a keleti nyitás, ez az erős orosz kapcsolat alapvetően akadályozza egyébként az együttműködést a partner titkosszolgálati szervekkel Nyugat-Európában, a nyugati világban, még akkor is, ha egyébként ezen a területen, nevezetesen a terrorizmus elleni küzdelemben jobb a helyzet, mint minden más területen. Sajnálatos módon Oroszország hibrid harci rendje és hadviselése Nyugat-Európával szemben bizony itt is megnyilvánul, és ha van valaki, akinek ezekről információval kell rendelkeznie, az éppen a Belügyminisztérium.

Mélységesen el vagyok keseredve, hallva itt képviselőtársaimat, hogy a kormány úgy döntött, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a jó rendőr, rossz rendőr taktikáját alkalmazza, és a Honvédelmi Minisztériumot teszi meg rossz rendőrré, és a Belügyminisztériumot a jó rendőrré, mutatva, mintegy azt sugallva, hogy lám-lám, a Belügyminisztérium milyen szakmai alapon hozza be ide, az Országgyűlés elé a törvényjavaslatait.

Azt kell mondjam, képviselőtársaim, már-már majdnem elhittem, hogy erről van szó, de ha valaki alaposabban elolvassa a törvényjavaslat általános indoklásának első kettő mondatát, az rögtön rájön, hogy ez az egész egy nagy szemfényvesztés. Mi is van ebben az általános indoklásban? „Az 1990-es évek ‑ ez a jelenlegi helyzet bemutatása ‑ második felében a lakosság olyan, eddig nem tapasztalt jelenségeket élt meg, mint a szervezett bűnbandák területfelosztó háborúja, a tömeges prostitúció, leszámolások, robbantásos merényletek s a többi. Az 1998-ban felálló új kormány ‑ szeretném mondani, hogy miniszterelnök Orbán Viktor, belügyminisztere Pintér Sándor volt, tehát van, ami nem változott ‑ a helyzetet készen kapta, amely ellen azonnali és hathatós intézkedéseket kellett tenni.” Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a terrorizmus elleni küzdelem kicsit fontosabb annál, mint hogy ilyen politikai ‑ hát, talán ‑ humorizáció folyjon akár az általános indoklásban is.

A megelőzés mellett, azt gondolom, hogy a globalizáció következtében a nemzetközi együttműködésre is nagyon erős hangsúlyt kell fektetni, ez pedig, azt gondolom, hogy nem törvényhozási feladat, hanem kormányzati együttműködést és külpolitikai irányváltást igényel a kormánytól. A másik nagyon fontos kérdés ‑ és erről már beszéltem ‑ a társadalmi támogatottság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a biztonságpolitikával foglalkoznak, tudják, hogy a kormány sem képes százszázalékos biztonságot garantálni, mert nincsen százszázalékos biztonság. Ahhoz, hogy a magyar polgárok biztonságérzete növekedjen, ahhoz bizony kell az is, hogy a társadalom is beszálljon ebbe a dologba. Csakhogy a társadalmat, képviselőtársaim, egy picikét tanítani kell, és Szelényi képviselőtársam utalt erre, hogy a kormánynak egy ilyen helyzetben, különösen a nyár közeledtével, sokkal inkább arra kellene fordítani a meglévő anyagi forrásait, ha már tájékoztatni akar, akkor nem gyűlöletről, nem hamis illúziókról tájékoztatja a magyar polgárokat, hanem arról, hogy esetleges terrortámadás esetén vagy megelőzés esetén mit kell tennie a magyar polgárnak, milyen lehetőségei vannak, és arra kellene ösztökélni a magyar polgárokat, hogy egyébként segítsék az állami szerveket az információk összeszedésében.

Ugyanis képviselőtársaim felállíthatnak itt Nibe­ket, Szebeket, Tibeket ‑ nevezhetik akárhogy, pontosan tudjuk, hogy ez az a csúcstitkosszolgálat, amit az előző ciklusban Kövér László, az Országgyűlés elnöke megfúrt -, bármit, ha nem tapasztalhatjuk azt, hogy a társadalom tagjai, a magyar polgárok segíteni akarnak egyébként a szerveknek. Ugyanis mégiscsak a magyar polgároknak is meg kell tanítani, hogy ha a szomszédba minden éjjel begörgetnek egy-egy hordót, akkor legalább egy picikét fogjon gyanút, és akkor valamilyen információt az illetékes szerveknek adjon.

Feltételezem, itt kell egy bizalom, és ez itt az alapvető probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy jelen pillanatban sem a kormánnyal, sem a kormány egyes országos hatáskörrel rendelkező szerveivel ‑ és itt a TEK-re szeretnék utalni ‑ szemben nincsen bizalom. Az én részemről a TEK irányába egyáltalán nincsen bizalom, és ahogy Harangozó képviselőtársam mondta, ő nagyon szépen fogalmazta meg, de ez egy totális bukása Hajdu János médiaszerepléseivel tarkított kommandós tevékenységének. Értem én, hogy vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy kapnak egy tábornoki csillagot, és rögtön ők lesznek Chuck Norris, és ezért az a dolguk, hogy tévéről tévére járva magyarázzák el, hogy milyen terrorveszély van Magyarországon, és milyen iszlám szálak vannak, és persze lehetséges az is, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság teljes tagságát átveri ez a szolgálat, amelyikről jelen pillanatban úgy tudjuk, hogy rendőri szerv, de azért előszeretettel mutatkozik titkosszolgálati szervnek is ‑ bár azt gondolom, hogy előbb-utóbb ezt a kormány tisztázni fogja -, de ha nincs bizalom a Terrorelhárítási Központtal, annak vezetőjével szemben, akkor nem látom, hogy hogyan lesz bizalom egyébként egy ilyen másik szervvel kapcsolatosan.

Azt azért szeretném mondani, hogy azért, mert Hajdu János és néhány ember megbukott a TEK-ben, ez nem indokolná szerintem egy komplett új titkosszolgálat felállítását. Tudom, hogy ez sokak számára fájó, de a terrorelhárítás tekintetében szerintem érdemes nyugat-európai tapasztalatokra támaszkodni, ott jellemzően nem ismert, hogy ki vezeti az adott országban a terrorelhárítást. Teljesen világos, hogy ez a törvényjavaslat beismerése annak, hogy a Terrorelhárítási Központ, amely bizonytalan jogi lábakon állt eddig is, az bizony megbukott.

A felszólalások során arra hivatkoztak kormány­párti képviselőtársaim, hogy 2001 után az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is ehhez hasonló törvényeket vezettek be a biztonság szabotálása érdekében. Biztosan olvasták képviselőtársaim, hogy jelen pillanatban Londonban éppen arról folyik a vita, hogy tömeges adatszerzés miatt problémák vannak az angol titkosszolgálat információszerzésével. Arra pedig fideszes vezérszónok képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni, amikor ő azt mondta, hogy ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően ‑ mármint amit például Nagy-Britanniában és az Ame­rikai Egyesült Államokban bevezettek ‑ nem is történt terrorcselekmény, hogy megcsalta őt az idő, mert 2005. június 7-én sajnálatos módon Londonban három darab bomba is robbant.

Tehát azt tudom mondani önöknek, képviselőtársaim, törvényeket lehet hozni, mert az elősegítheti növelni biztonságérzetünket, és akár, ha olyan intézkedésekről van szó, azok javíthatják is a biztonsági morált és a biztonságtudatosságot, de a törvények sem akadályozzák meg egyébként a terroristákat, hogy bejussanak, ha nincs ebben az ügyben a társadalmi konszenzuson túl erős társadalmi támogatottság is.

Azt már ellenzéki képviselőtársaim említették, hogy ennek a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos egyeztetéssorozatnak aztán a vége mégiscsak az lett, hogy egyszerűen csak benyújtották az Alaptörvény módosítását, majd hozzá egy módosító javaslatot egyéni képviselői indítványként. Képvi­selőtársaim, a terrorizmus elleni küzdelmet egységes szerkezetben kellene kezelni, akkor elfogadható egy ilyen salátatörvény, egyébként pedig nem.

És akkor szeretnék rátérni nagyon röviden a csúcs-titkosszolgálatra, mert erről senki nem beszélt így, de azért ez egy csúcs-titkosszolgálat. Ez volt az előző ciklusban, még egyszer mondom, a Nibek, némi kis változtatással, de azért ez mégiscsak ez, és egyébként ezt fideszes képviselőtársaim is elismerték a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, ahol azt mondták, hogy ez egy kicsit más, de azért mégiscsak az. Ez a csúcs-titkosszolgálat nem pusztán a terrorizmus elleni küzdelemben és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben fog adatokat begyűjteni kötelező jelleggel az együttműködő szervektől, hanem minden biztonságpolitikai elemzőtevékenysége során, amely a kormány kérésére készül.

(11.00)

Magyarul, a Tibek bármilyen kérdésben, amit biztonságpolitikai kérdésnek minősít a kormány, információt szerezhet be az együttműködő szervektől és az együttműködő szervek ezeket kötelesek beadni. Egyébként az a technológia, amit önök itt a törvényben alkalmaznak, tipikus politikai kommunikációs és politikai technológia, ezt úgy hívják szakszóval, hogy biztonságiasítás, ahol minden egyes ügyet a magyar polgárok vagy általában az állampolgárok biztonsága szempontjából közelítenek meg. És innentől kezdve a Tibek tevékenysége során bármilyen ügyben, amit a kormány biztonságpolitikai elemzésnek gondol majd, és itt bármi lehet, gazdaságpolitikától kezdve tényleg egészen az egészségügyig bármi lehet biztonsági kérdés, az együttműködő szerveknek kötelességük lesz az információt átadni.

Kónya Péter képviselőtársam már feszegette, én kifejezetten elutasítom azt, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok a belügyminiszter, feltételezem, hogy a belügyminiszter, mert én még bizonytalan vagyok abban, hogy melyik miniszter fogja felügyelni a Tibeket, a titkosszolgálatokat felügyelő mi­niszter, lehetséges, hogy a végén aztán majd ebben az ügyben is meglepetés ér bennünket… ‑ de hogy a Magyar Honvédséget kiszolgáló katonai nemzetbiztonsági szolgálat és a Honvédelmi Minisztériumot kiszolgáló katonai nemzetbiztonsági szolgálat, amely miniszterközvetlen szerv, a Belügyminisztérium szá­má­ra kötelező jelleggel információt adjon indoklás nélkül, elfogadhatatlan.

Szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy egyébként nem fogja megoldani azt a problémát, ami létezik, hogy a különböző szervezetek között akár elveszhet az információ. Ennek megoldására különböző tárcaközi bizottságok létrehozása egy lehetséges út. Létezett is egyébként és talán még létezik is a terrorellenes koordinációs bizottság, illetve a nemzetbiztonsági kabinet, ahol ezek az információk össze tudnak érni. Mindenesetre azt gondolom, példátlan és elfogadhatatlan, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatnak mint a Magyar Honvédség önálló biztonsági szervének, nemzetbiztonsági szervének kötelező jelleggel információt kelljen adni a Tibeknek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szelényi Zsuzsanna és Kónya Péter tapsol.)