Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Most olyan törvényjavaslat van a kezünkben, amelyikben az előterjesztő, a miniszter, illetve a jogszabály alanyai maximálisan egyetértenek, legalábbis a lényegét tekintve bizonyos az egyetértés. Ilyenkor a képviselők sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint mondjuk, más esetben.

Ez a törvénytervezet a Magyar Orvosi Kamara, valamint a Gyógyszerész Kamara áldásával került benyújtásra, következésképp olyan nagyon sok támadási felületet ellenzéki olvasatban sem lehet találni rajta. Ha én mégis ebben az általános vitában szeretném felhívni képviselőtársaim, illetve az előterjesztő figyelmét néhány vitatható pontra, akkor azt elsősorban azért teszem, mert liberális nézőpontból olvasom a kamara és a minisztérium egyetértését.

Az egyik ilyen területe, része a törvénynek, ami nekem legalábbis gondot okoz vagy legalábbis kérdőjeleket vet fel, az a szakmai kollégiumok elhelyezésével kapcsolatos. Én azt tapasztalom, hogy szakmán belül is legalábbis megosztja az érintett közösséget, a szakmát a kollégiumokhoz való hozzáállás, a kollégiumok viszonya a Magyar Orvosi Kamarához. Ez a törvényjavaslat a szakmai kollégiumokat egyértelműen besorolja az Orvosi Kamara alá, gyakorlatilag ágazati fiókszervezeteket csinál a szakmai kollégiumokból egy olyan korábbi státuszukhoz képest, amikor ők közvetlenül a miniszterrel kapcsolatban álló, független szakmai szervezetek voltak.

Én azt gondolom, hogy ez a szakmai függetlenség a miniszter nézőpontjából is nagyon sok előnyt hordozott magában. Amikor a miniszter valamilyen konkrét szakmai kérdésben véleményért fordult a kollégiumokhoz, akkor nem kellett attól tartania, hogy különböző hatalmi viszonyok befolyásolják azt a szakmai véleményt, amit kapni fog.

Kétségtelen, hogy a szakmai kollégiumok számára ez a helyzet azt a nehézséget jelentette, hogy a miniszterhez, illetve a kamarához fűződő lojalitásuk hogyan alakul. Ebben az új felállásban viszont ez a dilemma egyértelműen megoldódik; egy hierarchiába, a kamara alá sorolva találják meg a helyüket a szakmai kollégiumok, és még egyszer mondom, nem biztos, hogy ez a független szakmai véleményformálás szempontjából minden tekintetben előnyös megoldás lenne. De én úgy állok ehhez a kérdéshez, hogy legyen ez a szakmában részt vevők gondja-baja, a kollégiumok és a kamarák döntsék el maguk, hogy hogyan akarnak egymáshoz viszonyulni, és én képviselőként elfogadom az ő döntésüket.

(18.20)

Legfeljebb annyit fűznék hozzá, hogy pillanatnyilag a kollégiumok hozzáállását nem ismerem; a bizottsági ülésen a kamara képviselői voltak jelen, kollégiumi képviselővel nem találkoztunk. Talán érdemes az előttünk álló heteket arra is kihasználni, hogy a kollégiumok szakmai véleményét megismerjük e tekintetben.

A másik téma, amiről egy kicsit hosszabban szeretnék beszélni, az azzal kapcsolatos, hogy ez az új törvényjavaslat milyen jogosítványokkal dúsítja fel az Orvosi Kamara korábban is meglevő jogosítványait, ezek a jogosítványok ugyanis érzékelhetően bővülnek, különösen a véleményezési jog tekintetében. A régi törvény három bekezdésben fogalmazott meg véleményezési jogosítványokat, ez az új javaslat az e) pontban pontosan nyolc alpontban sorol föl nagyon eltérő területeket, ahol a kamarának a véleményezési jogköre bővül.

Miért érzek én egy kis problémát ebben a jogkörbővülésben? Elsősorban azért, mert a véleményezési jog egy nagyon gyenge jogosítvány. A véleményt vagy figyelembe veszi, aki kikérte, akinek szól, vagy nem veszi figyelembe. Az a tapasztalat, hogy az el nem fogadott vélemények azzal a következménnyel járnak, hogy a szakma, a kamara tekintélye gyengül, aláásódhat. Tehát megfontolás tárgyává tenném - üzenve ezt a kamara képviselőinek is -, hogy érdemes-e maximalista igénnyel a véleményezési jogokat ilyen terjedelemben bővíteni, ha az esetleg azzal a következménnyel jár, hogy súlytalanná válik a kamara véleménye, ha azzal a következménnyel jár, hogy nagyon sok olyan döntés születik, ahol nem veszik majd figyelembe a kamara véleményét.

Van két olyan alpont ezek között a jogosítványok között, amelyekről egy kicsit bővebben szeretnék szólni. Az egyik a szakmai alkalmasság kérdése. A régi törvény is tartalmazta azt a gondolatot, hogy vezetők, vezető beosztású orvosok kinevezéséhez kelljen kamarai véleményt adni. Ez az új változat azonban az alapellátás orvosainak foglalkoztatásához is kéri a kamara véleményét; ezzel tényleg beláthatatlanul kiszélesíti ezt a feladatát a kamarának, miközben belső ellentmondást is hordoz az a megfogalmazás, ami a törvényjavaslatban szerepel, tudniillik a munkaviszonyban foglalkoztatandó orvosokról beszél, és ehhez képest nem tudunk semmit arról, hogy a vállalkozásban praktizáló orvosok számára miért nem kell vélemény, ha egyszer az alapellátásban való foglalkoztatáshoz erre szükség van.

Ez az ellentmondás is újragondolást igényel e tekintetben, és hasonlóképpen az, amit az 1. § (2) bekezdése tartalmaz, amiről viszont egyértelműen azt gondolom, hogy az előterjesztők részéről kellene újragondolni, mert az egy rossz szövegváltozat. Tudniillik arról van szó, hogy a döntések, a jogszabályok előkészítéséért felelős szervek kötelesek a tervezetet megküldeni, a MOK véleményét mérlegelni, illetve ha nem helybenhagyó a döntés, akkor az elutasítás okairól írásban tájékoztatni. Ez a paragrafus úgy van megfogalmazva, hogy gyakorlatilag az önkormányzatoknak, állami szerveknek ír elő kötelességet, pedig ez a törvény nem az önkormányzatokról, hanem a MOK-ról szól. Tehát itt a szöveg alkotmányjogi szempontból kifogásolható; az önkormányzatokról kétharmados törvény szól, nem lehet az Orvosi Kamaráról szóló törvényben úgy fogalmazni, hogy azzal gyakorlatilag az önkormányzatok feladatkörét bővítve, kötelességeket írunk elő az önkormányzatnak.

A másik véleményezési jogkör, ami továbbgondolást érdemel, az orvosképzésre, szakképzésre, szakmai továbbképzésre vonatkozó kamarai vélemény, ahol a szakmánkénti keretszámok meghatározása tekintetében ad ilyen gyenge jogosítványt ez a tervezet. A szakmánkénti keretszámok meghatározása több szempontból aggályos. Liberálisnak nem nevezhető megoldás a felvételi keretszámok működtetése. Úgy gondolom, orvosegyetemi rendszerünk egyik hibája, hogy a felvettek szinte mindegyike el is végzi, el tudja végezni az egyetemet, miközben sokan esélyt sem kapnak rá, hogy bekerüljenek. Ismereteim szerint legfeljebb kitolódik a képzés befejezése, de nagyon kevesen, az egyetemek között a legkevesebben éppen az orvosi egyetemről hullanak ki végleg. A korábbi elképzelések, hogy nagyobb létszámot kellene fölvenni, és másod-harmadéven kimenetet biztosítani főiskolai irányba vagy más irányba, pillanatnyilag még nem valósultak meg.

Végképp hibás, hogy központilag kívánjuk szabályozni a végzett orvosok szakorvosi képesítését. Nagyon rossz emlékképeket idéz, az ötvenes évekhez visszanyúló emlékképeket, amikor még a kötelező elhelyezés is divatban volt egy periódusban. Azt gondolom, hogy a munkaerő-piaci szerepnek sokkal nagyobb területet kell biztosítani az orvosi pálya vonatkozásában is. Ha a kamara a nevét adja a véleményezésen keresztül ehhez a keretszámmegoldáshoz, akkor azt gondolom, hogy egy kicsit beleinvolválódik ebbe a nemkívánatos folyamatba, hiszen ez a folyamat odavezet, praktikusan odavezethet, hogy egyes pénzes szakmák védeni kívánják a szakmai létszámukat, míg mások ezt kevéssé tudják érvényesíteni, és teljesen világos, hogy ebben a küzdelemben éppen a népegészségügyi szempontok lesznek a legkevésbé fontosak vagy legkevésbé méltányoltak.

Szeretnék nagyon röviden szólni a Gyógyszerész Kamarát érintő fontos kérdésről, ami gyakorlatilag a gyógyszertárak létesítéséről szóló törvényben kap helyet, hogy tudniillik az a néhány paragrafus módosítás éppen a leglényegesebb területen nyúl hozzá a témához: a gyógyszertár definíciójánál. Ennek a definíciónak a régi törvényi szabályban az a lényege, hogy a gyógyszertárak egészségügyi jellegét hangsúlyozza, és ez a hangsúlyozás rendesen elvész ebben az új javaslatban. Azt gondolom, ez ellen okkal tiltakoznak a Gyógyszerész Kamara képviselői; nagyon jó lenne ebben a kérdésben a Gyógyszerész Kamara véleményét komolyabban venni, és olyan szövegváltozatra módosítani a beterjesztettet, amit a Gyógyszerész Kamara is el tud fogadni.

Ott szeretném befejezni a hozzászólásomat, ahol kezdtem. Az előttünk levő hetekben - hiszen a háromhetes ritmus erre bőven hagy időt - van lehetőség arra, hogy a két kamara és a tárca képviselői tovább egyeztessenek, és amennyiben olyan végterméket kapunk, ami semmi kétséget nem hagy, akkor ellenzéki oldalról is támogatni fogjuk a törvénymódosítást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

(18.30)