Felszólalás adatai

TÓTH FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Vendégek! Szűkös időkben meg kell becsülnünk azt, amink van. A diszfunkcionális intézmények és a széteső rendszerek láttán pedig nagyon meg kell becsülnünk, ha egy intézmény, egy rendszer működik, s különösen akkor, ha az jól működik.

A jelentés az atomenergia 2007. évi hazai alkalmazásának biztonságáról több szempontból is bizonyítja, hogy a dolgok működőképesek tudnak lenni. A jelentés nem csak a múltbéli működésről szól, és nem csak azt minősíti. A jelentés írói egy megkerülhetetlen csapdában vannak, hiszen amikor 2008-ban megírták a 2007. évről szóló jelentést, tudhatták, hogy azt az Országgyűlés 2009 elején vitatja meg, s minden minősítés, ígéret, prognózis vagy netán elvárás, amit a jelentésben megfogalmaztak, számon kérhetővé, megtörténtté vagy meg nem történtté válik. Tudhatták s tudják, mire megvitatjuk ezt a jelentést, az abbéli állítások igazolást vagy cáfolatot nyernek. Ezért, bár jogi értelemben véve a múltról, a 2007. évről vitázunk, ebben a vitában mégis a jelenről is szó van.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő jelentést a 2007. évről írták, tanulságai valójában a jelennek szólnak. A jelentésből leszűrhető legfontosabb, bár nem kifejezetten nukleáris, hanem erkölcsi tartalmú tanulsággal, üzenettel kezdeném. Közös dolgainkban akkor lehetünk sikeresek, ha minden résztvevő egyénileg átérzi, tudatában van és viseli a tettei iránti felelősséget. Olyan tettekért is, ami az adott esetben a közösség által nehezen kontrollálható szakmai tartalommal bírnak. Biztonsági kultúrának szokták nevezni ezt a magatartást. Legyen bár ez egy divatosabb kifejezés, mégsem ez az elsődleges, hanem a morális tartalmú felelősség, mert ezen az alapon valósulhat meg a biztonsági kultúra is.

A jelentés tükrözi, s mi megnyugvással tapasztalhattuk, nemcsak 2007-ben, hanem azóta is, hogy a nukleáris energiát alkalmazók és az őket felügyelők teljes felelősségük tudatában végzik munkájukat.

A második üzenet az, hogy a felelősség vállalása akkor teljes, ha az megfelelő szakmai felkészültséggel párosul. A jelentés azt igazolja, hogy 2007-ben, s tudhatjuk, hogy előtte és azóta is a nukleáris energia biztonságos alkalmazásának garanciáját az alkalmazók és a szabályozásért, ellenőrzésért felelősek szakmai felkészültsége adja.

Cinikus korban puszta moralizálásként szokták aposztrofálni a pozitív üzeneteket. Romlott korban pedig sokak egymás cinkosaként szabadon értelmezik a szabályokat, amelyek csak az egyesekre vonatkoznak, míg a felelőtlen felelősök egymás szemébe kacsintva felmentik magukat a szabálykövetés alól. A nukleáris energetika nem lehet sem az erkölcsi, sem pedig a törvényértelmezési relativizmusnak, szabadosságnak a színtere. Ehhez nyilvánvalóan az is kell, hogy a jogalkotás és a szabályozás is az említett morális értéket kövesse, s ne a sok esetben tapasztalható, olykor sunyi érdekeket szolgáló túlszabályozás vagy éppen alulszabályozás valósuljon meg.

A jelentés kiforrott szerkezetben, átgondolt és valóságot tükröző tartalommal került az Országgyűlés elé. A jogalkotástól kezdve a létesítmények működéséről és felügyeletéről, a sugárvédelemről, a biztonság felügyeletét szolgáló tudományos-műszaki kutatásról, a nemzetközi kapcsolatokról és tájékoztatásról egyaránt elegendően részletes, tárgyilagos képet nyújt. Ezt annak tudatában kell megvizsgálnunk, hogy bár a bulvárpolitika és a bulvármédia kedvelt célpontja az atomerőmű, több mint ezer munkahelyen alkalmaznak hazánkban radioaktív anyagot vagy ionizáló sugárzást előállító berendezést, ahogy ezt már az előttem levők is mondták.

(17.00)

Az kétségkívül igaz, hogy az atomerőmű biztonságos működésének, helyesebben: épp a biztonság hiányának van a legnagyobb társadalmi hatása, impaktja, de haszna is a legnagyobb, amiről nem esett szó, amikor az ország megélte az újévkor szokásos gázkrízisét. Ha lenne a közbeszédre is egy INES-skála és esemény-nyilvántartás, akkor ezt ott komoly mulasztásként jegyezni kellett volna. A jelentés tárgyilagosan szól arról, hogy 2007-ben gyakorlatilag befejeződött a 2003. évi üzemanyag-sérülés következményeinek felszámolása. A bulvárpolitika számára ebből 2009-ben is csak az a fontos, hogy mindössze egyoldalnyi, üzleti adatokat tartalmazó információ közkézre kerüljön.

A gázkrízisekről és a gázvezetékről szóló vita közben nem esett szó ebben a Házban arról, hogy a paksi blokkok teljesítménynövelésével egy új hőerőműnyi, környezetet nem szennyező, klímánkat nem romboló kapacitás jött létre, a jelentés tanúsága szerint a biztonság legcsekélyebb mértékű csökkenése nélkül. Megtudhatjuk a jelentésből, hogy ez a kapacitás a megkövetelt és a megvalósított gondosságnak köszönhetően még további 20 évre szolgálni fogja az országot, nemzetgazdaságunkat. Tudjuk, hogy az a tudományos-műszaki megalapozó és engedélyezési munka, amit a jelentés e tárgyban előre jelzett, az abban az ütemben is folyik. Megtudhattuk, hogy a nukleáris létesítmények őrzése és védelme megfelelő, s 2007-ben a fenyegetettségre adott minősítés mind a mai napig helytálló.

Az atomenergia alkalmazásának biztonsági területén 2007-ben az Országos Atomenergia Hivatal és az illetékes minisztériumok több fontos jogszabályt készítettek elő. A jelentés fontos feladatként kiemeli, hogy be kell fejezni a nukleáris biztonsági szabályzatok felülvizsgálatát. Ennek tartalmát annak idején többek között az új nemzetközi eredmények és elvárások, valamint a paksi súlyos üzemzavar tapasztalatai is befolyásolták.

Tisztelt Országgyűlés! A szabályzatokat életbe léptető kormányrendelet kiadása és az atomenergiáról szóló törvény módosítása, ami az Országos Atomenergia Hivatal 2007-ben és az azóta elvégzett munkája alapján megtörténhetett volna, a kormányzati működés magatehetetlensége miatt nem történt meg. Pedig az azóta eltelt idő alatt új helyzet állt elő, úgy a nemzetközi szabályozást, mint a hazai nukleáris energetika kihívásait tekintve, ugyanis megtörténtek az előkészületek arra, hogy az Európai Unió a nukleáris biztonság átfogó szabályozását megvalósítsa.

Az immár egy éve a tisztelt Ház által elfogadott energiapolitika a kormány feladatává tette, hogy készítse elő egy atomerőmű létesítésének döntés-előkészítő munkáit, hogy arról az Országgyűlés elvi politikai határozatot hozhasson. Ebben az összefüggésben nézve a nukleáris energia alkalmazásának szabályozását kimondhatjuk, hogy még ki sem adták a korábbi helyzetnek megfelelő szabályozást, máris el kell indítani egy felülvizsgálatot, hogy az megfelel-e a jelenlegi helyzetből adódó követelményeknek. Ezen a területen a kormányzati munkára jellemző késedelmek súlyos mulasztásnak nevezhetők. Abban az OAH 2007. évi jelentése alapján is bízhatunk, hogy az új helyzetre és kihívásokra a nukleáris energetika és a felügyelő hatóságok illetékesei felelősen és szakmailag korrekt módon, időben reagálni fognak. Elvárhatjuk, hogy ugyanígy reagáljanak mindazon hatóságok, amelyek valamilyen szempontból még illetékesek a nukleáris energia alkalmazásának szabályozásában és felügyeletében.

Úgyszintén ebben az összefüggésben kell megvizsgálni azt, hogy elégséges-e a 2007-ben a kiégett radioaktív hulladékok elhelyezése terén végzett munka és az, amit akkor az elkövetkező időszak feladataként meghatároztak. Úgyszintén az energiapolitika kötelezi a kormányt arra, hogy gondoskodjék a nukleáris hulladékok végleges elhelyezésére irányuló programok megfelelő végrehajtásáról és megvalósításáról, az ehhez szükséges feltételek biztosításáról. 2007-ben ez a munka megfelelően haladt, de nem annak tudatában, hogy minden megtett vagy elodázott lépés egyben a jövő biztonságos és kiegyensúlyozott energiaellátásának esélyeit befolyásolja, amely nehezen képzelhető el atomerőművek nélkül. Tekintsük a dolgot a jó oldaláról, megfelelő ütemben haladnak a bátaapáti tároló munkálatai.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem voltunk és nem lehetünk elégedettek azóta sem a nagy aktivitású hulladék és a kiégett üzemanyag elhelyezésére irányuló hazai kutatásokkal és felkészüléssel. Ezen a területen többet kell tenni. A politikai hírekre fogékonyak persze ilyenkor mindjárt azzal példálóznak, hogy az Egyesült Államok elnöke leállította a nagy aktivitású radioaktív hulladék és kiégett üzemanyag végleges tárolója előkészítésének finanszírozását. Ebből a hírből számunkra két nagyon fontos tanulság van. Az egyik az, hogy vannak politikusok, akik betartják a választási kampány alatt tett ígéreteiket. Másodszor: az Egyesült Államokban ettől a döntéstől nem állt le az új atomerőművek létesítése, illetve az új projektek előkészítése, és a kiégett üzemanyag feldolgozására, illetve a nagy aktivitású hulladék elhelyezésére időben kidolgozzák a megfelelő megoldást. A 2007. évi jelentéshez kapcsolódó tanulság pedig az, hogy ahogy az 2007-ben is történt, helyesen kell értelmezni a nemzetközi tendenciákat, fogadni az elvárásokat, és a nukleáris energetika biztonságával foglalkozó nemzetközi közéletből is ki kell venni a részünket.

Végezetül az átláthatóságról és a tájékoztatásról. Az Országos Atomenergia Hivatal tájékoztatási munkája 2007-ben megfelelő volt, sőt talán példásnak is nevezhető. Ezt sem akkor és ma sem minősítheti alább az, hogy a speciális műszaki-tudományos tartalmú közlések fogadása nem problémamentes, vagy a nukleáris biztonság szempontjából irreleváns információk kiadását az OAH aggályosnak látja. Az Országos Atomenergia Hivatal munkája és általában a nukleáris energia hazai alkalmazásának műszaki biztonsági színvonala mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szakmai és laikus közvéleményben magasra értékelt és elismert.

Tisztelt Országgyűlés! Bár a 2007. évi jelentéshez a mai helyzettel való összevetés alapján jogos kritikai megjegyzéseket tehetünk, ennek ellenére mondjuk ki mi is azt, amit a hazai és nemzetközi közösség megtett, és lényegében az eltelt idő is igazolt: ismerjük el a nukleáris energia biztonsága érdekében elvégzett munkát, és az erről szóló jelentést fogadjuk el.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)