Felszólalás adatai

KOCSIS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetterhelési díjról szóló törvény általános rendelkezéseiben úgy fogalmazza meg a célját, hogy az 1995. évi LIII. törvénnyel összehangolva elősegítse a környezetbe történő anyag- vagy energiakibocsátás csökkentését a környezet és a természet megóvása érdekében. Elsősorban a törvény által tervezett vízterhelési díjra és annak bevezetését követő gyakorlati vonatkozásokra szeretném felhívni a figyelmet.

A kibocsátható anyagok megengedett mennyiségéről hatályos rendeletek vannak érvényben, ezek betartása nélkül nem is működhetnek a szennyvíztelepek, vagy csak bírság fizetése ellenében. Ha a törvényt a parlament elfogadja, az a méltánytalan helyzet áll elő, hogy az érvényben levő rendeleteknek megfelelő értékhatárukon belül kibocsátó szennyvíztelepek is díjfizetésre lesznek kötelezve. Azt is büntetjük, aki eddig jól teljesített. Ne legyen illúziónk, a telepeket működtető vállalatok át fogják hárítani a költséget a fogyasztókra. A kibocsátást egyes anyagokból, különösen az olyanokból, amelyek biológiai létünkből következnek, mint például a foszfor, a nitrogén, nem szabályozhatjuk. Az ezek megkötésére alkalmas technológiák pedig korlátozott képességűek.

A levegőbe való kibocsátást a különböző, nagyon drága filterekkel még lehet a nullához közelíteni; de van-e Magyarországon olyan kommunális szennyvíztisztító telep, amely desztillált vagy ivóvizet bocsát ki? Ugyanis a törvény szerint csak az nem köteles környezetterhelési díjat fizetni, aki ezt tudja teljesíteni. Ennek egyetlen oka van, ott, ahol működik szennyvíztisztító telep, a legtöbb biológiai technológiával épült, és ennek természetéből adódóan korlátozott hatásfokkal működik. A tervezési alapadatok, amelyek alapján a Magyarországon épített tisztítóművek nem fognak tudni ivóvizet produkálni, csak pusztán ettől a törvénytől nem fogják teljesíteni ezt a követelményt. Viszont a tisztítóművek csak leírhatatlanul magas költséggel lesznek átalakíthatók.

Kérdés, hogy mekkora az az arány, amennyivel többe fog kerülni a lakossági csatornadíj. Egy olyan városban, mint ahonnan én jöttem, amely 25 ezer fős, és nincs ipari szennyvízkibocsátása, tehát a kibocsátás elsősorban kommunális eredetű, az előzetes számítások szerint az úgynevezett dikromátos oxigénfogyasztás esetén 9 millió forint, foszfor esetén 15 millió forint, a nitrogén esetén pedig újabb 9 millió forint többletkiadás várható. Ez összesen 33 millió forint többletkiadás, ami azt jelenti, hogy több mint 30 százalékát teszi ki a közüzemi kft. teljes csatornadíj-bevételének. Ezt a többletkiadást fogják ráhárítani országszerte a lakosságra.

És akkor még nem szóltunk arról, ami az energiaárak emelkedésével várható növekedés. Tehát az infláció többszörösével fog növekedni a csatornadíj. Hozzá kell még tennem, hogy ez egy olyan település, ahol várhatóan a közeljövőben egy korszerű szennyvíztelepet fognak átadni. Mi lesz ott, ahol nincs ilyen, mi lesz ott, ahol nincs ilyen a kilátásban sem? Biztosan nem fogja ösztönözni a megnövekedett csatornadíj a lakosok szennyvízcsatornára való rákötési kedvét. Ahol már kiépült a hálózat, ott is a talajba fog szivárogni, és el lehet tűnődni azon, hogy a talajvíz szennyezése vagy a tisztított, de a felszíni vízbe bocsátott víz okoz-e nagyobb kárt. Ráadásul a talajszennyezésekkel kapcsolatban türelmesebb az előterjesztő.

Ösztönözheti-e tehát a meghatározott célkitűzéseket az a díj, amelyet csak horribilis összegű beruházásokkal lehet némileg csökkenteni, de nem lehet lefaragni a nullára? Ösztönözheti-e a környezet védelmét az, ami a lakosságot nem ösztönzi a szennyvízbekötésekre? Elősegítheti-e a környezetvédelmet, aminek a felhasználása nem a környezetvédelmi beruházások további támogatását segíti elő? A válasz mindhárom kérdésre sajnos nem.

A törvény tehát nem valósíthatja meg, amit a célkitűzésben megfogalmaz, ezért elfogadását nem támogatjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)