Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Szólásra emelkedem, emlékezni és emlékeztetni a nemzetet az ország határain innen és túl, még az óceánokon túl is, hogy Nyeste Zoltán élete mostantól szellemmé finomult. Közel és távol sokan maradunk gazdag örökösei.

Helyénvaló beszélni az Országházban Nyeste Zoltánról. Ő nem választási mandátummal a kezében ült ide ezekbe a padsorokba, hanem a Gestapo géppisztolyos katonái hajtották 1944. december végén a Parlament pincéjébe fogolyként, amíg tombolt az esztelen háború a város utcáin. Akkor a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalom részeként a Szabad Élet Diákmozgalomban vállalta az élethalál-küzdelmet. Isteni csoda, hogy 12 főnyi diákcsoportjával együtt túlélte a nyilaskeresztes Nemzeti Számonkérőszék Margit körúti kínzásait, a Fő utcai Gestapo-tortúrát, majd az Andrássy út 60-at, a Szent István körúti nyilasházat és a Parlament pincéjét. Az akkori 12 főnyi diákcsoportból négyen lettek országgyűlési képviselők az évek múltával - nyolcan megjárták a kommunista börtönöket is.

Akkor, az 1945-47-es években - megragadandó a demokratikus Magyarország építésének lehetőségét - együtt volt a Kiss Sándor lelkiségét valló társakkal, csakúgy, mint közéleti pályáján végig. Ma is hálát adok az Úristennek, hogy én is egyikük lehettem.

A háborúban lerombolt és megalázott és szinte alélt nemzet éledése áldott élmény volt: újjáépíteni a romokat; a földreform, ahogy megteremtette az ország kenyerét; a demokratikus választások, amelyben a szavazók 90 százaléka részt vett, és a szovjet megszállás alatt is a polgári életformát választotta; a hiperinflációt felváltó pénzstabilizáció; a belpolitikai egyensúly megtartása; a béketárgyalások előkészítése, hogy a szovjet katonák elmenjenek és az ország visszanyerje szuverenitását. Ennek az utolsó mérföldjét nem járhattuk végig, mert a járást eltorlaszolta a gyalázatos szovjet puccs, amely koncepciós pert fabrikált, hogy aztán igába hajtsa az országot. Mégis, az akkori teljesítmények elvetették a magját az 1956-os forradalomnak, és évtizedek múltán elvezettek a kommunista diktatúra csődjéhez.

Most magát Nyeste Zoltánt idézem: "Körülbelül hat éven át - 1942 és '46 között - szinte minden fontosabb ifjúsági mozgalomban ott voltam. Mindezekért hat karácsonyt töltöttem börtönben, internálótáborban és kényszermunkatáborban, három a recski táborban köszöntött rám."

Az évek múltával megírt beszámolói a recski tábor borzalmairól forrásmunkák a korszakról, nem alkuvó vagy lankadó következetességgel figyelmeztet a manipulált balhiedelmekre. Lelkiismereti felelősségének tekinti még évtizedek múltával is, hogy hozzájáruljon a nemzet torzított történelemtudatának tisztázásához.

Hogy mennyire hivatottként őrködött örökségünkön Nyeste Zoltán, azt az ő életpályáját vizsgáló történetíró és a korszakot elemző történészek fogják méltatni. Itt csupán egy példa: az 1956 októberi forradalom tevékeny résztvevője. A forradalom és szabadságharc leverését követő napokban Bécsben egyik aláírója a magyar forradalmi tanácsot létrehozó jegyzőkönyvnek. Részt vesz 1957. január elején Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács konferenciáján. Azután teljes odaadással a forradalomról ír, előadásokat tart, szervez világszerte. Az elkövetkezendő évtizedek folyamán a szovjet gyarmatként gúzsba kötött Magyarország Kádár-rezsimjét a maga valóságában megmutató törekvések hatásos és mozgató vezetője. Különösen gazdagította a Magyar Öregdiák Szövetség és a Magyar Baráti Közösség programjait.

Tisztelt Ház! A Magyar Országgyűlés padsorai tanúskodhatnak sokféle politikai nézetváltásról, Nyeste Zoltán 65 éven át sohasem szorult politikájának revideálására. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért is bölcs dolog az iskolákban a tanulók számára elérhetővé tenni Nyeste Zoltán írásait.

Köszönöm, tisztelt Ház.