Felszólalás adatai

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Azzal kezdeném a hozzászólásomat, hogy a kormánypártok igen nehéz helyzetben vannak, amikor erről a törvényjavaslatról tárgyalunk, hiszen második körben futunk neki ennek a törvényjavaslatnak, és valójában szeretnénk teljesíteni azt a programot, amit a kormányprogramban vállaltunk.

Ezért szeretnék egy-két idézetet felolvasni emlékeztetőül a kormányprogramból. "Mindenki joggal várja el, hogy az adóforintjainkból fenntartott állam védje meg családunk, otthonunk biztonságát. Nem akarunk bizonytalanságban és félelemben élni. A brutális gyilkosságok, robbantások, rablások életünk mindennapi részévé váltak. A polgárok okkal félnek kimenni az utcára, de veszélyeztetve érzik magukat már otthonaikban is. (Dr. Hack Péter: Egyre inkább!) Mind jobban aggódnak gyermekeik, szeretteik biztonsága miatt. A velünk élő félelem olyan métely, amely képes belülről felemészteni a társadalom életerejét. Ilyen körülmények között lehetetlen polgárokhoz méltó életet élni. Az egyre jobban terjedő erőszakos, fegyveres bűnelkövetések ellen indokolt bevetnünk a szigorú büntetések elrettentő erejét.

(11.20)

A kormány célja a mindennapok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbiztonság helyreállítása. Kötelességünk megvédeni gyermekeinket a testi-lelki, szellemi leépülést okozó kábítószerektől. Kötelességünk, hogy megtisztítsuk az iskolák környékét a drogüzérektől. Gyors és határozott cselekvésre van szükség."

Szeretnék egy másik idézetet is a kormányprogramból felolvasni, amely a következőképpen szól - és akkor talán visszatérhetünk arra, hogy miért is került megint ide ez a törvényjavaslat:

A kormány célja a polgárok biztonságának megteremtése és szavatolása, a közbizalom helyreállítása, a belső béke megőrzése, a polgárok jogállamba vetett bizalmának megerősítése. E cél érdekében a kormány megerősíti a rendvédelmi szerveket. A kormány minden ésszerű támogatást megad a rendvédelmi erőknek. Ennek keretében különösen fontosnak tartja a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépés jogi hátterének megteremtését. - Most ennek a programnak futunk még egyszer neki. - Ezért a kormány egységes irányítás alá vonja a szervezett bűnözés elhárításával megbízott erőket, számukra különleges képzést biztosít. Vállalja a szervezett bűnözés elleni törvény megalkotását. A kormány elhatározott szándéka, hogy visszaszorítsa a közterületeken az erkölcsöt sértő, közfelháborodást kiváltó tevékenységet, jogi eszközökkel is küzd a prostitúció visszaszorításáért.

Nos, mint felszólalásomat kezdtem, a kormány igen nehéz helyzetben van, hiszen szeretné teljesíteni a kormányprogramban vállalt kötelezettségét, és reméljük, hogy sikerül megkapnunk a nagyobbik ellenzéki párt támogató hozzájárulását is. Talán bizton remélhetjük azt, hogy immáron az a felelősségérzet, amely már nemcsak a kormánypártok oldalán mutatkozik meg, hanem az ellenzéki pártok soraiban is - egy ellenzéki pártot leszámítva - odajuttathatja ezt a törvényjavaslatot, hogy kellő támogatást fog majd kapni.

Végül is a kormány - és a kormánypártok -, amikor a törvényjavaslatot visszakérte a tisztelt Háztól átdolgozásra, és eljutott odáig, hogy mérlegelnie kellett, melyik utat válassza, akkor két út között volt módja választani. Az egyik az, hogy összeállít egy olyan törvényjavaslatot, amely pusztán a feles szabályozásokra vonatkozó szabályozási köröket egy koherens törvényjavaslatba átülteti, és ezt terjeszti be a tisztelt Ház elé. Ebben az esetben nyilvánvalóan egy kisebb szabályozási körben, de egy minden vitán felül álló, és a kormánypártok támogatását bíró törvényjavaslatot át tudtunk volna vinni a tisztelt Házon.

De mivel a hatpárti egyeztetések abba az irányba mutattak, hogy úgy ítéltük meg - és reméljük, alappal ítéltük meg úgy -: az ellenzéki pártok soraiban is eluralkodik az a felelősségérzet, hogy bizony itt együtt kell működnünk a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében, ezért azt az utat választottuk, hogy megpróbáljuk ismételten a törvényjavaslatot úgy átvinni, hogy abban számos kétharmados törvényhely benne marad, olyan kétharmados törvényhely, amely bizony most már az alkotmánybírósági szűrő után is bebizonyosodott, hogy kétharmados. Tehát vállaltuk ezt a kockázatot.

Annak a kockázatát viszont nem szívesen szeretnénk magunkra vállalni, tisztelt Ház, hogy a kétharmados törvényhelyek nem kapják meg a kétharmadot, amikor szavazásra bocsáttatik a javaslat, és ennek során a törvényjavaslat ismételten egy torzó marad. Tehát ilyen helyzetbe nem szeretnének a kormánypártok kerülni, és ezért szeretnénk az önök felelősségére apellálni, alapozni, és tisztelettel kérjük önöket, mutassanak olyan magatartást már az általános vitában, a részletes vitában, a bizottsági vitákban, hogy egyértelműen kiderüljön még a szavazás előtt - és lehetőség szerint oly módon, hogy még bizottsági módosító indítványokkal kiküszöbölni tudjuk azt a csorbát, amelyet adott esetben egy szétbombázott törvényjavaslat torzóként történő megmaradásának a veszélye jelenthet -, hogy hozzanak minket olyan helyzetbe, hogy ezt kellő időben tudjuk mérlegelni. Nem szeretnénk egy olyan helyzetet előállítani, hogy a szavazás során derül ki, hogy a kétharmados törvényhelyek mégsem kapják meg a többségi támogatást. Ezért kérnénk az önök részéről egy olyan korrekt magatartást, amelyből egyértelműen következtethetünk arra, hogy melyek azok a törvényhelyek, amelyek a végén tényleg meg fogják kapni a kétharmadot. Ellenkező esetben nyilvánvalóan most kell még kellő módosító indítvánnyal felessé tenni ezt a törvényt.

És amikor önök azt a kérdést teszik fel, hogy jobb lett-e a törvény azáltal, hogy átdolgozásra került, akkor én ezt a kérdést nem tudom megválaszolni, hogy jobb lett-e, de azt gondolom, hogy jó esély van egy önök által is támogatott jó törvény elfogadására. Tehát erre jó esély van. Jó esély van, és kérnénk szépen, hogy kellő felelősséggel próbáljanak minket segíteni ebben a munkában, hiszen ha nem kapjuk meg a kétharmadot, akkor feltehetően egy, a jelenlegi javaslatnál rosszabb törvényt kell megalkotnunk. Ezt a rosszabb törvényt is meg fogjuk alkotni, mert úgy gondoljuk, hogy törvényhozási kényszer van e tárgyban, tehát nekünk nincs választási lehetőségünk, nekünk ezt a törvényt el kell fogadni. El kell fogadni! És ha a kétharmados részekre nem lesz esély, akkor feles törvényt fogunk elfogadni.

Szeretnék egy-két gondolat erejéig visszatérni a prostitúcióval kapcsolatos szabályozásokra. Elnézést a tisztelt képviselőtársaimtól, de azt kell mondanom, nekem ez azért szívügyem, mert Józsefváros a választókerületem, amely jelen pillanatban a legjobban szenved a közterületi prostitúciótól. Tehát mint Budapest Józsefvárosának parlamenti képviselője, szeretném most önöket e tárgyban megszólítani, hiszen választókerületemben már - mint ahogy ezt az előző vitában is elmondottam volt - négy-öt éve elkezdtük szakértőkkel, többek között a Belügyminisztérium szakértőivel, az előző ciklus Belügyminisztériumának szakértőivel folytatni azt a előkészítő munkát, amelynek során végül is ez a törvényjavaslat ide került. Ezért tájékoztatásul elmondanám, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában nem most került megszövegezésre, hiszen ez már az előző ciklusban is az előző kormány rendelkezésére állt, sőt a gyökerei már jóval korábbiak.

Tehát mint köztudott, Józsefváros hagyományosan a prostitúcióval leginkább sújtott területe az országnak. Ma már sajnos nem az egyetlen ilyen terület, hiszen azóta a prostitúció és a hozzátapadó nemzetközi és hazai bűnözés korábban soha nem látott mértéket öltött, és már nem csak a választókerületemben. Közterületeink életveszélyesek, oktatási, orvosi, szociális, egyházi intézményeink kiemelten veszélyeztetettek. Mindennapos létünkké vált a fenyegetettség, ingatlanaink teljesen elértéktelenedtek. Tehát kérném szépen, hogy azokat az indítványokat, amelyek a prostitúció szabályozásának gyökeres megváltoztatását célozzák, gondolják át az indítványt tevők, hogy milyen felelősséggel cselekszenek akkor, amikor olyan területeknek, amelyek kifejezetten szenvednek a prostitúciótól, az utolsó mentsváruk lehetne ez a törvényi szabályozás - én azt gondolom, hogy ezzel a felelősséggel kell hozzáállni ehhez a törvényjavaslathoz. Tehát mindenképpen szükségessé vált a prostitúció szabályozása.

Visszatérve az eredeti javaslatokhoz: az ősszel lefolytatott általános vita alapján, és az általános vita alapján a részletes vita során benyújtott módosító indítványaim többnyire elfogadást nyertek a prostitúció, a közterületi prostitúció szabályozásának közrendvédelmi szabályozásaival kapcsolatban. Ilyen javaslat volt a kötelező egészségügyi ellenőrzésre vonatkozó szabályozás beterjesztése. Én nem tartom indokoltnak ennek a visszavonását, és nagyon örülök neki, hogy a kormányjavaslatban most már önálló indítványként szerepel. A türelmi zónák kijelölésének speciális szabályozásáról is azt gondolom, hogy kellő körültekintéssel sikerült megalkotni.

Egy apró problémára szeretném azért felhívni a figyelmet, és talán ebből a szempontból szerencsés az, hogy a törvény szabályozása kapcsán végül is most megint kellő időnk van arra, hogy kellően kijegecesedett szabályok kerüljenek elfogadásra.

(11.30)

Erre szeretném felhívni a figyelmet, hiszen az önkormányzati rendeletalkotás során fogjuk tudni a prostitúció szabályozását végérvényesen végrehajthatóvá tenni. Jelen törvényjavaslat nem tartalmaz olyan véghatáridőt, amely az önkormányzatok rendeletalkotási kötelezettségét a feladatvállalás véghatáridejéhez kötné. Ezt módosítani kell, mindenképpen módosítani kell, hiszen ha nem tűzünk ki határidőt az önkormányzatoknak a rendeletalkotási kötelezettségre, akkor ebben az esetben alappal vélelmezhető az, hogy nem lesz olyan önkormányzat, amely ezt a konfliktust felvállalja, és lehet, hogy adott esetben három-négy éven keresztül sem vagy több önkormányzati cikluson keresztül sem fogja tudni elfogadni azt a rendeletet, amely ezt a tárgykört szabályozza. Ebben az esetben olyan törvényt fogadtunk el, amely nem lesz végrehajtható, vagy a végrehajtás elmaradása nem valósít meg mulasztásos törvénysértést, hiszen a törvényalkotó nem határozott meg határidőt. Tehát mindenképpen egy ésszerű határidőt kell adni a fővárosi önkormányzatnak, illetve a települési önkormányzatoknak a rendeletalkotás véghatáridejéül. Erre vagy módosító indítványt fogunk beterjeszteni, vagy a kormányt kérjük, hogy e tárgyban módosítsa a törvényjavaslatot.

Egyébként számos vita alkalmával, ami e tárgyban folyt, felmerült az, hogy a türelmi zóna a kellő megoldás-e jelen pillanatban a prostitúció kezelésének módjára. Azt azért szögezzük le, hogy a törvényjavaslatnak nem az a célja, hogy legalizálja a prostitúciót! Kérem szépen, fals ez a beállítás! Teljesen fals és teljesen igaztalan, hiszen egy olyan tényállást helyez jelen pillanatban hatályon kívül a szabálysértési kódexből, amely magát a cselekményt bünteti, de hogy magát a cselekményt bünteti a javaslat, az olyan felemás helyzetet eredményezett, amely alapján egy bizonyíthatatlan tényállásnak nyilvánvalóan büntetőjogi szempontból nem hatékony megoldását fogjuk majd felváltani ezzel a törvényjavaslattal, és egy vélelmezhetően hatékonyabb megoldás irányába mutatunk, amikor külön fejezetben rendezzük a prostitúcióval kapcsolatos közrendvédelmi szabályokat. Azt gondolom, hogy jelen pillanatban tarthatatlan az országban a helyzet a prostitúcióval kapcsolatban és a rá épülő szervezett bűnözéssel kapcsolatban, ezért mindenképpen indokolt a törvényjavaslat elfogadása. Én ezt akkor is kezdeményezném, illetve kezdeményeztem volna, ha a szervezett bűnözésről szóló törvény egyáltalán nem kapna támogatást vagy egyáltalán nem ebben a formában került volna elő, hiszen ezzel a kérdéssel igenis foglalkozni kell, és ennek megnyugtatóan pontot kell tenni a végére.

Én tehát mindenképpen kitartok emellett, és azt gondolom, hogy nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a türelmizóna-megjelölés valójában egy átmeneti megoldás. Tudjuk mindannyian, hogy nem ez az igazi megoldás, hiszen az igazi megoldás - kimondva-kimondatlanul - a nyilvánosházak működésének engedélyezése lenne, de mivel ez jelen pillanatban nem illeszkedik a nemzetközi jogrendszerbe, illetve az ezen belül vállalt magyarországi kötelezettségekbe - hiszen a New York-i egyezmény erre nem ad módot -, ezért megkockáztatom azt is, hogy adott esetben érdemes lenne felülbírálni azt az álláspontot, hogy ehhez az egyezményhez olyan módon is hozzá lehetne nyúlni vagy meg lehetne vizsgálni annak a lehetőségét, hogy ezt az egyezményt akár felmondjuk, ennek milyen a kockázata, illetve milyen hozama lehet adott esetben a szervezett bűnözés szempontjából, hiszen azért a végső, a klasszikus és talán a legkulturáltabb európai megoldás a nyilvánosházak újrabevezetése lenne. Erre azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy nekem is ez a belső meggyőződésem.

A türelmi zónák kialakítása és a tiltott prostitúciótól mentesített zónák kialakítása egyébként egyértelműen a nyilvánosházak irányába mutat. Feltehetően ennek az lesz tehát a következménye, hogy a türelmi zónákban nyilvánosházak fognak működni, csak ezeket nem így fogjuk hívni; csak hogy mindenki számára világos legyen: ez a szabályozás ebbe az irányba fog mutatni.

A köztéri figyelőrendszerrel kapcsolatos felvetésekre annyit engedjenek meg, hogy elmondjak, hogy az egész szervezett bűnözéssel való harc során az ilyen megfigyelési módozatoknak kiemelt jelentősége van, hiszen az olyan, a szervezett bűnözéstől fertőzött területeken, amelyek jelen pillanatban a melegágyai a szervezett bűnözésnek, a prostitúciónak, bizony az egyik bizonyító erejű lehetősége lenne az, ha az ilyen figyelőrendszerek működni tudnának. Ez a törvényjavaslat, a maffiatörvény-javaslat erre speciális szabályokat tartalmaz. Hadd mondjam el, hogy a Józsefvárosban kiépített térfigyelő rendszer van, meg tudna kezdeni üzemelni - összhangban a maffiatörvény egyéb rendelkezéseivel -, bizonyítékot szolgáltathatna a bíróságnak az eljárása során, amennyiben a szükséges törvényi háttér, törvényi rendelkezések hatályba léphetnének.

Ebből a szempontból nagyon fáj, hogy a törvény késedelmet szenved, de ugyanakkor hadd hívjam fel arra is a figyelmet - itt egy picit áttérnék a következő témára -, hogy a törvényjavaslat szoros összefüggésben van a most tárgyalt szabálysértési kódexszel, és a szabálysértési kódexszel számos ponton összefügg. A szabálysértési kódexszel kapcsolatos összefüggése például a prostitúció szabályozása, hiszen a módosító indítványom a tárgyban arról szólt, hogy elzárás büntetéssel is sújthatók legyenek azok, akik a prostitúciós tényállásokat megvalósítják.

Jelen pillanatban a maffiatörvény elfogadásával az 1968. évi I. törvényt fogjuk módosítani, tehát a jelenleg hatályos szabálysértési törvényt, míg az új szabálysértési törvény 2000 márciusában fog csak hatályba lépni. Lesz tehát egy olyan állapot, amikor a maffiatörvény által módosított szabálysértési törvény szerint kell eljárni. Miért jó ez? Ez egy átmeneti helyzet, de szükség van rá. Többek között azért van rá szükség, mert az elzárásra történő átváltoztatást pont ez a törvényjavaslat, a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslat hozza vissza a szabálysértési törvénybe. Jelen pillanatban - mint önök is tudhatják - az Alkotmánybíróság döntése értelmében január 1-jétől nem lehet a szabálysértési bírságokat meg nem fizetés esetén elzárásra átváltoztatni. Ezt küszöböli ki a maffiatörvénynek az a javaslata, amely visszahozza az elzárást; nyilvánvalóan ez a fajta szabályozás csak a szabálysértési törvény hatálybalépéséig fog élni; oda kell majd nagyon alaposan figyelni a különböző törvényeknek a hatályba lépésére, illetve hatályon kívül helyezésére és ennek az összhangjára, ezt alaposan meg kell majd vizsgálnunk. Nyilvánvalóan ezt majd a bizottsági ülésen fogjuk megtenni.

Azt gondolom, hogy az üzletbezárással kapcsolatos vélemények természetesen figyelembe vehetők. Az nem megoldás, hogy lemondunk az üzletbezárás lehetőségéről - ez nem megoldás. Arra, hogy erre szükség van, azok a képviselőtársaim biztosan igenlő válasszal tudnak szolgálni, akik olyan területen működnek, olyan területen választották meg őket, ahol ez a probléma fokozottan jelen van. Budapest pesti oldalának választókerületeiben kivétel nélkül küzdenek ezzel a problémával. Azt gondolom, hogy itt kellően hatékony szabályozást kell elfogadni. Nem állítom azt, hogy ez a legjobban kijegecesedett verzió, és azt sem állítom, hogy nem tudunk ennél jobbat alkotni. Ki fog derülni a módosító indítványokkal történő jobbá tehetőség esélye - bízzunk benne! Az nem megoldás, hogy erről az eszközről lemondunk, abban nem lehetünk partnerek, hiszen erre az eszközre szükség van. A MIÉP képviselője által felvetett probléma, hogy egy kis település jegyzője adott esetben nem fogja bevállalni azt, hogy él ezzel a hatáskörével, szerintem ez valós, ezzel is foglalkozni kell. Lehet, hogy meg kell adni magasabb szinten akár a közigazgatási hivatalnak, akár a megyének, akár a rendőrségnek - nyilván ez még vita tárgyát képezheti - ugyanezeket a jogosítványokat, amely esetben a jegyzőt kötelezni lehet arra, hogy a bezárást végre is hajtsa.

(11.40)

Annyit szerettem volna még hozzátenni, hogy SZDSZ-es képviselőtársaim felvetései azért problémásak, mert egyre inkább az a meggyőződésem kezd kialakulni, hogy nem tudunk olyan törvényjavaslatot előterjeszteni, amely az ő igényeiknek megfelelne. Ez nem biztos, hogy a mi konstruktivitásunk hiányát jelenti, hiszen azt gondolom, a legnagyobb ellenzéki párttal a kommunikáció e tárgyban megindult, a felelősségérzet ebből a szempontból, azt hiszem, kellően fontos dolog, de nem fogunk tudni ilyen javaslatot előadni. S amennyiben az ő részükről nem érkezik - kifejezetten az SZDSZ-re gondolok - olyan javaslat, amelyik ebbe az irányba mutatna, akkor úgy kell megítéljük, hogy ez a szerep nem konstruktív ellenzéki. S ebben az esetben csak ellenzéki handabandázásnak lehetne minősíteni ezt a fajta szerepet, hiszen a kritika nem építő és nem a javaslat elfogadását célozza, pedig ebben a kérdésben nyilvánvalóan együtt kell működnünk.

Annyit szeretnék elmondani, hogy mi természetesen a bűnözéssel szeretnénk leszámolni. Mi természetesen a szervezett bűnözés ellen küzdünk. Mi a bűnözőktől szeretnénk megvédeni a polgárokat, és nem az államtól. Szemléletváltást mi itt nem tudunk foganatosítani, tehát ha az SZDSZ-nek az a kritériuma, hogy az államtól kell megvédeni a polgárokat, ezt feltehetően egy másik törvényjavaslatban kell szorgalmazni, mert ebbe a törvényjavaslatba ez nem fog beleférni. Ilyen értelemben ebben a kérdésben feltehetően nem leszünk tehát partnerek.

Annyit engedjenek még meg, hogy emlékeztetőül egy idézettel zárjam a szavaimat. Ezt az idézetet egyszer már e Házban felolvastam, de mivel illeszkedik a törvényjavaslathoz, szeretném még egyszer ismétlésképpen felolvasni. Ez a Montesquieu-idézet, ami arról szól, hogy "azokban az államokban, amelyekben a legjobban becsülik a szabadságot, akadnak olyan törvények, amelyek az egyénnel szemben megsértik, hogy mindenki számára megóvják".

Azt gondolom, megint ezzel az idézettel tudjuk annak a döntésnek az elvi alapját alátámasztani, amely arról szólt, hogy ide terjesztjük ezt a törvényjavaslatot, mert mi, kormánypárti képviselők, azt kell mondjam, a legjobban becsüljük azt a szabadságot, amelyre Montesquieu is célzott.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)