Felszólalás adatai

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm az előttem szólók bölcs belátását és rövid hozzászólásaikat, így van némi esélyem, hogy a reggeli repülőjárattal a román parlament meghívására elutazhassak.

2010. július 13-án - ez egy keddi nap volt - a Képviselői Irodaházban egy fenntartható fejlődés bizottsága ellenőrző albizottságának ülésén tettem fel azt a kérdést a VPOP, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága szakemberének, lát-e értelmet abban, hogy ebben a törvényben helyet kapjanak az autóbontók. Hiszen, ahogy a törvény címe is utalt rá, itt a különféle begyűjtéssel, fémbegyűjtéssel és fémértékesítéssel összefüggő visszaélések visszaszorítására célzódott ez a törvény, ugyanakkor a való élet már akkor arrafele mutatott, hogy ez túl sok irányú, túl kiterjesztően lett értelmezve. Az ott jelen lévő vám- és pénzügyőrségi szakember is azt válaszolta a kérdésemre, hogy ő bizony nem érti, miért került ez a törvényhozók által jogszabályba, hiszen maguk a fémbegyűjtéssel kapcsolatos visszaélések sem akkor, és mint kiderült, azóta sem az autóbontók területén, az autóbontók telephelyein, ilyen vállalkozásoknál jelentkeznek.

Miről is van szó? Amikor ez a törvény bő másfél évvel ezelőtt megszületett, a törvényhozó úgy gondolta, hogy a jogszabály preambulumában rögzíti, és a törvény részletes, a törvény valódi célját láttató, kitapintható módon indokolja is a gazdasági károkat okozó és a közszolgáltatások biztonságát fenyegető fémlopások és illegális fémkereskedelem visszaszorítására, valamint a Kulturális Alap védelme érdekében született, jobbára annak érdekében született döntéseket, javaslatokat, hogy végre gátat vessen a közterületen elhelyezett hőtávvezetékek, vasúti berendezések, transzformátorházak, elektromos elosztószekrények, postai kábelek, illetőleg azok alkatrészeinek, sőt közterületi szobrok eltulajdonításának.

Ez a szándék érthető volt, hiszen talán önök is emlékeznek, hogy ebben az időben nem volt nap, hogy ne szóltak volna híradások arról, hogy különféle minőségű, mennyiségű fémeket loptak el, sajnos sok esetben a közlekedésben részt vevők életét, testi épségét is veszélyeztető módon. Önök is tudják, hogy számtalan vasúti jelzőberendezés vezetékelosztó részét vitték el, és itt nem volt megállás, közterületi, nagyméretű, súlyos bronzszobrok is áldozatául estek e vandál, ámde megfelelő pénzkereseti forrást biztosító tevékenységnek.

E törvénnyel a jogalkotó - s ebben valóban az indoklásban sem hagy kétséget - az iménti jogsértések potenciális elkövetési tárgyait jelentő, így azok lehetséges célpontjaiként szolgáló fémhulladékok, fémtörmelékek és másodnyersanyagok, a feldolgozásra kerülő fémek piaci mozgása, holléte átláthatóságát, nyomon követhetőségét és ezen anyagokat így-úgy érintő gazdasági tevékenység körén belül érvényesíthető kötelezettségek számon kérhetőségét biztosító eljárási rend bevezetésére törekedett. Ez sajnos részben sikerült, részben pedig olyan helyen próbált rendet vágni, ahol nem volt rendetlenség.

Az elmúlt másfél év alatt egyetlenegy ellenőrzés során nem derült fény arra, hogy a legális - hangsúlyozom, a legális -, működési engedéllyel rendelkező autóbontók telephelyein bármiféle olyan lopott vagy tulajdonjogot kellően nem bizonyítható fémtárgy került volna elő, mint ami a fémtörvény erre vonatkozó szakaszaiban meghatározásra került.

És itt van ennek a jogszabálynak az egyetlen tévedése, jelesül, hogy az autóbontással foglalkozó gazdasági vállalkozások alapvetően nem a fém begyűjtésével, nem a fém feldolgozásával foglalkoznak, hanem a hozzájuk beérkezett, vásárolt vagy a tulajdonosok által a forgalomból való végleges kivonásra szánt gépjárművek szétszerelésével foglalkoznak, a szétszerelés után fennmaradó alkatrészek árusításával, és valóban van egy olyan része ennek a bontási tevékenységnek, ami már nem használható ebben a másodlagos alkatrészpiacban, nos, ezeknek a szintén ellenőrzött módon, valódi fémkereskedőkhöz, fémfeldolgozókhoz történő elszállításával foglalkoznak.

Ha ezt a tevékenységi kettősséget szeretném jellemezni, akkor azt kell mondjam, hogy az autóbontók és a hulladékkezelők között olyan különbség van, hogy míg az autóbontók az újrahasználat érdekében fejtik ki gazdasági tevékenységüket, a hulladékkezelők az újrahasznosítás, a fém újrahasznosítása érdekében tevékenykednek.

(2.30)

Az autóbontók tehát használt alkatrészt nyernek ki, a hulladékkezelők pedig magát a fémet nyerik ki a tevékenységük során. Ez a kettősség a gazdasági tevékenységben is fennáll, hiszen míg az autóbontók az alkatrész-kereskedelemben érdekeltek, tulajdonképpen árukereskedelmet folytatnak, addig a hulladékkezelők fémkereskedelmet, hulladékkereskedelmet folytatnak.

S hogy a bevételt miből realizálják? Az autóbontók általában a beszállított autók, illetve gépjárművek több mint 85 százalékát alkatrész-értékesítés során adják tovább az autóalkatrész-értékesítéssel és autójavítással foglalkozó cégeknek, a hulladékkezelőknél pedig több mint 85 százalékos a hulladékértékesítés. Már csak ezért sem lehet ezt a két tevékenységi kört egy ilyen törvénybe gyúrni. S még egyszer hangsúlyozom, az elmúlt időszakban a legálisan működő autóbontók esetében se a vám- és pénzügyőrség, se a rendőrség, se más nem talált az eredetüket kétségen kívül nem bizonyítható eszközöket, alkatrészeket.

Mégis mi a következő lépés? A törvénymódosító javaslatommal az autóbontó, illetve alkatrészkinyerő tevékenységet szeretném e törvény hatálya alól kivenni. Azonban ellenzéki képviselőtársaim közül többen is jelezték, hogy ez csak egy része ennek a problémának, a másik része ettől még megoldatlan marad. Ezért is örülök, hogy a törvénymódosító eljárás során mind ellenzéki képviselőtársaimmal, mind pedig az illetékes minisztériumok, szaktárcák képviselőivel kellő módon tudtunk beszélni arról, hogy ennek a munkának folytatása kell legyen, mert a hulladékkezelő tevékenység során olyan módosító javaslatok születhetnek, amelyek az eddigi követhetetlen hulladékmozgást átláthatóbbá teszik, az ebben a tevékenységi körben élethivatásszerűen dolgozó személyeknek, családoknak megfelelő biztonságot nyújt, és átláthatóságot biztosít a tevékenységükhöz. S mindemellett van még egy fontos kérdés: ebben a törvényben szabályoztak a korábbi jogalkotók egy olyan kérdést, amit nem itt kellett volna szabályozni, ugyanakkor fontos megvizsgálni a fémöntödék lehetőségeit, sorsát, hiszen alapvetően a fémöntödékben tűnhetnek el azok a nemesfém alkatrészek, szobrok, amiket sem a hulladékkezelő telepeken, sem az autóbontók telepein soha nem talál meg senki.

Úgy vélem, hogy ennek a jogszabály-módosításnak első és nagyon fontos lépcsőkövét most meg tudjuk tenni, míg a következő lépéssorozatra kellő összehangolással, az illetékes ombudsman véleményének kikérésével a közeljövőben sor kerülhet. Ehhez kérem az önök segítségét, és bízom benne, az indoklási részben kellő muníciót kaptak arra, hogy támogassák a javaslatomat.

Köszönöm a figyelmüket.