Készült: 2024.03.28.13:07:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

231. ülésnap (2009.10.12.), 213. felszólalás
Felszólaló Velkey Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:35


Felszólalások:  Előző  213  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd bocsássam előre, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot alapvetően elutasítom. A frakciónk véleménye differenciáltabb. Azokat a korábbi vitában már megfogalmazott és ebben a vitában is elhangzott észrevételeket, amelyek gazdasági szereplők érdekeit megjelenítve az adminisztrációs terhek érdemi csökkentésében látják a legfontosabb előrelépést... - ők inkább támogatólag viszonyulnak a kérdéshez, de jelenleg a frakciónk véleménye enyhén szólva megosztott.

Én azon az oldalon állok, amely egyértelműen elutasítja ezt a javaslatot, és elutasította már az elmúlt évi vitában is. Valóban igaza van Font Sándornak és Szatmáry Kristófnak, hogy érdemes időben egy kicsit visszamennünk és végignéznünk, hogy hogyan alakult ez a törvény, és milyen lépései voltak annak a folyamatnak, amely eredményeként eljutottunk most ehhez a módosításhoz, amely módosítás azonban, amelyet ki kell mondani, a bizottsági előadói előadásomban is egyértelműen hangsúlyt kapott és most is hangsúlyt kapott, a gazdasági válságra adott válasz.

Én tehát egyértelműen vitatkozom azokkal a szereplőkkel, akik ezt környezetvédelmi szempontból megnyugtatónak és környezetvédelmi szempontból előrelépést tartalmazónak gondolják. Ez mind a két elemben meggyőződésem szerint visszalépés; visszalépés a motivációban, visszalépés a technológiában, a technikában és egyéb téren is. Az meg egy külön filozófiai kérdés, hogy a gazdasági válságra olyan választ kell-e adnunk 2010-ben, amely a korábbi gazdasági filozófia vagy logika mentén akarja a gazdasági válság után is működtetni a gazdaságot, vagy filozófiai és szemléleti váltással a környezetérzékeny gazdálkodás irányába szeretné az egész gazdálkodás mechanizmusait, ha úgy szabad mondani, a teljes piacgazdaság működési modelljét eltolni. A világban erre vonatkozóan vannak kezdeményezések, és vannak ilyen típusú egyértelműen megjelenő vélemények.

A mi válaszunk ezzel szemben pont fordított. Úgy gondoljuk, hogy minden jó, ahogy eddig ment, a gazdasági szereplők érdekeit kell egy válságszituáciában kiszolgálni. Ez a javaslat ezt teszi meg, és éppen ezért egyáltalán nem meglepő és nem véletlen, hogy minden gazdasági szereplő ezt a javaslatot támogatja, mert egyértelmű, hogy számukra valóban jelentős könnyebbséget eredményez a módosítás elfogadása.

Kicsit visszakanyarodva a történetre, a törvényt 1995-ben fogadta el a parlament, aztán 2004 elején lépett életbe az a módosítás, amely lényegében azt a filozófiát képviseli, amely a jelenleg hatályos törvénnyel is érvényesül, ez pedig a kettős felelősséget fogalmazza meg, a gyártó és a kereskedő felelősségét is a kereskedelmi csomagolás esetén. A 2008-as törvénymódosítás időszakához kötődik még egy fontos elem, a termékdíj beszedése átkerült a vám- és pénzügyőrség keretébe, és innentől kezdve egy olyan szervezet, amely nagyon egyértelműen a jogszabályok végrehajtására és ellenőrzésére orientált, szembesítette a szereplőket azzal, hogy mi is van immár majdnem azonosan tételesen évekkel korábbtól kezdve leírva a törvénybe. Nem a törvény változott, csak a beszedő szerv, és innentől kezdve megváltozott a helyzet, még egyszer mondom, a törvény ebben az értelemben érdemben nem változott, csak egy olyan szervezet kapta meg a feladatot, amely azt végre akarta hajtani, és innentől kezdve az elszabotálás vagy a leírt jogszabályok gyakorlati érvényesülése, a gyakorlatban való megvalósulása nem következett be.

A 2008-as módosítás kapcsán sokat vitatkoztunk azon, amit Szatmáry Kristóf itt előadott. Teljesen igaza van, egyértelműen megfogalmazta azt a javaslatot, amely a gazdaság oldaláról jön, és amely az adminisztrációs terhek csökkentését két irányban gondolta, egyrészt a kereskedelmi csomagolás esetén a kereskedő szereplő kikerülését az érintett körből, másrészről pedig a darabalapú rendszer megszüntetését, amely - ha jól emlékszem - szintén a 2004-es módosítás következménye, és helyette pedig csak a súlyalapú rendszer visszaállítását.

Van néhány fontos filozófiai kérdés vagy szemléleti kérdés, amelyről beszélnünk kell e törvényjavaslat kapcsán. Az egyik ilyen a sokszor emlegetett "szennyező fizet" elv. Úgy gondolom, az egész termékdíjlogika csak akkor működhet jól és eredményesen, ha a "szennyező fizet" elv továbblépése is bekövetkezik, vagyis a szennyező által fizetett díjtételekből származó bevételeket a szennyezés megszüntetésére, a szennyező technológiák háttérbe szorítására és az egész tevékenység megváltoztatására fordítjuk. Ez pedig azt követelné, hogy ez a bevétel ne a költségvetésbe kerüljön, és aztán minden költségvetési kiadás fedezetére szolgáljon, hanem elkülönített alapban valóban azokat a technológiákat fejlesszük belőle, amely kevesebb hulladékot eredményez, és azokat az eljárásokat segítsük, amelyek nagyobb arányban eredményeznek visszagyűjtött hulladékot, újrahasznosítást vagy egyéb környezetbarát eredményt a hulladékgazdálkodásban. Amíg az a 2010-es költségvetés tervezetében, ha jól emlékszem, 22 milliárd forintnyi összeg, amely a termékdíjból származó bevétel nem kerül külön alapba, addig ennek igazi pozitív hatása nem lesz a társadalomra.

A második alapkérdés vagy filozófiai kérdés a "szennyező fizet", illetve a gyártó és a kereskedő megosztott felelőssége. Azt gondolom, a hulladékgazdálkodásban alapkérdés, hogy az, aki előállítja a hulladékot eredményező terméket, és amelynek következtében alakul az, hogy mennyiségben gyártunk szemetet, ami aztán kerül majd a szeméttelepekre, az egyik fontos szereplője ennek az eljárásnak, ezt a szereplőt érdekeltté kell tenni a kibocsátott szemét vagy csomagolóanyag mennyiségének radikális csökkentésében és természetesen a visszagyűjtésben. E tekintetben a törvény megfelelő szabályokat is tartalmaz, ugyanakkor az a szereplő is fontos szereplő, aki a fogyasztó elé helyezi a terméket, tudniillik a fogyasztó tőle választhat, nem a gyártótól választ, hanem a kereskedőtől.

(18.40)

Itt nagyon fontos, hogy melyik kereskedelmi szereplő az, amelyik a fogyasztó elé tárja a terméket, és hol jelenik meg ennek a szereplőnek az érdekeltsége abban, hogy kevesebb szemét legyen. Ez az érdekeltség annak a szabályozásnak az eredményeként, amely a kereskedő felelősségét visszatolja a gyártóra és legfeljebb a gyártó által a kereskedőn keresztül érvényesített árban próbálja a motivációt a kisebb hulladékot eredményező termék fogyasztásában a fogyasztó irányába megtenni, ez sokkal közvetettebb és sokkal kevesbé működő elem. Én továbbra is egyetértek azzal a filozófiai iránnyal, amely a kettős felelősséget hangsúlyozza, tehát megtartja a kereskedelmi szereplők felelősségét is.

A következő kérdés a súlyalap, darabalap kérdése. Teljesen jogos a felvetés. Ha a kereskedelmi csomagolásról és a súlyalapról beszélünk, akkor a súly minimalizálásában érdekelt a fizetési kötelezett, ha pedig darabalapúban, akkor a darabszám minimalizálásában érdekelt. Szinte mind a kettő helyes. Éppen ezért volt az a logika jó, amely a fogyasztó előtt álló kereskedelem esetében a darabalapot részesítette előnyben, merthogy darabot vásárol a fogyasztó, és így szembesül közvetlenül azzal, hogy milyen környezetterhelés vagy környezetszennyezés az ő fogyasztásának a következménye, míg a gyártó teljes joggal mondja a súlyalapot. E tekintetben én kompromisszumkész lennék. Azt gondolom, nem ez az alapkérdés. Az alapkérdés sokkal inkább a felelősség és az elkülönített alap kérdése.

Helyesen mondják önök azt, hogy ennek a módosításnak evidens következménye az érintettek körének drasztikus szűkülése. Ez valóban így van. Ez mit jelent? Ez technikailag azt is jelenti, hogy a környezetterhelés ügyében pénzügyileg vagy anyagilag is közvetlenül érdekelt szereplők vagy érzékeny szereplők köre is drasztikusan szűkül. Ez pedig környezetvédelmi szempontból éppen hogy hátrányos vagy éppen hogy problematikus; meggyőződésem szerint nem helyes.

160 ezer kereskedőt említett itt valaki. Ez a 160 ezer kereskedő sokkal kevésbé lesz érzékeny a közeljövőben a hulladékkibocsátás volumenét illetően. Pedig vannak eszközei, hisz ő kínálja az árut a fogyasztó elé, és nyilván itt érvényesíthetné azokat a szempontokat, amelyek a számára jelentenének kevesebb terhet. Én tehát alapvetően vitatkozom azzal az állítással, hogy ez környezetvédelmi szempontból nem jelent visszalépést; meggyőződésem szerint azt jelent. Nem érzékeljük, nem érzékelem azokat az irányokat, amelyek a visszagyűjtésben a kereskedők érdekeltségét egyértelműen megjelenítenék vagy erősítenék. Azokat a közvetítő szervezeteket, amelyek megjelennek, az ilyen irányú lépéseket különben helyesnek, praktikusnak, gyakorlatorientáltnak gondoljuk és gondolom, mert ez nagyobb egységbe szervezi a szereplőket. Ebből adódóan tehát ennek lehet a következménye a nagyobb arányú szervezett visszagyűjtés, de a kereskedők érzékenységét vagy érdekeltségét e tekintetben nem látom.

A többutas csomagolás esetén - ha jól emlékszem vagy jól tudom, ebből a szempontból nem néztem meg a törvényt - a kereskedelmi csomagolás esetében korábban is volt termékdíj-fizetési mentesség vagy kedvezmény. Ha pedig ez igaz, akkor a többutas csomagolás esetében a díjfizetés nem volt, ezt azoknak mondom, akik a többutas csomagolás esetében kifogásolják a termékdíj-fizetési kötelezettséget. A kis virágboltra, kis könyvesboltra pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon boldog lennék akkor, ha a kis virágboltos és a kis könyvesboltos is érzékeny lenne arra, hogy miben kínálja a fogyasztó elé a terméket, és hogy egyértelműen ez az érdekeltség abba az irányba menjen, hogy ne a szeméthegyeken találkozzunk azzal a csomagolással, amely ennek a következményeként megjelenik.

Úgy önmagában viccesnek tűnik számomra az a megfogalmazása a javaslatnak, amely azt mondja, hogy a reklámtáskák esetében 100 százalékos mentesség lehetséges visszagyűjtés esetén. Nem tudom, hogy technológiailag vagy technikailag ezt hogyan kívánják megoldani. Ha valaki bármelyik hulladéktelepre ellátogat, akkor, ha nincsenek környezetvédelmi szempontból az előírásoknak megfelelően körbevéve a szeméttelepek és megfelelő ütemben földdel fedve a szintek, akkor kilométeres környékekben csak reklámszatyrokat lehet találni, ami annak a következménye, hogy nem érzékeny arra sem a társadalom, sem a kereskedő, hogy mibe csomagol. Ez pedig, még egyszer mondom: környezetvédelmi szempontból szerintem visszalépés.

Összefoglalóan azt mondhatom tehát, hogy meggyőződésem szerint környezetvédelmi szempontból problémás a javaslat. A gazdasági válságra gazdasági szereplők érdekében valóban érdemi, jelentős kedvezményt, könnyebbséget jelent a darabalapú rendszerről a súlyalapúra való áttérés, és a kereskedelmi csomagolás esetében a kereskedőket terhelő kötelem gyártókra való visszahelyezése. A kettőnek együtt kellett volna érvényesülnie. Sajnos, jelen előkészítés ezt nem tette lehetővé. Ebből adódóan háttérbe szorultak a környezetvédelem, a környezet szempontjai, és érvényesülnek a gazdaság szempontjai. Ez szerintem nem helyes.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  213  Következő    Ülésnap adatai