Felszólalás adatai

VÉGH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság is megtárgyalta ezt a vaskos anyagot, a J/1642. számmal jelzett, az agrárgazdaság '98. évi helyzetéről szóló jelentést.

A felszólaló képviselők nem a már előttem több felszólaló által is elmondott pontos és precíz adatokat, illetve az egyéb megjegyzéseket vagy közlendőket minősítették, hanem általában az egész jelentés jellegéről, illetve szükségességéről beszéltek. Ezeket szeretném elmondani.

Magyarországon a mezőgazdaság a nemzetgazdaság egyik legjelentősebb ágazata. A kárpótlási törvény elfogadása és a szövetkezeti tagok földhöz juttatása után közel 2 millió földtulajdonos lett. Vidéken jelentős a kistermelők száma, nagyon sok ember mindennapjait, illetve jövőjét határozza meg ennek az ágazatnak a helyzete.

Ez idáig még ilyen átfogó anyag nem készült a mezőgazdaságról. Ellenzéki oldalról hangzott el az a kritika, hogy azok az adatok, amelyek felhasználásával készült az anyag, nem pontosak, sok esetben reprezentatív mintavétel alapján meghatározott adatokra támaszkodik, ezért torz képet kapunk, és az ebből levont következtetések is hibásak lehetnek. Mondották: erre nem lehet stratégiát építeni. Az anyagon valóban érződik az általános mezőgazdasági összeírás hiánya, de ezt nem lehet egyértelműen a terhére írni, hiszen erre, mint ahogy a Házban elfogadtuk, jövőre kerül sor. Nyilván az ezek után elkészítendő jelentés már minden évben támaszkodhat ezekre.

Ma, amikor egyre fontosabbá válik az adatbázis, amikor a támogatások odaítéléséhez feltétlenül szükségesek a pontos adatok, elengedhetetlen egy ilyen szakmai jellegű felmérés. Jó, hogy ez elkészült, mert átfogó képet kapunk a magyar mezőgazdaságról. Ez az anyag a német mezőgazdasági beszámoló szerkezetének mintájára készült el, kiegészítve néhány olyan magyar, sajátos helyzetben lévő nemzetgazdasági ágazattal, mint például az élelmiszeripar, amire most még azért van szükség, mert a privatizáció, a magánosítás csakúgy, mint a földügyekben, a szövetkezeti ügyekben nem fejeződött be, így nem különíthető el teljes mértékben egymástól.

Ahhoz, hogy a jövőre nézve megfelelő irányokat, célokat tudjunk az ágazat szempontjából kijelölni, a felmérő munkát el kell kezdeni. A felmérő munkához pedig szükséges, hogy tudjuk, hol kell elkezdeni, a jelenleg meglévő adatbázisokat hol kell kiegészíteni.

Az is elhangzott mindezek után, szintén ellenzéki képviselő szájából, hogy ezt az anyagot teljesen felesleges általános vitára bocsátani, hiszen a 2000. évi költségvetésben az anyagban foglaltakat nem lehet érvényesíteni, ezért csak egy politikai felhangú vitára ad alkalmat, amire semmi szükség.

A többség véleménye azonban az, hogy igenis van rá szükség, hiszen a magyar mezőgazdaság helyzetének nem szabad egy kormányzathoz, egy politikai irányzathoz kötődnie. Éppen ezért hosszú távú stratégiát kell alkotni, részletesen kidolgozott fejlesztési tervekkel, ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha beszélünk róla, vitázunk róla, és széles konszenzus alapján határozzuk meg a célokat.

Különösen fontos ez akkor, amikor nemcsak a belső elvárásoknak, igényeknek kell megfeleltetnünk ezt az ágazatot, hanem olyan, mondhatni, most még külső paramétereknek, mint az európai uniós szabályrendszer.

Az esetlegesen rossz jelenlegi helyzetértékelés a csatlakozási tárgyalásoknál hosszú évtizedes hátrányokat okozhat a nemzetgazdaságnak, nem beszélve arról, hogy ugyanúgy, mint az európai uniós országokban, a mezőgazdasági termelés nemcsak a gazdaság szempontjából fontos, hanem más célokat is szolgál, így szociális, vidékfejlesztési szempontokat is. Ezért igenis tárgyalni kell, a tisztelt Ház elé kell hozni, és a lehető legrövidebb időn belül pontos, mindenki számára érthető célokat kell meghatározni, és e célok megvalósításához szükséges minden aprólékos munkát el kell végezni. Olyan munkákat kell elvégezni, ami mindenki számára világos és kézenfekvő, hiszen az ágazatban tevékenykedők mindennapjait határozzák meg. Ilyen például az új, hatékony támogatási rendszer kidolgozása, amely már el is indult, a termelési szerkezet meghatározása, a hosszú ideje vajúdó szövetkezeti törvény megnyugtató rendezése, a jövedelmezőség kérdése, és még sorolhatnánk. Ezeket csak úgy lehet megoldani, ha ismerjük a célokat, és azoknak megfelelően módosítunk törvényeket, nem érzelmi, politikai motívumok által meghatározott módon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

A bizottság ezt az előterjesztést 17 igen szavazattal és 10 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta a határozati javaslattal együtt. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)