Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Vannak olyan ügyek, amelyekben valóban konszenzusra tudtunk jutni. Pontosan a tegnap elfogadott országgyűlési határozat is azt mutatja, hogy bizonyos esetekben fölül tudunk kerekedni napi aktuális politikai érdekeken, még akkor is, ha azért megkapták a képviselőtársaim, akik ezt benyújtották, hogy nem egyeztettek, ami persze nem volt igaz, de úgy látszik, akivel egyeztettek, az nem jelezte másoknak, hogy december 14-én nem kívántak néhányan foglalkozni ezzel az üggyel. Túl vagyunk rajta, most a munka következik.

Az, hogy a lengyelek 12 évet kaptak - úgy gondolom, ha Magyarország 50 évet kapna, és maradnának a jelenlegi állapotok, akkor sem tudna élni ezzel a lehetőséggel, hiszen 8 évnek vagy 7 évnek elégnek kellett volna lennie arra, hogy az alapvető kérdéseket tisztázzuk. De ez nem nagyon sikerült. Képviselő úr már előre jelezte, hogy én majd azt fogom mondani, hogy az ellenzék miket nem támogatott. Én nem mondom ezt, egyet mondok: lehet, hogy nem voltunk elég bátrak, és abban a fenyegetettségben - az utcai demonstrációk emlegetése meg az időnként még ennél keményebb szavak elhangzása között - nem volt merszünk minden olyan ügyet végigvinni, amit, úgy gondolom, a szakma érdekében végig kellett volna vinni. Ezek nagyon egyszerű ügyek lettek volna, főleg a bérleti jogrendszer stabilizációs intézkedései, mert úgy gondolom, hogy igazából a családi gazdálkodókat és a nem családi gazdálkodókat is egyformán érinti, hogy a legelső a termelésbiztonság.

Az öntözésről egy mondat, és tényleg vissza kell utalnom egy dologra, amit nagyon elleneztek. Kötelezővé tettük a szolgalmi jogot, hogy ne akadályozhassa meg egyetlenegy szomszéd sem, ha valaki öntözni akar, hogy ne vigyék át a területén a vizet. Ez most már ugyanolyan szolgalmi jog, mint az egyéb közművek ügye.

A jelenlegi helyzet meg a nyolcvanas évek között vonnék egy rövid párhuzamot, nem merengve a múlton. De azért egyet tisztán kell látni: a nyolcvanas évek közepén lezajlott egy nagyon-nagyon komoly modernizációs folyamat a mezőgazdaságban. Én akkor olyan helyen dolgoztam, amit aztán később sem nagyon érintettek a változások, hiszen állami cégnél voltunk. Több ezer milliárd forintnyi fejlesztés történt, a legkorszerűbb európai és világszínvonalú technikát építettük be. Egy átgondolatlan politika ezeket a fejlesztéseket tette egy pillanat alatt lehetetlenné egy eszement kárpótlással, amit a képviselő úr is megerősített, utána pedig egy olyan szövetkezeti törvénnyel minden termelőalapot kihúztak azok alól a vállalkozások alól, akik a vidék legnagyobb foglalkoztatói voltak, és nagyjából olyan 400 ezer munkahelyet szüntettünk meg egy tollvonással csak azért, mert úgy gondoltuk, hogy nálunk majd a kisbirtok és akár a lengyel vagy bármelyik modell életképes lehet. Ami lehet, hogy az lett volna, csak nem azokon az alapokon álltunk már abban az időben, hanem a világban elismert, integráción alapuló szövetkezeti modellben dolgoztunk. Nagyon sokan vették át tőlünk utána azt a példát természetesen magánalapon, amit itt is meg lehetett volna csinálni.

Most valami hasonló helyzet körvonalazódik. Mi egy átgondolt fejlesztéspolitikával újra százmilliárdokat fektettünk be állattenyésztési ágazatokba, a növénytermesztés modernizációjába, és most nagyon-nagyon veszélyes üzeneteket hallunk, látunk, amiről persze majd nyilván az lesz, hogy magánvélemények, és hozzáteszem, hogy nem képviselő úr mondta ezeket. De miután ezek úgy jelennek meg, mint a Fidesz képviselőinek a mondásai, azért nagyon-nagyon veszélyes pályára állna a történet, ha valami eszement átszervezésbe kezdenének földbirtok-politika ügyében. Ugyanis a jelenlegi földbirtok-politika és a földtörvény is egyértelműen a földhasználókat védi, nem a tulajdonosokkal szemben, hanem másfajta spekulációval szemben. Ezt biztosítja az elő-haszonbérleti jog, meg ezt biztosítja az elővásárlási jog.

Én azt olvasom mindenféle sajtóorgánumban, főleg a napokban, hogy ennek az eltörlésére készülnek, ha kormányra kerülnek. Ha ezt eltörlik, onnantól kezdve több száz milliárd forintnyi beruházást fogunk kidobni megint az ablakon, ugyanis nem lesz ezeknek a működtetéséhez meg a termelőalap, és a még hivatalosan működő 150-160 ezer munkahely fog egyik pillanatról a másikra enyészetté válni, és gyakorlatilag először minden a bankoké, utána meg az ócskavastelepeké lesz. Én ezt az időszakot nem nagyon szeretném megérni.

Én erre hívom fel minden mezőgazdaságból élő figyelmét, hogy ezt az ágazatot nem lehet dróton rángatni, és nem lehet a biológiát úgy kiszolgálni, hogy mondjuk, egy-két éven belül gyökeres termelőalap-változásokat hozunk létre. Sok feladatunk van, sok közös feladatunk van, de egyszer most már el kellene oda jutni, hogy ne a politika diktáljon, időnként ne az utca diktáljon, hanem üljünk le hideg fejjel, legalábbis azok, akiknek valamikor normális munkájuk is volt, és nem a parlamentben kezdték az életüket; aztán meg kellene beszélni ennek az ágazatnak a problémáit, de azt gondolom, hogy nem olyan alapon, mint amiket most az újságcikkekben olvasunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)